Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-20 / 68. szám, szombat

A közösségi munka öröme ELKÖTELEZETT KOMMUNISTA MÓDJÁRA TELJESÍTI HIVATÁSÁT Amikor első ízben szóba ele­gyedtem vele, tájékozottsága szinte lenyűgözött. Mindjárt gondolhattam, hogy hivatásos pártmunkás. Olyan szenvedély- lyel beszélt az eszmei-nevelő munka legaktuálisabb kérdései­ről, akár egy élő lexikon. — Pedig csak egyszerű peda­gógusnő vagyok a nyitrai E. Guderna nevét viselő párhuza­mos osztályú gimnáziumban — vallotta szerényen magáról. — Tehát innen ez a széles skálájú tájékozottság? — Innen is! — válaszolta mosolyogva. — Hiszen a diá­kokon keresztül szoros kapcso­latot tartok a városban és a környéken élő szülőkkel. Ezen­kívül a járási pedagógiai ta­nácsnak is tagja, gimnáziu­munk üzemi pártalapszervezeté- mek pedig az elnöke vagyok. Hlubinová Albína idestova ti­zenkét éve működik a pedagó­gia pályán és hat éve tagja a kommunista pártnak. Mindkét hivatását, illetve megbízatását „testhezállónak“ érzi. Azt mond­ják róla, hogy munkastílusában rendszerességre törekszik s ezt a környezetében diákjaitól, kol­legáitól is megköveteli. Egyéb­ként csendes szavú, a közössé­gért áldozatvállalásra is kész emberként jellemzik. — Miért kedveli a mozgalmi munkát? — Mert értelme van. Érdekel a környezetem, a hivatásom. A kommunista pártállású pedagó­gusnak kötelessége foglalkozni az emberekkel. Nem tudok ha­zamenni a tanítás után úgy, hogy elfelejtsem tanítványai­mat, kollegáimat. Nem is értem azokat, akiket hidegen hagy a közösség élete. Mert vallom; szükség van a társadalmi és a pártmunkára, s szívesen válla­lom az ezekből reám háruló többletfeladatokat is. Beszéd közben kíváncsian fi­gyelem az arcát. Némely kife­jezésnél az az érzésem, mintha valami nem tetszene neki. Per­sze szókimondó őszintesége ez­úttal sem engedi, hogy adós maradjon a válasszal. — Kereken kimondom mi nem tetszik: a diákok kettős nevelése. Mi pedagógusok diák­jainkat a tudományos világné­zet elfogadására neveljük. Ugyanakkor a szülők sok eset­ben odahaza gyermekeiket az elavult vallýsi ideológiával „táplálják“. A szocialista em­bernek, aki az új társadalom aktív, öntudatos építője, végre fel kell szabadulnia a csökevé- nyek és a tudatlanság világá­ból. Ide tartozik a vallás is, amely évszázadokon keresztül összekapcsolódott a szociális el­nyomással, a vak hiten és fé­lelmen alapszik. Megköti az ember erejét, korlátozza sokol­dalú fejlődésének lehetőségeit, szabályaival pedig rombolja er­kölcsét. Az ilyen erkölcsi elvek­nek semmi közük sincs az em­ber igazi boldogságához ... Azzal szakítom félbe a lelkes pedagógusnőt, hogy amit eddig ilyen szenvedélyesen elmon­dott, az minden bizonnyal nem csupán a közművelődés ügyével hivatásosan foglalkozók köré­ben ismert. De még be sem fe­jezem, azonnal kiigazít. A nyomaték kedvéért néha persze a közismert dolgokat sem árt ismételni. A múltkor küldöttként részt vettem a já­rási pártkonferencián, ahol ér­dekes adatokat jegyezhettem fel: a nyitrai járás falvaiban évenként több mint 1500 külön­böző témájú szak- és tudomá­nyos ismeretterjesztő előadás hangzik el. Ezeket az összla­kosság csaknem 40 százaléka hallgatja meg. Szerintem kor­szerű segédeszközök alkalmazá­sával szemléletesebbé, tehát ha­tékonyabbá lehetne tenni eze­ket a megnyilvánulásokat. Ugyanúgy jobban ki lehetne használni a népkönyvtárak csaknem 400 ezer kötetből ál­ló könyvállományát az olvasók látókörének bővítésére. Ezen a téren sokat tehetnek a könyv­tárosok, akiknek napról napra megújuló