Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-06 / 56. szám, szombat

LESZERELÉSSEL AZ EGYETEMES BÉKÉHEZ Helsinki útja összeegyeztethetetlen a fegyverkezési hajszával 1976. III. 6. Jan Amos Komenský, a nagy dseh humanista felvilágosult tudós háromszáz évvel ezelőtt írta: „El kell tiltani a fegyve- reket, hogy megszűnjék az el­lenségeskedés és háborúk visz- szatérésének minden lehetősé­ge“ Nemzedékek legjobbjait hatotta át a háborúktól mentes világnak, az embert ölő fegy­ver betiltásának a vág-yálma. A történelemben azonban még sohasem jöttek létre oly ked­vező feltételek a fegyvermen­tes világ vágyálmának megva­lósítására, mint jelenünkben. Ez azért lett lehetséges, mert új erőviszonyok alakultak ki a világon és óriási mérték­ben megnőtt a szocialista kö­zösség országainak gazdasági potenciálja. A mai világ ilyen erőviszonyait az imperialista tábor vezetői is elismerik, akik ezen az alapon hajlandónak mutatkoznak a leszerelés meg­valósítására és a fegyverkezési hajsza beszüntetésére. Ez a készségük főként a Szovjetunió és az Egyesült Államok „erő- egyensúlyának“ a koncepciójá­ra épül. Henry Kissinger ame­rikai külügyminiszter San Fran- cisco-i beszédében például megállapította, hogy az ame­rikai—szovjet leszerelési együtt­működést objektív tényezők teszik szükségessé, melyek kö­zül a legfőbb az, hogy „a Szov­jetunió katonai-stratégiai téren egyenlő helyzetben van az Egyesült Államokkal..s ezért „önuralomra, egymás mellett élésre és végeredmény­ben együttműködésre kell töre­kednünk“. A Nyugat egyik vezető ál­lamférfiénak ez a sokat mondó beismerése csak azért történ­hetett meg, mert nő a Szovjet­unió és az egész szocialista közösség ereje és következete­sen elvszerű harcot vívnak a békéért és a leszerelésért. A földkerekség jóakaraté embe­rei napjainkban lelkesen támo­gatják a szocialista közösség politikáját, amelyet a huma­nizmus és a bolygónk békés jövőjével való törődés hat át. Az imperializmus tábora már nem hagyhatja figyelmen kí­vül ezeket a tényeket és ezért most reális feltételek jönnek létre a leszerelés kérdéseinek megoldására. A Szovjetunió a lenini béke- dekrétummal kezdve mintegy hat évtizede változatlanul a le­szereléssel kapcsolja össze a népek biztonságának szavatolá­sát. A világ tudja, mennyi bé­keakciót indított a szovjetor­szág a Népszövetségben, most pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetében, mennyi sok- és kétoldalú tárgyalást folytatott valamennyi földrész országai­nak képviselőivel. Ezek az ak­ciók arra irányultak, hogy egyesítsék a közös erőfeszíté­seket a leszerelés kérdéseinek megoldására, a fegyverkezési hajsza megszüntetésére. Leo­nyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára választói előtt mon­dott tavaly júniusi beszédében kifejtette az új szovjet lesze­relési javaslatokat, melyek a tömegpusztító fegyverek új faj­táin és rendszereinek kidolgo­zásának és gyártásának a meg­tiltására vonatkoznak. E javas­latok óriási nemzetközi vissz­hangot váltottak ki és általá­nos helyeslésre találtak. Az ENSZ-tagállamok szerződéster­vezetének alapjául szolgáltak — e tervezetet a szovjet küldöttség az ENSZ-közgyűlés XXX. ülés­szakán terjesztette elő. A Szovjetunió kezdeményezé­se, amelyet az ENSZ-tagálla­mok abszolút többsége lelke­sen támogatott, megmutatta a Szovjetunió külpolitikájának mélyen humánus jellegét. Ezért ért el a