Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-20 / 68. szám, szombat

Az enyhülés ellenségei Az Egyesült Államok hadügy­minisztériumának a múlt év őszén lezajlott költségvetési vitában 1975—76-ra javasolt 97,7 milliárd dolláros katonai kiadási előirányzatából a kong­resszus 7,5 milliárdot lefara­gott. Ez a felületes szemlélő­ben esetleg olyan illúziókat kelthet, hogy az Egyesült Álla­mok megkezdte katonai kiadá­sainak mérséklését. Csakhogy még az említett csökkentés után megmaradt költségvetési keretösszeg is jóval magasabb az előző évinél. Schlesinger, a nemrégiben menesztett ameri­kai hadügyminiszter ennek el­lenére ésszerűtlennek nevezte a katonai kiadások bármilyen mértékű csökkentését, azt állít­va, hogy ily módon „tovább gyengül az Egyesült Államok védelmi felkészültsége“. A múlt év nyarán Helsinki­ben aláírt szerződés érvénye­sítésének az imperialista hatal­mak vezető köreiben nem ke vés az ellenzője. Ennek leg­főbb oka, hogy a fegyverkezés­re fordított kiadások esetleges csökkentése a hadiipari mo­nopóliumok profitérdekeit sérti. Az Egyesült Államokban nyil­vánosságra került adatok sze­rint az amerikai hadiipari vál­lalatok az 1975-ös pénzügyi év­ben is jelentős mértékben nö­velték fegyverexportjukat. Ezen belül például a Kuvaitba irá­nyuló amerikai fegyverexport az 1974-es évihez képest meg­tízszereződött! Dél-Korea 168 százalékkal, Szaúd-Arábia 134 százalékkal kapott több fegy­vert az amerikai hadiipari vál­lalatoktól, mint az előző esz­tendőben. Az USA fegyverela­dásainak összértéke 1975-ben több mint 9 milliárd dollár volt, amely csaknem 832 mil­lióval meghaladja az 1974-es szintet. A fegyverexport 44,4 százaléka repülőgépekből, ha­dihajókból, harckocsikból, tü­zérségi lövegekből és lőszer­ből származik. További 23,2 szá­zalék tartalékalkatrész, 12,4 százalék utánpótlási anyag, 20 százalék pedig kiképzési és más hadfelszerelési berendezés. Az Egyesült Államok 1975-ben ösz- szesen hetvenkét országba szál­lított fegyvert és hadianyagot. A legtöbbet Iránnak, 2.5 mil­liárd, Szaúd-Arábiának 1,4 mil­liárd, Izraelnek 868 millió, Ká­vai tnak pedig 366 millió dol­lár értékben. A Pentagon — az ezzel kap­csolatos nyomás ellenére — nem szüntette be a biológiai és a mérgező harcanyagokkal folytatott kísérleteket. Miként a Washington Post című lap írja, az Egyésült Államok haderői­nek laboratóriumaiban az utób­bi időben mintegy száz külön­böző fajta tömeges megbetege­dést okozó mikroorganizmus katonai alkalmazásának mód­jait tanulmányozták. A lap ar­ra is emlékeztet, hogy a Penta­gon illetékesei semmibe veszik az Egyesült Államok elnöké­nek 1970-ben kiadott intézkedé­sét, amely szerint már abban az esztendőben meg kellett vol­na semmisíteni az USA had­erőinél tárolt biológiai és mér­gező harcanyagokat, s meg kel­lett volna szüntetni a velük folytatott további kísérleteket. Ellenkezőleg. A kísérleteket to­vább folytatják, s a korábban felhalmozott biológiai és mér­gező harcanyag-készletek érin­tetlenek maradtak. Az említett lap szerint csupán mérgező harcanyagból nyolc különböző fajtát tárolnak igen jelentős mennyiségben, amely bármikor