Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-20 / 68. szám, szombat
A PÁRTTAL A NAGYTŐKE ELLEN Megkezdődött a Német Kommunista Párt koingresszusia Bonn — Pénteken délelőtt mintegy 700 küldött és több száz meghívott vendég, köztük 40 külföldi testvérpárt küldöttségének jelenlétében megnyílt a Német Kommunista Párt országos kongreszusa. A kongresszus jelszava: „A Német Komunista Párttal a nagytőke ellen, a szociális és demokratikus jogokért, a békéért, a szabadságért és a szocializmusért“. Csehszlovákia Kommunista Pártja küldöttségét Antonín Kapek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a prágai városi párt- bizottsága első titkára vezeti. A kongresszus főbeszámolóját, amely a hamburgi kongresszus után eltelt időszakról és a párt harcának eredményeiről szól, a párt elnöke tartotta. A központi bizottság beszámolójában többek között kiemelte, hogy a Német Kommunista Párt az utóbbi években reális és konstruktív erővé vált, amelyet nemcsak a párttal szimpatizáló erők, hanem a nyugatnémet közvélemény széles rétegei is elismernek. Az 1973-as hamburgi kongresszus óta eltelt időszakot úgy jellemezte, amelyben a forradalmi mozgás három fő eleme érvényesült: a szocialista világrend- szer megerősödése, a tőkés országok forradalmi munkásmozgalmának növekedése és a nemzeti felszabadító mozgalmak újabb sikerei. Mindebben nagy szerepe van a Német Kommunista Pártnak is, amely sikerrel alkalmazta a szociális és demokratikus vívmányok biztosításáért folyó harc módszereit azokért a szükséges társadalmi változásokért, amelyekre a Német Szövetségi Köztársaságban is szükség van. Ezután külön kitért a közelmúltban lezajlott XXV. szovjet pártkongresszus jelentőségére, majd hangoztatta, hogy a Német Kommunista Párt irányvonalát a szocialista közösség országaival, elsősorban a Szovjetunióval szoros barátság jelöli meg. A párt külpolitikai tevékenységével kapcsolatban hangoztatta a nemzetközi feszültség enyhítésének szükségességét, ezen belül a Német Szövetségi Köztársaságnak a szocialista országokkal való kapcsolatai normalizálásának jelentőségét, amely a nyugatnémet lakosság döntő többségének alapvető érdeke. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az imperializmus továbbra is jelentős politikai, gazdasági és katonai erővel rendelkezik. A nyugatnémet kommunisták nevében Mies elvtárs az NSZK valamennyi békeszerető és demokratikus erőihez fordult, hogy folytasson megalkuvás nélküli harcot az európai biztonsági és együttműködési konferencia helsinki záróokmányában foglalt elve valóraváltásáért, ezen belül a szomszédos Német Demokratikus Köztársasággal való kapcsolatok megjavításáért. Az NSZK belső helyzetét elemezve rámutatott a fokozódó munkanélküliségre és szociális bizonytalanságra, amely továbbra is rendkívül megnehezíti a dolgozó tömegek életét. á bolgár pártkongresszus előtt HOLNAP VÁLASZTÁSOK LENGYELORSZÁGBAN Szófia — A Bolgár Kommunista Párt XI. kongresszusát a dolgozók munkasikerekkel köszöntik. A kongresszus tiszteletére a perniki bányászok negyedéves tervüket lényegesen túlteljesítették. A jól szervezett szocialista munkaverseny hatására 20 ezer tonna szenet termeltek terven felül. A félvezetők szigetelésén dolgozó munkások a sevlievi üzemben már három hónapja túlteljesítik napi normájukat. Naponta mintegy 7 tonna ilyennemű terméket állítanak elő. A vidini tejfeldolgozó üzem dolgozói olyan gépesített futószalagot szereltek fel, amely egy óra alatt 10 tonna tejet dolgoz fel és 24 óra alatt 25—30 tonna juhsajtot készít. A munka termelékenysége ezzel az újítással 1976. III. 20. A Szovjetunió mindig önzetlenül támogatta az arab népek függetlenségi harcát. A nemzetközi fórumokon egyetértett az olyan jellegű törekvésekkel, hogy meg kell teremteni az arab országok egységét. Nem sajnálta a diplomáciai erőfeszítéseket, a gazdasági segítséget ha arról volt szó, hogy az arab népek is elérhessék a fejlődés magasabb szintjét, s amikor a szükség úgy kívánta, hadianyaggal is támogatta az izraeli agresszorok ellen folytatott harcokat. Ennek ellenére az egyiptomi nemzetgyűlés képviselőinek többsége március 14-én megszavazta az 1971. május 27-én megkötött kétoldalú szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés egyoldalú felbontását. Ez a lépés — amint sok neves kommentátor hangoztatta — kicsúcsoso- dása volt Anvar Szadat elnök hosszabb ideje folytatott szovjetellenes rágalomhadjáratának. A szerződés felbontása előtt az elnök háromórás beszédet mondott, amelyben nem sajnálta a dicsérő szavakat az_ Amerikai Egyesült Államoktól* többször kijelentette, hogy Amerika az arab népek igazi barátja, ugyanakkor a Szovjetuniót tette felelőssé Egyiptom több politikai. katonai kudarcáért, sőt még az egyre rosszabbadó gazdasági helyzetért is. Egyes külpolitikai kommentátorok szerint már várható volt ez a döntés, mások — tekintettel a Szovjetunió óriási segítségére, melyet az arab népeknek nyújtott — nem merték elképzelni, hogy a nemzetgyűlés egyetértsen a kapcsolatok lazításával, hiszen a múltban még elítélte az amerikaiak közel-keleti mesterkedéseit. Az arab népek többsége fenntartással fogadta az egyiptomi nemzetgyűlés döntését és Szíria máris elítélte Anvar Szadat- nak azt a politikai manőverezését, amely a jobboldali erőknek nyitja meg az utat Egyiptomban. Az arab országok haják ki. Minden nemzetgyűlési képviselőre 73 577 választópolgár jut. A 49 vajdasági nemzeti tanácsba a múlt évi területi átrendezés óta 100—200 képviselőt választanak. A Lengyel Népköztársaságban 18 500 választási helyiség nyitja meg ajtóit a választók előtt, amelyek vasárnap reggel 6 órától este 22 óráig lesznek nyitva. A választások lebonyolítását a választóbizottságok biztosítják. ÁTALAKÍTJÁK AZ EGYIPTOM! KORMÁNYT Kairó — Mamduh Szalem egyiptomi miniszterelnök benyújtotta kormánya lemondását/ hogy ezáltal megteremtse a lehetőséget az új kabinet kinevezésére. Tájékozott források szerint Szadat elnök ismét Szalemet kérte fel a kormány alakítására. Újságíróknak elmondta, hogy az új kormány a gazdasági és közigazgatási stabilitás megteremtését hivatott biztosítani. ‘Az Al Gumhurija című kairói napilap pénteken közölte, hogy Szadat elnök a sajtó irányítása terén változtatásokat hajtott végre. Ezek során menesztették Ali Amint, az Al Akhbar, és fivérét, Musztafa Amint, az Akhbar el Jóm című lapok éléről. ladó szellemű politikusai hangoztatják, hogy Egyiptomnak a Szovjetuniótól való távolodása árt az arab ügynek. Konkrét tényekkel bizonyítják, hogy a világ első szocialista állama a legnehezebb időkben is Egyiptom mellett állt. Óriási erkölcsi segítséget nyújtott neki, amikor államosította a Szuezi- csatomát. Hozzájárult az Asz- szuáni-gát építéséhez. Támogatsze az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa, amelynek határozata értelmében ki kellett volna üríteni az összes megszállt arab területeket. Az egyiptomi nép még élénken emlékezhet arra, hogy épp az USA vétózta meg ezt a világos, érthető és a problémák rendezését elősegítő javaslat megvalósítását. Az amerikai diplomaták ebben az időben az Az egyiptomi nép érdekei ellen ta az 1952-es forradalmat egészen a győzelemig. Ismeretes, hogy Gamal Abdái Nasszer, a forradalom vezére, különböző reformokat hirdetett meg, amelyek a szegényebb népréteg számára is előnyösek voltak. Küzdött azért, hogy az arab államok egyre függetlenebbek legyenek az imperialista hatalmaktól. A Szovjetunió természetesen támogatta az ilyen jellegű törekvéseket. A nemzetközi monopóliumoknak viszont ez a fejlődési irány nem tetszett és ezért megvontak minden gazdasági, katonai támagatást az egyiptomi államtól. Több évig tartó blokáddal akarták térdre kényszeríteni. Nagy barátja, a Szovjetunió, viszont a legkorszerűbb fegyvereket szállította az egyiptomi hadsereg számára, hogy az esetleges agresszió idején felkészülten védekezhessen. Szovjet szakemberek segíte+‘"k elő az egyiptomi nehézipar letését. Viszont a világ legagresszí- vabb imperialista körei — elsősorban az Amerikai Egyesült Államok — nem sajnálták a pénzügyi és katonai segítséget Izraeltől és minden erejükkel arra törekedtek, hogy hadseregét felfegyverezzék és támadásra készítsék elő. A közel-keleti helyzet kiéleződésekor ült őszúgynevezett „részengedmények“ politikáját hirdették, később pedig áttértek a megoldás halogatásának politikájára. Közben az Amerikai Egyesült Államok ismét állig felfegyerezte az izraeli hadsereget és 1973 októberében újra kitört a háború. Tadaghatatlan, hogy az októberi háborúban is szovjet fegyverekkel védekeztek az arab országok az izraeli agresszor ellen. Az 1973-as háború után egyre rosszabbodott a gazdasági helyzet Egyiptomban és a tömegek elkeseredtek az elvesztett háború miatt is. Anvar Szadat ekkor elérkezettnek látta az időt. hogy támadást indítson a Nasszer idejében bevezetett reformok ellen és kezdetben óvatos célzásokat tett csak arra, hogy a Szovjetunió nem nyújt elég segítséget az egyiptomi népnek. Egyre jobban közeledett ahhoz az Amerikához, amely már több ízben felbuj- tatta Izraelt az arab népek ellen, s ehhez nagyarányú pénzügyi és katonai segítséget nyújtott. Túlértékelte a „sínai egyezményt“, amely lényegében csak a szembenálló csapatok arcvonalának kiigazítását eredményezte. Igaz, ennek következtében Izrael szegényebb lett egy olajmezővel, de ezért Egyiptom busás árat fizet évente. Az 1967-ben megszállt arab területeket viszont az agresz- szor továbbra is a magáénak vallja. Joggal teszik fel tehát többen a kérdést Anvar Szadat- nak, hogy milyen módon akarja megoldani ezt a problémát. Természetesen egyenlőre taktikusan hallgat. Szadat a szerződés felbontását azzal is magyarázza, hogy meg akarja teremteni az úgynevezett nyitott ajtók politikáját, ami azt jelenti, hogy a jövőben nem gördítenek akadályokat a nemzetközi monopóliumok tőkéjének beáramlása elé. Egyesek úgy vélik, hogy a szovjetelle- nességről ismert Szaud Arábia bírta rá Szadatot „ellenszolgáltatásként“ erre a lépésre. Feltételezik. hogy csak akkor nyújt Egyiptomnak gazdasági segítséget. ha az lazítja kapcsolatait a Szovjetunióval. A Szovjetunió az egyiptomi nemzetgyűlés határozata ellenére továbbra is minden támogatást megad az arab népeknek. Bízik abban, hogy nem felejtik el azt a segítséget, amit nekik nyújtott a legnehezebb időkben. A nemzetgyűlés azon képviselői, akik a szerződés felbontása ellen szavaztak, kifejezték meggyőződésüket, hogy nem romlik meg az egyiptomi és a szovjet nép viszonya. Nagyon sok egyiptomi állampolgárnak hasonló a véleménye. A nép többsége továbbra is a Szovjetunióval való barátságra és az arab egység megteremtésére törekszik. Szadat hiába hangoztatja, hogy Amerika az arab nép nagy barátja, ha ugyanakkor több százezer palesztinai hazafinak nincs otthona, azért, mert Izrael amerikai fegyverekkel űzte el őket otthonukból. Ezt a tényt még a nemzetgyűlés határozata sem változtathat meg. A meggondolatlan lépés csakis Egyiptom elszigeteléséhez vezethet és nem szolgálja a haladás útján elindulni akaró népek érdekeit. BALLA JÓZSEF Amint lapunk első oldalán részletesebben közöljük, Bohuslav Chiloupek, a CSKP KB tagja, a CSSZSZK külügyminisztere Andrej Gromi- kónak, az SZKP Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió külügyminiszterének meghívására baráti látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik. A két külügyminiszter szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott eszmecserét folytatott. Felvételünkön Andrej Gromiko Bohuslav Chüoupek külügyminisztert üdvözli. (Telefoto: ČSTK — TASZSZ) TŰNJENEK EL A SZÉGYENFOLTOK megkétszereződött, sőt megháromszorozódott. A plevnei alumíniumüzemben két új gépet állítottak be, amelyek segítségével a munka termelékenysége megkétszereződött. Jelentős sikereket