népeknél oly nagy megértést, mély megelégedett­séget és hálás fogadtatást Leo­nyid Brezsnyev választási be­széde, amelyben kidomborítot­ta: „A modern tudomány és technika olyan színvonalú, hogy az atomjegyvernél is bor­zalmasabb jegyver kialakulásá­nak komoly veszélye merül jel. Az emberiség esze és lelkiis­merete azt diktálja, hogy fel­tétlenül állítsunk áthághatatlan akadályt egy ilyen fegyver megjelenésének útjába A szovjet kormány tevékeny­sége, amely a szocialista kö­zösség országainak támogatá­sával az atomfegyver-kísérletek beszüntetésére, az atomfegyver, valamint új tömegpusztító fegy­verfajták fejlesztésének és gyártásának szavatolt betiltásá­ra irányul, szerves része annak a küzdelemnek, amelyet a vi­lág békeszerető erői a leszere­lésért, a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért vívnak. Ez a nemzetközi feszültség enyhülé­si folyamata további kibonta­kozásának, a Helsinkiben meg­hirdetett alapelvek megvalósí­tásának fontos tényezője és elengedhetetlenül szükséges feltétele. A stratégiai támadó fegyverek korlátozására vonat­kozó, 1985 végéig érvényes szerződés kidolgozáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások is ezt a célt követik. E fontos tárgyalások 1974 végén Gerald Ford amerikai elnök és Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottsága főtitkárának vlagyivosztoki találkozóján kezdődtek. Az SZKP XXIV. kongresszu­sán elfogadott békeprogram a leszereléssel összefüggő prob­lémák nagy komplexumának a megoldását helyezi kilátásba. A Szovjetunió kezdeményezésére a békeprogram keretében szá­mos fonjlos ENSZ határozat született, folytatódnak a közép­európai haderő- és fegyverzet­csökkentéssel kapcsolatos bé­csi tárgyalások, számos ország két- és sokoldalú alapon olyan egyezményeket és szerződése­ket kötött, amelyek bizonyos határok és korlátok közé szo­rítják a katonai előkészületeket és jelentősen csökkentik a köz­vetlen háborús konfliktusoknak a hidegháború idején fennállt veszélyét. A reakciós imperialista kö­rök mesterkedéseivel kapcso­latban azonban a világ még mindig fél egy harmadik világ­háborútól. A katonai kiadások jelenleg világszerte fantasztikus összeget — 300 milliárd dol­lárt — érnek el. A közgazdá­szok kiszámították, hogy a vi­lágon minden órában 30 millió dollárt költenek fegyverkezés­re. A nukleáris robbanófejek világszerte felhalmozott készle­tei olyan méreteket öltöttek, hogy (trotil egységben kifejez­ve) a föld minden lakójára 15 tonna jut. Ez azt jelenti, hogy az atomfegyver tömeges beve­tése esetén a háborúnak ka- tasztrófális következményei len­nének az emberiségre nézve. A Szovjetunió és a szocialis­ta közösség hatalmára támasz­kodó erők az imperialista re akció mesterkedéseivel szem- benállva elégedetten állapítják meg, hogy a Szovjetunió na­gyon világosan és konkrétan mutatja meg békés szándékait. Ez például abból is kitűnik, hogy az 1972. évi 17 milliárd 900 millió rubelrőt 1975-ben 17 milliárd 400 millió rubelre szál­lította le védelmi kiadásait, amelyek az idén a tavalyi szin ten maradnak. A szűnni nem akaró fegyver­kezési hajsza, a katonai költ­ségvetések növekedése, az ag­resszív tömbök erősítése, amely­re az imperialista országok a harmadik, termonukleáris, vi­lágháború előkészítését nyíltan hirdető pekingi sovinisták tá­mogatásával törekszenek, — mindez veszélyezteti a népek békéjét és biztonságát. Ilyen feltételek között az általános leszerelésért és a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért vívott harc a legfontosabb feladat, amely a tartós béke biztosítá­sára irányul. A nemzetközi eny­hülésnek az utóbbi években ta­pasztalható folyamata és a hel­sinki alapelvek egyáltalán nem egyeztethetők össze a fegyver­kezési hajszával, mert az em­beriség érdekei a következetes leszerelést követelik meg. MIDHAT MUHTASZIPOV docens, a történelemtudományok kandidátusa ANGOLA ÉLVEZI A SZOCIALISTA KÖZÖSSÉG TÁMOGATÁSÁT Berlin — Iko Carreira, ango­lai hadügyminiszter a Neues Deutschlandnak adott nyilatko­zatában az Angolai Népi Köz­társaság küszöbönálló teljes ka­tonai győzelméről beszélt. Carreira a lap csütörtöki szá­mában megjelent interjúban el­mondta, hogy a Nyugat az an­golai helyzet megítélésében több fontos tényezőt kihagyott számításából. Mindenekelőtt a győzelembe vetett hitet, s az MPLA fegyveres erőinek, a FAPLA nak kitartását és állha­tatosságát. Ezenkívül továbbá azt a tényt, hogy az angolai nép az MPLA t támogatja és végül a nemzetközi szolidaritás rend­kívül fontos tényezőjét is fi­gyelmem kívül hagyta. A hadügyminiszter a szocia­lista tábor Angolának nyújtott segítségével kapcsolatos rága­lomhadjáratról kijelentette: Az manipulációin alapul és zavar­keltés a célja. Elmondta, hogy országa mindig is élvezi a szo­cialista közösség támogatását, ami nem egyéb, mint az inter­nacionalizmus megnyilatkozása. Kifejtette, hogy Angola szuve­rén ország, jogában áll tehát, hogy maga válassza meg bará­tait és szövetségeseit. Végül az angolai nép nevében köszönetét mondott a Kubától, a Szovjet­uniótól és általában a szocia­lista országoktól kapott segít­ségért. Luanda, Kinshasa — Zambia a közeljövőben bizonyára elis­meri az Angolai Népi Köztár­saságot, közölte Luandában fo­sé Eduardo Dos Santos angolai külügyminiszter. Az angolai diplomácia veze­tője az Afrikai Egységszerve­zet Miniszteri Tanácsának ad- disz abebai üléséről érkezett haza és elmondta, hogy a két ország küldöttsége a tanácsko­zás alkalmával érintkezésbe lé pett egymással. A találkozó so­rán angolai kormányszintű kül­döttséget hivtak meg Lusaká- ba. SULYÖS ZAVARGÁSOK SPANYOLORSZÁGBAN Hétfőn újabb sztrájk kezdődik Vitoria — Hírügynökségi je­lentések szerint az észak-spa­nyolországi Vitoria ostromlott város képét mutatja. A baszk városban, ahol az elmúlt na­pokban heves összecsapások zajlottak le a sztrájkoló mun­kások és rendőrök között, rend­kívül feszült a helyzet. A spa­nyol hatóságok a környező tar­tományokból rendőri erősítése­ket, félkatonai egységeket ren­deltek Vitorlába. Az utcákon rendőrjárőrök cirkálnak, rend­őrök őrzik a templomokat, az esetleges munkásgyűlések meg­akadályozása céljából, és min­denütt a városban szétoszlat­ják az ötnél több személyből álló csoportosulásokat. A tüntető munkások Vitoria külső részeiben útburkolati kö­vekből, deszkákból újabb bari­kádokat emeltek. Csütörtökön egyébként az előző napi három halálos áldozatot és több mint 100 sebesültet követelő brutális rendőri akció után ismét ösz- szecsapás zajlott le tüntetők és a biztonsági erők között. Az összecsa pásokban ugyancsak több személy megsebesült, több tüntetőt a rendőrség letartózta­tott. A rendőri erősítések tájéko­zott források szerint azt a célt is szolgálják, hogy megakadá­lyozzák még hevesebb összecsa­pások kitörését. A több hét óta tartó sztrájk szervezői a kor­mány megtorló módszerei elle­nére tiltakozásra szólították fel Vitoria munkásait. Mintegy 40 helyi pap meg­szállta a Vítoria püspökség hi­vatalát, követelve »a rendőrség eltávolítását abból a templom­ból, ahol a temetési szertartást rendezték. Az illegális munkásbizottsá­gok — a vitoriai sztrájkok szervezői — szombatra tiltako­zásul a brutális rendőrterror ellen általános sztrájkra szólí­tottak fel a „baszk városban. / A Spanyol Szocialista Mun­káspárt és a Spanyol Kommu­nista Párt baszk ága, valamint szakszervezeti szövetségeseik hétfőre hasonló általános sztrájkra szólítottak fel Spa­nyolország négy baszk tarto­mányában. Feszült a helyzet Bilbaóban és Pamplónában is, ahol egy­mást követik a szolidaritási tüntetések. Pamplónában a rendőrség 30 személyt letartóz­tatott. Péntek délelőtt Madridban összeült a spanyol kormány, hogy megvitassa a belpolitikai helyzetet az egyre fokozódó fe­szültség következtében. Ezt kö­vetően Navarro miniszterelnök jelentést nyújtott át János Ká­roly királynak a vitorlái véres összetűzésekről. POKOLGÉPES MERÉNYLETEK LONDONBAN London — Pokolgépes rob­bantások sorozata rázta meg London belterületét. Egy vonat­robbantás után a késő esti órákban inég két hasonló me­rénylet történt: az egyik a Co- vent Garden közelében, a másik a főváros egyik terén. Az újabb merényletsorozatot a rendőrség szerint kevésbé avatott kezek készítették elő, mint London emlékezetes más bombarobbantási hullámait. A detektívek arra gyanakszanak, hogy Írországból újabb robban­tóosztagok települtek át Ang­liába, kijátszva a határvédel­met. Akciók közvetlen célja Frank Stagg halálának megtor­lása lehetett. Stagg, egy tízévi fegyházra ítélt ír republikánus, aki angliai börtönében február­ban éhségsztrájk következtében meghalt. A robbantásokat egyébként aznap hajtották végre, amikor a londoni Old Bailey bíróságán 14—14 évi fegyházzal sújtottak egy házaspárt, és rövidebb- hosszabb elzárással két fiukat, amiért bombákat gyártottak Nyugat-Londonban. ZDENÉK ZUSKA, Prága fő­polgármestere ötnapos auszt­riai látogatása befejezéseként tájékoztatta az Osztrák—Cseh­szlovák Társaság képviselőit Prága fejlesztésének perspek­tíváiról. BERLINBEN barátsági és együttműködési egyezményt ír­tak alá az NDK Szabad Német Szakszervezeti Szövetsége El­nökségének és a Lengyel Szak- szervezetek Központi Tanácsá­nak képviselői. „A SZOCIALISTA LENGYEL- ORSZÁGÉRT SZAVAZUNK“ jel- szavú plakátok hirdetik szert© Lengyelországban, hogy már­cius 21-én választja meg a len­gyel nép képviselőit a parla­mentbe és a vajdasági taná­csokba. A FINN KORMÁNY továbbra is folytatja a semlegesség ak­tív békepolitikáját — jelentette ki Martti Miettunen, a finn kor­mány elnöke Helsinkiben. BULGÁRIA gazdasági sikerei a múlt évben jelentősen hozzá­járultak a lakosság életszínvo­nalának emeléséhez: a reálbé­rek 5,6, a nominális bérek 3 százalékkal növekedtek az elő­ző évihez képest. ALVARO CUNHAL, a Portu­gál Kommunista Párt főtitkára találkozott Azevedo kormányel­nökkel, és informálta a nemrég megvalósult kelet-európai kőr­útjának eredményeiről. A PKP főtitkára a közeljövőben talál­kozik a kormány több tagjá­val is. AZ EXPRESSO című perui lap olyan dokumentumok fotó­kópiáit jelentette meg, amelyek kínai fegyverszállításokról tesz­nek tanúbizonyságot a chilei katonai juntának. WILLY BRANDT, a