felhasználható. A Vietnami Demokratikus Köztársaság nagy figyelmet szentel különösen a mezőgazdaság szolgálatában álló vegyipar heható fejlesztésének. Felvételünk a Ha Bac-i műtrágyagyárban késztilt, amelyet átépítettek és lényegesen kiszélesítettek. (Felvétel: ČSTK — VTK) Á NATO vezető köreinek is az az álláspontja, hogy a tag­államok nehézségei és az inf­lációs folyamat ellenére sem csökkentik katonai erőfeszíté­seiket. Ennek megfelelően to­vább gyarapítják fegyverzetü­ket és technikájukat. Az Euro- csoport országainak szárazföldi erői 1975-ben összesen 563 újabb harckocsit, 1157 páncélozott harcjárművet és 1134 páncéltö­rő fegyvert kaptak. Az emlí­tett országok légierői pedig 238 felderítő repülőgéppel, 123 he­likopterrel, 836 légvédelmi ra­kétafegyverrel és 530 légvédel­mi löveggel gyarapították fegy­vertárukat. Haditengerészetük erejét 10 rombolóval és kísérő hajóval, 2 tengeralattjáróval, 10 gyorsnaszáddal és 17 hajóról alkalmazható helikopterrel nö­velték. ­Az Eurocsoport további fegy­verkezésének tervei közölt sze­repel, hogy 1978-ig mintegv 600 vadász- és, bombázó repülőgé­pet szerelnek fel a legkorsze­rűbb elektronikus berendezés­sel, s 1976 végéig 100 repülő­gépet látnak el lézer célzóké- szülékkel. A szárazföldi erők­nél 1979-ig 3500 harckocsit az eddiginél nagyobb teljesítmé­nyű ágyúval akarnak felszerel­ni. Mindezt erősen motiválja, hogy néhány kisebb kezdeti eredménytől eltekintve továbbra is megoldatlan, s egyre súlyo­sabb gond a NATO tagországok hadseregeinek fegyverzetegysé­gesítésére irányuló törekvés. Az Eurocsoport illetékeseinek minden eddigi erőfeszítése, amely a fegyverzet egységesí­tésére, szabványosítására irá­nyult, a tagországok nemzeti tőkés köreinek érdekeibe ütkö­zött. A szakemberek szerint a fegyverrendszerek és felszere­lések fejlesztésénél jelenleg észlelhető átfedések évi 2 mil­liárd dollár ráfizetéssel járnak. Országonként más-más típu­sú gyalogsági fegyvereket, lég­védelmi rakétákat, lokátorokat, infravörös felderítő készüléke­ket, páncéltörő rakétákat és elektronikus eszközöket alkal­maznak. Ha esetenként két-há- rom tagország mégis ugyanazt a fegyverfajtát állítja szolgálat­ba az inkább az üzleti érde­keltséggel ál) összefüggésben, semmint az egységes katonapo­litikai, illetve haditechnikai szemlélettel. Csakhogy az üz­leti érdekeltség többnyire ép­pen az egységesítés ellen hat. Ez a körülmény is befolyásol­ja a katonai célokra fordított összepek növekedését. A fegyverkezés csökkentésé­re irányuló minden törekvés keresztezi a vezető hadiipari monopóliumok profitérdekeit. Ez a körülmény az egyik leg­főbb oka annak, hogy "a nem­zetközi enyhülés katonai olda­la korántsem egyenletes, egye­nes vonalú, hanem ellentmon­dásokkal és kitörőkkel terhes, bonyolult folyamat. BERTALAN ISTVÁN AZ ÉRVENYESÜLES FELTÉTELE TIZENHETEDSZER ÜNNEPÜK A ROKKANTAK NEMZETKÖZI NAPJÁT Nem véletlen, hogy a tavasz első napját választották tizen­hét évvel ezelőtt ünnepül a rokkantak. Ennek a napnak jelképes ígéretét, ha furcsa és váratlan fordulatok nyomán, de előbb, vagy utóbbi valóra vált­ja a Természet: Nyár lesz, majd termésben, gyümölcsben