Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-12 / 61. szám, péntek
A KERÜLETI PÁRTKONFERENCIÁK KÜLDÖTTEI KaaMMBfaKMM—mtiaiikjamiiiiiJiMiuianL. i m iiiwnii ——w————— A helytállás jutalma A „szárazföldi” kikötő kommunistáit képviseli A tizenegy Dubík fiú közül kettő, Gyuri és Ferenc követte a családfő mesterségét. Mindketten vasutasok, mégpedig hazánk legnagyobb szárazföldi kikötőjében, a Čierna nad Tisou-i rakodóállomáson. Dubík Ferenc elvtárs sok-sok éve fontos tisztségeket végez ezen a vasútállomáson, jelenleg pedig a esernyői rakodóállomás főnöke. Mondhatnánk úgy is, hogy élete jelentős részét ezen a munkahelyen töltötte, szinte elképzelhetetlen a rakodóállomás nélküle. Nem csoda hát, hogy nagyon jól ismeri ezt a munkahelyet, ahol naponta lüktet népgazdaságunk vérkeringése. Dubík Ferenc Ezen a poszton, — de mint az SZLKP Trebišovi Járási Bizottságának elnökségi tagja is — igen jól tudja érvényesíteni néhány évtizedes tapasztalatait. Szereti is nagyon munkáját, erről szívesebben beszél, mint önmagáról. Azt tartja, az embert munkája dicsérje. A esernyői rakodóállomás munkaközössége szép eredményeket ért el. Ezekről szólva, örömmel számolt be arról, hogy az 5. ötéves tervidőszak feladatait sikeresen teljesítették. — Eredményeinket pozitívan értékelhetjük, hiszen az öt évre tervezett csaknem 45,5 millió tonna mennyiségű áruátrakását már 1975. december 12-ig teljesítettük, s ezen felül az év végéig még közel 394 ezer tonnát rakMészáros László, a Sládkovičovo! (Diószegi) Magtermesztő Állami Gazdaság Veiké Ülany-i (nagyfödémesi) gazdaságának 35 éves gépjavítója az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi konferenciájának a küldöttje. A galántai járási pártkonferencián választották meg a kerületi konferencia küldöttjévé. A kommunista pártnak 1966-tól tagja. A nagyfödémesi alapszervezetbe tartozik, s ott tagja a pártbizottságnak. Ezenkívül tagja a járási pártbizottság plénumának. Amikor azt kérdem tőle, mit vár leginkább a kerület kommunistáinak tanácskozásától, szinte magától értetődően a mezőgazdaságra tereli a szót: — Szeretném, ha a konferencia többek közt foglalkozna a hosszú ideje tartó alkatrészhiánnyal, mely nekünk is állandóan gondot okoz. Ezért gyakran arra kényszerülünk, hogy megjavítsuk, megújítsuk az alkatrészeket. Ez persze így sokkal költségesebb, mintha nagyban gyártanák őket... Remélem, a kerületi pártkonferencián szó lesz a mezőgazdasági dolgozók kulturális és szórakozási lehetőségeinek további javításáról is. Mi rövidesen az eddiginél korszerűbb munkakörnyezetbe kerülünk, hiszen már a tavasz folyamán új gazdasági telepre költözünk át. Ez azonban csak részben oldja meg a javítás nehézségeit, hiszen az alkatrészhiány továbbra is gondot okoz majd A műhelyben, ahol vele együtt négyen dolgoznak, főleg traktorok motorját javítják. — A javításhoz fantázia kell — mondja —, meg az, hogy állandóan valami újat találjunk ki. Csakis így tehetjük egyre olcsóbbá és jobbá a termelést. Számos új megoldást találtunk, például a motorok kenésére. A legszebb a munkánkban az, hogy azonnal látom az eredményét. A gépek, a motorok nemcsak a munkahelyén érdeklik, hanem magánéletünk át... Rakodóállomásunk kommunistái viszont még jobb eredmények elérésére törekszenek... Lelkesedést, tenniakarást van kitől tanulni, elsősorban jó szomszédainktól a csopi vasutasoktól. Velük már több éve versenyben állunk. Érdekeink közösek, együttműködésünk szinte mellőzhetetlen. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mi itt, a csehszlovák—szovjet országhatáron minden órában tanúi lehetünk annak az igen hasznos, sokrétű, mindkét fél számára kölcsönösen előnyös együttműködésnek, amely hazánk és a Szovjetunió között egyre virágzóbb. Ez ma már a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrációjának a programjá- ban is szerepel. Erről az SZKP XXV. kongresszusán Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs is beszélt s többek közt leszögezte: „Ma a szocialista közösség a világon a legdinamikusabb gazdasági erő .. A esernyői rakodóállomáson napról napra formát ölt a Szovjetunióval kötött barátsági, kölcsönös segélynyújtási szerződés minden pontja. Ez már a felszabadulás óta így van. — Jól emlékszem az 1947-es esztendőre, amikor a Szovjetunió önzetlenül kisegített bennünket kenyérgabonával nálunk a nagy aszály miatt kevés termett — emlékezik Dubík elvtárs. — És mit bizonyítanak az alábbi adatok is? Azt, hogy a szovjet nép őszinte barátunk... Rákodóál lomásunk létezése óta vasúton több mint 299 millió tonna különböző áru érkezett hozzánk a Szovjetunióból. Ebből több mint 207 millió tonna a esernyői rakodóállomáson keresztül. Az ötéves tervidőszak alatt mi több mint 12 millió tonna árut továbbítottunk szomszédainknak ... A Szovjetunió kárpát-ukrajnai területe és Ke- let-Szlovákia vasutasai között sokéves baráti, internacionalista együttműködés folyik, ami feladataink sikeres teljesítését nagyban elősegíti. Az SZKP XXV. kongresszusának tiszteletére közös vállalást tettünk, hogy együttműködésünket még szorosabbra fűzzük s a szocialista munkaverseny segítségével növeljük munkateljesítményeinket. Az elhatározásokat tett követte s az eredmény sem maradt el. De ezekről — ha szót kapok —, a kerületi pártkonferencián szeretnék beszélni __ KU LIK GELLERT tében is — mezőgazdasági gépjavítónak tanult ki, majd mesteriskolát végzett. Ezenkívül a növények, a kertészkedés a kedvtelése. Mészáros László két gyermek édesapja. Jelkán (Jókán) lakik, új családi házban. Munkahelyére autóbusszal jár be, s örömmel újságolja, hogy az utóbbi időben sokat javult a közlekedés. Szerénységére vall, hogy csak beszélgetésünk végén tudom meg tőle: ő a vezetője annak a 15-tagú szocialista munkabrigádnak, mely a mezőgazdaságban szlovákiai viszonylatban elsőként alakult meg — 1957-ben. Kezdetben traktorosokból és gépjavítókból állt a brigád, de ma már csupa gépjavító a tagja. Szükség esetén, vagyis az idénymunkák alatt, a gépjavítók is közvetlenül részt vesznek a mezőgazdasági termelésben. Mészáros elvtárs ezen a téren is példásan helyt áll. Legutóbb például a hatsoros karajoló répakiszedő gépijei dolgozó kollektíva tagjaként három díjat nyert a szlovákiai versenyen. A feladatokhoz való helyes hozzáállása nyilván azzal is magyarázható, hogy a szakmai ismeretek gyarapításán kívül rendszeresen bővíti politikai tudását is. Pártoktatásra az üzemben jár, de már kétszer három-három hónapos bentlakásos kerületi pártiskolázáson is részt vett. A világpolitika eseményeit és a hazai eseményeket a sajtóban rendszeresen, figyelemmel kíséri. Az Új Szónak évek óta előfizetője. — Ebben az évben szakközépiskolára (gépesítői irányzatra) szeretnék beiratkozni — mondja —, majd befejezésül hozzáteszi: Azt szeretném, ha üzemünk olyan eredményeket érne el, melyekkel még többet adhatnánk társadalmunknak, mint eddig. Erre akarja felhasználni a kerületi pártkonferencián szerzett tapasztalatait is. FJLÖP IMRE Nem őt kerestem, de a tekintetem mégis megakadt rajta. Csodálkozásomat látva a több mint száz hektáros somodi szőlészet dolgozói közül néhá- nyan el is mosolyodtak. Később azonban bevallották, hogy ők is így néztek, amikor Zvirinszky Annát először pillantották meg a traktor nyergében. Anna azon a napon a szőlőt permetezte. Munkája sok és sürgős volt. Csak néhány szót válthattam vele. A nap emlékeként azonban így is megmaradt emlékezetemben Anna néhány mondata: „Nem feltűnési vágyból ültem a traktorra, csak azért, mert van hajtási jogosítványom, és mert szeretek dolgozni. Munka pedig akad bőven, azonban a traktorra nem volt aki felüljön. Nem nézhettem a tétlenséget, odaültem a kormányhoz. Hát, valahogy így kezdődött. Ilyen egyszerűen Az említett találkozás óta már csaknem három év telt el. A minap — amikor a kelet-szlovákiai kerületi pártkonferencia küldötteinek névsorát böngészgettem — felfigyeltem az ismerős név- re. , A Tornai Állami