Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-12 / 61. szám, péntek
Előtérben a minőség A Közép-szlovákiai Kerületben is megfelel») figyelmet szentelnek a kultúra és a népművelés kérdéseinek. A módszertani, szervező és irányító munkában fontos részt vállal a knb kulturális osztálya. Tevékenységéről MIKULÁS SOJAK megbízott osztályvezetővel beszélgettünk. Jelenet a Láz című szlovák filmből; a képen Michal Dočolomanský, a főszereplő BRNO UTÁN A csehszlovák filmművészet jelene B Először arról érdeklődünk, hogy a CSKP XIV. kongresszusának határozatait hogyan érvényesítették munkájukban? — A XIV. pártkongresszus határozatai iránytűként szolgáltak munkánkban. A dokumentumban rögzíteitt elveket igyekeztünk minél hatékonyabban érvényesíteni a gyakorlatban. Arra törekedtünk, hogy a hozzánk tartozó kulturális intézmények is hozzájáruljanak kultúránk és művészetünk eszmei tisztaságának, osztály jellegének és szocialista jellegének a kidomborításához. Erőfeszítéseinket siker koronázta: megfelelően ünnepeltük meg például az elmúlt év jelentős politikai és kulturális évfordulóit. A jubileumi ünnepségek megszervezésében kulturális intézményeink, hivatásos és amatőr művészeti csoportjaink is jelentős részt vállaltak. Az említett pártkongresszus után kerületi szinten több szemináriumot rendeztünk, ahol kulturális dolgozóinkat megismertettük a határozat legfontosabb részeivel, s egyúttal megbeszéltük a tennivalókat is. A tanácskozások eredménye elsősorban a járási és a helyi népművelő központok, művelődési otthonok és klubok munkájának a javulásában mutatkozott meg. Tovább mélyítettük az együttműködésünket a szakszervezet és az ifjúsági szervezet illetékes osztályaival. Együttműködésünk révén különösen az üzemi és az ifjúsági klubokban vált tartalmasabbá, rendszeresebbé a kulturális élet, javultak a dolgozók művelődési és szórakozási lehetőségei. ■ Ügy véljük, hogy a kritikai igényesség elvét kulturális intézményeink munkájában is jobban kell érvényesíteni, számon kérni. — Valóban. Különösen az utóbbi időben arra törekedtünk, hogy a kultúra és a népművelés szakaszán ne csak a mennyiség kerüljön előtérbe, hanem a minőség is. Nem sok értelme van ugyanis az olyan rendezvényeknek, előadásoknak,' amelyek hatástalanok, nem jelentenek élményt a hallgatóknak, avagy a nézőknek. A legutóbbi két szemináriumon ezekre a fontos problémákra is felhívtuk kulturális dolgozóink figyelmét. Azt kértük tőlük, hogy a két fontos, soron következő eseményt, a CSKP XV. kongresszusát és az általános választásokat tartalmas, eszmeileg és művészileg egyaránt igényes rendezvényekkel köszöntsék. Az elmúlt napokban a helyi és a járási nemzeti bizottságok irányítása alatt működő kulturális intézmények számára versenyt hirdettünk, ahol aktivitásukat, szervezőkészségüket és rendezvényeik eszmei és művészi tartalmát értékeljük. ■ A tudományos-technikai forradalom egyik időszerű követelménye a felnőttoktatás megszervezése, az állandó önképzés lehetőségeinek a megteremtése. Mit tesznek ennek érdekében Űnök? — Szocialista társadalmunk állandó és rohamos fejlődése egyre igényesebb feladatok megoldására készteti kulturális intézményeinket. Igyekszünk mindent megtenni azért, hogy dolgozóinak életszemléletét és életmódját szocialista elveinknek megfelelően befolyásoljuk. Látnunk kell azonban azt is, hogy az ember tudatának a formálása hosszan tartó folyamat, amely csak átgondolt és túlzásoktól mentes munka után érlelheti meg a gyümölcsét. Komoly és rendkívül időszerű kérdés a felnőttoktatás és a továbbképzés. Véleményem szerint e téren az üzemek és más munkahelyek vezetői is többet tehetnének, mert csak együtt, egymást segítve tehetünk eleget a követelményeknek. A különböző munkahelyeken nagyobb figyelmet szentelhetnének a dolgozók világnézeti nevelésének, a szocialista haza- fiság és a proletár nemzetköziség elvei érvényesítésének is. Az embeaüt életük jelentős részit éppen a munkahelyen töltik el, tehát jellemük, tudatuk itt is formálódik. SJ A közép-szlovákiai kerületben magyar nemzetiségű dolgozók is élnek. Mit tett és tesz a kulturális osztály művelődési és szórakozási igényeik kielégítésére? — A magyar nemzetiségű dolgozók zöme a rimaszombati, losonci és a nagykürtösi járásban él. Kulturális osztályunk a járási és a helyi szervekkel együttműködve irányítja a magyar polgártársaink kulturális életét is. A losonci és a nagykürtösi jnb-n egy-egy szakdolgozó feladata