gaz­dag Ősz, s pihenést jelentő Tél. A nagybetűs ÉLET ígérete március 21. A rokkantak számára a mun­kában és a társadalmi életben való érvényesülés jelenti az ÉLET ígéretének megvalósulá­sát. Ezért az idei nemzetközi nap jelszava: A rokkantak munkában és társadalmi élet­ben való érvényesülésének fel­tétele a szocialista társadalom. örvendetes tény, amikor Me- licher József elvtárs, a Rokkan­tak Szövetsége Központi Bizott­ságának főtitkára a jelszót ér­telmezve az évek óta hangoz­tatott véleményt ismétli: A mi szövetségünk nemcsak érdekvé­delmi szervezet, hanem olyan társadalmi szervezet, mely ré­szese a szocialista társadalom építésének. Szavait nemcsak az a tény bizonyítja, hogy a szövetség közel 80 000 fős tagsága mil­liós értékekről adhat számot, amikor a rokkantak önkéntes társadalmi munkájáról, a külön­féle l»lladékanyagok gyűjtésé­ről van szó, hanem arról is, hogy soraikból ma már több mint 10 000 tag közéleti vezető a nemzeti bizottságokban, az üzemekben, az intézményekben. \ Ma már nem csupán szociális kérdés a rokkantakkal való tö­rődés. A vakok, a süketnémák, a testi sérültek, a belbetegek érdekvédelmi bizottságai orszá­gos és járási szinten nem csu­pán a járadékok és a munkába állítás problémáival foglalkoz­nak, hanem főleg ezzel a kér­déssel: Ügy érvényesülhesse­nek a rokkantak, mint bárki más. Természetesen, elképzel­hetetlen ennek megvalósítása az állam, a szocialista állam hatékony támogatása nélkül. Az átképző intézetek, a speciális munkahelyek, a szükséges se­gédeszközök előteremtése nél­kül sohasem igényelhetnék a rokkantak: Úgy, mint bárki más. Az INTEGRA termelőszövet­kezet — mely a rokkantak spe­ciális munkahelye — rendsze­resen túlteljesíti tervfeladatait. Annak ellenére, hogy nem jólé­ti intézmény ez a termelőszö­vetkezet, s a termelési felada­tok olyanok, mint bármely üzemben. Csak a munkát, a munkahalyet szervezték meg úgy, hogy a rokkantak bizo­nyíthassanak: mint bárki más. A névutó-melléknévről A névutó-melléknév viszony­lag fiatal eleme nyelvünknek. A nyelvújítás terjesztette el, a régi magyar nyelvben is­meretlen volt. Gyors és szé­les körben való elterjedése életképességét bizonyítja. El­sősorban a szerkezetek tömö­rítését teszi lehetővé, ennek köszönheti népszerűségét. A vele alkotott névutós kapcso lat magába olvasztja a jelző és a határozó jelentéstartal­mát is: vagyis e kapcsolat úgy jelző, hogy egy kissé ha­tározó is. Például „a háború előtti helyzet“ jelzős szerke­zet „háború előtti“ jelzője ki­fejezi az időt is. E jelentéstö­mörítő sajátsága miatt hasz­nos fejleménynek tekinthető. Valamikor az említett szerke­zet így ifangzott: „a háború előtt való helyzet“. Ezt haj­dani toliforgatóink nehézkes­nek érezték, talán nem is alaptalanul. Természetesen „a háború előtt fennálló helyzet“-féle szerkezetek kifogástalanok, sőt a régebbi, nyelvművelők egyedül ezeket ismerték el helyesnek, s a névutó-mellék- névvel alkotott szerkezeteket üldözték; a maiak már nem helytelenítik az igenevet el­hagyó alakulatot sem. Nyelvünk szabályaival el­lenkezik azonban a ragozott névutónak melléknévképzővel való megtoldása: „ebéd