Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-18 / 66. szám, csütörtök
5 197«. III. 18 Ái emberért, a jobb életért Az SZKP XXV. kongresszusa: célkitűzés, iránymutatás N apjaink történelmi jelentőségű eseménye: a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa az emberek ezreit késztette vélemény- mondásra. Nyilatkoztak művészek, ismert politikusok, egyszerű dolgozók. Elmondták, hogyan látják és értékelik az SZKP XXV. kongresszusát, valamint a kongresszuson vázolt terveket, elképzeléseket. A vélemények szerteágazók. A békére, a kommunista építésre, a pártmunkára, a dolgozók életszínvonalának emelésére és sok más hasonló — a Központi Bizottság beszámolójának a gerincét képező — központi gondolatra vonatkoznak. Azonosak, Illetve egybehangzók viszont abban, hogy a tíz napig tartott kongresszus újabb mérföldkő nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész emberiség történetében: megjelölte, hogy mi a teendő a békéért, a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott harcban. A XXV. kongresszus történelmi úton jelent újabb nagy előrelépést. Ennek az útnak megelőző igen fontos állomása az 1964 októberében megtartott plénum, amely elítélte a szubjektivizmust és a voluntariz- must, egyben megerősítette és továbbfejlesztette a lenini normákat, valamint a XXIV. kongresszus. Az utóbbi kimunkálta és nyilvánosságra hozta a békeprogramot, amely — a közben eltelt öt év alatt — meghatározta a fejlődés reális lehetőségét, és megmutatta, hogy melyik út vezet a békéhez és a biztonsághoz, az emberiség nyugodt életéhez. A XXV. kongresszus olyan időszakot tükröz, amelyben a Szovjetunió Kommunista Pártja tevékenységének minden jellemző vonása — a forradalmi- ság, a proletár internacionalizmus, a nemzetközi szolidaritás, a békés egymás mellett élés elve, az egész politika elvi alapon nyugvó tudományos megalapozottsága — a leghar- monikusabb egységben érvényesül és a maga teljességében bontakozik ki, mutat példát a kommunista és munkáspártoknak, valamint az egész világ haladó erőinek. Leonyid Brezsnyev kongresz- szusi zárszavában méltán jelenthette ki: „Lenini pártunk története nagyszerű kongresz- szusokat tart nyilván. Mindegyik fontos állomást jelentett a párt és az ország életében. Az sem kétséges, hogy a XXV. kongresszus megkülönböztetett helyet foglal majd el ezek sorában. A nagy tettek kongresz- szusaként fogják számon tartani, amely a realizmus és tárgy- szerűség, a saját erőnkből fakadó nyugodt magabiztosság, a kommunista építés nagy ügyének, a szilárd és igazságos világbékéért vívott harcunknak újabb győzelmeibe vetett meggyőződés jegyében végezte munkáját.“ Az SZKP XXV. kongresszusa vissza- és előretekintett. Részletesen elemezte a XXIV. kongresszus óta eltelt időszakban végzett munka eredményét és körvonalazta a jövő útját. Kiemelte, hogy az utóbi öt évben fokozódott a szovjet nép jóléte. Gyors ütemben fejlődött a szocialista termelés, meggyorsult a tudományos-műszaki haladás. Valamennyi szövetségi köztársaság kiemelkedő sikereket ért el gazdaságának és kultúrájának fellendítésében. A Szovjetunióban a nemzeti jövedelem a kilencedik ötéves tervidőszakban harmincnégy százalékkal volt nagyobb, mint a nyolcadik ötéves tervidőszakban. A nemzeti jövedelem hetvenöt százalékát fogyasztásra, a többit pedig felhalmozásra fordították. Mindez azt jelenti, hogy a szociális létesítményekre fordított kiadásokkal együtt az előző ötéves tervidőszakban a Szovjetunió nemzeti jövedelmének mintegy nyolcvan százaléka szolgálta közvetlenül a népjólétet. Nagy siker, hogy a Szovjetunió az utóbbi öt