Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-18 / 66. szám, csütörtök
Előtérben a korszerűsítés GONDOLATOK AZ ANYANYELVI OKTATÁSRÓL Az általánosan képző és kötelező iskola kezdő éveinek fontosságát már világszerte felismerték. Az egyes országok társadalmi rendjüktől, kulturális hagyományaiktól, gazdasági erejüktől függően korszerűsítik a kötelező oktatás alsó tagozatának tartalmát, tanitási, tanulási metodikáját és szervezeti felépítését. Hazánkban a társadalmi rend megváltozásának eredményeképpen a korszerűsítési folyamat 1945 után kezdődött meg, de a legerőteljesebben az 1948- as oktatási törvénnyel lépett életbe. Ettől kezdve az 1951-es tanterv, az 1952-es módosítás, az 1954-es tanterv, az 1955-ös módosítások, az 1957-es kísérleti tanterv és az 1961-es tanterv mind arról tanúskodnak, hogy oktatásügyi szerveink egyre jobban a művelődési anyag és az oktatási folyamat korszerűsítésére törekednek. Az országosan bevezetett szabad szombatok miatt hozták létre az 1969-es módosított tantervet. A korszerűsítés további főbb irányvonalát a CSKP XIV. kongresszusa és az 1973-as júliusi pártplé- num határozatai jelölték meg. Mint ismeretes, az 1973-as júliusi pártplénum a nemzetiségi iskolákkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az oktatásban megkülönböztetett figyelemmel kell tanítani az anyanyelvet, a szlovák, nyelvet, az orosz nyelvet és a matematikát. A kiemelt tantárgyak között az első helyen szerepel az anyanyelv. A pártdokumentum kfllön is kiemelte a nemzetiségi iskolák feladatát: az anyanyelv tökéletes elsajátítása mellett a többség nyelvét is megfelelő szinten ismerjék a tanulók, hogy érvényesülhessenek a társadalmi élet minden területén. A párt közelgő XV. kongresz- szusa is minden valószínűség szerint határkő lesz szocialista oktatási rendszerünkben, mely a sokoldalúan fejlett ember nevelését tűzte ki célul, hogy ezzel a felnövekvő nemzedéket felkészítse a kommunista társadalom építésére. Az anyanyelvű oktatásnak a kommunista nevelés szempontjából rendkívüli szerepe van. A proletár nemzetköziség, a tudományos világnézet kialakításának bonyolult folyamatában az anyanyelv óráin mindenekelőtt az értelemre, az érzelmekre és az akaratra kell hatnunk. Az alapiskola alsó tagozatának oktató-nevelő munkájában és a tanulók ismeretszerző tevékenységében a legnagyobb szerep« az olvasásnak van. A tanítás olvasásközpontúvá válik. A feladatok közé tartozik az olvasás technikájának elsajátítása, az olvasási készség és jártasság kialakítása, az olvasás megszerettetése, az olvasásnak a tanulók nevelésében való felhasználása, azaz az irodalmi nevelés. Anyanyelvűnk tanításában mindenekelőtt anyanyelvűnk szeretetére kell nevelnünk tanítványainkat. Fontos, hogy tanulóink ismerjék meg és helyesen értelmezzék népünk, nemzetünk és hazánk történelmét, nemzeti hagyományainkat, elődeinknek, Európa népei békéjének, nyugalmának és biztonságának érdekében kifejtett •rőfeszítéseit. Azokra a történelmi tényekre is rá kell világítani, amelyek a népek közös harcáról és barátságáról tanúskodnak. Az olvasás során kialakítjuk bennük a munka megbecsülését és a munkához való jó viszonyt. A munkára neveléssel elősegítjük az ifjúság szocialista hazafias nevelését. Az irodalmi nyelv beszélt változatának, az igényes köznyelvnek a' használata a tanuló’ logikus gondolkodásától és kifejezőképességétől függ. Az anyanyelvtanítás