Gazdaság vezetői közölték, hogy Anna jelenleg Košicén féléves politikai iskolázás hallgatója. Egyébként már nem traktoros, hanem az állami gazdaság raktárosa... A gazdaság vezetői elmondották, hogy nem szívesen vált meg a traktortól, de ahhoz, hogy a rábízott társadalmi tisztségeket eredményesen végezhesse, szükség volt a foglalkozás-változtatásra. A 26 éves lány tagja a Szlovák Szak- szervezeti Tanács plénumának, a szak- szervezeti kelet-szlovákiai kerületi bizottsága elnökségének és a- Tornai Állami Gazdaság üzemi pártalapszerveRászolgál a Fényes lemezkötegek között, a Kelet-szlovákiai Vasmű lemezcínező részlegének hatalmas raktárában ismerkedtünk meg a csaknem huszonháromezer dolgozót számláló munkaközösség egyik fiatal kommunistájával, Alžbeta Micá- kovával. A kohómű kommunistáit képviselő küldöttként vesz részt a kelet- szlovákiai kerület kommunistáinak tanácskozásán. — Miért éppen engem kerestek fel? — kérdezte, s fürkésző szemekkel mért végig. — Vannak itt a Vasműben arra érdemesebbek is, hogy újságba kerüljelek, s akik szintén ott lesznek a kerületi pártkonferencián... Micáková elvtársnő szerénykedése ellenére mégis csak szót értettünk, s megtudtuk, hogy Betka asszony Berezov községből, egy rokkant apa hét- gyermekes családjából származik. Gyönyörű az a vidék, már gyermekkorában megcsodálta a sűrű erdőségekkel ékesített természetet, szííkebb hazáját, amely kezdetben mostoha volt az itt élő emberekhez. Annak idején itt a fairtás volt az egyetlen, komolyabb munkát adó „ipar“. Betka barátnőivel együtt arra kényszerült, hogy munkát keressen, de otthon nem volt. így került el a libereci Textilun gyárba, ahol hozzá hasonló lány már sok dolgozott. Betka is elég hamar odaszokott. A munkatársak szívesen segítettek a szerény lánynak, és lelkes szövőnőt, jó kommunistát nevelzete pártbizottságának, valamint szülőfalujában a SZISZ-szervezet vezetőségének. Annával Košicén, a kerületi pártisko- la épületében találkoztam. Hosszan elbeszélgettünk. Elmondotta, hogy számára szülőfaluja, Hačava (Falucska) nagyon sokat jelenteit, s jelent ma is. Az Zvirinszky Anna 550 lakosú község asszonyai és lányai közül ő volt az első, aki felvételét kérte Csehszlovákia Kommunista Pártjába. Zvirinszky Annából az évek során becsületes, tetterős kommunista lett, olyan, aki a ma problémáit a holnap szemszögéből nézi, s így keresi a megoldásokat is. Emberségéért, helytállásáért megérdemli, hogy a Tornai Állami Gazdaság dolgozóit, faluja lakosságát és nem utolsósorban a kelet-szlovákiai kerület mezőgazdaságában dolgozó fiatalokat ő képviselje a kerületi pártkonferencián. SZ/VSZÁK GYÖRGY bizalomra... tek belőle ... Ezután a húszéves keletszlovákiai leány még szorgalmasabban dolgozott, hogy bizonyíthassa: a párttagsági igazolvány jó kezekbe került. Sok-sok ismerős, jó barát vette körül, így Betka könnyebben megszokta a várost, a gyárat és egész környezetét, de szíve azért haza vágyott... Li- berectől búcsút is vett, amikor a Kelet-szlovákiai Vasműben megindult a termelés. Nyolc éven át dolgozott a le- mezosztályozóban, ami nem valami könnyű munka, de Alžbeta Micáková bírta a kemény munkát... Mindaddig, amíg a kis Lenka — aki ma már negyedik osztályos tanuló — nevelése, gondozása nem igényelt egyre több időt az anyától... Munkahelyet változtatott, így került oda, ahol ma is dolgozik. Munkájáról szeretettel beszél, de saját teljesítményeiről nem szívesen nyilatkozik, erről mások tájékoztattak. Ezt röviden így lehetne összefoglalni: „Amit csinál, mindig jól csinálja* ... Ezt bizonyítja az is, hogy viselője a „Kelet-szlovákiai Vasmű legjobb dolgozója“, továbbá a „Vaskohászat érdemes dolgozója* kitüntetéseknek. Tisztséget visel az üzemi pártszervezetben, a szak- szervezeti műhelybizottságban. Tagja volt az SZLKP Košicei Városi Bizottságának, részt vett a városi pártkonferencia tanácskozásán, ahol küldötté választották a kerületi párt- konferenciára. K. G. Alžbeta Micáková A gépjavító
