Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-27 / 74. szám, szombat
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1976. március 27. SZOMBAT BRATISLAVA • XXIX. ÉVFOLYAM 74. szám Ära 50 fillér A kongresszusi terem és Josef Kempný elvtárs, a CSKP KB küldöttségének vezetője a szónoki emelvényen. (ČSTK felvételek) (CSTK) — Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa tegnap a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában az SZLKP Központi Bizottsága beszámolójának vitájával folytatódott. Ezt megelőzően a küldöttek egy perces csenddel (adóztak Ondrej Beňo elvtárs kongresszusi küldött, a martini járási Turanyi Efsz elnöke, a CSKP régi tagfa, a Szövetségi Gyűlés képviselője emlékének, aki csütörtökön hirtelen elhunyt. A kongresszusi tanácskozást délelőtt Ladislav Abrahám, az SZLKP KB Elnökségének tagja vezette. A vita első felszólalója Jozef Zachar, az SZTA Elnökségének tagja volt. Tájékoztatást nyújtott a Szlovák Tudományos Akadémia több mint négyezer főnyi munkaközösségének tevékenységéről, amelynek célja a tudományos kutatómunka hatékonyságának növelése. Ehhez nagymértékben hozzájárul a nemzetközi szocialista integráció keretében érvényesülő munkamegosztás. A közép-szlovákiai kerület nagy sikereiről — amelyek a párt szervei és szervezetei céltudatos tevékenységének köszönhetők — Vladimír Pirosík, a közép-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára számolt be. Többek között rámutatott arra, hogy a kerületben az 5. ötéves tervidőszak éveiben 52 százalékkal növekedett az ipari termelés, csaknem 26 százalékkal a mezőgazdasági bruttó termelés és 39 százalékkal az árutermelés. A dinamikus gazdasági fejlődés tükröződött a lakosság jövedelmének gyarapodásában és szociális biztonságérzetének megszilárdulásában. Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK miniszterelnöke felszólalásában hangsúlyozta, hogy az irányító szervek kommunista feladata mozgósítani a tartalékokat, és célszerűbben felhasználni az eszközöket az igényes célok elérésére. A hatékonyság növelése fő tényezőinek minősítette a tudományos műszaki fejlődést, az építkezési beruházást és az irányítás hatásfokának növelését. Az egyes tárcáknak az eddiginél jobban és rendszeresebben kell érvényesíteniük törvényes hatáskörüket, s a rájuk bízott szakaszokon megfelelőképpen irányítaniuk kell a nemzeti bizottságokat az államigazgatás gyakorlásában. A fiatal nemzedéknek a proletár internacionalizmus, a szocialista hazafiság és a tudományos ateizmus szellemében történő nevelésével foglalkozott Irena Gmitterová, a vranovi járási Bystré község alapiskolájának helyettes igazgatója. Rámutatott arra, hogy a pedagógiai munka hatásosabb módszerei- nek alkalmazásával jelentősen javult a diákok előmenetele. A járásban a nevelés és oktatás folyamatának tökéletesítéséhez hozzájárult az is, hogy az utóbbi öt esztendőben itt 30 iskola épült fel. Juraj Rell, a Szocialista Munka Hőse, a zvoleni Bučina munkása beszámolt a zvoleni járásnak az 5. ötéves tervidőszakban elért dinamikus fejlődéséről. Öt év alatt qz ipari termelés 78, a mezőgazdasági termelés pedig 25 százalékkal növekedett. Biztosította a kongresszusi küldötteket, hogy a járás dolgozói teljes mértékben támogatják a CSSZSZK 1976—1980. évi qazdasági és szociális fejlődésének irányelvjavaslatát. (Folytatás a 6. oldalon) U SZ1KP KONGRESSZUSA FMAM TÁNACSKOZASÄT Világ proletárjai, egyesüljetek! PÁRTUNK MEGSOKSZOROZTA EREJÉT JOSEF KEMPNY elvtársnak, a CSKP Központ! Bizottsága küldöttsége vezetőjének beszéde Elvtársak! Engedjék meg, hogy tolmácsoljam önöknek Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusa küldötteinek, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának őszinte üdvözletét, és annak ellenére, hogy már megismerkedtek Gustáv Husák elvtársnak, a párt főtitkárának, köztársaságunk elnökének levelével, még egyszer tolmácsolom szívélyes üdvözletét és azt a kívánságát, hogy kongresszusuk tárgyalása eredményes legyem. Az önök kongresszusi tárgyalása a CSKP XV. kongresszusa előtti időszak kicsúcsosodását jelenti. Pártunk a kongresszus alatt a küldöttek révén értékelni fogja a szocialista hazánk érdekében kifejtett munkáját, és kitűzi a további sokoldalú fejlődés feladatait. A XIV. és a XV. pártkongresszus közti időszakot