köz- beni csevegés“. Az ilyen hi­bás szerkezet szerencsére nem gyakori nyelvhasználatunk­ban. Sajtótermékeink nyelvében az utóbbi időben nagyon el­szaporodott az „iránti“ név­utó-melléknév. Már az sem te­kinthető szerencsésnek, hogy más, kifogástalan nyelvi ele­mek rovására terjed, amellett még használatának helyessé­ge is vitatható. Lépten-nyo- mon találkozunk vele ilyen szerkezetekben: „ ... felada­tok hárulnak... a munka- és életfeltételek, valamint a szö­vetkezeti tagok iránti gondos­kodás megjavításában.“; „A tagsági álap ... minősége irán­ti gondoskodás...“-, „... a köztársaság jövője iránti gon­doskodásunknak ...“ stb. Igaz ugyan, hogy beszélünk „a szülők iránti gondosság­ról“, de ez tulajdonképpen a szülők iránt (irányában) ta­núsított gondosság. Gondosko­dást azonban nem szoktunk tanúsítani. Ebben az esetben és a példákban is a ragos névszóval és a melléknévi igenévvel alkotott szerkezet a helyes: „ ... a munka- és élet- feltételekről ... tagokrőZ való (történő) gondoskodás...“; „A tagsági alap ... minőségé­rő/ való gondoskodás ...“ Még kevésbé helyeselhető a szóban forgó 'névutó-mellék­név használata ilyen szerke­zetekben: „ ... a munka irán­ti szocialista viszonyért indí­tott mozgalomról...“; „ .. .mo­tívuma a munka iránti rossz viszony ..; vagy „ .. .a tár­sadalmi tulajdon iránti vi­szony .. Az iránt névutó eredetileg azt jelentette, hogy „irány­ban“, és a névszóval együtt „hová?“, „merre?“ kérdésre felelő helyviszonyt határozott meg. Régebben sokkal gyak­rabban használták: például a „falu iránt indultak el“, azaz a falu irányában. Ma már csak a félig-meddig átvitt értelmű „toronyiránt“ határozószóban él így. Azonban még érződik benne a valami felé irányuló jelentése. Ezért a fent idé­zettekben is helyesebb, ha a ragos névszóval kifejezett ha­tározót melléknévi igenévvel kapcsoljuk a „viszony-hoz: „munkáňoz való viszony“, ill. „a társadalmi tulajdon/ioz va­ló viszony". MORVAY GÁBOR J könyv hatalmas erő” Látogatás a Gyermek- és Ifjúsági Könyvtárban Társadalmi rendszerünk a könyv szeretteiére és megbecsü­lésére neveli a gyermekeket. Ennek egyik beszédes bizonyí­téka az 1900-ban alapított Vá­rosi Könyvtár 1945-ben léte­sült részlege: a Gyermek- és Ifjúsági Könyvtár. A Kapucinus utca 3. szám alatti szépen res­taurált két emeletes műemlék - épületben nyílt meg az ötven­ezer kötettel rendelkező intéz­mény, melynek számára szűk volt az eddigi Obchodná utcai helyiség. Az új otthon kirakataiban so­rakozó színes, érdekes könv- vek csábítottak az ismerkedés­re. Az első helyiség a ruha­tár. Örömömre egy ízes, gömö- ri magyarsággal beszélő kép­zett, kedves fiatal leány, Kolo- zsi Júlia, a könyvtár módszer­tani dolgozója vállalkozott új birodalmak bemutatására. A földszinten van a háromtól ki­lenc évig terjedő korosztály ter­me. Első pillanatra olyan, mint egy mesebeli gyerekszoba. Kis asztalok, székek, virágok, kö­rös-körül nagy, mókás állatfi­gurák, v üám, tarka bábák és más íátékok. A polcokon iepo rellók. képes- és mesélőköny­vek. újságok. A szülők tájékoz­tatására pedagógiai és lélektani művek, a mod rn gyermekneve lésről szóló folyóiratok. A