évben újabb lépést tett előre a fejlett tőkésországokkal folytatott gazdasági versenyben is. Ipari termelése például évente 7,4 százalékkal növekedett. E szám akkor mond sokat, ha figyelembe vesszük, hogy az Egyesült Államokban és a Közös Piac országaiban ez az emelkedés az említett időszakban csupán 1,2 százalékot mutatott. A kilencedik ötéves tervidőszakot megelőzően a Szovjetunió a nyersvas, a vasérc, a mangánérc, a krómérc, a szén, a koksz, a cement, a kálisó, a foszfát, a traktor, a motoros- és villanymozdony, a gyapot, a gyapjú és a len termelésében előzte meg valamennyi fejlett tőkésország termelését. Az elmúlt ötéves tervidőszakban viszont már az acél-, a kőolaj- és a műtrágyagyártás területén is a világranglista élére került. A Szovjetuniónak az utóbbi években elért gazdasági eredménye különösen akkor kifejező, ha figyelembe vesszük, hogy a tőkés világ 1974. második felétől kezdve súlyos gazdasági válságban szenved. A tőkésországokban magasra szökött a munkanélküliség, fokozódik a dolgozók jogaiért vívott harc. Az éleződő ellentmondások és az így létrejött bizonytalanság körülményei között a nyugati világban senki sem tudja, hogy távlatilag mi vár a tőkés világ gazdaságára. Ezzel szemben — jól példázta ezt az SZKP XXV. kongresszusa is — a társadalmi fejlődés alapvető kérdéseire a szocialista közösség egyértelmű, önbizalmat kölcsönző távlatot mutató, világos választ ad. Aiekszej Koszigin a kongresszuson elmondott beszédében e kérdésről többek között ezeket mondta: „Évekre előre szóló célkitűzéseinket és alkotó elképzeléseinket, politikánkat nyilvánosan kifejtjük az egész világ előtt, mert minden tervünk megfelel a széles dolgozó tömegek érdekeinek, a béke és a társadalmi fejlődés érdekeinek. Problémáinkat, akármilyen nagyok is, mindig az egész társadalom érdekeinek megfelelően oldottuk és oldjuk meg..." Az ember ügyét szolgálja és a jobb életért száll síkra a Szovjetunió tizedik ötéves terve is, amelynek — A Szovjetunió népgazdasága 1976—1980. évi fejlesztésének fő irányai című beszámoló meghatározása szerint —- az a „fő feladata, hogy következetesen megvalósítsa a kommunista pártnak a nép anyagi és kulturális színvonala emelését célzó irányvonalát, a társadalmi termelés dinamikus és arányos fejlesztése hatékonyságának növelése, a tudományosműszaki fejlődés meggyorsítása, a munka termelékenységének növelése és a népgazdaság valamennyi ágazatában a munka minőségének minden eszközzel történő javítása alapjánľ Az új ötéves tervben a szovjet munkások és alkalmazottak keresete tizenhat-tizennyold százalékkal, a lakosság számára a társadalmi fogyasztási alapokból történő kifizetések és juttatások huszonnyolc-harminc százalékkal emelkednek. A jövőben a nők gyermekük egyéves koráig részlegesen fizetett szülési szabadságot kapnak, és a sok más nagy jelentőségű szociális intézkedésen kívül emelik a munkások és az alkalmazottak, valamint a kolhozparasztok minimális öregsé gi nyugdíját. Az SZKP a munkásosztály, a parasztság és a dolgozó értelmiség lakásviszonyainak a megjavítását tekinti a népjólét egyik fő feladatának. A cél elérése érdekében a tizedik ötéves terv keretében a Szovjetunió mintegy százmilliárd rubelt fordít lakásépítésre. És annak érdekében, hogy kedvező feltételeket teremtsen a magas termelékenységű munkához, és a dolgozók alkotó tevékenységének a kibontakoztatásához, a vezetés fokozza a termelési folyamatok gépesítését és automatizálását, ahol lehetséges, mindenütt felszámolja a nehéz és kézi erővel végzett fizikai munkát. A tizedik ötéves terv — az említett beszámoló szavaival: — „a minőség és a magas fokú hatékonyság öt esztendeje lesz a gazdaság és a népjólét további növelése jegyében,Jellemzője — éppúgy, mint a Központi Bizottság beszámolójának — a realitás és a mély humanizmus. A kommunista párt politikájának és a szocialista-kommunista társadalom építésének az a lényege és az értelme, hogy állandóan javuljanak a dolgozók életkörülményei, egyre szebbé, jobbá váljék az emberi élet. A mi társadalmunk, a dolgozók társadalma azzal teljesíti történelmi küldetését, hogy az embert megszabadítja a társa1 dalmi egyenlőtlenségtől, az elnyomás és a kizsákmányolás minden formájától, a háború borzalmaitól. Békét, munkát, szabadságot, egyenlőséget, boldogságot biztosít. A z SZKP XXV. kongresz szusa nem ismételte a klasszikus tételeket. A marxizmus—leninizmus törekvését, a kommunista párt célját és régi jelszavát, hogy „mindent az ember nevében, az ember javára“ — szellemével és programjával fejezte ki. BALÁZS BÉLA Űj városrész Dúbravka új lakótelepé« 1975 végéig 9889 laká« épült. A ČSTK felvételén: a« új épületek. A vezető erő A szocialista építés során a munkásosztály Csehszlovákiában is hatalmas mennyiségi és minőségi változáson ment keresztül. A tőkések által egykor kizsákmányolt és elnyomott proletariátusból uralkodó osztály lett. A CSKP vezetésével a szocializmus vívmányainak megvédése és a további fejlődés érdekében maga köré tömörítette az egész dolgozó népet. A munkásosztály jelentőségéről és történelmi szerepéről a Pravdában Jozef Hrabina docens A munkásosztály — társadalmunk vezető ereje címmel írt elemző cikket. Többek között hangsúlyozta, hogy az a fejlődés, amely a csehszlovákiai munkásosztályra is jellemző a marxizmus—leninizmus tételeinek a helyességét bizonyítja. Leonyid Brezsnyevet idézi, aki a kérdésről ezeket mondta: „A nemzetközi munkásosztály korunk leghaladóbb osztálya, amelynek tekintélye szerte a világon egyre szilárdul és növekszik. A divatos anti- marxista elméletek ellenére, amelyek szerint a tudományos- műszaki forradalom szűkíti a munkásosztály sorait, az adatok azt bizonyítják, hogy a tudományos-műszaki haladás mindenütt a munkásosztály megerősödésével jár.“ A cikk szerzője elmondja, hogy az iparosodás és a kollektivizálás korszakában földművesek és iparosok egész sora átkerült a társadalmi termelésbe. E sok tekintetben kedvező jelenség nehézségekkel is járt. A volt magántermelők és iparosok magukkal vitték régi szokásaikat és viselkedésüket, a közösségi élettel szemben tanúsított bizalmatlanságot. A CSKP vezette munkásosztály forradalmi magjának köszönhető, hogy a negatív jelenségeket sikerült háttérbe szorítani, majd kiküszöbölni. Jelentős tény, hogy az utóbbi években a vezető szerepet a szocializmus feltételei között felnőtt nagy műveltségű új munkásgeneráció vette át. A CSKP XIV. kongresszusán Gustáv Husák ezzel kapcsolatban kijelentette: „Munkásosztályunk öntudatosságával, szervezettségével, forradalmi tapasztalataival, valamint saját osztályérdekével a szocialista hatalom legmegbízhatóbb garanciája, alaperö, amely az egész munkásság érdekében a társadalmi fejlődés elősegítőÍe* A fejlett szocialista társadalom építésének feltételei mellett gyorsan fejlődik a fizikai és a szellemi dolgozók közötti különbségek áthidalási folyamata, és ezzel együtt a munkásosztály és a műszaki-mérnöki értelmiség közeledése. Csehszlovákiában a Szövetségi Gyűlés tagjainak 30 százaléka munkás, 13 százaléka pedig szövetkezeti földműves. A munkások egyre nagyobb számban kapcsolódnak be az újítómozgalomba, ami azt jelenti, hogy a munkások szellemi tevékenységet is végeznek. E