leleményességgel nép­szerűsíteniük kell egy-egy fon­tosabb művet. Csak természetes, hogy a pe­dagógusnő, aki kommunista pártfunkcionáriusként is fontos szerepet tölt be az iskola éle­tében, az SZKP napokban be­fejeződött XXV. kongresszusá­nak kimenetelét ugyancsak nagyra értékelte. — A Szovjetunió Kommunista Pártja — mondotta befejezésül — jelen van és hat a társadal­mi élet minden területén, érvé­nyesíti befolyását az államélet­ben. az irodalomban, a művé­szetben, a tömegszervezetekben egyaránt. Irányításával jött lét­re az a társadalom, amelyhez hasonlót eddig nem ismert az emberiség, amely mentes a vál­ságtól, amely a valódi szabad­ság tartalma, a fejlődés korlát­lan lehetőségeivel... Hlubinová elvtársnő elkötele­zetten teljesíti hivatását és pártmegbízatását. De legfőkép­pen annak örül, hogy gimnáziu­muk mindjobban betölti hivatá­sát, a maga eszközeivel, szívós­ságával és türelmes felvilágosí­tó nevelő munkájával elősegíti, hogy a fiatalok elfogadják, ma­gukénak érezzék a párt politi­káját, s társadalmunk dolgos, a szovjet hazafiakhoz hasonló, megbecsült embereivé váljanak. SZQMBATH AMBRUS Apáról fiúra OTTHONA A KIKÖTŐ Néhány héttel ezelőtt, a ko­máromi járási pártkonferencián találkoztam vele először. Koní­ček Károly a kerületni pártkon­ferencián is részt vett. — A járási és kerületi kon­ferencián leginkább az az őszin­te, kritikus hangnem tetszett, ahogyan az elvtársak a problé­máikról tárgyaltak. Ügy érzem, ez a kritikus igényesség, s el­sősorban a XIV. kongresszus ha­tározatainak teljesítésében el­ért sikereink, biztosítékul szol­gálnak ahhoz, hogy az előttünk levő feladatokat is eredménye­sen oldjuk meg — mondta ak­kor. A kikötő a város legrégibb Üzemei közé tartozik. Ez ha­zánk legnagyobb folyami-tenge­ri kikötője. A „tengeri“ jelző túlzásnak látszik, de a komáro­miak büszkék arra, hogy a Du­na köti össze a várost a tenge­rekkel, a világ számos országá­val. Nincsen olyan öreg „kikö- ins“, aki ne emlegetné a fel- szabadulás előtti „matróztanyá­kat“. Aki végigment a hosszú parton, tíznél is több kocsmát számlálhatott meg. Úgy hozzá­tartozik ez a „meséjükhöz”, mint a könyvekben a „hol volt, hol nem volt“. De a visszaem­lékezés szálai tovább szövőd nek. A burzsoá állam, maid a fasiszta elnyomás alatt a ki­kötő volt az akkori városatyák szemében az egyik „legvesze­delmesebb kommunista tűzfé­szek“. A hajósok a világ min­den tájáról magukkal hozták a híreket, külföldi munkásmoz­galmakról, sztrájkokról. Az esz­me a rakodómunkások körében termékeny talajra talált, a tün­tetéseken, a felvonulásokon mindig az első sorokban mene­teltek. Ha valaki egy kikötői munkással beszél, szavaiból ki­érezhető — bár lehet hogy csak képzelődés — a múltnak, a matrózkocsmákban tartott tit­kos pártgyűléseknek a hangula­ta. És ma? — Ritka üzem a miénk — folytatja. — Nálunk minden harmadik dolgozó tagja a párt­nak. Ez visszatükröződik párt­ái apszervezetiink tevékenységé­ben és a kikötő dolgozóinak munkaeredményeiben egyaránt. Múlt évi tervünket például csak nagy nehézségek árán sikerült túlszárnyalnunk, gyakran dol­goztunk három műszakban, hogy a júliusi magas vízállás okozta kieséseket behozzuk. Koníček Károly a villanysze­relő szakmát tanulta ki. Először az építőiparban dolgozott, majd ötvenkilencben belépett a párt­ba, s ugyanabban az évben ke­rült a kikötőbe is. Tíz év vet ké­sőbb az üzemi pártbizottság tagja lett, s megválasztották a szakszervezet üzemi bizottságá­nak elnökévé. Jelenleg a párt- szervezet alelnöke. — Azt kérdezte, hogy mit vá­rok a CSKP XV. kongresszusá­tól. Nehéz erre röviden felel­ni. Beszélhetnék pártunk veze­tő szerepéről, az internaciona­lizmusról és így tovább. Mon­danivalómat egy mondatba tö­mörítve úgy fogalmaznám meg, hogy ha mindenki maximális igényességet tanúsít elsősorban a saját munkájával szemben, akkor a hatodik ötéves terv­időszakra kitűzött céljainkat is sikerül megvalósítanunk. Gon­dolom, nálunk a kikötőben ez­zel nem lesz baj, többek között a szocialista munkaverseny, a dolgozók önfeláldozó munkája is ezt támasztja alá. A rako­mány nálunk nem állhat soká­ig, gyakran vasárnap is dolgo­Kuniček Károly zunk. A munka zavartalanságá­hoz jó szervezésre van szükség. A javítóktól a darukezelőkig nagy az emberek egymásra­utaltsága. Koníček elvtárs a népi milí­cia üzemi egységének parancs­nokhelyettese. A közelmúltban egyik társuk gyomorvérzést ka­pott, sürgős közbelépésre, vér­adókra volt szükség. Rövid időn belül tízen jelentkeztek az egy­ségből a véradóállomáson, a többiek pedig készenlétben áll­tak, „Jó volt látni, hogy dolgo­zóink ebben a rohanó világban is tudnak egymásról“ — mon­dotta. — Tudja, sok minden fűz en­gem ide, apám 28 évig dolgo­zott a kikötőben, az én két fiam és a feleségem szintén itt van alkalmazásban. Van egv kisunokám, lehet hogy egyszer majd ő is „kikötős“ lesz. mint előtte a családból három nem zedék férfijai. Én apámtól a rakodómunkások felszabadulás előtti, sztrájkokról, gumibotok­ról szóló visszaemlékezéseit hallottam. Átadtam fiaimnak, hogy ők is továbbadhassák. MALINÁK ISTVÁN Értekezletet tartanak az üzem dolgozói. biztató távlatok A komárnói (komáromi j já­rásban az utóbbi évek során több új üzemben és ipari léte­sítményben kezdték meg a ter­melést. Ezek közé tartozik a bratislavai MEOPTA vállalat vojnicei (bátorkeszi) üzeme, amelynek élén Kertész Ferenc igazgató áll. Ottjártamkor ő tá­jékoztatott az üzem rövid múlt­járól, jelenéről és terveikről. Az üzem még fiatal, de ered­ményei alapján már a régiek közé sorolható. 1970 októberé­ben kezdte meg a termelést 13 munkással. Dolgozói az elmúlt ötödik ötéves tervet — számuk­ra az elsőt — már november­ben teljesítették. Mivel az üze­met továbbfejlesztik, gyártási programjuk nem végleges. Je­lenleg félkész árukat gyárta­nak, amelyek a különböző is­kolai segédeszközökhöz szüksé­gesek. Tőlük szállítják Bratl- slavába a különféle alkatrésze­ket, amelyeket ott szerelnek össze. A válalat készíti jelen­leg a Diaprojektor MEDI, ME- DIREX 5x5, MENIČ diavetítő és egyéb korszerű műszereket. Sajnos, a vállalattól nem kapják eléggé folyamatosan a szükséges anyagokat, ezért gyakran előfordul, hogy a hó­nap elején kevesebb, a hónap végén pedig több munkára van szükség a terv teljesítéséhez. Jelenleg csupán 89 dolgozót foglalkoztatnak, amelyek több­sége nő. A termelés két műszak­ban nem a legjobb munkafel­tételek között történik. A mű­helyek aránylag kisméretűek és zsúfoltak. Az egyre növekvő termelési feladatokat ilyen kö­rülmények között csak körülte­kintő szervezéssel és jó minő­ségű munkával teljesíthetik. Hogy ez általában sikerül, ab­ban nagy érdeme van a szocia­lista munkaversenybe bekapcso­lódó dolgozóknak is, akik vál­lalásaikkal jelentős mértékben segítik a termelést, A közelgő pártkongresszus jelentősen fo­kozza a dolgozók aktivitását, ami vállalásaik sokrétűségében is megnyilvánul. A munkakör­nyezet és a lakóhely szépítésé­re 2000 brigádórát dolgoznak le és segítenek a Nemzeti Front választási programjának meg­valósításában is. Az FSZM üzemi szervezete messzemenően