a nemzetiségi kulturális é’.et ellenőrzése. Az említeti három járásban a különböző kulturális intézményekben megfelelő számban dolgoznak magyar nemzetiségű szakdolgozók, akik a szervezésen kívül módszertani segítséget is nyújtanak. A magyarlakta vidékeken állami sPríMtsóeriel. Veretében és helyi összefogással számos új művelődési otthon épült, és így nagy mértékben javultak a feltételek a kulturális és a népművelő munkában. Kerületünk magyarlakta részeiben jelenleg már csak 26 olyan falu van, ahol nincs megfelelő kultúrház. Itt viszont ideiglenes megoldásként klubokat rendeztünk be. Az elmúlt években 139 ilyen klub kezdte meg működését. Célunk az, hogv magyar nemzetiségű állampolgáraink számára igényeiknek megfelelő lehetőségeket biztosítsunk szórakozási és művelődési igényeik kielégítésére. Munkánkban a CSEMADOK helyi szervezetei is nagy segítséget nyújtanak. ■ Milyen fontos feladatuk várnak az önök osztályára a következő időszakban? — Mi is nagy érdeklődéssel várjuk a CSKP XV. kongresszusát, hiszen sok egyéb kérdés mellett nyilván megszabja szocialista kultúránk fejlődésének további útját. Mi elsősorban arra törekszünk majd, hogy a kongresszus határozatait mielőbb érvényesítsük a gyakorlatban. Elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy kerületünkben a kulturális életet pártunk politikájának szelleme hassa át és megfeleljen korunk követelményeinek. Legyen minél több lehetőség arra, hogy dolgozóink szellemileg is harmonikusan fejlődjenek és minél sokrétűbben tudják realizálni önmagukat. Legfontosabb célunk az, hogy munkánkkal minél hatékonyabban járuljunk hozzá kerületünk dolgozóinak eszmei és esztétikai neveléséhez, a tartalmas kulturális élet megszervezéséhez. SZILVÁSSY JÚZSEF □ George C. Scott amerikai színészt az Oklahoma olaja című filmben láttuk, ö alakítja a Szigetek az áramlatban című új amerikai film főszerepét; a film Hemingway regényéből készült. George C. Scott arról is nevezetes, hogy két évvel ezelőtt a neki ítélt Oscar-díjat nem vette át. □ Yves Boisset francia rendező készülő filmjében Marlene Jobertne érdekes szerepet osztott. A filmszínésznő egy nevelőt alakít súlyos helyzetben: a rábízott kisfiút elrabolják, őt bűn részességgel vádolják. A csehszlovák filmművészet történetében mindig úgy tekintettük a hazai fesztiválokat, mint egy-egy fontos állomást a feladatok megfogalmazásában. Nos, ez az idén se volt másképp, hiszen a szakemberek és a filmkedvelő közönség a múlt év hazai filmtermését áttekintve lemérték, hol tart, merre halad a cseh és a szlovák filmművészet. Vannak, aki’k meglehetősen röviden szoktak véleményt mondani erről a fesztivárról: jó, de minek? Az okvetetlen- kedők még azt is hozzáteszik: micsoda szemle, miféle verseny az, ahol csupa régi filmet lehet látni? Ha viszont nem lenne fesztivál, akkor persze — nem kevesen a szkeptikusok közül — azért tennének szemrehányást, hogy miért éppen nálunk nincs a hazai rímeknek egy olyan seregszemléje, amilyen már csaknem minden országban van. Akár becsüli valaki a fesztiválokat, akár nem, egy bizonyos: hasznos és szükséges szemlét tartani az elmúlt év filmtermése fölött, eredményeit tudatosítani, hibáiból okulni és felmérni a továbbvezető utat. S az sem elhanyagolható szempont, hogy a hazai fesztiválokon a filmeket nemcsak egy moziteremnyi néző láthatja, a művészekkel nem csupán a „szerencsések“ találkozhatnak, hanem valóban a nagyközönség is. A filmeket több moziban, üzemi klubban és a környező falvakban is bemutatják és a vetítéseken részt vesznek a művészek is. Számos üzem, szövetkezet dolgozói vitázhatnak a rendezőkkel, a színészekkel és alkotókkal. Mindez azt bizonyítja, hogy az emberek érdeklődnek filmművészetünk iránt, igénylik a szakmai körök tájékoztatását és maguk is szívesen elmond ák véleményüket. A tömegek nevelését, szórakoztatását vállaló szocialista művészet alkotóinak feltétlenül figyelniük kell a közönség véleményére. Banská Bystrica, Plzeň, Ostrava, Nitra és Prága után Brno vállalta az idén a házigazda szerepét. Február 26-a ós március 3-a napjaiban itt fogadták a seregszemle vendégeit, rendezőket, írókat, művészeket, kritikusokat és a kulturális élet vezetőit. A tavalyi filmtermés — csaknem 40 játékfilm és több száz rövidfilm — olyan „vitaanyag“, amely lehetővé tette, hogy a szakemberek közösen egyengessék a csehszlovák film útját. A szemle díjait illetően senki sem számított meglepetésre. A filmek java részének ismeretében ugyan kinek is lehetett kétsége afelől, hogy a Bátyámnak klassz öccse van, a Játéktér és a Láz díjat kap. Talán csak az volt kérdéses, hogy melyik, milyen díjat. Hiszen az említett alkotások egyértelműen a többi film fölé magaslanak. Így aztán nem csoda, ha az eredményhirdetés után egyesek megjegyezték: Brnóban minden nagyon érdekes, élénk volt, kivéve a filmeket. Kétségtelen, hogy az ilyenféle vélemény illuzórikus várakozáson, vagy éppen félreértésen alapul. Mert a hazai filmek seregszemléjének bizonyára nem feladata, hogy egy sport- verseny izgalmasságával szolgáljon. S ha mégis némi igazságot vélünk felfedezni a fenti megállapításban, annak okát filmművészetünk jelenlegi helyzetében kell látnunk. Mert — mi tagadás — a bemutatott filmek nem keltettek új és friss benyomást. Hiánycikk volt a valóban kiemelkedő mű- •vészi értékű alkotás, mely maradandó élményt nyújtott volna. A tavalyi filmek nagy részét a középszerűség jellemzi, a korábbi évhez képest mintha megszaporodtak volna a gyenge alkotások. * * * Filmművészetünket az útkeresés, sajátos arculatának keresése jellemzi. Határozott pozitívumként könyvelhető el, hogy alkotóink nem térnek ki a kor kérdései elől, filmgyártásunkban egyre inkább dominál a mai téma, a kortársi tanúságtétel s gyöngül a múltba forduló, visszatekintő irányzat. Tagadhatatlan, hogy a tavalyi év filmjeinek többsége olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek a társadalom életében fölmerülnek (Bátyámnak klassz öccse van, Egy fiú az intézetből, Anna, Jana nővére, Egykoronás románc, tgy kezdődik a szerelem), vagy korunk hősének új típusát mutatja be. azt az embert, aki gyakran elbukik, de mindig felemelkedik, hogy újrakezdjen valamit (Játéktér, Megbocsátó idő). Erénye és közös vonása ezeknek a filmeknek, hogy érdeklődésük fókuszába a fiatalokat állítják, a közösségben, a társadalomban helyüket kereső fiatalokat. Baj viszont, hogy a fölvetett kérdéseket a filmek általában nem elég élmény- adóan, nem elég lenyűgözően dolgozzák fel, nem úgy, hogy a nézőben törekvést ébresszenek a kérdés megválaszolására, a felelet keresésére, s ösztönözzék a történtek végiggondolására. A látottak alapján az az érzésünk, hogy a rendezők még mindig csak arra ügyelnek, mit mondanak, kevesebbet arra, hogyan is fejezik ki magukat (Akiket megérintett az idő, Krisztina tükre. Ahol a gólyák fészkelnek). Alkotóink élénk érdeklődéssel fordultak a közelmúlthoz is, hogy abból merítsenek tanulságot a ma emberének okulására. A nehéz és ellentmondásokkal terhes 68—69-es évek eseményeivel foglalkozva bemulatják, hogyan távolodtak el egyesek a szocializmus eszméitől és hogyan lettek a rend nyílt vagy leplezett ellenségei (Láz, Érted nem harangoznak, Ahol a gólyák fészkelnek, Pezsgő bor). A válságos évekről szóló filmek közül a legsikerültebb a Láz; a többi alkotás jobbára csak az események illusztrálására szorítkozik és sajnos, nem mentes a sematizmustól sem, magában hordja a tanmese, a példázat, a banali- zálás buktatóit. fA filmek egy részével bemutatásuk idején már foglalkoztunk, a többit műsorra tűzésük során recen- zál’uk.) Bár már a korábbi években megkezdődött a filmek tematikai, műfaji tágulása, ami a szórakoztató filmek számának gyarapodását eredményezte, ennek ellenére még mindig kevés a jó szórakoztató film, mely színvonalát tekintve elmarad mind a korszerűség követelményeitől, mind a közönségigénytől. (Kivétel talán csak a Paclio, a betyár. Az eladott menyasszony, a Cirkusz a cirkuszban. ) * * * Jóllehet a tavalyi filmek nagy része nem kényeztetett el bennünket, filmjeink jövőjét illetően mégsem kell borúlátóknak lennünk. Hiszen az utóbbi évek alkotásai igazolták filmpolitikánk helyességéi s alapelvein lényegében nem kell változtatnunk. Azonban arra kell törekednünk, hogy hevesebben lüktessen filmművészetünk vénája s a megkezdett úton továbbhaladva szélesítsük filmgyártásunk műfaji és tematikai körét, szem előtt tartva a színvonalat. Fontos, hogy alkotóink felelősségteljesen, a filmművészet legsajátosabb eszközeivel vizs- gál ák az embsr és a kor, az ember és a társadalom, a szocialista társadalom változó-alakuló viszonyait, mert csak így tehetnek eleget a szocialista filmművészettel szemben támasztott követelményeknek. TÖLGYESSY MÁRIA Štépán Skalský rendezte a Játéktér című cseh filmet, mely a fesztiválon nagy érdeklődést keltett. A felvételen apa és fia — Karéi Höger és Jtfi Bartoska
