Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-21 / 94. szám, szerda

A CSSZSZK 1976-1980. évi gazdasági és szociális fejlődésének irányelvei (Folytatás a 4. oldalról) kutató- és a fejlesztőmunkát, s gyor­sabban kell kihasználni a hazai és a külföldi tudományos-műszaki ismerete­ket főképpen: — minden energiaforrás felhasználá­sának racionalizálására, a nyersanyag- források és anyagforrások bővítésére és teljes kihasználására; — a termékek műszaki színvonalá­nak, a gépek, a műszerek és a terme­lési berendezések és technológiák hasz­nossági értékének, minőségének és megbízható üzemképességének a növe­lésére; — az építkezések műszaki-gazdasági mutatóinak emelésére; — a mezőgazdaságban a növényter­mesztés és az állattenyésztés intenzi­tásának és hatékonyságának fokozásá­ra; — a termelés és a munka szervezé­sének haladó módszereivel az élőmun­ka racionális kihasználására és fel- használásának csökkentésére. A tudományos-műszaki fejlődést fo­kozottabban meg kell gyorsítani a nem­zetközi együttműködéssel, hatékonyab­ban kell kihasználni a szabadalmak vásárlásának és eladásának lehetősé­geit. A kutató- és fejlesztőmunkát a elöntő fontosságú feladatokra kell össz­pontosítani. Az irányítás egyes fokozatain terv­szerűen létre kell hozni a kutatás-fej- lesztés-termelés-felhasználás egész cik­lusának szoros kapcsolatát és gyakor­lati megvalósítását. Erősíteni kell a tudományos-műszaki fejlesztési terv eredményei teljesítésének ellenőrzését. Tökéletesebbé kell tenni a termék­felújítási tervezést, mégpedig az össze­függések és a kapcsolatok sokoldalú elmélyítésével, valamint a műszaki fej­lesztés programjainak, főképpen a fej­lesztési programoknak fokozatos egy­bekapcsolásával. A tudomány fő feladata, hogy elmé­lyítse az ismereteket főleg azokban az ágazatokban, amelyekben ezek lehető­séget nyújtanak a fejlett szocialista társadalom építésével összefüggő táv­lati problémák megoldására. Emellett intenzíven ki kell használni a fokoza­tos szocialista tudományos integráció lehetőségeit. E feladatok teljesítése megköveteli, hogy a természet-, a műszaki és a gaz­dasági tudományokat a következő fel­adatokra összpontosítsuk: — a nyersanyagalapok gyarapításá­ra és átfogó kihasználására, az ener­getikai gazdaság hatékonyságának nö­velésére, új tulajdonságú vegyületek előállítására és az anyagok hatékony szintetizálás! folyamatára, különösen a katalitikus rendszer segítségével az anyagok racionális előállítására és ki­használására, új gépek és berendezé­sek készítésének indítványozására, az elektronika, az automatizálás fejleszté­sére és az irányítási rendszer optimá­lására a bonyolult, elsősorban műszak* rendszerekben; — a mezőgazdasági termelés éssze­rűsítésére és intenzifikálására, az élel­miszerek és a takarmányok tápértéké­nek megőrzésére, valamint a szerves tápanyagok előállításának új ipari el­járásaira; — a társadalmi szempontból sú­lyos betegségek megelőzésére és gyógyítására, különösen a szív-, ér­és agybetegségek lényegének tanulmá­nyozására és okainak felismerésére, a rosszindulatú daganatok keletkezésé­nek tanulmányozására, a vírusos ere­detű megbetegedésekre, valamint arra, hogy tisztázzuk a külső tényezők ha­tását az ember egészségére; — az életkörnyezet védelmének és alkotásának tökéletesítésére; — a termelőerők fejlődésével össze­függő gazdasági kérdések kidolgozásá­ra, a társadalmi termelés intenzifiká­lására, a tudományos-műszaki fejlődés problémáinak megoldására, a szocialis­ta gazdasági integráció fejlesztésére és a népgazdaság tervirányításának töké­letesítésére. c A csehszlovák népgazdaságot nagyobb mértékben kell bekap­csolni a nemzetközi munkamegosztás­ba, főképpen a KGST integrációs fo­lyamatába. Arra kell törekedni, hogy gazdaságunkat még szorosabb szálak fűzzék a KGST-tagállamai, mindenek­előtt a Szovjetunió gazdaságához. Biz­tosítani kell, hogy a külkereskedelmi forgalom gyorsabb ütemben növeked­jék, mint a nemzeti jövedelem és az ipari termelés. Határozottan és kezdeményezően kell biztosítani a szocialista gazdasági integráció Komplex Programja céljai­nak és törekvéseinek megvalósítását. Következetesen kell teljesíteni az in­tegrációs akciókkal kapcsolatos szer­ződésekből eredő kötelezettségeket a nyersanyagalap fejlesztésében, az orenburgi gázvezeték építésében, a vasérctartalmú nyersanyagokat gyártó üzemek, a vasöntvények, nikkel-, cink­és azbesztgyártó létesítmények építé­sében, a 750 kilovoltos feszültségű vil­lanyvezeték és az automatizált távköz­lési rendszer építésében. Hathatósabban kell fejleszteni a nemzetközi munkamegosztást, hatéko­nyabban kell kihasználni a szakosítást és a kooperációt a gazdasági és a tudományos problémák megoldására. Biztosítani kell a szakosítás fejleszté­sét az atomenergetikai berendezések, a gördülőcsapágy, az elektronikus számí­tástechnika, a szerszám- és idomgépek, a könnyűipari gépek, a teherautók és az egységes aszinkron motorok gyár­tásában. Rendszeresen kell ellenőrizni és biz­tosítani a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal megkötött hosszú távú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési szerződések realizálá­sát. Hathatósan elő kell segíteni a szo­cialista gazdasági integráció formáinak bővítését és tökéletesítését, a népgaz­dasági tervek összehangolását, a két- és sokoldalú gazdasági együttműködés hosszú távú megvalósítását. El kell mélyíteni a nemzetközi együttműködést a nem szocialista ál­lamokkal a gazdaság, a tudomány és a technika szakaszán, az életkörnye­zet védelmében, és más szférákban is a csehszlovák szükségletekből eredő hosszú távú célok alapján, s a külön­böző társadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élésének szelle­mében, az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záróokmányával összhangban. 6 A Cseh Szocialista Köztársaság • és a Szlovák Szocialista Köztár­saság gazdasági fejlődését arra kell irányítani, hogy megoldják az egységes csehszlovák ökonomika további arányos fejlesztésének kulcsfontosságú problé­máit, gyarapodásának és hatékonyságá­nak kérdéseit. Ugyanakkor ésszerűen kell kihasználni a természeti és a gaz­dasági feltételeket, optimális mérték­ben kell hasznosítani az erőforrásokat és a lehetőségeket, főképpen a ter­melés műszaki alapjainak és a munka­képes lakossság számának növekedé­sét, s ennek alapján biztosítani kell a Szlovák Szocialista Köztársaság gaz­daságfejlesztésének gyorsabb dinamiká­ját, és növelni kell részarányát az or­szágos források alkotásában. 7 Fejleszteni és tökéletesíteni kell ■ a népgazdaságirányítást, hogy nagyobb mértékben elősegítse a haté­konyság növelését, éspedig a tudomá­nyos-műszaki haladás és a szocialista gazdasági integráció következetesebb érvényesítésével, hogy ennek érdeké­ben mozgósítsuk a tartalékokat, ser­kentsük a munkatermelékenység foko­zását, a termelés minőségének javí­tását, a dolgozók alkotóerejének és kezdeményezésének fejlődését. Ez megkívánja, hogy tovább növeljük a terv szerepét, az irányítás minden fokán szilárdítsuk a tervfegyelmet, ha­tékonyabban kihasználjuk a gazdasági ösztönzőket a tervfeladatok teljesítésé­nek biztosítására, tökéletesítsük a jogi normákat és ésszerűsítsük a termelés műszaki alapjainak szervezési elren­dezését. Mind nagyobb gondot kell for­dítani a konkrét irányító és szervező munka alkotó érvényesítésére és arra, hogy a dolgozók egyre nagyobb mér­tékben kapcsolódjanak be az irányí­tásba. Ugyanakkor ki kell használni azokat a tapasztalatokat, amelyeket a tervszerű irányítási rendszer fejleszté­sében a Szovjetunióban és a többi szo­cialista országban szereztünk. Ezért: Tovább kell emelni a népgazdasági tervnek, mint a népgazdaságirányítás alapvető eszközének színvonalát és nö­velni tekintélyét, erősíteni kell az ál­lami költségvetés és a pénzügyi terv szerepét a pénzügyi és a devizaesz­közök felhasználásában és a hatékony­ság érvényesítésében. Folytatni kell a gazdasági fejlesztés hosszú távú kér­déseinek megoldásával összefüggő munkát. Tökéletesíteni kell a végrehajtási és az ötéves népgazdasági tervek rend­szerének mutatóit, ezek kölcsönös szervezeti, ágazati és területi össze­függéseit, hogy hatékonyabban irányít­sák a minisztériumok, a termelési gaz­dasági egységek, a vállalatok és a nemzeti bizottságok tevékenységét az újratermelési folyamat hatékonyságá­nak fokozására. Az irányítás minden fokán erősíteni kell a terv egyensú­lyát az anyagok, a termelési kapaci­tások és a munkaerőforrások mérleg- rendszerének tökéletesítése és bővíté­se alapján. Meg kell találni a szük­ségletek maximális és folyamatos ki­elégítésének legcélravezetőbb útját, mégpedig a ráfordított források egy­idejű csökkentésével. Az anyagi-műszaki ellátást elsősor­ban a fogyasztási és a készletnormák rendszerének indokolt és szüntelen tökéletesítésével, az adott előnyök je­lentőségének növelésével, az ellátás és az értékesítés ésszerűsítésével, a ter­melési gazdasági egységek hosszú távú közvetlen kapcsolatainak bővítésével kell tökéletesíteni. A szállítói-megren­delői kapcsolatok tökéletesítésével és a gazdasági szerződések szerepének megerősítésével biztosítani kell a ter­melési és a szállítási feladatok mara­déktalan teljesítését. A gazdaságirányítás minden szintjén következetesen ellenőrizni kell a terv teljesítését, ennek érdekében tovább kell tökéletesíteni a statisztikai' és az információs rendszert. Hathatósabban kell kihasználni a pénzügyi, az ár- és a bérösztönzőket annak érdekében, hogy a tervet a leg­hatékonyabb módon teljesítsék. A munkakollektívákat és a felelős dol­gozókat ezekkel arra kell ösztönözni, hogy növeljék a társadalmilag szüksé­ges termékek mennyiségét és minő­ségét, javítsák a termelés minőségi mutatóit, csökkentsék energia- és anyagigényességét, gyorsítsák a ter­mékek körforgását, csökkentsék a kész­leteket, gyorsabban népszerűsítsék a tudományos-műszaki ismereteket, töké­letesebben használják ki az állóalapo­kat, és növeljék a külkereskedelem ha­tékonyságát. A munkakollektívákban fokozott érdeklődést kell ébreszteni az iránt, hogy igényes terveket elfogadva az újratermelési folyamatban kihasz­nálják saját lehetőségeiket és a tar­talékokat. Ügyelni kell arra, hogy a nagyke­reskedelmi árak teljesítsék küldetésü­ket, nevezetesen, hogy a termelésre és az árucikkek forgalmára fordított eszközök kritériumaival és a terv cél­jaival összhangban hatékonyan befo­lyásolják a gazdasági fejlődést. Az ár­politikával elő kell segíteni, hogy terv­szerűen vezessék be az új, haladó ter­mékek gyártását, s növeljék ezek mennyiségét és javítsák minőségét. Az árlimitek és az új gyártmányok nagy­kereskedelmi árainak megállapításakor biztosítani kell a termelési költségek csökkentését, figyelemmel kell kísérni a teljesítményegységre eső termelési költséget, és a mérhető kiadások csök­kenését főleg a gépeknél és berende­zéseknél. Létre kell hozni az építési termelés árképzése progresszívebb for­mái egyre szélesebb körű érvényesí­tésének feltételeit. Tökéletesíteni kell a gazdasági tevé­kenység jogi rendezését oly módon, hogy hathatósan elősegítse a kitűzött Az ipari termelésnek a 6. ötéves tervidőszakban és 1980 után döntő sze­repe lesz a népgazdaság fejlesztése és a lakosság növekvő szükségleteinek kielégítése szempontjából. Az ipari termelést 1980-ig 1975-höz viszonyítva 32—34 százalékkal kell nö­velni. Az ipari termékek minőségének javítása és műszaki színvonalának meg­felelő emelése mellett a kiviteli szál­lításokat 47—49 százalékkal, a belke­reskedelmi szállításokat 22—24 száza­lékkal, a beruházások számára a gé­pek szállítását csaknem 20 százalékkal kell növelni. Az ipari termelés struktúrájában to­vább kell erősíteni a gép- és a vegy­ipar szerepét, melyek a műszaki ha­ladásnak, a termelés hatékonysága nö­velésének és a kiviteli feladatok tel­jesítésének fő tényezői. Az ipari termelésben eszközölt strukturális változásokkal következete­sen biztosítani kell a tüzelőanyag-, az energetikai és a nyersanyagalap fel­tétlenül szükséges fejlődését, valamint a nemzetközi szocialista integrációból és a gazdasági együttműködésből ere­dő feladatok teljesítését. A termelés szerkezetében a progresszív változtatá­sokat mindenekelőtt az ipar fejlesztési programjaival kell biztosítani. Elsősor­ban gondoskodni kell az atomenerge­tikai berendezések nagyarányú gyártá­si programjának megvalósításáról, az acélcsőgyártás lényeges meggyorsításá­ról, a vegyipari berendezés, az aszinkron motorok, a fejlesztési ágazat részére komplettizációs berendezések, mindenekelőtt a hidraulikus szerkeze­tek, a görgőscsapágyak és a kombi­nált elektronikai részegységek gyártá­sának lényeges meggyorsítását, és a petrolkémiai termelés gyors fejlesztését. A beruházások részére a termelés és a szállítások szerkezetét következete­sebben kell hozzáidomítani a szükség­letekhez. A közszükségleti cikkek gyártásában az egyes ágazatokban az áruválaszték és a minőség tekintetében gondot kell fordítani a belkereskede­lem igényeinek jobb kielégítésére. A kiviteli szállítások növelésével szem­ben támasztott nagy igények megkí­feladatok megoldását és jobban védel­mezze a társadalmi érdekeket. A tervszerű irányítás fejlesztésében új megoldásokkal kell kísérletezni. Tökéletesíteni kell a népgazdaságirá­nyítás minden részének tevékenységét. El kell mélyíteni a központi tervező szervek szervezési és összehangoló szerepét a népgazdasági tervek kidol­gozásának és teljesítésének ellenőrzé­sében. Nagyobb felelősséget kell meg­követelni az ágazati minisztériumoktól a párt gazdaságpolitikájának megvaló­sításáért a kijelölt szakaszokon, és az állami terv feladatainak teljesítéséért. Az ágazati minisztériumokban na­gyobb koncepciozitással és következe­tesebben kell megoldani az irányító­munka színvonala emelésének kérdé­seit, a termelés koncentrálásának és szakosításának, az irányítási rendszer tökéletesítésének a problémáit azzal a céllal, hogy pontosabban határolják kö­rül az egyes irányító részlegek funk­cióját és felelősségét, és csökkentsék számukat. Fokozatosan és tervszerűen tökéletesíteni kell a termelés műszaki alapjainak szervezési elrendezését. A termelési-gazdasági egységek hivatot­tak arra, hogy a vállalati gazdálkodás szakaszán az irányítás alapfokú lánc­szemei legyenek. Ezeket egységes ter­melési gazdásági egységként kell ki­építeni, növelni kell felelősségüket az adott ágazat fejlesztéséért, az egysé­ges műszaki és beruházáspolitika meg­valósításáért, a népgazdaság folyama­tos ellátásáért az adott ágazat termé­keivel, valamint az irányítás és a szer­vezés hatékony módszereinek fejlesz­téséért. Növelni kell a minisztériumok fe­lelősségét a módszeres irányításért, a termelési gazdasági egységek vezér- igazgatóságainak felelősségét a válla­latok belső irányításának elmélyíté­séért, az üzemen belüli önálló elszá­molási rendszer következetes érvénye­sítéséért, a norma- és kalkulációs rendszerért, valamint a vállalatok bel­ső szervezetének racionalizálásáért. Az irányítás minden szintjén növelni kell a felelősséget a számítástechnikai eszközök kihasználásáért. A jelenlegi információs rendszert jobban ki kell használni a konkrét irányításban. Fo­kozatosan meg kell teremteni a felté­teleket arra, hogy egyesítsék az auto­matizált irányítási rendszereket az in­formációk gyűjtésének, tárolásának és feldolgozásának egységes, országos rendszerében, aminek az adminisztrá­ciós-ügyviteli tevékenység korlátozását kell eredményeznie. vánják a külkereskedelmi árucsere­forgalom hatékonyságának növelését is. Az ipari termelés fejlesztésének el­sősorban a munka termelékenysége növelésén kell alapulnia. A munka­termelékenység fokozásával kell fedez­ni a termelés gyarapításának mintegy 90 százalékát. Ehhez a feltételeket a termelőmunka energetikai és technikai ellátottságával, szakosítással és koope­rációval kell létrehozni. A termelési folyamat intenzifikálását és gazdaságosságának növelését a jö­vőben is elsősorban a komplex szocia­lista racionalizálással kell elérni. Az állami racionalizálási programok kö­vetkezetes megvalósításával kell bizto­sítani az energia-, a tüzelőanyag-, a fém-, valamint a munkaerőmegtakarí­tást, mindenekelőtt az anyagmozgatás, csomagolás és a raktározás szakaszán. Az iparágakban a következő irányok­ban kell kielégíteni a termelés meny- nyiségével, műszaki, gazdasági és mi­nőségi színvonalával szemben támasz­tott fokozottabb igényeket. 1. Tüzelőanyag és energetika 1980-ban 114—117 millió t. mennyi­ségben kell biztosítani az elsődleges energiaforrásokat. Csökkenteni kell a népgazdaság fejlesztésének energiai igényeit, és szükségletei fedezésére nagyobb mértékben kell felhasználni a hazai tüzelőanyag- és energiaforrá­sokat. A tüzelőanyag- és energiaforrások felhasználásában a nagyobb gazdasá­gosságot és felhasználási fokot a tü­zelőanyag- és energiafogyasztás követ­kezetes racionalizálásával, korszerűbb termelési technológia és műszaki szem­pontból tökéletesebb fogyasztó-beren­dezések alkalmazásával — amelyek csökkentik a tüzelőanyag- energia- fogyasztást —, az energetikai berendezé- sek, főként az elavult kazánok átala­kításával és a másodlagos energiafor­rások intenzívebb kihasználásával kell elérni. Ebből a célból a félvezető tech­nikát is alkalmazni kell, s követke« /Folytatás a 6. oldalonJ Hl. Az ipar fejlődése

Next

/
Thumbnails
Contents