Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-21 / 94. szám, szerda

Ä CSSZSZK 1976-1980. évi gazdaságii és szociális fejlődésének irányelvei (Folytatás a 3. oldalról) nyeinek alkalmazása, a gépesítés és a kemizálás fejlődése elősegítette a mezőgazdasági termelés intenzitásá­nak és mennyiségének a növelését. A tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek hasznosítása lehetővé tette, hogy csökkentsék az anyag-, a nyersanyag- és az energiaszükségletet, új, haladó technológiákat és anyago­kat alkalmazzanak, például, hogy nö­veljék a konverteracél részarányát, fejlesszék a műanyagok gyártását és kihasználását stb. Széleskörűen hasz­nosították az újítók és feltalálók kez­deményezését is. A tudományos-műszaki fejlődésben egyre fokozottabban érvényesül a nem­zetközi szocialista integráció. Ez meg­gyorsította előrehaladásának ütemét, s egyszersmind bővítette lehetőségein­ket. hogy részt vegyünk olyan fejlesz­tési programokban is, melyek csak az iparilag legfejlettebb államok számára megvalósíthatók. Az olyan közös ter­vekben és programokban való részvé­tel, mint pl. az atomenergetika, a számítástechnika, az aszinkronmoto­rok, megnyitja az utat a termelés kon­centrálásához, a termékek műszaki színvonalának emeléséhez, s szájnos ágazat és vállalat számára biztosítja a termelés megbízható fejlődésének távlatát. ' Gyarapodott a kutató-fejlesztő bázis. A főiskolai végzettségű szakemberek száma 20 százalékkal emelkedett, s a létszámemelkedéssel és a tudományos dolgozók részarányával javult a szak­mai összetétel is. Az 5. ötéves terv alapvető céljait a külgazdasági kapcsolatokban is el­értük. A külkereskedelem anyagi ter­jedelme 44 százalékkal nőtt, s fejlő­dése jelentősen megelőzte a nemzeti jövedelem növekedését. A szocialista országokkal 54 száza­lékkal gyarapodott az árucsere-forga­lom, s tovább nőtt az egész forgalom­ban való részaránya. Eredményesen fejlődik az árucsere-forgalom a Szov­jetunióval, amely a szocialista álla­mokkal lebonyolított árucsere-forgal­munkból mintegy a felével részesedik. A Szovjetunióval fenntartott kereske­delmi kapcsolataink révén biztosítot­tuk népgazdaságunk további fejlődésé­hez a nagy mennyiségű és stabil ener­gia- és nyersanyag-szállítmányokat, magas műszaki színvonalú terméke­ket és gépeket. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való együtt­működés tovább bővítette azokat a le­hetőségeinket, hogy feldolgozó iparunk termékeinek tartós piacot biztosítsunk. A CSSZSZK kölcsönösen előnyös kapcsolatokat épített ki a kapitalista államokkal és a fejlődő országokkal is. A kapitalista gazdaság válsága ked­vezőtlen hatásának ellenére külkeres­kedelmi forgalmunk ezen a szakaszon 32 százalékkal növekedett. A gazdasági fejlődés jelentősen be­folyásolta, hogy a CSSZSZK nagyobb arányban vett részt a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrációja Komplex Programjának megvalósításá­ban. Az, hogy számos közös program­ban együttműködhettünk, lehetővé tet­te olyan létfontosságú problémák megoldását, mint a nyersanyag, az anyag és az energia biztosítása, és jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy leküzdjük a tőkésállamok válsá­gának népgazdaságunkat érintő követ­kezményeit. Elfogadták a KGST-tagálla- mok sokoldalú integrációs intézkedé­seinek első közös ötéves tervét, mely­nek megvalósításában tevőlegesen részt veszünk. Ez hozzájárult az együttműködés jelentős fejlődéséhez, és megteremtette az alapját annak, hogy a