gondoskodik dolgozóiról, jogos igényeik ki­elégítéséről. Különféle kulturá­lis rendezvényekre, külföldi üdülésekre, ' hazai kirándulá­sokra teremt lehetőséget. Ezen­kívül iskolázásokat rendez a dolgozók részére, így az új ter­melési folyamatok elsajátításá­tól a nők sem riadnak vissza. Ügy kezelik az új, korszerű gé­peket, hogy sok férfi megiri­gyelhetné. Az üzem jövője biztató. Ta­valy ősszel megkezdték az új munkacsarnok építését. Ha az építők megtartják az ígéretükéit, már az idén korszerűbb munka- feltételek között dolgozhatná­nak. Az üzem a jövőben 250— 300 dolgozó számára nyújt majd munkalehetőséget. Fokozatosan az objektív problémák is meg­oldódnak. öt éve már, hogy a kis üzem megkezdte termelé­sét. Eredményei, vállalásai azt bizonyítják, hogy az üzem ed­dig megállta a helyét. A köz­ség és a szomszédos falvak dolgozóinak szorgalmas mun­kája nyomán továbbra is ered­ményesen fejlődhet, ami min­den bizonnyal hatással lesz a község fejlődésére is. MIR1ÁK FERENC Folyamatos fejlődés A trsticei (nádszegi) Győ­zelmes Február Efsz zárszáma­dó taggyűlésén Nagy István el­nök értékelte a múlt év ered­ményeit. A 2456 hektáron gaz­dálkodó efsz-ben a tavasz kez­detén a növénytermesztés hely­zete nagyon biztató volt, mert a nagyhozamú szovjet és ju­goszláv búzafajták jól megmű­velt talajba kerültek. Búzából 60,31, tavaszi árpából 50,1, ku­koricából 79,91 métermázsa ter­mett hektáronként. A kertészet­nek hektáronként 82 000 korona volt a bevétele. Említésre mél­tó, hogy az aratást 14 munka­nap alatt elvégezték. Az állat- tenyésztés terén ilyen eredmé­nyeket értek el: marhahús 2700, sertéshús 7300, baromfihús 400 métermázsa, tej 1 804 000 liter. Az efsz tervezett bruttó terme­lésének értéke 48,8 millió ko­rona volt, a valóság 52,6 mil­lió korona. A tiszta nyereség tervét 127,1 százalékra teljesí­tették. Az évvégi részesedés a tervezett 1738 korona helyett 2272 korona volt. Minden száz korona munkabér után 25 ko­rona részesedést fizettek. Az új gazdasági év feladatait Nagy Ödön elvtárs ismertette. Őszi búzából 715 hektáron 56 méter­mázsás hektárhozamokat ter­veznek. Tavaszi árpából 140 hektáron 50 métermázsás hek­tárhozamot. Cukorrépából 140 hektáron 410 métermázsás ho­zamot. Eladásra tejből 1 600 000 litert, marhahúsból 2400 ser­téshúsból 6100 baromfihúsból 400 métermázsát terveznek. A szárító 1976-ban 15 052 méter­mázsa száraz herelisztet, 820 métermázsa szárított cukorré­pát és más takarmányokat fog előállítani. Úgy tervezik, hogv a tiszta nyereség 4 millió ko­rona lesz. A szövetkezet tervé­nek célkitűzésével, a problé­mák megoldásával a meglevő eszközök és készletek helyes kihasználásával arra törekszik az efsz vezetősége, hogy a CSKP KB határozatait maradék­talanul teljesítse és biztosítsa a folyamatos fejlődést, mely­nek végső célja: a tagság élet- színvonalának állandó emelése. GYŐRI IRÉN Többet, olcsóbban A Kelet-szlovákiai Cement­gyárak és Kőbányák n. v. dol­gozói a XV. pártkongresszus tiszteletére csaknem hatmillió korona értékű felajánlást tet­tek. Ezek alapján az idén 3850 tonnával túlszárnyalják a ter­vezett cementtermelést s az anyagi költségekből több mint 1,6 millió koronát takarítanak meg. Ezenkívül összegyűjtenek 220 tonna vashulladékot, 2 tonna színesfémet. A munkakörnyezet szépítésén 9382 brigádórát, a a védnökségi efsz földjein 1325 órát, a tornaváraljai kullúrház építésénél háromezer órát, Rozsnyón pedig hat lakásegy­ség felépítésénél további há­romszáz órát dolgoznak le. (ikf Hlubinová Albína

Next

/
Thumbnails
Contents