Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-29 / 101. szám, csütörtök
Wh* tömegtükarmányunk A SILÓKUKORICA SZEREPE AZ ÖNELLÄTÄS PROGRAMJÁBAN A csehszlovák mezőgépgyártás egyik kiemelkedő terméke a má* scdik generációhoz tartozó SPS 420-as önjáró takarmányszecská* zó, amely a hazai kiállításokon három aranyéremben részesült. Ebben az évben már 400 darabot gyártanak belőle az Agrostro| Prostéjov vállalatban. Az utóbbi években a takar- mányalap biztosításában döntő szerepet kapott a silókukorica. Termesztése a kedvezőbb éghajlati feltételek között szerzett tapasztalatok alapján a kevésbé kedvező peremterületeken is elterjedt. A mezőgazdasági vállalatok főleg a növény nagy hozamképességét, termesztésében a kemizálás és a gépesítés lehetőségeit, silózásra való alkalmasságát értékelik, valamint azt, hogy lehetővé teszi a progresszív takarmányozási rendszerek bevezetését, főleg a szarvasmarháknál. Az agrotechnika színvonalának emelkedése, s a termesztésében érvényesített intézkedések tökéletesítése következtében a silókukorica hektárhozama aránylag gyorsan növekedett. Zöldtömegének hektárhozama 1970-ig általában 250— 300 mázsa volt. Az 1970-ben elért 300 mázsás országos átlag csúcshozamnak számított, ami 1972-ben már 330 mázsára emelkedett. 1975-ben ennél is nagyobb átlagos hozamot értünk el, s bár a pontos eredményt még nem ismerjük, azt már megállapíthatjuk, hogy a termelt silókukorica mennyisége körülbelül 100 százalékkal haladta meg az 1970-es szintet. Meg kell azonban jegyezni, hogy a zöldtömeg hozamának kimutatásánál sokkal fontosabb az 1 hektárra eső szárazanyag- termelés nyilvántartása. A növény szárazanyag-tartalmának növelése az 1 hektárról elért szárazanyag mennyiségét, s a silóanyag tápanyagtartalmát is növeli. Ugyanakkor a silókukorica minőségének javításával a szarvasmarha-állomány hasznosságát is fokozhatjuk. Kedvező jelenség, hogy egyre nagyobb az olyan mezőgazda- sági üzemek száma, amelyek jó eredményeket érnek el a silókukorica termesztésében. Már járási átlagokban is találkozhatunk aránylag jó eredményekkel. Tavaly például a trnavai járásban 7503 hektáron termesztettek silókukoricát, s a zöld- tömeg átlagos hektárhozamn 390 mázsát, a szárazanyagé 120,2 mázsát ért el. Ez azt jelenti, hogy 30,7 százalékos volt a növényzet átlagos szárazanyag-tartalma. Ebben a járásban három mezőgazdasági vállalatban a silókukorica zöldtömegéből több mint 600 mázsás, szárazanyag-tartalmából pedig több mint 180 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük hogy a trnavai járás mezőgazdasági dolgozói 1974-ben felhívással fordultak a mezőgazda- sági termelőkhöz, s járási átlagban 100 mázsa szárazanyag elérését tűzték célul. Ezt nz előirányzatot tehát magasan túlszárnyalták. A hozamok mennyiségére is minőségére ható tényezők között nagyon fontos a megfelelő hibridek kiválasztása és a jó minőségű vetés. Mivel ez a munka éppen a napokban van folyamatban, néhány megjegyzést fűzünk hozzá. Az idén a mezőgazdasági vállalatok a vetéshez kiváló minőségű külföldi és hazai hibridekkel rendelkeznek. A külföldi hibridek között főleg a romániai HD 220-as és a HD 310-es, a magyarországi MVDC 460-as és MVDC 520-as, valamint a jugoszláviai ZPDC 370-es és ZPDC 448-as hibridek szerepelnek. Ezek többnyire közép-kései és kései hibridek. A csehszlovák hibridek választékából rendelkezésre áll a nagyon korai CE 190-es. a korai CE 250-es és CE 270-es, a közép-kései CE 380- as, CE 400-as és az LSP, valamint a kései TO 500-as, Tp 562- es és a TN hibrid. Minden mezőgazdasági vállalat számára nagyon fontos a különböző ko- raiságú hibridek megfelelő kombinációjának kiválasztása. Egyetlen hibrid termesztése csak rendkívüli esetekben lehet indokolt, például olyankor, ha silókukoricát csak kis területen termesztenek, vagy pedig szélsőségesen kedvezőtlen feltételek mellett termesztik, ahol csak a legkoraibb hibridek nyújthatnak biztos termést. A burgonyatermesztő körzet kedvezőbb fekvéseiben, valamint a rénatermesztő körzetben a nagyon korai és a korai hibridek vetése indokolt, a réoatermesz- tő körzet legkedvezőbb területein azonban a közép-kései hibridek is termeszthetők. A hibridek megfele'ő kombinációjának kiválasztásához a kukoricatermesztő körzetben nyílik a legnagyobb lehetőség, ahol a közép-kései és a kései hibridek is elérik a silóérettséget. A kukorica- és a répatermesztő körzetben minden mezőgazdasági vállalatban legalább három különböző koraiságú hibridet kellene termeszteni. Ezt a következő okok teszik szükségessé: a hibridek nagyobb választéka meghosszabbítja az érés idejét, s lehetővé teszi a fokozatos begyűjtést optimális silóérettségben, s egyúttal csökkenti a munkacsúcsot a betakarítás idején. A kukoricatermesztő körzetben, ahol a vegetáció idején száraz időszakok fordulnak elő, amelyek főleg virágzás és kalászolás idején sújtják a kukoricát, a különböző koraiságú hibridek vetése azért is fontos, hogy az ilyen károsodás ne érje egyszerre az egész növényzetet. A korai hibrideket általában azokra a területekre kell vetni, ahová őszi búza kerül, valamint azokan a területeken, ahol különböző okokból később kerül sor a vetésre, például a kiszántott gabonafélék és évelő takarmányok után, vagy a tavasszal nehezen megművelhető vizenyős területeken. Korai hibrideket vetünk továbbá a tavasszal betakarított őszi keverékek után. A silókukorica vetését idejében, késedelem nélkül kell elvégezni, ám figyelembe kell venni a talaj hőmérsékletét is a vetés mélységében. A vetés időpontja jelentős mértékben függ az évjárástól és a terület fekvésétől. A sokévi átlag szerint a vetést a kukoricatermesztési körzetben április második felében, a répatermesztési körzetben április 20-tól 30-ig, a burgonyatermesztő körzetben május 10-ig kell elvégezni. A kisebb magvú két-háromvonalas hibrideket 5—7 cm a nagyobb magvú négyvonalas hibrideket 7—10 cm mélyen kell a talajba juttatni. A hektáronként termesztendő növényszám a hibridek koraiságától és a termesztési feltételektől függ. A nagyon korai és korai hibrideknél hektáronként 100—120 ezer. a közép-késeieknél 80—100 ezer, a kései hibrideknél 60—80 ezer növényt kell termeszteni. Az előirányzott sűrűség eléréséhez körülbelül 15—25 százalékkal több vetőmagra van szükség, mint amennyi a növényegyedek tervezett számából adódik! Az optimális sűrűség elérése nagyon fontos a silóanyag meny- nyisége és minősége szempontjából. A túl sűrű és a túl ritka növényzet egyaránt károsan befolyásolja az eredményt. A túl sűrű növényzetben csökken a kalászok aránya, s késik az optimális silóérettség elérése. A növényzetet akkor tekinthetjük silóérettnek, ha a szárazanyagtartalom a betakarítás idején elérte a 25—35 százalékot. A kukorica vetése után kellő gondot kell fordítani a géni növényápolásra, főleg a boro- nálásra és a hengerezésre. Különösen hasznos lehet a kikelt kukorica boronálása a gyomirtás szempontjából, de csak ab‘ ban az esetben, ha megfele'ő sűrű a növényzet. Ha a vetés előtti vegyszeres gyomirtás nem volt eléggé hatásos, a vegyszer rés védekezés a vegetáció alatt is megismételhető. A munkaszervezés szempontjából rendkívüli figyelmet igé1- nyel a silókukorica betakarítás sa és a silózás elvégzése. Itt elsősorban a veszteségek csökkentésére kell törekedni. Szem előtt kell tartani azt a körülményt, hogy néhány nap alaii kell elkészíteni azt a jó minőségű takarmányt, amely egész éven át jelentős mértékben fedezi az állatok takarmányszükségletét. Ez a szemesekkel való takarékosabb gazdálkodás szem: pontjából is fontos, mert a jó minőségű kukoricasiló lényeger- sen csökkenti az abraktakar- mány-fogy ászt ást, ami szintéh hozzájárul a szemesek termesztésében előirányzott önellátás programjának megvalósításúhoz. Ing. MICHAL PODOLÁK, CSi>. Kukoricatermesztési Kutatórintézet, Trnava M ég februárban jártunk, amikor a Rimaszombati Jnb székházának tágas folyosóján a járási pártkonferencia szünetében összetalálkoztam Csernok Istvánnal, a Gömöri Egységes Földművesszövetkezet üzemi pártbizottságának elnökével. A tanácskozáson elhangzottakról beszélgetve a fiatal pártelnök többek között megjegyezte, hogy a modern, a korszerű állattartás követelményeinek megfelelő istállókban az állatgondozók könnyebben érnek el jó gazdasági eredményeket. Szövetkezetük tornaijai részlegén azonban Kartík István sertésetető és társa, Varga István megmutatta, hogy hozzáértő és lelkiismeretes munkával régi ólakban kedvezőtlen termelési feltételek között is tartósan jó eredményeket lehet elérni. Egy kiló sertéshús kitermeléséhez a tervezett négy kiló húsz deka takarmánykeverék helyett három kiló kilencvenhat dekát, sőt ennél kevesebbet használnak fel. Arrafelé járva nemrégen bekukkantottam hozzájuk: tartják-e még Kartíkék az eredményt? Tartják bizony! — hangzott a válasz. Pedig a termelési körülmények semmit nem javultak. Igaz. már nem sokáig maradnak mostani munkahelyükön, mert épül már a két, egyenként hatszáz férőhelyes új sertéshizlalda, s ha minden jól megy. néhány hónap múlva ezekbe megy át dolgozni Kartík István és munkatársa. Való igaz, aki esős időben szánja rá magát arra, hogy a tornaijai részleg sertésóljaiba látogat, az jól teszi, ha erre az alkalomra térdig érő gumicsizmát húz. Mert a mezei út és az udvar vendégmarasztaló sara felülről találja meg az utat az alacsonyabb szárú lábbelibe. A felvásárló vállalat tehergépkocsivezetői is a legszívesebben elkerülik az ide vezető utat, mert előfordult már, hogy lánctalpas húzta ki a megfeneklett Járművet. Az eladási terv teljesítésében néha gondot, fennakadást Is okozott, hogy a serVARGA ISTVÁN és KARTÍK ISTVÁN (Ifj. Gál László felvétele) tések elérték a száztíz kilós felső súlyhatárt, további tartásuk már csak felesleges kiadással járt, az etetők meg a zootechnikusok pedig hiába várták a felvásárló vállalat gépkocsiját. A z óra kismutatója nem sokkal haladt túl az ötösön, amikor bezörgettünk az egyik hizlalda ajtaján. Hogy a kettő közül melyik felé vegyük az irányt, azt szaglóérzékünk alapján könnyen megállapíthattuk. Az ajtó résein kiáramló enyhe füstszag elárulta, hogy a katlanokban melegítik már a takarmánykeveréket. Míg a takarmány eléri a kívánt hőfokot, amelvnél a sertések a legszívesebben fogyasztják. a két állatgondozó végigvezet munkahelyén. A laikus szem is az első látásra észreveszi, hogy a kutricák igen megviselt állapotban vannak, sok helyütt jóformán csak azok a lécdarabok fogiák össze, amelyekkel Kartíkék gondosan megszegelgetik. Régen épültek már ezek az ólak, a szövetkezetesítés kezdetétől szolgálják a közös állattartást. A gépesítést a takarmánymelegítők, a háromkerekű kiskocsi, meg néhány vastalicska képviseli. Az utóbbiakban tolják át nz etetők — a földre fektetett deszkákon — egyik hizlaldából a másikba az állatok eleségét. A szemlélő egykönnyen megállapítja azt is hogy ezekben az épületekben a körülményekhez képest példás rend és tisztaság uralkodik Nem egy ember tette már fel a kérdést az etetőknek, miképpen csinálják, hogy olyan tiszta fehér a hízók bőre. A válasz egyszerű: a lelkiismeretes mu-ika eredménye ez. Pedig néha. amikor elromlik a húgylészivattyú, igen nagy erőfeszítéssel érik el a tisztaságot. Olyankor a bűzös folyadékból naponta száz vödörre valót is kézzel hordanak ki az istállóból. Egyszóval az itteni munkakörülmények enyhén szólva is nehezek. Mégis olyan súlygyarapodást érnek el, hogy Orbán Ferenc, az elnök nemegyszer elküldte már más gazdaságok zootechnikusait és állatgondozóit, nézzék meg, milyen szépen gyarapodnak Kartíkék keze alatt az állatok. Az elmondottakból következtetve az ember azt hinné, hogy évtizedek óta végzik ezt a munkát. Pedig a valóság az, hogy Kartík elvtárs mögött — habár már közelebb van a negyvenedik évéhez, mint a harmincöthöz — mindössze három évi állatgondozás tapasztalata áll, a huszonhat éves Varga István pedig még újoncnak számít ezen a munkaszakaszon. I gaz, a cselédszülőktöl származó Kartík Istvánnak már gyerekkorában alkalma volt megismerkednie a mezőgazdasági munkával, azonban később az iparba került, s évtizedeken keresztül távoli munkahelyeken dolgozott. Aztán megunta a napi sokórás utazgatást, melyben keresett és talált munkát. S tegyük hozzá, olyan munkát melyet igen hamar megszokott, megkedvelt, s amelyben megtalálta a számítását. — Szeretni kell az állatokat, az a legfontosabb a mi munkánkban — hangsúlyozta Kartík elvtárs. — És persze azt is tudni kell, hogyan csináljuk... Sokan csak úgy, a sertések elé öntik a takarmányt, aztán oda se néznek többé. Ez így persze nem elég, ezt akárki megteheti... Egyszóval az embernek rendesen kell végeznie a munkáját, ez a jő eredmények titka. semmi más így tanultam meg ezt az elődömtől, s ezt hangsúlyoztam a kollégámnak is, amikor idejött. „Nézd fiam — mondtam neki ezt így kell csinálni, ha tetszik, ha nem! A köznek is hasznot hajtunk, meg magunknak is jót teszünk, ha több lesz a súlygyarapodás .. mert az után kapjuk a fizetést!“ így szólt erre a kolléga: „Jól van, Pista bácsi! Úgy csináljuk, ahogy mondja.“ Hamar megszerette ezt a munkát ő is, látom rajta. Egyébként is nagyon jól megértjük egymást. Hatszáz-hatszázhúsz sertés gondozása komoly feladat. Ä súlygyarapodási terv túlteljesítését és a gazdaságos takarmányfelhasználást Kartík István olyan feladatnak tartja, melyre egvéb erkölcsi és anyagi indítékokon felül a kommunista párt tagjelöltsége i? kötelezi. A teljes felelősségtudattal végzett munkán kívül számos szakmai tanasztalat is segíti cél iáik elérését. Egvebek között például az, hogy mihelyt megérkezik a hizlaldába a süldők új szállítmánya, nem saináliák a fáradságot és nagyság szerint válogatják össze az egyes kutricákba az állatokat. így az erősebbek nem szorít’ák félre a válvútól a gyengébbeket, s ily mórion egyenletesebb a gyara‘- podás. A gazda szeme hizlalja a jószágot! E régi közmondás igazsága a szocialista nagyüzenii termelésben is érvényes. — Nem nyakra-főre öntözzük a hízók elé az* eleséget, hanem mindig figyeljük, hogy nlennyi-t fogyasztanak, milyen az étvágyuk, és aszerint szabályozzuk az adagokat. Vigyázunk, hogy a takarmányból semmi se vesszen kárba! — jelenti ki Kartík elvtárs. Arra nagyon büszkék, hogv az elhullást a minimálisnál is kisebbre csökentették. Az injekciós anyag és a tű mindig ott áll készenlétben, s ha szükségesnek látják, az állatorvos tanácsa szerint maguk adják be a sertéseknek a védőanyagot. Az idén még egyetlen állat sem pusztult el a hizlaldában. E z évi termelési tervük ezerkiláncszáz mázsa sertéshús termelésével számol. Kemény feladat ez, igencsak iparkodni kell, hogy megvalósuljon. Egyebek közt azt is megkívánja, hogy a felvásárló vállalat egész éven keresztül folyamatosan átvegye a felhizlalt sertéseket. Kartíkék bíznak benne, hogy a kitűzött célt elérik. GÁL LÁSZLÖ