elősegíti a tanulók logikus gondolkodásának és kifejezőképességének a fejlesztését. Az igényes köznyelv használatának megkövetelése nemcsak az anyanyelv óráin kötelező, hanem kiterjed a többi tanítási órára is. A nyelvtani Ismeretanyaggal párhuzamosan, nyelvtani megalapozással alakítjuk ki a tanulók helyesejtési, helyesírási készségét, helyesírástudását. Szilárd és rendszerezett ismereteket nyújtunk a leíró nyelvtan leglényegesebb elemeiről, hogy a tanulók ösztönös nyelv- használata tudatossá váljék. A rendszeres anyanyelvi képzés során a tanítók egyik komoly feladata, hogy a tudományos világnézet kialakítása mellett a tanulókat a szocialista hazafiság és a csehszlovák államiság szellemében neveljék. A tanítók azzal váltják ki a tanítványokból az anyanyelv iránti szeretetet és megbecsülést, hogy megismertetik velük nyelvünk kifejezőeszközeit, szerkezetét, gazdagságát. A proletár nemzetköziség szellemének kialakítását pedig azzal segítik elő, ha az anyanyelv megszerettetésével egyidőben más nyelvek iránt is tiszteletet ébresztenek a tanulókban. A fogalmazás tanításának a tanulók szóbeli és írásbeli kife- jezöképességét kell megalapoznia. Tanulóink az olvasás- és nyelvtanórákon szerzett ismereteiket hathatósan alkalmazhatják a fogalmazási órákon, ahol a többi tantárgyból szerzett ismereteiket is felhasználhatják. A tanulókat már az alapiskola alsó tagozatán kezdjük előkészíteni a közéleti szereplésre, mely a szocialista társadalom egyik lényeges követelménye az egyénnel szemben. Kellő figyelmet szentelünk a tanulók szóbeli és írásbeli megnyilatkozásai rendszeres csiszolásának. Az alsó tagozatos tanulók szép tartalmas mondatok, a kész mondatokból szakaszok, a szakaszokból elbeszélések, leírások, jellemzések alkotását fokozatosan sajátítják el. Az integrált rendszerű anyanyelvi nevelés keretében a tanulók aktív és passzív szókincsének tudatos és állandó fejlesztése tervszerű munkát igényel, melyet nemcsak az olvasás-nyelvtan—fogalmazás órákon valósítunk meg. de kiterjesztjük az alsó tagozat valamennyi tantárgyára is. A tanulók írásbeli munkáival szemben támasztott esztétikai követelményeket az írás tanítása során alapozzuk meg. Állandóan növelni kell a tanulók esztétikai igényességét, hogy írásbeli munkájuk tiszta, gondos legyen. A gyerekek megértik a szocialista hazafiságot, a csehszlovák államiságot, magukévá teszik és ki is tudják fejezni anyanyelvűk és kultúrájuk, népük és hazájuk szeretetét. Ápolnunk kell minden tanítási nyelvű iskolában a gyermekek barátságát és minden gyermeket nyelvre való tekintet nélkül a proletár nemzetköziség széllé mében kell nevelni. SCHNIERERNÉ WURSTER ILONA (CSTK felvétel) A szlovák szocialista irodalom úttörője 75 ÉVE SZÜLETETT PETER JILEMNICKÝ Hetvenöt évvel ezelőtt született a csehországi Letohradon Peter jilemnický nemzeti művész, a szocialista realizmus egyik úttörője a szlovák irodalomban. Élethivatásul a tanítói pályát választotta, s Léván tanítói oklevelet szerzett. A húszas évek elején Szlovákia akkor legszegényebb táján, Kysu- cán tanítóskodott, majd 1926 nyarán mint a Szovjetunió munkásosztályával szolidaritást vállaló nemzetközi munkacsoport, az Interhelpo krónikása a Kirgiz SZSZK-ba (a mai Frunze városába) ment, később Krasz- no-Csehovka községben tanítóskodott, majd Moszkvában újságírást tanult. 1928 ban a Pravda szerkesztője lett, aztán 1930-tól ismét a pedagógusi hivatásnak szentelte életét és különféle helyeken tanított 1939-ig, amikor a nacionalizmus fellángolása következtében kiutasították őt Szlovákiából. Jilemnický, aki Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása óta tagja volt, ekkor a párt illegális központi bizottságának összekötőjeként tevékenykedett. Ezért a Gestapo letartóztatta és koncentrációs táborba hurcoltatta. A felszabadulás után tért vissza Szlovákiába és az Iskolaügyi Megbízotti Hivatalban osztályvezetőként dolgozott. 1948-tól a moszkvai csehszlovák nagykövetség kulturális attaséja volt 1949. május 19-én bekövetkezett haláláig. 1948-ban a Garammenti krónika című regényéért államdíjat kapott, 1949-ben pedig, halála után, a nemzeti művész megtisztelő címmel tüntették ki. Irodalmi munkásságát még csehországi tartózkodása idején kezdte el. Kezdetben költeményeket írt, amelyek Petr Bezruč költészetének hatását, az expresszionista irányzat befolyását tükrözték. A húszas évek elején karcolatokat és elbeszéléseket írt a Proletárka, a Pravda chudoby, a Hlas ľudu című és egyéb haladó szellemű lapokba. Munkatársa volt a szlovák proletárírók lapjának, a DAV-nak is. Később egymás után jelentek meg nagyobb Burtóh a műsoron A Szlovák Kamarazenekar jubileumi hangversenye A Warchal-együttest ezúttal mint jubilánsokat üdvözöltük a bratislavai hangversenydobogón. A közkedvelt Szlovák Kamarazenekar tizenötödik „születésnapját“ ünnepelte. Egy művészi közösség életében tizenöt esztendő tulajdonképpen nem nagy idő. Egy jó kamarazenekarnak hosszú közös múltra, az évek folyamán lassan kibontakozó hangzásképre van szüksége ahhoz, hogy végül is kiforrott művészcsoport váljék belőle. A Szlovák Kamarazenekar ,.zenei egyénisége“ ma már teljesen ki- a Lakuílt. Warchalék fegyelmezettek, de a hallgató részére ez a fegyelem nem dresszurának, hanem a kamarazenélésből eredő természetes magatartásnak hat. Ennek gyökere bizonyára abban rejilik, hogy művészi vezetőjük, Bohdan Warchal erős zeneisége nemcsak fegyelmez, de hangulatot is teremt. Éspedig két irányba: hangulatba hozza zenekarát és felvillanyozza a közönséget. Ennek köszönhető, hogy lezárt szellemi és technikai felkészültség, kidolgozott stiláris állásfoglalás mellett nagy szerepet játszik a perc ihlete. Biztos előadásmódjuk elárulja, hogy náluk tulajdonképpen minden tisztázódik a próbákon, de a hangulatot mégis az est oldott légköre teremti meg. Végezetül rövid műsoráttekintés: Első helyen Ilja Zeljenka vonóskarra és hegedűszólóra írt „Elégia“ című művének bemutatója áll. Zel jenka (született 1932-ben) figyelemre méltó jelenség a szlovák zeneművészetben. A hegedűszólót Quido Hölbling adta elő kellemes hegedűhangon, stílusosan. firí Benda csembalóra .és vonóskarra írt Koncertjének csembalószólamát Alexander Cattarino tolmácsolta gondosan kimunkált előadásban. Szünet után művészeink Bach, 6. Brandenburgi versenyével örvendeztették meg hallgatóságukat. Műsoruk fénypontja Bartók mély érzelmi intenzitással előadott vonóskari Di- vertimentója volt. Felfogták és kisugározták a mű drámaiságát és dicséretükre legyen mondva, a cél érdekébe szorult minden bartóki értelemben nem helyénvaló virtuozitás. Örömmel állapítjuk meg: a Szlovák Kamarazenekar mai ember érzésvilágához közel álló játékszellemet képvisel. HAVAS MÁRTA lélegzetű művei, regényei, amelyek szokatlan témaválasztást és problémafelvetést, a kapitalista kizsákmányolás újszerű, sajátos ábrázolását jelentették a szlovák szépprózában. Jilemnický regényeinek középpontjába mindig a kizsákmányolt tömegeket állította és Gorkij tanítványaként a szocialista realizmus művészi eszközeinek érvényesítésével kialakította a pozitív hős új típusát, aki a haldokló társadalom nehéz körülményei közepette kora átlagemberét megelőzve képes küzdeni a szebb holnapért, amelyben töretlenül bízik és amelyért életét is kész feláldozni. így vált Peter ji- lemnický — kortársával, az ugyancsak kommunista tanítóíróval, Fraňo KráNal együtt — a szocialista realizmus szlovákiai úttörőjévé. 1929-ben jelent meg Jilemnický első regénye, a Győzelmes bukás, amely az író szavai szerint „Kysuce nyomoráról és szépségéről szóló könyv“. Főhőse, Mato Horofí, még nem igazi forradalmár, de ösztönösen érzi, hogy a fennálló rendszer ellen harcolni kell, mert csak a harc biztosítja a jobb élet megteremtését. Ugyancsak 1929-ben jelent meg (Chicagóban) Két esztendő szovjet földön című riportkönyve is, amelyben riportok és karcolatok formájában ismertette meg az olvasót a szovjet valósággal, a szovjet nép munkasikereivel. Dübörgő léptek címmel 1930- ban adták ki Jilemnický újabb regényét, melynek megírásához az impulzust a Szovjetunióban szerzett élmények adták. Ebben a regényében jelenik meg első ízben a szocialista realista regényhős, Matúš Repka személyében, aki a szovjet falu életéért folyó küzdelem tántoríthatatlan harcosaként mutatkozik meg. Ez a határozott fellépésű és kiváló jellemű kommunista személyes példamutatása és emberséges magatartása révén nyeri meg a szocializálás ügyének az egész falu népét. A szocialista realizmus alkotó módszere érvényesült 1932- ben Töretlen föld címmel megjelent regényében is, amelynek cselekménye a húszas évek végén és a harmincas évek elején játszódik le, amikor véget ér a kapitalista konjunktúra és kezdetét veszi a kapitalizmus általános válsága. Regényének főhőse, Pavol Huščava, rendkívül rokonszenves parasztember, aki a falusi proletariátus szervezőjeként kezdi el tevékenységét, majd a vítkovicei vasgyár munkásaként cseh kommunista munkatársai segítségével öntudatos forradalmárrá válik. Cukorrépa termelő kisparasz- tok, munkások és béresek a hősei az Egy kocka cukor című regényének, amely a harmincas évek gazdasági válságának következményeit mutatja be megrázó erővel. Van-e emberi boldogság, mik a feltételei és megnyilvánulási formái? Ezeket a megjelent regénye, az Iránytű. Az érdekes felépítésű regény választ is ad a feltett kérdésre: az ember az igazi boldogságot csak az új, szocialista társadalomban találja meg. Amikor a Jilemnický által annyira szeretett szlovák nép történelmének legfényesebb lapjait írták a Szlovák Nemzeti Felkelés harcosai, Jilemnický a fasiszta koncentrációs táborban sínylődött. Nem vehetett részt a harcokban. A táborból kiszabadulva Szlovákiába sietett és elkezdte az anyaggyűjtést Garammenti krónika című regényéhez, melyben a felkelés azon eseményeit örökítette meg, melyek a Felsőgaram-vidékén, Čierny Balog község környékén játszódtak le. Jilemnický egész életművével a szlovák szocialista irodalom fejlődését szolgálta. Műveit mély eszmeiség és igazi pártosság hatja át. Alkotásai nemcsak az író tehetségéről, hanem szocialista humanizmusáról és optimizmusáról, hazafiasságáról és proletár nemzetköziségéről is tanúskodnak. SÁGI TÖTH TIBOR 1976.