nyugatné­met Szociáldemokrata Párt el­nöke a Süddeutsche Zeitung­nak adott interjújában hangsú­lyozta a nemzetközi feszültség enyhülési politikája folytatásá­nak jelentőségét. A BRIT PARLAMENTBEN va­ló kiegészítő választások alkal­mából a Coventry választókerü­letben Geoffrey Robinson, a munkáspárt képviselője győ­zött. SAU VAGN ARGUES francia külügyminiszter bírálta Haig tábornoknak, a NATO európai csapatai főparancsnokának azon kijelentését, hogy meg kell akadályozni a NATO-tag- országokban a kommunisták kormányban való részvételét. JACK ANDERSON amerikai publicista az ABC-tv-társaság egyik adásában olyan értesülést közölt, amely szerint Nixon volt elnök telefonon beszámolt Kis­singer külügyminiszternek ki­lencnapos kínai útjáról. Ander­son szerint Nixon a több mint 15 perces beszélgetés során hangsúlyozta látogatásának je­lentőségét. Egyúttal megálla­podtak abban, hogy írásban fog beszámolni útjának részle­teiről. 55 EVES A PORTUGÁL KOMMUNISTA PÁRT ÜNNEPI NAGYGYŰLÉS LISSZABONBAN Lisszabon — Megalakulásá­nak 55. évfordulóját ünnepli ma a Portugál Kommunis’ta Párt. Az első vezetőséget 1921. március 6-án választották meg és ez alapította meg a párt el­ső sajtóorgánumát, az O Com- munista-1. A kommunisták első akcióprogramja 1923-ban, az el­ső kongresszuson született meg. A párt szervezeti felépítése és gyenge tömegbefolyása miatt nem tudott szembeszállni az 1926-os szélsőjobboldali ka­tonai puccsal — írja az O Diar című baloldali lap. Bezárták központját és felszámolták saj­tóját, sok szervezetét elpusztí­tották. Bento Goncalves irányí­tásával fogtak hozzá a forra­dalmi párt újjászervezéséhez. 1929-től kezdve tovább bőví­tették szervezetét és 1931-ben megjelent az Avantel Forra­dalmi szervezeteket hoztak lét­re a hadseregben és a hadiflot­tánál is. Megalakították a párt ifjúsági szövetségét és főtitká­rává 1934-ben Alvaro Cunhalt választották meg. A fasiszta megtorlás számos kommunista vezetőre lesújtott; Bento Goncalves Is börtönben pusztult el. A pártot 1940—42- ben átszervezték: ekkor került a KB titkárságába Cunhal, Jósé Gregorio és Manuel Guedes. Az 1958-as salazari választási ko­médián a kommunisták Hum­berto Delgado tábornok mellett foglaltak állást. Ugyanabban az évben letartóztatták Alvaro Cunhalt. ő azonban 1960 ban legendás körülmények között megszökött Peniche erődítmény- börtönből. Cunhalt 1961-ben a PKP főtitkárává választották. A fasiszta titkosrendőrség újabb vezetőket vetett börtönbe és halálra kínozta Dias Coelhot. A párt 6. kongresszusán, 1965-ben a fasiszta diktatúra megdöntésében, demokratikus rezsim megteremtésében és á gyarmati rendszer felszámolá­sában jelölték meg a legfőbb tennivalókat. A PKP ennek szellemében támogatta a fegy­veres erők mozgalmát és az 1974. április 25-i demokratikus forradalmat. Az 1974-es rendkí­vüli kongresszus után a párt az Idén újabb kongresszusra ké­szül. A törvényhozó nemzetgyű­lési választások küszöbén, már­cius 14-én országos pártérte­kezleten vitatják meg az új helyzetből adódó feladatokat. „55 éves harcunkban nem törtünk meg, ellenkezőleg, még odaadóbban küzdünk a portu­gál nép ügyéért“ — állapítja meg az Avantel Az évforduló alkalmából pén­teken és szombaton országszer­te gyűléseken és egyéb rendez­vényeken emlékeztek meg a párt harcáról. Lisszabonban Alvaro Cunhal részvételével nagygyűlést tartottak.

Next

/
Thumbnails
Contents