tágas központi kölcsönző a 7—15 éveseket szolgálja. Szer­zői 6s témakatalógus áll ren­delkezésre. De sokkal vonzób­bak a nyitott polcok, ahol a témakörök szerint csoportosí­tott köteteket kézbevehetik a gyerekek és válogathatnak a kö­telező és ismeretterjesztő olvas­mányokban, irodalmi művek­ben. Az első alagsorban találha­tók a műszaki, a természettu­dományi, a fényképészeti, a földrajzi munkák, az útleírások és a szépirodalmi művek, ha­zai és szlovák nyelvre fordí­tott világirodalmi alkotások, és magyar nyelven Jókai, Mikszáth, Móricz Zsigmond és Passuth László néhány műve is. A de­rűs, nagy tanulószobában ké­zikönyvek sorjáznak, melyek csak ott, helyben tanulmányoz­hatók; az ifjúság tudatát for­málják a társadalomtudományi és filozófiai níűvek is. Szótá­rak és a nyelvtanuláshoz szük­séges magyar, orosz, francia és német könyvek is rendelke­zésre állnak. A hazai folyóira­tokon kívül a szocialista orszá­gok lapjait is járatják. Nem fe­ledkeztek meg a művészeti könyvekről sem. A szlovák fa­lu építészetéről és egyéb ér­dekes témáról szóló könyveket is lapozhatunk. A rendezvények termében mesedélutőnok, filmvetítések, televíziós adások formálják a gyermekek értelmi és érzelmi világát, szórakoztatják a kü­lönböző korosztályokat. A bib­liográfiai tájékoztatási szolgá­lat dolgozói megmagyarázzák az érdeklődő gyermekeknek, hogy melyik könyvben találnak felvilágosítást a keresett szó vagy fogalom jelentő-égé öl. A helyiségeket függönyök, vi­rágok. színes bútorok. Frans Hals, Marque, Degas Utrillo festményeinek Martin Benka és A. Brunovský illusztrációinak reprodukciói teszik hangula­tossá. A rangos kulturális intéz­ménynek tizenöt dolgozója van. Közülük hárman az egyetem könyvtudományi tanszékén foly­tatták tanulmányaikat, a töb­bieket a középiskolai könyvtár- szakon készítették fel nemes hivatásukra. Valamennyien lel­kes fiatalok, egy szocialista munkabrigád tagjai, igazi épílői és fejlesztői a fiatalság szelle­mi életén«!' JENftNÉ 197fi. III. 20. És a példát folytatni lehet­ne, meri a tapasztalat bizonyít­ja: Ha lehetőséget adnak a munkához, a társadalmi érvé­nyesüléshez, a rokkantak min­dig becsülettel teljesítik fel­adataikat. Érthető, hiszen ön­maguk és a közösség, a társa­dalom eJőtt bizonyítanak: Olyan vagyok, mint bárki más. A döntő kérdés azonban ez: Milyen feltételeket biztosítanak a rokkantak érvényesüléséhez? Az olyan társadalomban, ahol a vakok csak fehér botot kap­nak, a süketnémák táblát a nyakukba, a testi sérültek csak mankót, a belbetegek „szere­tet “-adomány okát, sohasem lesz a vakból főiskolai tanár, a süketnémából ötvösművész, ter­vezőmérnök. a testi sérültből közgazdász, újságíró, a belbe- tegből múzeológus, nemzetgyű­lési képviselő. Nálunk nem egy példát lehetne felsorolni, hogy bizony a rokkanlak közül so­kan választottak ilyen foglal­kozást. És külön öröm, hogy mind-mind jól dolgoznak. Ma­guk és a közösség ürömére, hasznára. Lehet, hogy sablonosnak, közhelynek tűnő a Rokkantak nemzetközi napjának jelszava, de félreérthetetlenül igaz. És ezért nagyon, nagyon ünnepi. HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents