Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-25 / 72. szám, csütörtök

AZ ÖTÖDIK ÖTÉVES TERVIDŐSZAKBAN A TERMELÉS ÉS A HATÉ­KONYSÁG NÖVEKEDÉSÉVEL ÖSSZHANGBAN KEDVEZŐEN ALAKULT A LAKOSSÁG ÉLETSZÍNVONALA IS. AZ ANYAGI FORR A SOK KIALA­KÍTÁSA LEHETŐVÉ TETTE A LAKOSOK FOKOZOTT IGÉNYEINEK KI­ELÉGÍTÉSÉ^ TÚLTELJESÍTETTÜK A LAKÁSÉPÍTÉSI TERVET, JAVULT AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÄTÄS, S MEGVALÓSULTAK PARTUNK SZÓ- CIÄLPOLITIKAI CÉLKITŰZÉSEI. AZ ELMÚLT ÖTÉVES TERVIDŐSZAK­BAN ELÉRT EREDMÉNYEK MEGBÍZHATÓ ALAPOT KÉPEZNEK AHHOZ, HOGY GAZDASAGUNK A HATODIK ÖTÉVES TERVIDŐSZAKBAN IS KEDVEZŐEN FEJLŐDJÖN, S TOVÄBB EMELKEDJEN A LAKOS SÄG ÉLETSZÍNVONALA. ŰJ LAKÁSBA KÖLTÖZTEK „Tanulni akarunk” Az utcáról kevés olyan abla­kot látni, amelyiken nincs füg­göny, tehát a hétemeletes épü­lettömbökben a lakások nagy részét elfoglalták már ú) tulaj­donosaik. A környék még ren­dezetlen, az építésből visszama­radt homokot sűrű felhőkben hordja a hideg szél, tudomást sem véve arról, hogy vasárnap van és a naptár szerint az el­ső tavaszi nap. Az ötödik emeleten a huszon­három éves Zsuzsa és a huszon­négy éves János fogad bennün­ket az újdonsült házigazdák büszkeségével: A Kuchta család legfiatalabbik tagja, a húszhó­napos Attila félős, de „jólne­velt“ csókolomja után nagy vele, hogy negyvenhat postaga­lambjával gyakran jár külföldi versenyekre is. Zsuzsa nagyon szereti a színházat, elmennek a MATESZ minden bemutatójá­ra. — Ha időm engedi, olvasok is — mondja a fiatalasszony. — A munkán és a családon kívül sok más feladat vár még rám. Már egy éve tagja vagyok a pártnak, megválasztottak a Nemzeti Front nyugat-szlováki­ai kerületi bizottságának képvi­selőjévé, s ugyanott a javasló bizottság tagja vagyok. Úgy­hogy a gyűlésekből is van elég. — Tehát legközelebbi céljuk az iskola elvégzése. És azután? Autó? Víkendház? Nevetve rázzák a fejüket: — Még egy gyerek, mindegy, hogy fiú lesz vagy lány. Az ígéretre Kuchtáéknál anyu és apu együtt javít iák a játékokat. kockája és mackója mögé hú­zódva tágra nyílt szemmel fi­gyeli az idegeneket. Az új lakásról, a berendezés gondjairól beszélgetünk, termé­szetes tehát, hogy Zsuzsa viszi a szót, asszonyos aprólékosság­gal magyaráz. — Szerencsénk volt, hogy ilyen fiatalon és aránylag ha­mar kaptuk meg a szép, há­romszobás lakást. Nem egészen három évvel ezelőtt házasod­tunk össze, egy ideig János szüleinél laktunk egy szobá­ban, amely a kicsi születése után bizony elég szűk lett. Másrészt jő is volt, mert a nagymama sokat segített, vigyá­zott Attilára, ha valahová el­mentünk. Ez különben most is Így van. Az anyósomék házát le­bontották, így jutottunk mi is új lakáshoz. Két szobát már be­rendeztünk, egyedül a gyerek­szobát kell még „összehozni“. Mindketten komáromiak, s mindketten a hajógyárban dol­goznak. Munkásfiatalok, szim­patikusak, kedvesek. Zsuzsa a villanyszerelő-szakmát tanulta ki, János pedig marós. Amint mondotta, a fizetésével elége­dett, havonta átlag 2300 koro­nát visz haza a borítékban. Zsuzsával más a helyzet, öt hónapja tervezőként dolgozik. — A pénz így kevesebb, vi­szont könnyebb a munka. Mint villanyszerelőnek, sokszor kel­lett balesetveszélyes helyeken, motorházban, vagy magas áll­ványokon dolgoznia, ez pedig egy nőnek nagyon megerőltető munka, főleg szülés után. Attila beteges, gyakran odahaza ma­radtam, s akkor a kollektívának kellett „ráhúznia“. Nem mint­ha rossz szemmel nézték vol­na, de hát tudja, hogyan van ez. — Van egy nagy tervünk, leg­alábbis nekünk nagy — veszi át János a szót. — Mindketten beiratkoztunk a gépipari szak­középiskola esti tagozatára. Oj beosztásában Zsuzsának is szük­sége van az érettségi bizonyít­ványra, s nekem sem jönne rosszul. Kedvenc időtöltésükről kér- deze® 6ket. János eldicsekszik búcsúzáskor Attila csattanős pacsival ütötte rá a „hivata­los pecsétet“. Az álom megvalósult Mit jelent az új lakás? Min­denekelőtt szebb, békésebb ott­hont az eddiginél. Örömet, mo­solyt, fényt. Mikor átveszik a kulcsot, az éjfélig tartó hosszas beszélgetések, tervezgetések iz­galmas percei következnek a család életében. Persze, munka is van bőven, amíg minden szög a helyére kerül. Nem kérdez­tem tőlük de biztosan így volt náluk is. Kiéreztem minden sza­vukból és mozdulatukból, aini­A beszélgetést félbe kell sza­kítani, a hároméves Kati „utasí­tására“. Kedvenc könyvét, a sok színes képpel illusztrált gyer­meklexikont mutatja. — Olvasni még nem tud, de így is nagyon hasznos ez a könyv, rengeteg újat tanulhat­nak belőle a gyerekek a raj­zok alapján — mondja Holderik János. A könyvespolcokon lexikono­kat, szakkönyveket, szépirodal­mat egyaránt lehet találni. A férj viszi a szót: — 1971-ben a katonaság után nősültem. Saj­nos, az egyetemet nem fejeztem be, jogásznak készültem, csak három évet végeztem el. Jelen­leg a komáromi bőrdíszműáru- kat gyártó termelőszövetkezet anyagbeszerzője vagyok. A fe­leségem a járási közjegyzői hi­vatalban dolgozik» Mindketten kommunisták, évek óta tagjai a pártnak. Sok minden szóba került, a munka­helyüktől kezdve a szociális program megvalósításáig. — Saját bőrünkön érezzük ü változást — mondja Erzsiké. — Ötödik éve vagyunk házasok, de állami támogatás nélkül nem tudtunk1 volna így beren dezkezni. Főleg az ifjú házasok kölcsönét tartom nagy segítség nek, megkönnyíti a „fészekra­kást“. . — Megszokták már az újat? — A jót hamar meg lehet szokni. Öt évig vártunk rá. Ha visszagondolok, hogy egy-két hónapja hogyan éltünk, szinte valószínűtlennek tűnik. Két kis szoba egy lebontásra váró öreg házban, a falak nedvesek vol­tak, esténként pedig vizet me­legíteni a fürdetéshez-, a mo­sáshoz, éjszaka vigyázni a tűz­re, hogy ki ne aludjon... Szó­val össze sem lehet hasonlíta­ni. János veszi át a szót: — Kö­zeleg a XV. kongresszus, én azt gondolom, hogy a nagy fe­ladatok megvalósítása mellett a jövőben egy kicsit jobban oda kell figyelni a sok apróbb, bosszantó gondok megoldására is. Például? — Az űj lakások minősége. Lelkiismeretesebb munkával a hibák nagy része kiküszöbölhe­tő lett volna. Sok mindenre gondolok még. A járulékos be­Munkában a nagyolvasztó előtt. . . l'Foto: R. Berenhaut) Holdprikéknél a hétvége a gyerekeké. (Németh István felvételei) kor végigvezettek három szépen berendezett szobán. A Holderik családhoz azért kopogtattunk be, mert kihallat­szott a folyosóra a gyereksírás. Az egyéves Jancsikénak törött el a mécsese: összedűlt a koc­kavár. A fiatalasszony, Erzsiké szintén a szőnyegen segítkezik az építésnél. — A vasárnap délután min­dig a gyerekeké — mondják. — Sétálni ilyen hidegben nem le­het, maradt a játék. Mindketten dolgozunk, kevés az időnk a gyerekekkel való foglalkozásra, a hétvégét azonban csak nekik szenteljük. ruházások átadását jobban ösz- sze kellene hangolni a lakóhá­zak átadási határidejével, és így tovább. — Lakást kaptak. Egy álom megvalósult. Tapintható, szépít­hető, örülni lehet neki. Üj vá­gyak, tervek lépnek a kielégí tettek helyébe. Önöknél hogy van ez? — Szeretném megszerezni a diplomát. Távoli terv, de elér­hető. — Én pedig segítenék neki, és itt van a gyereknevelés, a munkahely, a pártmunka. Gon­dolom ennyi elég is. MALINAK ISTVÁN Hazánk egyik legmodernebb kohászati üzemének, a Kelet­szlovákiai Vasműnek küszöbét naponta több mint huszonhá­romezer dolgozó lépi át. Az utóbbi másfél évtized alatt ha­talmas munkaközösség kovácso- lódott itt össze az ország leg­különbözőbb részeiből. Tavaly több mint 9 milliárd korona ér­tékű árut termeltek. Pártunk helyes gazdaságpoli­tikájának köszönhető, hogy ez a gigantikus kohómű a hajdan egyik legelmaradottabb ország­rész, Kelet-Szlovákia centrumá­nak közelében épült fel, és lé­te nagyon kedvezően hat nem­csak a város, hanem az egész kerület fejlődésére. A CSKP KB 1972. évi februári ülésén az elnökségi beszámoló leszögezte: „A XIV. pártkong­resszus irányvonalának elvá­laszthatatlan része a dolgozók­ról való általános gondosko­dás ..Szocialista társadal­munk gazdasági gyakorlatában szervezésileg és anyagilag meg kell teremteni a feltételeket a dolgozó emberről való általá­nos szociális gondoskodás ma­gasabb formálnak érvényesíté­sére. Ezeket a célkitűzéseket tar­talmazza a Kelet-szlovákiai Vas­műben a kádermunka és a szo­ciális gondoskodás fejlesztésére vonatkozó program. CÉLTUDATOS KÁDERMUNKA Egy ilyen gigantikus kohómű- ben megalapozott, színvonalas nunkát igényel a káderpolitika. Hiszen a jelenlegi munkaközös­ség összetétele nem alakult ki magától. Több mint 19 000 em­bert a legkülönbözőbb munka­helyekről, toborzás útján szer­veztek be. Képességeik felmé­rése, majd a Vasmű követelmé­nyeinek megfelelő szakmai fel­készítésük igen bonyolult, ne­héz feladat volt. A tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy a Vas­mű párt- és társadalmi szerve­zeteinek, politikai és gazdasági vezetőségének céltudatos mun­kája meghozta gyümölcsét. A párt- és a kormányszervek segítségével a szakmunkáskép­zés a szovjet és lengyel üze­mekben tulajdonképpen már 1959-ben elkezdődött. Nagy se­gítséget nyújtottak a hazai test­vérüzemek is. de 1959 szeptem­ber elsejével a Vasműben is megkezdődött a fiatal szakmun­kások képzése. Jelenleg a 205 millió korona rá ordítással