értek el azok az építők és szerelők is akik a sumenei Madara autógyár bővítésén dolgoznak. Az új szerelőcsarnokot határidő előtt készítették el. Ily módon lehetővé tették, hogy az év végéig a munkások mintegy 7500 hátsó futóművet szereljenek össze a Škoda-teherautók gyártásához. A többi üzem dolgozói is hasonló módon törekednek a termelési folyamatok korszerűsítésére, az átadási határidők lerövidítésére, hogy a kongresz- szust minél jobb monkaered- ményekkel köszönthessék. A haladó emberiség az idén immár kilencedszer ünnepli március 21-ét a faji megkülönböztetés ellen vívott harc nemzetközi napjaként. Nem véletlenül választotta ezt a napot az Egyesült Nemzetek Szervezete, amikor 1966. október 26-i közgyűlési határozatában elrendelte e nap évenkénti megünneplését. Szörnyű eseményhez fűződik a dátum: 1960. március 21-én, 16 évvel ezelőtt a dél-afrikai Shar- peville városban a rendőrség tömegvérengzéssel vetett véget a faji törvények hatálytalanítását követelő afrikaiak békés tüntetésének. Az azóta eltelt 16 év alatt nagy változások történtek az afrikai földrészen. Hatalmas területek szabadultak fel a gyarmati elnyomás alól, összeomlott az egykori portugál gyarmatbirodalom. Az imperializmus és a vele szövetséges erők azonban napjainkban is akadályokat gördítenek a gyarmati népek felszabadulása és fejlődése elé; ezt bizonyította az Angolai Népi Köztársaság megszületése körüli véres dráma, amelyben külföldi zsoldosok is szerepet kaptak, ezt bizonyítja Mozambik esete, amely ellen a szomszédos Rhodesia összeesküvést sző. A két nagy szégyenfolt a fekete Afrika testén — a Dél-afrikai Köztársaság, amely az ENSZ-határozatokkal dacolva továbbra is gyarmati megszállása alatt tartja a Délnyugat- Afrikaként emlegetett Namíbiát és rafinált formákban továbbra is fenntartja a faji elkülönítő rendszert, az apartheidet, továbbá Jan Smith Rhodesiája, amelynek kormánya az utóbbi időben kényszer hatására azért bocsátkozott tárgyalásokba az afrikai népek mérsékeltebb irányzatú vezetőivel, hogy kijátssza igazságos követeléseik teljesítését — még mindig ott éktelenkedik a fekete óriás térképén. Csakis azért tudják még tartani az imperialista frontot az afrikai népek ellen, mert a nemzetközi monopóliumok nagy támogatását élvezik s ezáltal kijátszhatják az ENSZ szankcióit. Ezen a napon a haladó és demokratikus emberiség, a jóérzésű emberek világszerte felismerik, milyen veszélyes melegágya a fasizmusnak az apartheid rendszer. Ezért korparancs, hogy a múlt ilyen terhes maradványai eltűnjenek a történelem színpadáról. Dél-Af- rikában és Rhodesiában a fekete többség kormányzásának kell felváltania a fehértelepes kisebbségi uralmat. Ez a fejlődés törvényszerűségéből ered. A világ népei ugyanakkor tudatosítják, hogy nemcsak Afrikában kell megszüntetni a fasizmus csíráit, hanem mindenütt, ahol fasiszta, emberellenes eszméknek követőik akadhatnak. Vonatkozik ez elsősorban a latin-amerikai országokra, ahol Chile és Uruguay, Paraguay és Nicaragua világos képet ad a fasizmus szörnyűségéről, de intőjel az európai népeknek is a revansista és más ultrakonzervatív erőkkel szemben. Az SZKP közelmúltban befejeződött XXV. kongresszusa leszögezte: „Az egyik legfontosabb nemzetközi feladatnak kell tekinteni a gyarmati elnyomás valamennyi maradványának felszámolását, azt, hogy senki se sérthesse meg a népek függetlenségét és egyenjogúságát. Ilyen feladatnak kell tekinteni a gyarmati elnyomás és a faji politika valamennyi fészkének a megszüntetését.“ Kommentárunk Varsó — A vasárnapi nemzetgyűlési és vajdasági nemzeti tanácsok képviselőinek megválasztására a Lengyel Népköztársaságban mintegy 24 millió állampolgár járul az urnák elé, ebből 7 millió először szavaz. A választók 460 képviselőt választanak a második világháború utáni hetedik szeúnbe. A választások demokratikus jellegére vall, hogy a nemzetgyűlési képviselőket 631 javasolt küldött közül választ-