jövőben tovább bővüljön a ter­A 6. ötéves tervidőszakban Csehszlo­vákia Kommunista Pártja gazdasági és szociális politikájának alapvető célja, hogy a szocialista életmód elmélyülé­sével összhangban biztosítsa a lakos­ság növekvő anyagi és szellemi szük­ségleteinek kielégítését, élet- és szo­ciális biztonságának további megszilár­dítását a társadalmi termelés szünte­len fejlesztése, nagyfokú hatékonysága és mindennemű munka jó minősége alapján. E célok elérését biztosítani annyival bonyolultabb feladat, mivel a korlá­tozott munkaerő- és hazai nyersanyag- források mellett, s a gazdasági fejlődés fokozottabb beruházási igényének fel­tételei közepette le kell küzdeni a ne­hezebb külső feltételeket. Ennek az új helyzetnek legkifejezőbb vonása, hogy az egész világon nagy hiány mutatkozik nyersanyagokból és ener­giából, beszerzési feltételeink nehe­melés kooperációja és szakosítása a többi szocialista országgal, főleg pedig a Szovjetunióval való két- és sokolda­lú együttműködés keretében a gépipa­ri termelés szakaszán és más ágaza­tokban is. Az 5. ötéves terv sikeres megvaló­sításához hozzájárult az is, hogy a XIV. kongresszus irányvonalának szel­lemében tökéletesítettük a népgazda­ság tervszerű irányítását. Tovább erő­södött a tervnek, mint a gazdaságirá­nyítás alapvető eszközének a szerepe. Az ötéves terv az egész időszakban megőrizte irányító funkcióját, és kel­lőképpen serkentette a dolgozók al­kotó kezdeményezését és aktivitását a tervfeladatok megvalósítása folya­mán. A párt gazdaságpolitikája és az 5. öléves terv teljesítésében elért nagy eredmények még kifejezőbbek lehetné­nek. ha a hatékonyság fokozásának megkezdett irányát minden szakaszon kellő nyomatékossággal és eréllyel ér­vényesítették volna. Nem minden üzem teljesítette maradéktalanul fel­adatait. Nem teljesítették a terv né­hány mutatóját. A gazdaság egves szakaszain még mindig lassan alkal­mazkodnak a hazai és a külföldi piac növekvő és egyre igényesebb követel­ményeihez. Habár jelentősen előreléptünk a XIV. kongresszuson a hatékonyság növelé­sére kitűzött irányvonal megvalósítá­sában. különösen abban, hogy a ter­melés növekedését a munkatermelé­kenység fokozása fedezze, és csökken­tek a termelési költségek, még mindig jelentős tartalékok vannak főleg a ter­melés anyagigényességének csökken­tésében, a felhasznált nyersanyagok, anyagok, tüzelőanyagok és energia hasznosításában, az állóalapok kihasz­nálásában, a készletgazdálkodásban, a termelés minőségi és műszaki színvo­nalának emelésében. A beruházások te­rén tapasztalható fogyatékosságok szá­mos nehézséget okoznak. Nem mindig sikerült azokra az építkezésekre össz­pontosítani az anyagi és az erőforrá­sokat, amelyek fontos termékek gyár­tásának a növelését hivatottak bizto­sítani. Határidőeltolódásra került sor főképpen az erőművek és a petrolké­miai komplexum építésében. Ez lassí­totta a népgazdaságunkban kívánatos szerkezeti változások végrehajtását, és kedvezőtlenül befolyásolta külkereske­delmi terveink teljesítését is. A beru­házások terén még mindig nagy a be­fejezetlen építkezések száma. Nem si­került meggyorsítani az elhasznált és elavult gépek és berendezések felújí­tását. Kihasználatlan lehetőségek van­nak a tudomány és a technika érvé­nyesítésében, a termelési programok megújításában, a minőség javításában és a technikai fegyelem szilárdításában. Még mindig nem küzdöttünk le minden fogyatékosságot a munka irányításá­ban és szervezésében, különösen a a szállítói-megrendelői kapcsolatokban. A szűk tárca- és lokálpatrióta maga­tartás gyakorta fékezi a társadalmi ér­dekek érvényesítését, a belső tartalé­kok hathatós mozgósítását és gazdasá­gi- törekvéseink hatékonyabb megoldá­sát. Az említett fogyatékosságok megol­dása nagy mozgósítható forrást jelent a társadalmi termelés további fejlesz­tésére és hatékonyságának növelésé­re. A meglevő anyagi-műszaki bázis, a szocialista termelési viszonyok jelen­legi színvonala, népünk erkölcsi-politi­kai egysége, és a dolgozók alkotó kez­deményezése szilárd alapot teremt nép­gazdaságunk és egész társadalmunk fejlesztése pozitív irányzatainak meg­szilárdítására és továbbfejlesztésére az elkövetkező időszakban, arra, hogy a további évekre új, igényesebb felada­tokat tűzzünk ki. zebbek. A tőkés piacok kiéleződő vál ságának következményei nemcsak az infláció folytatódásában és e piacok árszintjének ingadozásában nyilvánul­nak meg, hanem abban is, hogy szá­mos gyártmányunknak nehezebben ta­lálunk piacot. Ezt a hatást leküzdendő a CSKP KB 1974 novemberi ülésének határozatai­val összhangban és népünk életszínvo­nala biztosításának érdekében elsősor­ban aktív intézkedésekre van szükség a termelésben, a beruházásokban, a külkereskedelemben, a tudományos­műszaki fejlesztés meggyorsításában, népgazdaságunk hatékonyságának tar­tós és határozott növelésében, és a Szovjetunióval, valamint a többi szo­cialista országgal való szorosabb együttműködésben. A párt gazdasági és szociális poli­tikája alapvető céljai elérésének ér­dekében a népgazdaság fejlesztésében elsősorban a következőkre van szük­ség: ■j Biztosítani a társadalmi termelés ‘ ■ gyors és arányos növekedését, amely lehetővé teszi a növekvő társa­dalmi szükségletek fedezését, főkép­pen az ipar szerepének rendszeres erő­sítésével, a mezőgazdasági termelés fejlesztésével és az építőipar további bővítésével. 1980-ig 27—29 százalékkal kell növelni a nemzeti jövedelmet. Kö­vetkezetesen kell érvényesíteni azokat a szerkezeti változásokat, amelyek hoz­zájárulnak a belföldi szükségletek jobb kielégítéséhez, és létrehozzák a szük­séges feltételeket külgazdasági kap­csolataink harmonikus fejlődésére, ki­váltképpen arra, hogy jelentősen erő­södjön a csehszlovák gazdaság export- képessége. Fokozott gondot kell fordítani a me­zőgazdasági termelés intenzitásának és hatékonyságának további növelésére azzal a céllal, hogy a szemes termé­nyek termesztésében fokozatosan ön­ellátók legyünk, és növeljük az önel­látás arányát az élelmiszertermelés­ben. Ezt az egész társadalom szem­pont jából fontos feladatot a mezőgazda­sági-élelmiszeripari komplexumnak és a szállító iparágazatoknak együttes erő­feszítéssel kell megvalósítaniuk. o Magas színvonalra kell emelni a gazdaság hatékonyságát. A népgazdaság minden ágazatában meg­sokszorozott erővel kell törekedni a munkatermelékenység fokozására, a munka minőségének javítására a tár­sadalmi élet minden szakaszán, a ter­mékek műszaki színvonalának emelő­re és minőségének javítására, a ter­mékváltás gyorsítására, a magasabb műszaki színvonalra és a sokoldalú gazdaságosságra. Különösen a következőket kell szem előtt tartanunk: — Hatékonyan kell gazdálkodni a tüzelőanyag, az energia, az anyag és a nyersanyag minden fajtájával. Eze­ket az eddiginél hatékonyabban kell hasznosítani. A kutatást és a fejlesz­tést, a termelés előkészítését, a tech­nológiai eljárásokat, a termelési szer­kezet tökéletesítését a termelés ener­gia- és anyagigényességének