fel­épített, korszerűen berendezett szakmunkásképző-iskolában 2400 fiatal tanú ja a mestersé­get. 1970 óta a Vasműben egy 1140 tagú kollektíva dolgozik a vállalat szociális politikájá­nak, programjának megvalósítá­sán. Tegyük hozzá, hogy ered­ményesen. Ezt egyébként a to­vábbiakban felsorolt tények, va­lamint az is bizonyíthatja, hogy a Vasmű munkásainak átlagos életkora nem haladja meg a 33 évet, és 64,4 százalékának tel­jes szakmai képesítése van. SZÍNVONALAS ÉTKEZTETÉS A dolgozók munkahelyi ét­keztetése arra hivatott, hogy a dolgozók minden műszakban a helyes étkezés alapelveinek megfelelő ételeket kapjanak. A Kelet-szlovákiai Vasműben er­ről hét üzemi étkezde, tizenegy ételkiosztó, huszonnyolc büfé és öt „mozgóüzlet“ gondosko­dik. Ezek minden műszakban legalább egyszer árusítanak meleg ételeket 4,50 koronáért. Főleg a reggeli és a délutáni műszakban dolgozók részére árusítanak meleg ételeket. A felmérések alapján évente kö­zel 2,7 millió adag meleg ételt adnak el a Vasműben. MUNKÁSSZÁLLÓK ÉS LAKÁSOK A fiatal munkások elszálláso­lásáról a munkásszállókban gondoskodnak. A csaknem 6700 ágyas 23 szálló társadalmi és kulturális felszereltsége és ka­pacitásának jövőbeni bővítése szintén a Vasmű illetékes szer­veinek igyekezetét bizonyítja. A Kelet-szlovákiai Vasmű épí­tése kezdettől fogva befolyásol­ja Košice fejlődését. Nem túl­zás, ha azt mondjuk, hogy az Újváros, a „Terasa“ városne­gyed — ahol közel 38 000 em­ber él — a Vasmű hatására, az itt dolgozók részére született. A hatalmas koliászcsalád jelen­tős része lakik itt. Eddig több mint 11000 lakást kaptak a Vasmű psaládos dolgozói. A jö­vőben el akarják érni, hogy a dolgozók legalább 63 százaléka vállalati lakásban éljen. AZ EGÉSZSÉGVÉDELEM kezdettől fogva a Kelet-szlová­kiai Vasmű vezetőinek elsőren­dű feladatai közt szerepel. En­nek köszönhető, hogy színvona­las egészségügyi szolgáltatáso­kat biztosítanak a vállalat dol­gozóinak és családtagjainak. Évente átlagosan több mint 9 millió koronát fordít a Vasmű egészségvédelemre. A Šacán fel­épített új, korszerűen berende­zett kórház átadása után a Vasmű egészségügyi intézmé­nyeinek 420 férőhelyük van. MUNKA UTÁN MEGÉRDEMELT PIHENÉST biztosítanak a Vasmű üdülőköz­pontjaiban mind a dolgozóknak, mind hozzátartozóiknak. Zlatá Idkán, Bordafürdőben, Jászón, Kassabélán kellemesen töltik a hétvéget. A Borda-fürdő mellet­ti erdős területen létesített 250 férőhelyes pionírtáborban nya­ralnak a Vasmű dolgozóinak gyerekei. 1969-ben a bolgár ten­gerparton, Staré Orjahovo köz­ség mellett saját üdülőközpon­tot létesített a vállalat. A 240 férőhelyes Horizont üdülőtelep­nek saját konyhája és étterme van. Az emberről való általános gondoskodásban elért eredmé­nyeket összegezve nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Vasmű il­letékes * szervei sokat tettek ezen a téren. De az új tervek alapján azt is hozzátehetjük, hogy még többre törekszenek. KULIK GELLÉRT HuszmiMromezer dolgozóról pnémtefeak Látogatás a Kelet-szlovákiai Vasműben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents