Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-27 / 74. szám, szombat
PÁRTUNK MEGSOKSZOROZTA EREJÉT (Folytatás az 1. oldalról) •gész területe, a források kialakítása, a társadalom gazdaságának gyarapodása és ez ember sokoldalú fejlődése között. Ezért Csehszlovákia 1976—1980 évi gazdasági és szociális fejlődésének irányelvjavaslata megállapítja, hogy a 6. ötéves tervidőszakban „Csehszlovákia Kommunista Pártja gazdasági és szociális politikájának alapvető célja, hogy a szocialista életmód elmélyítésével összhangban biztosítsa a lakosság növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítését, élet- és szociális biztonságának további megszilárdítását a társadalmi termelés magas hatékonysága és a jó minőségű munka alapján“. A lényeges különbség Miben különbözik gazdaságpolitikánk alapvető céljának megfogalmazása a XIV. pártkongresszushoz viszonyítva? Fejlődésünk mai szakaszát az jellemzi, hogy a szociális tényezők egyre nagyobb hatást gyakorolnak rá. A fejlett szocializmus viszonyai közt előtérbe kerül a társadalmi termelés szociálisgazdasági hatékonysága. A szociális és gazdasági tényezők szorosabb összekapcsolódása megköveteli, hogy a hatékonyságnak ne csak műszaki-gazdasági kritériumai legyenek. A fejlett szocializmus építése nem lehet a fejlődés, a gyarapodás és az elmúlt időszakra elért eredmények javításának egyszerű folyamata. Minőségileg új, valóban forradalmi feladatok megoldását jelenti minden területen és elsősorban az ökonomikában. Ezért, a további gazdasági fejlődés nem jelentheti csupán a termelési alap bővítését, egyre nagyobb munka-, energia-, nyersanyag- és beruházási források bevonását, hanem elsősorban ezek teljes kihasználását. A szocialista újratermelés minőségileg új típusáról van szó, amely a termelés sokoldalú és következetes intenzifikálásával különbözik az iparosítás időszakának szocialista újratermelésétől. A szocialista építés céljainak jellege és a bővített újratermelési folyamatba tartozó források állandó növelése megköveteli, hogy egyre komplexebben viszonyuljunk a népgazdaság hatékonyságának fokozásához. Nemcsak a termelési források költségeinek megtakarításával kell növelnünk a termelés hatékonyságát, hanem azáltal is, hogv a termelési struktúrát rugalmasan alkalmazzuk a szükségletek struktúrájához, javítjuk a termékek minőségét, megszüntetjük a társadalmilag nem hasznos termelést és csökkenjük a se- lejtet. A makro-gazdasági, mikro-gaz- dasági szinten is egyre nagyobb egyensúlyt kell elérnünk a struktúrát és a választékot illetően. Mindez a termelés hatékonysága növelésének jelentős forrását jelenti, amely fokozza a szükségletek kielégítését az adott forrásokból. A hatékonyság fokozásának mindkét útját, vagyis a termelési források gazdaságát és a termelés társadalmi hatékonyságának növelését a következő időszakban leghatározottabban kell érvényesítenünk az életben. Nagy területet ölel fel Nem véletlenül kapcsoljuk össze a magas fokú hatékonyságot munkánk minőségének javításával. Nemcsak a jobb minőségű árú gyártásáról, vagy pedig a selejtek megszüntetéséről van szó. A munka minőségének megjavítását nagyon széles területnek tartjuk, amely magában foglalja minden egyes munkás, mester, mérnök, konstruktőr tevékenységét éppen úgy, mint minden irányító dolgozó tevékenységét, a minisztériumoktól egészen az üzemekig és a vállalatokig. Ide tartozik az a törekvés, hogy megjavítsuk a termelést előkészítő szakaszokat egészen a végtermékig éppen úgy, ahogyan tökéletesíteni akarjuk a termelési viszonyokat, valamint a szocialista ökonomika mechanizmusát. Emelni szeretnénk az ökonomika központi irányításának és tervezésének színvonalát, és sokoldalúan ki akarjuk használni az irányítás alacsonyabb szintű szerveinek kezdeményezését. Munkánk minőségének javításával közvetlenül összefügg a komplex szocialista racionalizálás, amely mindennemű tevékenység szervezésének tökéletesítéséhez, a források átgondolt kiaknázásához vezet. Mint a tudományosműszaki haladás eszköze, összekapcsolja a termelőeszközök technikai és technológiai színvonalát az alkotó kezdeményezéssel. A komplex szocialista racionalizálás lehetővé teszi népünk képességeinek és alkotó kezdeményezésének kibontakoztatását. A racionális gondolkodás és cselekedetek jelentik az igényes harcot a kényelmesség és a konzervativizmus ellen, a termelés gyors felújításáért, a tudomány, a kutatás és a termelés közti ciklus lerövidítéséért. Amennyiben a munkások, technikusok a termelés szervezői és a tudósok racionális gondolkozását a fej lődés alapvető társadalmi problémáira irányítjuk, amennyiben egyesíteni tudjuk racionális cselekedeteiket, akkor döntő módon kihasználjuk gazdasági erőnk nagy tartalékait, és rövid Idő alatt megoldjuk a legbonyolultabb feladatokat is. A gazdasági fejlődés minőségi feladatai teljesítésének növekvő igényessége megköveteli, hogy állandóan megszilárdítsuk a tervezés, a gazdasági ösztönzés, a termelési-műszaki alap szervezése tökéletesítésének, valamint az üzemen belüli irányítás megszilárdításának szerepét. A népgazdaság tervszerű irányításának tökéletesítését szüntelen komplex távlati folyamatnak tekintjük, amely abból indul ki, hogy az elért állapotot szüntelenül egybevetjük a gazdasági gyakorlat által felvetett új követelményekkel és feladatokkal. Ebből következik, hogy a XIV. párt- kongresszusnak a népgazdaság hatékonyságának emelésére irányuló stratégiai irányvonala a 6. ötéves tervidőszakban minőségileg magasabb szinten folytatódik. Ebben rejlik gazdasági politikánk, valamint magasabb szintű folytatásának igényessége is. Ez megköveteli, hogy állandóan tökéletesítsük a társadalom gazdasági és politikai szervezését, valamint a munka- és életfeltételek, a szociális viszonyok és a szocialista demokrácia formáinak ennek megfelelő fejlesztését. A szocialista életmód elmélyítése hozzájárul a termelés és a termelőerők óriási fejlődéséhez, a szocialista termelési viszonyok megszilárdításához, ösztönzi a társadalmi aktivitást és elkötelezettséget a szocialista társadalom fejlődése céljainak biztosítása során. Gazdasági gyakorlatunk és az embereknek a tudományos világnézet és a szocialista erkölcs szellemében történő nevelése egy társadalmi folyamat részét képezi, feltétele a szocializmus gazdasági törvénye egyik részének — a nép egyre növekvő anyagi és szellemi szükségletei céltudatos kielégítésének. A szocialista ember nevelése következményeit illetően megnyilvánul szakmai és munkaképességeiben, ismereteiben, valamint abban is, hogy tudatosítja, miért és kinek dolgozik, s kinek tartozik felelősséggel. A politikai-eszmei fejlettség megnyilvánul a társadalmi elkötelezettségben, a társadalom számára végzett alkotómunkában, a szocialista értékek gyarapításában és védelmében, az ellenséges ideológia és a kispolgáriasság minden megnyilvánulása elleni könyörtelen harcban. A társadalmi fejlődés, elsősorban pedig a szocialista fejlődés törvényszerűségeinek megismerése óriási ösztönzés arra, hogy dolgozóink öntudatosan és egyre hatékonyabban hozzájáruljanak a gazdasági és politikai folyamatok kialakításához. Egyre nagyobb mértékben részt kell venniük a társadalmi fejlődés útjainak megválasztására vonatkozó döntésekben, ismereteiket, képességeiket az egész szocialista társadalom érdekében kell kamatoztatniuk. Az emberek alkotó kezdeményezése, elkötelezettségük a tudomány és a technika fejlődésével együtt egyedülálló lehetőségeket, üj távlatokat nyit a munkatermelékenység fokozása előtt, és így a hatékonyság meghatározó forrását jBlenti. A tudományos-műszaki forradalom szerves összekapcsolása a szocialista társadalmi rendszerrel világviszonylatban, mint a két világrendszer közti harc egyik fő formája érvényesül. Ebben a harcban egyre nyilvánvalóbbak a szocialista gazdálkodási mód előnyei. A tudomány és a technika fejlődése megsokszorozza a szocialista közösség gazdasági erejét a szocialista és a kapitalista