csökken­tésére kell irányítani. A nyersanyag- és az anyagi forrá­sok fokozottabb hasznosítása érdeké­ben meg kell tartani a nyersanyag-, az anyag-, a tüzelőanyag- és az ener­giaszükséglet normáit, ezeket rendsze­resen tökéletesíteni kell, figyelembe véve a tudományos-műszaki fejlődést, az állóalapok korszerűsítését és a technológiai fejlesztést. Aktívabban ki kell használni a termelési kalkulációt, valamint a termékek összehasonlítását mind a szükséglet, mind a hasznossági tulajdonságok, a költségek és az árak szempontjából. A munkakollektívák és minden irányító szakasz felelős dolgo­zói figyelmét az energia- és az anyag­igényesség csökkentésére kell összpon­tosítani. Szigorítani kell a nyersanyag- és az anyagszükséglet ellenőrzését. A felesleges veszteségek, az ellenőrizhe­tetlen fogyasztás, valamint a nyers­anyag-, anyag- és energiapazarlás meg­akadályozására létre kell hozni a mű­szaki és a szervezési feltételeket. A nyersanyagok fokozottabb és ha­tékonyabb kihasználásában az iparban 1976—1980-ban az évi energia- és tü­zelőanyagmennyiség 2—2,5 százalékát, a gépiparban a fémek 3—3,5 százalé­kát kell megtakarítani, és biztosítani kell, hogy az iparban az anyagi költ­ségek évente átlagosan 0,6—0,8 száza­lékkal csökkenjenek; — Lényegesen jobban kell kihasz­nálni a meglevő termelési-műszaki alapot. A munkahelyek jobb betöltésé­vel növelni kell a gépek kihasználási idejét, mindenekelőtt azokét, amelyek rendkívül költségesek és műszaki-gaz- dasági paramétereik magasak. Gyor­sabban ki kell selejtezni az elavult és nem hatékony gépeket, ki kell iktatni a nem hatékony, vagy távlatok nélküli termelést és részlegeket. Célszerűen kell szétosztani a munkaerőket, stabi­lizálni kell a kádereket és korlátozni kell a nemkívánatos munkaerő ván­dorlást. A fejlődő ágazatok és kulcs- fontosságú termelés számára kiemel­ten kell biztosítani a dolgozókat. Fokozott gondot kell fordítani arra, hogy minél gyorsabban megkezdjék a kísérleti üzemeltetést és elérjék az építkezések tervezett gazdasági-műsza­ki mutatóit. A termelő gazdasági egy­ségekben és a vállalatokban szervezési és káderintézkedéseket kell kidolgoz­ni annak érdekében, hogy az új kapa­citásokban a termelést minél gyorsab­ban elsajátítsák és a termelőeszközö­ket teljesen kihasználják. Következete­sen össze kell hangolni a technikai import határidejét az építkezés harmo- nogramjával és az üzembe helyezéssel. Főképpen a gépiparban, a közszük­ségleti és az élelmiszeriparban kell meggyorsítani az átépítést és a kor­szerűsítést, ami lehetővé teszi, hogy II. A népgazdaságfejlesztés fő feladatai a 6. ötéves tervidőszakban az adott termelési területeken lénye­gesen növeljék a termékek mennyisé­gét, az eddigi, esetleg még kisebb számú dolgozóval. Az új létesítmények­ben elsősorban a fő fejlesztési prog­ramok megvalósítására kell törekedni, a feldolgozó termelési ágazatokban pedig különösen azokra a területekre kell összpontosítani a figyelmet, ame­lyeken kialakíthatók a munkaerők nö­vekedésének feltételei, vagy ahol iidottak a reális munkaerőforrások. — A termelés és a teljesítmény nö­vekedését a népgazdaság minden ága­zatában elsősorban a munkatermelé­kenység növelésének és a dolgozók szakképzettségének jobb kihasználásá­ra kell alapozni. Az a feladat, hogy a nemzeti jövedelem gyarapodásának 91—93 százalékát a társadalmi munka­termelékenység növelésével fedezzük, s egyszersmind elérjük a termelés ki­fejező koncentrálását és szakosítását, szűkítsük a