jogosan társadalmunk 30- éves építése egyik legsikeresebb korszakának tartjuk. Ehhez döntő mértékben hozzájárult Csehszlovákia Kommunista Pártja is. Megszilárdult marxista—leninista jellege, és a XIV. pártkongresszus irányvonalának megvalósítása során elmélyült a párt egysége, fokozódott akcióképessége. A párt gazdag tapasztalatokat gyűjtött, megsokszorozta erejét, fokozta tekintélyét és a széles néprétegekre gyakorolt befolyását. Sikeresen megoldottunk néhány liosz- szabb ideje megoldatlan problémát, elsősorban a párt kor- és szociális összetételét. A XV. pártkongresszus alapanyagai tényekkel bizonyítják, hogy a párt — összetételét, felépítését és tevékenységét illetően — a lenini elvek alapján fejlődik. Amint az évzáró taggyűlések, az üzemi, városi, járási és kerületi pártkonferenciák eredményei mutatták, a kommunisták jogosan büszkék pártjukra, programjára és munkájuk eredményeire. Mindez nem következett be önmagától. Az eredmények mögött látni kell a több százezer párttag és funkcionárius iapró, mindennapi áldozatos munkáját, azt a nagy igyekezetüket, hogy megnyerjék a dolgozókat a pártpolitika támogatására, azt a küzdelmüket, amelyet népünk kiapadhatatlan energiája, tapasztalata, tehetsége és tudása fejlesztéséért folytattak. Pártunk jól felkészült XV. tafirosziisára Az évzáró taggyűlések és konferenciák elemezték a fő feladatokat az üzemek, városok, járások és kerületek feltételei szerint. Tárgyalásaik konkVétak voltak, a pártélet javításának, a párt- szervezetek eszmei és akcióegysége megszilárdításának, a pártmunka hatékonysága fokozásának kérdésein kívül előtérbe kerültek a gazdasági politika döntő feladatai. Ez abban is megnyilvánult, hogy hangsúlyt helyeztek a kommunisták aktivitásának fokozására, és igényesebben, felelősségteljesebben viszonyultak az új feladatokhoz. Az évzáró gyűlések és konferenciák egyértelműen megerősítették, hogy az egész párt jól felkészült XV. kongresszusára és határozatainak megvalósítására. A szocialista társadalmunk sokoldalú fejlesztésében elért sikerek — ellentétben az 1968—69 évi mély társadalmi válsággal és a párt bomlásában rejlő alapvető okaival — a marxista—leni- nista párt vezető szerepének szükség- szerűségére vonatkozó lenini igazságot bizonyítják. Ez a lenini tanítás a szocializmus építésének egyik alapelve. A pártnak mint a munkásosztály és a dolgozók élcsapatának feladatai nem merülnek ki a szociialista forradalomért folytatott harcban, hanem a szocializmus győzelmes előrehaladásával tovább bővülnek. Minél nagyobb feladatokat tűz ki a társadalom, teljesítésük annál inkább függ a társadalom túlnyomó többségének aktív részvételétől. Ebből a szempontból objektíve fokozódik a párt egyesítő szerepe és az a helyettesíthe- tetlen feladata, hogy a tudományos világnézet alapján meghatározza a társadalmi előrehaladás reális politikáját. Ezért kötelességünk, hogy továbbra is elsőrendű figyelmet szenteljünk a pártegység szüntelen felújításának, a pártélet minősége javításának és a párt vezető szerepe fejlesztésének. Ez számunkra nem öncél, a pártélet és a párt tevékenységének fejlesztését eszköznek tekintjük, amely lehetővé teszi, hogy a lehető legjobban szolgáljuk népünket, a forradalmi előrehaladás érdekeit. Ezen a téren ma a gazdaságpolitikánk egyik legjelentősebb része lett Lenin azon szavai szellemében, amelyeket 1920-ban a szovjetek VIII. össz- oroszországi kongresszusán mondott el: „Pártunk programja nem maradhat csak a párt programja. Gazdasági építésünk programjává kell válnia, mert ellenkező esetben pártprogramként sem válik be.“ Azt mondhatjuk, hogy a szocialista építés fő tényezőjének ez a lenini jellemzése a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában még nagyobb jelentőségű. A mi viszonyaink között ezt az időszakot gazdasági téren elsősorban az ország gazdasági erejének óriási fejlődése, valamint az a szükségszerűség jellemzi, hogy népgazdaságunknak a fejlődés intenzifikációs tényezői alapján nagy hatékonyságot kell elérnie. E tényezők közé tartozik elsősorban a tudományos-műszaki forradalom szerves összekapcsolása a szocializmussal és mindennemű munka minőségének javítása. Szorosabb és mélyebb kapcsolat alakul ki a termelés, valamint a szociális viszonyok és a szociálpolitika (Folytatás a 2. oldalon)