világ történelmi konfrontációjában. A tudomány és a technika fejlődésének folyamatát a gazdasági és a szociális következmények közti egyre erősebb dialektikus kapcsolat kíséri. Azáltal, hogy a tudomány egyre inkább közvetlen termelőerővé válik, és behatol az emberi tevékenység legkülönbözőbb területeire, megteremti a feltételeket az emberi élet valamennyi oldalának céltudatos korszerűsítéséhez. A fejlődés meghatározó tényezője továbbra is a termelési gyakorlat szükséglete, de ennek ellenére a tudomány egyre aktívabban érvényesül a gyakorlatban, s új távlati és stratégiai feladatokat tűz ki. Az egyén és a társadalom viszonya A tudományos-műszaki forradalom szociális gazdasági tényezőként lép be az újkori történelembe, amely szükségszerűen megköveteli az emberiség történelmének materialista magyarázatát, az anyagi és a szellemi tényezők dialektikus hatását, így tehát a fejlett szocialista társadalom építésének egyik alapvető jellemvonása. A fejlett szocialista társadalomban megbonthatatlan egységben oldják meg a gazdasági, a politikai és az ideológiai feladatokat. Az ember általános és szakképzettségének, alkotóképességének, ideológiai és kulturális színvonalának fejlődése a szocializmus továbbfejlesztésének és a kommunizmusba való átmenetnek objektív feltétele lesz. Az egyén és a társadalom kölcsönös viszonyáról van szó, amelyben a társadalom fejlődése feltételezi minden egyén személyes fejlődését, és az egyén szocialista életmódja hatást gyakorol az egész társadalom további fejlődésére. Mindez hat a dolgozóknak az irányításban való elkötelezett részvételére, amely a szocialista demokrácia megvalósításának egyik legfontosabb formája és egyúttal a szocializmus egyik nagy előnye. A Szovjetunió lenini Kommunista Pártjának sokéves gyakorlatunkban bevált tapasztalataival összhangban pártunk a gazdasági fejlődés egyik fő forrásának és a szocialista ember nevelése jelentős gyakorlati tényezőjének tartja a szocialista versenyt. Ezért természetes, hogy a kommunisták mindig a versenyzők élén álltak, és hogy a párt, valamint a szocialista társadalom határtalanul megbecsüli az élenjáró dolgozókat és újítókat. A szocialista verseny minőségileg magasabb és rendkívül fontos formái főleg a XIV. párt- kongresszus utáni időszakban alakultak ki. Több ezer dolgozó a munkában tanúsított hősiességén és szakképzettségének növelésén kívül bebizonyította, hogy többre képes, mint a többiek. A szocialista munka új úttörői és hősei nőttek fel, mint Milan Zabčík, Michal Hocko, Mikuláš Litvák, Zdenék Šlemen- da, Hedvika Pešková, František Greif és sokan mások. A Szlovák Szocialista Köztársaságban számos üzem dolgozói írták be nevüket a dicsőség krónikáiba. Szlovákiában keletkezett a „Mindenki szocialista módon“, valamint a százezresek mozgalma, amely jelentős mértékben hozzájárult a munkakezdeményezés kibontakoztatásához egész Csehszlovákiában. Ezzel kapcsolatban értékelnünk kell a bratislavai Slovnaft, a Považská Bystrica-i Gépgyár és más üzemek dolgozóinak példamutató szocialista felajánlását, amelyek nagy visszhangot váltottak ki a cseh üzemekben is. Csehszlovákia szovjet hadsereg által való felszabadítása 30. évfordulójának tiszteletére kibontakozó szocialista munkaverseny a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére is folytatódik. Az üzemek, vállalatok és egész szakágazatok több ezer értékes szocialista felajánlást adtak át a járási és kerületi pártkonferenciáknak, a CSKP Központi Bizottságának, a SZISZ Központi Bizottságának, a Szakszervezetek Központi Tanácsának és a kormánynak. Ez az óriási versenymozgalom nagymértékben hozzájárult az 5. ötéves terv sikeres teljesítéséhez, valamint ahhoz, hogy 1976 első hónapjaiban is sikeresen teljesítjük az állami tervet. A XIV. és a XV. kongresszus közti időszakban a gazdasági fejlődésben elért eredmények megcáfolhatatlanul bebizonyították, hogy a párt gazdasági politikája helyes volt, megfelelt a társadalmi fejlődés