termékválasztékot, még­pedig azáltal, hogy intenzívebben be­kapcsolódunk a szocialista gazdasági integráció feldolgozó iparába, gyor­sabban bevezetjük a tudományos-mű­szaki ismereteket, tökéletesítjük a ter­melés szervezését, növeljük a munka műszaki ellátottságát, hatékonyabban használjuk ki az állóalapokat és ér­vényesítjük az anyagi érdekeltséget. A gépesítés, az automatizálás fejleszté­sével, a haladó technológiai módsze­rek bevezetésével a népgazdaság min­den ágazatában csökkenteni kell az élőmunka arányát, racionalizálni kell a karbantartást, a közlekedést, a nyersanyag-, az anyag- és a készáru­mozgatást és raktározást. Tovább kell növelni a racionalizáció hatékonysá­gát az irányítás, az igazgatás terüle­tén, és a szolgáltató ágazatokban is. A nem termelő szférában jobban ki kell használni a munkaerőket. A munka jutalmazásában tökéleteseb­ben kell érvényesíteni az anyagi és az erkölcsi ösztönzőket azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a munka haté­konyságának növeléséhez, a munka­erők stabilizálásához, a termékek mi­nőségének javításához és az anyagi források gazdaságosabb kihasználásá­hoz. E célok elérése érdekében alapo­sabban kell kihasználni a bérrendszert, növelni kell a műszakilag indokolt tel­jesítménynormák arányát és követke­zetesen ki kell használni az ösztönző bérformákat. 3 Nagyobb intenzitással kell ki- • használni a hazai természeti kin­cseket, főképpen a szilárd tüzelő­anyagok lelőhelyeit, a vízi energiát, az elektromos energia termelésére, a ha­zai ‘Ňémkészleteket, faanyagot, a mező­gazdasági talajt 5s valamennyi má­sodlagos nyersanyagot. Intenzív geológiai kutatásokkal kell feltárnunk a kő- és a barnaszén-, va­lamint a lignitlelőhelyeket. A kőolaj- és a földgázlelőhelyek kutatását az e szempontból leggazdagabb területekre és nagyobb mélységekre kell összpon­tosítani. A hazai nem fémtartalmú nyers­anyagkészletet ki kell használni a magnezit-, az üveg-, a porcelán- és a kerámiagyártás bővítésére, és keresni kell az építőanyagok nyersanyag-for­rásait. Intenzívebben használjuk ki a mező- gazdasági földalapot, rendszeresen nö­veljük termelékenységét talajjavítás­sal, kultivációval, és a pusztító hatá­sok korlátozásával. Következetesen ügyeljünk arra, hogy mezőgazdasági termőtalajt, főképpen szántóföldet ne használjanak fel nem mezőgazdasági célokra. Az egész társadalom ügye le­gyen a talajjal, erdőinkkel és a vízzel való hatékonyabb gazdálkodás. Biztosítsuk a fakitermelés tartós bő­vítését oly módon, hogy egyide^leg fejlesszük az erdő más társadn>mi funkcióit it. Teremtsük meg annak fel­tételeit, hogy átfogó módon használ­juk ki országunknak ezt a jelentős gaz­dagságát. Biztosítsuk a természet általános vé­delmét. Fordítsunk fokozott gondot az életkörnyezetre, mindenekelőtt az ipa­ri központokban és az erősen iparosí­tott helyeken javítsuk a folyók és a levegő tisztaságát, csökkentsük a zaj­szintet. Következetesen tegyük felelőssé a gazdasági tevékenységet folytató szervezeteket az életkörnyezetre tett hatásukért. Egyre tökéletesebben biztosítsuk a nyersanyagok és mindennemű anyag hulladékának hasznosítását. A Fokozottabban érvényesítsük és gyorsabban vezessük be a gya­korlatba a tudomány és a technika eredményeit. Minden ágazatban, kutatóintézetben, termelő gazdasági egységben és válla­latban határozotabban kell érvényesí­teni a tudományos-műszaki fejlődést, következetesebben kell irányítani a (Folytatás az 5. oldalonJ

Next

/
Thumbnails
Contents