jelenségek alapján megállapítható, hogy a szocialista társadalom további fejlődése során szorosabbra fűződik a munkásság és az értelmiség kapcsolata, emellett a vezető szerep továbbra is a munkásosztályé marad. A közeledés semmiképpen sem jelent összeolvadást. A munkásosztályból, a parasztságból és az értelmiségből sokoldalúan képzett, minőségileg új kommunista típusú dolgozók formálódnak. A marxista—leninista elmélet. valamint a történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az emberiség jövője a munkásosztály kezében van. A munkásosztály nálunk a marxista—leninista párt vezetésével a szövetkezeti parasztsággal és a szocialista értelmiséggel közösen a társadalom forradalmi átalakítójává vált, fejlődött. A Pravda cikkében elemzett kérdésről a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresz- szusa kimondta, hogy noha az SZKP az egész nép pártjává lett, ez nem változtat osztályjellegén, vagyis azon, hogy természeténél fogva a munkás- osztály pártja volt, és az is marad. Kifejeződik ez abban is, hogy a pártba belépők 58 százaléka munkás. Az említett példák arra utalnak, hogy a munkásosztály fogalma szélesedik, az osztály- határok kiterjednek. A munkás- osztály küldetését meghatározó tényezők azonban változatlanok, és változatlan az a szerep is, amelyet a munkásosztály a társadalomban betölt, és amire a történelemben hivatott. Magasabb szinten Mind a szlovák, mind pedig a cseh nyelvű napi- és hetilapok sokat foglalkoznak a gazdasági kérdésekkel. Ismertetik, kommentálják a 6. ötéves' terv célját, A Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1976—1980. évi gazdasági és szociális fejlődésének irány elv javaslat a című dokumentumot, egyben beszámolnak arról, hogy a 6. ötéves terv első hónapjaiban milyen eredmények születtek. A Tribúna e kérdésről Jirí Hrubý: Optimista indulás című cikkét közli. A szerző megállapítja, hogy a 6. ötéves tervidőszak első évét jó rajttal kezdhetjük, de azt is tudjuk, hol vannak még hiányosságok. Az 5. ötéves terv minőségileg kedvező gazdasági eredményeket biztosított, az újabb sikerek azonban az irányítómunka tökéletesítését követelik. Az 5. ötéves terv időszakában — a dolgozók lelkes munkájának és a CSKP marxista — leninista politikájának eredményeként — sikerült a hatvanas évek válságának következményeit kiküszöbölni, a kitűzött feladatokat pedig sok esetben túlteljesíteni. A jó eredmények ellenőre a hatékonyság azonban még mindig nem kielégítő. A nemzetgazdaság és a szocialista gazdasági integráció további fejlődése strukturális változásokat is szükségessé tesz. A hatékonyság növelése annál is inkább fontos, mert léteznek olyan gazdasági területek, ahol a kapacitásokat csak részben használják ki. Igen fontos valamennyi munkahelyen tudatosítani, hogy a minőségileg kifogástalan termékek gyártása alapkövetelmény mind a hazai, mind a külföldi piacon. Az áru minőségéhez hozzátartozik a termék műszaki tulajdonsága és esztétikai külseje. A lényeg az, hogy az áru minden tekintetben kifogástalan legyen, a vásárlókat szolgálja, és ne heverjen a raktárakban. Az 1976-os terv, amely a rejtett tartalékok kihasználásán alapszik, lehetőséget nyújt a nemzetgazdaság egészséges, dinamikus fejlődéséhez, valamint a dolgozók életszínvonalának és szociális biztonságérzetének a további javulásához. A 6. ötéves terv minőségi szempontból magasabb, mint az előző volt, és újabb feladatok megoldását igényli. A siker attól függ, hogyan sikerül a még meglevő hiányosságokat kiküszöbölni, és az irányító-szervező munkát tökéletesíteni, magasabb színvonalra emelni. KOVÁCS ILONA