Szükségleteinek és a nemzetközi előrehaladás követelményeinek. A kétkedők jóslatai ellenére jó eredményeket értünk el gazdaságunk fejlesztésében az elmúlt időszakban. Erről tanúskodik az az értékelés, amelyet a Lenárt elvtárs által előterjesztett kongresszusi beszámoló tartalmazott. A cseh és a szlovák nép áldozatos munkájának eredményeképpen a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével gazdasági erejét Illetően a világ legfejlettebb országai közé tartozik. Az 5. ötéves tervidőszakban a népgazdaság egyharmaddal növekedett. Annak ellenére, hogy gazdasági célkitűzéseinket a külső gazdasági kapcsolatok terén kialakult lényegesen nehezebb viszonyok között valósítottuk meg, jó feltételeket alakítottunk ki a csehszlovák gazdaság további dinamikus fejlődéséhez. Kedves kötelességem, hogy itt a kongresszuson nagyra értékeljem Szlovákia Kommunista Pártjának, valameny- nyi szervének és szervezetének, az ösz- szes szlovák kommunistának és szlovákiai dolgozónak a hozzájárulását a CSKP XIV. kongresszusa által kitűzött feladatok megvalósításához. Engedjék meg, hogy köszönetét mondjak önöknek és önök által Szlovákia Kommunista Pártja összes tagjának és póttagjának azért az áldozatos munkáért, amelyet pártunk megszilárdításában, szocialista hazánk fejlesztésében fejtettek ki. Érvényesül az egyenjogúság lenini elve Elv társak, a XIV. kongresszus után osztály- és politikai szempontból tovább mélyültek szocialista államunk funkciói. Államunk föderatív elrendezése hazánk nemzetei és nemzetiségei kapcsolataiban az egyenjogúság lenini elvének teljesülését tükrözi. A legfelsőbb szövetségi és nemzeti szervek aktívan vesznek részt az ország sokoldalú fejlesztésében, a dolgozó nép hatalmőnak állandó erősítésében. A csaknem 8 évi tapasztalat bebizonyította, hogy a föderatív rendszer teljes mértékben beválik, s hogy feladatunk tovább tökéletesíteni az államszövetség mechanizmusát. A nemzetiségi kérdés lenini értelmezése Csehszlovákia Kommunista Pártjának stratégiájában és taktikájában már a München előtti köztársaság időszakában kibontakozott, és népünk nemzeti felszabadító harca még jobban előtérbe helyezte a nemzetiségi problémák megoldását. A legjelentősebb tanulmányok közé tartoznak Šverma cikkei köztársaságunk nemzetiségi problémáiról, és főként a „Szlovákgondolat a cseh politikában“ című írása. A gottwaldi politika értelmében vett igazi hazafi és internacionalista, Jan Šverma —, akinek 75. születési évfordulójáról ezen a héten emlékeztünk meg —, szenvedélyes híve volt a csehek és a szlovákok viszonya megoldásának a szlovák nemzet nemzeti önálló léte elismerésével, a csehek és a szlovákok teljes egyenjogúságának elismerésével. Mint a párt moszkvai vezetőségének meghatalmazottja a Szlovák Nemzeti Felkelés vezető személyiségei közé tartozott, s Banská Bystricára a nemzeti és a demokratikus forradalom megfontolt koncepciójával érkezett. Szlovákia Komunista Pártja vezető elvtársaival, főként Gustáv Husák elvtárssal együtt kidolgozta a jövő köztársaság belső elrendezésének alapvető kérdéseit, és a Szlovák Nemzeti Tanács Banská Bystrica-1 ülésén a CSKP moszkvai vezetőségének nevében kitűzte azokat a fő elveket, amelyek alapján a párt a néppel együtt fel akarja építeni az új csehszlovák államot. fan Šverma ebben a beszédében a csehek és a szlovákok teljes egyenjogúságának elvét hangoztatta. Šverma elvtárs nem érhette meg ezeknek az elveknek a megvalósulását, de a Szlovák Nemzeti Felkelésben bekövetkezett halálával megpecsételte a csehek és szlovákok testvériségét. Joggal vált a cseh és a szlovák nemzet hősévé. Csehszlovákia Kommunista Pártja abból a marxista—leninista alapelvből indul ki, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása nem lehet csupán a kulturális-nemzetiségi autonómia és az intézményes elrendezés ügye. A döntő az, hogyan felel meg a gazdaság és a politika dialektikus kapcsolatának, a gazdasági alap fejlődésének. (Folytatás a 3. oldalon)
