Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-18 / 66. szám, csütörtök

WILSON UTÓDJÁRA VÁRVA London — Harold Wilson visszavonulásának bejelentése után, amely kedden az angol belpolitika történetének egyik legjobban leplezett titkát fed­te fel, megindult a harc a brit Munkáspárt vezérl tisztségéért és a miniszterelnöki bársony­székért. A pályázók már kon­zultálnak híveikkel, hogy érde- mes-e jelöltetniük magukat a vezérválasztásra, amelynek sza­bályaiban a munkáspárt parla­menti csoportja kedden este állapodott meg, alig pár órával azután, hogy szinte minden tag­ja hüledezve vette tudomásul a hatvanéves Wilson leköszöné­sét. A lapok jelzői a „bomba- robbanás“-tól a „villámcsapás“- ig terjednek. A parlamenti frakció viszony­lag egyszerű szabályokat alko­tott. A vezért a parlamenti kép­viselők választják meg. Az le­het Anglia új miniszterelnöke, aki több voksot kap, mint el­lenfelei együttvéve. Minthogy a frakció 317 törvényhozóból áll a kulcsszám 159. A lehetséges vezérjelöltek hétfőig töprenghetnek azon, van-e esélyük a győzelemre és érdemes-e vállalniuk az ország kormányzásának gondjait. Hét­főn, március 22-én lezárják a nevezők listáját. Ezután — el­lentétben a konzervatív párt vezérválasztási eljárásával — már akkor sem léphet a színre új jelölt, ha úgy adódik, hogy több fordulót rendeznek. Március 25-én, csütörtökön hirdetik ki a választási ered­ményt. Természetesen előfor­dulhat — főleg akkor, ha több jelölt indul, hogy egyikük sem kapja meg a megválasztásához szükséges abszolút szavazattöbb­séget. Ebben az esetben ejtik meg a második fordulót. Ennek az eredményét március 30-án, kedden hirdetik ki, időközben az indulók közül törlik azt, aki­re a legkevesebb voks esett. Ha szükséges, harmadik for- luló dönt arról, hogy ki le­gyen a kormány feje. Ennek eredménye április 5-én válik is­meretessé, a nagy horderejű adóreform napján, amely meg­határozhatja, milyen lesz a munkáspárti kormány és a szakszervezeti mozgalom viszo­nyának hőmérséklete. A kairói döntés visszhangja az arab sajtóban NÉHÁNY SORBAN Illinois után Washington — A kedden Illi­nois államban rendezett elővá­lasztás után szinte bizonyosnak látszik, hogy Ford elnököt jelö­li újra tisztére a Köztársasági Párt. Szerdán hajnalban, a sza­vazatok 40 százalékának össze­számolása után Ford 60:40 arányban vezetett ellenjelöltjé­vel, Ronald Reagannal szem­ben. Illinoisban négy demokrata­párti jelölt indult. Közülük a mérsékelten konzervatív James Carter állott az első helyen a szavazatok 48 százalékával George Wallace, a szélsőjobbol­dali alabamai kormányzó előtt, aki 28 százalékot kapott. A két liberális jelölt közül az előzetes adatok szerint Sargent Shriver 18, Fred Harris 8 százalékot ka­pott. „A maoisták önleleplezése” A Grainma cikke A Granma című kubai lap „A maoisták önleleplezése“ című szerkesztőségi cikkében egye­bek között a következőket ír­ja: Az imperialisták és a fajül­dözők intervenciója ellen har­coló angolai népnek nyújtott hatékony támogatás kapcsán Kuba ellen indított maoista rá­galomhadjárat összefonódott azzal a Kuba-ellenes kampány­nyal, amelyet Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügymi­nisztere folytatott legutóbbi la­tin-amerikai körutazása során. Csupán haragot és felháboro­dást kelt az, hogy a maoisták rágalmazzák a Szovjetuniót, a szocialista nagyhatalmat, amely segítséget nyújt az Angolai Népköztársaságnak. Azokkal a bűncselekményekkel vádolják a Szovjetuniót csakúgy, mint Ku­bát, amelyeket az imperialisták követtek el a maoistákkal kar­öltve. A fajgyűlölők, a zsoldosok, Savimbi és Roberto kínai fegy­verekkel felszerelt és kínai ka­tonai tanácsadók által kiképzett bandái gyilkolták le, rabolták ki és kínozták meg az angolai hazafiakat. Mielőtt vissza kel­lett volna vonulniuk, nőket, öregeket és gyerekeket öltek meg. A maoisták hazugságai felhá­borodást keltenek, de senkit nem lepnek meg, mert a ha­zugság és a rágalom a reak­ciós és az ellenforradalmár po­litika elengedhetetlen eleme, ahogyan az igazság a haladó és a forradalmi politika feltétlen tartozéka. A lap arra is emlékeztet, hogy a világ tiltakozása és a chilei fasiszta rezsim általános nemzetközi elítélése közepette a chilei Juntának csak az Egye­sült Államok imperialistái és a maóisták nyújtanak pénzügyi és katonai támogatást. A Granma végezetül hangsú­lyozza: a hazugság nem segít a maóistákon, saját tevékeny­ségük rántja le róluk a leplet. Gerald Ford így mind az öt eddigi előválasztáson legyőzte Ronald Reagant, akinek így im­már alig adnak esélyt arra, hogy a Köztársasági Párt el­nökjelöltje legyen. Amint erre Nessen, Ford elnök szóvivője is célzott, a párt várhatóan nyomást gyakorol majd Reagan­ra, hogy az egység érdekében lépjen vissza. James Carter nagyarányú győzelme (az 5 előválasztás közül négyen végzett az első helyen a demokratáknál), je­lentősen erősítette helyzetét, bár több ellenlábasa Illinoisban nem indult. A Demokrata Párt erői változatlanul megoszlanak, így továbbra is nagy esélyt ad­nak Hubert Humphrey-nek. A veterán politikus nem indul a versenyben, de hajlandó lenne elvállalni a jelöltséget, ha a jú­liusi pártkongresszusra holtver­seny alakulna ki a jelöltek kö­zött. Sargent Shriver bejelentette, hogy eláll a további versen­géstől. Shriver szerint, aki az egyik Kennedy-lány férje, ro­konsága a híres családdal nem segítette, inkább nehezítette ön­álló politikai arculatának kiala­kítását. Illinoisban (akárcsak a ko­rábbi előválasztásokon) a sza­vazásra jogosultaknak valószí­nűleg kevesebb, mint a fele szavazott le. A következő elő­választást, a jövő hét keddjén, Észak-Karolina államban rende­zik. Moszkva — Az arab sajtó részletesen kommentálja az egyiptomi nemzetgyűlésnek azt a döntését, hogy egyoldalúan felbontja a Szovjetunióval meg­kötött barátsági és együttműkö­dési szerződést. A szíriai sajtó és rádió szerint Szadatnak ez a lépése nemcsak Egyiptom nem­zeti érdekei, hanem az arab egység szempontjából is elha­markodott és súlyos következ­ményekkel járó lépés. Az Al- Baath című lap Szadat nemzet- gyűlési beszédét kommentálva, megállapítja, hogy az bőven tartalmazott rágalmakat és rosszindulatú kirohanásokat azok ellen, akik minden esz­közzel elősegítik az arab szo­lidaritás megszilárdulását, ho­lott az az egyedüli útja annak, hogy fel lehessen szabadítani az Izrael által megszállt arab területeket, és helyre lehessen állítani a palesztinai arab nép törvényes jogait. „Szadat — írja az Al-Baath — összefogott e kérdésben az izraeli ellenséggel és új barát­jával, az Egyesült Államokkal, semmibevéve a megszállt arab területek helyzetét, ahol az arab nép az izraeli megszállók elnyomásától szenved és bátor harcot vív a cionista terjeszke­dés ellen.“ A damaszkuszi rádió hangsú­lyozta: „az egyiptomi rezsim vezetője felmagasztalta az Iz­raellel megkötött legutóbbi si- nai egyezményt, és figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy ez az egyezmény teljesen meg­felel Izrael érdekeinek és ag­resszív elgondolásainak ... Sza­dat nem fukarkodott az Egye­sült Államok dicséretével, mondván, hogy az megváltoz­tatta magatartását az arabok iránt. Ügy látszik, elfeledte, hogy a Biztonsági Tanácsban éppen az Egyesült Államok emelt vétót az arabok igazsá­gos harcát és a palesztinok ügyét támogató határozati ja­vaslat ellen és nem más, mint az Egyesült Államok az, amely csupán ebben az évben 1,8 mil­liárd dollár összegű fegyvert adott az izraeli agresszornak, Egyiptomnak pedig csupán 6 szállító repülőgépet akar elad­ni“. Az arab sajtó számos orgánu­ma elutasítja Szadatnak azo­kat a zavaros állításait, ame­lyek szerint a Szovjetunió tőle közvetlenül függő tengelyt akar létrehozni az arab világban. A sajtó emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió gyakorlati tevé­kenységében mindent megtesz az arab államok és népek ösz- szefogásának elősegítésére, az agresszió elleni harcban való akcióegységük megerősítésére. Az Al Deszlur című jordániai lap megjegyzi: „Jogosabb lett volna azt mondani, hogy a Szovjetunió mindenkor Egyip­tom és más arab országok olda­lán állt és továbbra is támogat­ja az arab országok harcát a palesztinai kérdésben, amely a térség alapvető problémája“. A Tarik Al-Saab című bagda­di lap emlékeztet arra, hogy az egyiptomi elnök az utóbbi éveik­ben következetesen sértegette a Szovjetuniót, és kirohanásokat intézett azok ellen, akik őszin­tén és becsületesen védelmezik az arab népek érdekeit. Szadat szemmel láthatólag igyekszik megfeledkezni arról a kolosz- szális segítségről, amelyet a Szovjetunió nyújtott Egyiptom­nak minden területen — fűzi hozzá a bagdadi lap! Mint a TASZSZ-híriigynökség emlékeztet, az elnök javaslatá­ról lezajlott nemzetgyűlési vita során egyes képviselők kifejez­ték azt a reményüket, hogy a történtek ellenére sem szenved majd kárt a szovjet—egyiptomi együttműködés. Ahmed Taha, az egyiptomi nemzetgyűlés egyik képviselője, aki a szerződés felmondása el­len szavazott, felszólalásában hangsúlyozta: „A szovjet— egyiptomi kapcsolatok — a nemzetközi kapcsolatok példa­képéül szolgálnak. Nem feled­kezhetünk meg azokról a szov­jet fegyverekről, amelyeket 1967-ben ajándékba kaptunk. Ez volt a legjobb segítség. Ugyan­csak nem feledkezhetünk meg arról, hogy ha nem lett volna gazdasági és műszaki együtt­működésünk a Szovjetunióval, nehéziparunk sem lenne, amely a qazdasági fejlődés alapja. Én elutasítom a külügyi bizottság beszámolóját, amely indítvá­nyozza a szerződés felbontását. Ez az indítvány nem ad mély­reható elemzést a szovjet- egyiptomi kapcsolatokról “ A TASZSZ a szerződés fel­bontásának arab visszhangját összegezve rámutat: A Szovjetunió a maga részé» ről a jövőben is folytatja elvi következetes politikáját, amely az egyiptomi néphez fűződő ba­ráti kapcsolatok fejlesztését cé­lozza. De mint ismeretes, az ál­lamközi együttműködés kétolda­lú dolog és nem fejlődhet, ha az egyik fél irányvonala annak tudatos aláaknázását célozza. Az egyiptomi vezetőségnek a Szovjeunió irányában az utóbbi években folytatott egész politi­kájáért csakúgy, mint a szovjet —egyiptomi barátsági és együtt­működési szerződés felbontá­sáért minden felelősség az egyiptomi félre hárul. Az évszázadokon keresztül ** elszigetelt Mongólia napjainkban a szocialista tábor egyik szilárd tagjává vált. A szocialista Mongol Népköztár­saság építésében jelentős sze­repe van a mongol néphadse­regnek, amely megalakulásá­nak 55. évfordulóját március 18-án ünnepli. A hadsereg a kínai’ betolako­dók, valamint a hazai feudalis- ták ellen vívott forradalmi és nemzeti felszabadítás! harc eredményeként született. A mongol nép legöntudatosabb rétege tudta, hogy a sikeres harc elképzelhetetlen egy for­radalmi párt létezése nélkül. Igyekezetük eredményeképpen az illegális forradalmi körök a Mongol Népi Forradalmi Pártba tömörültek, amely a leg­alkalmasabbnak bizonyult a néptömegek vezetésére. A Mongol Népi Forradalmi Párt a forradalmi csapatokkal közös stratégiai tervet dolgo­zott ki az ellenséges kínai meg­szállók ellen, amelyek legerő­sebb bázisa Majmatcsen város volt. A hadsereg önbizalmát nö­velte az a tény, hogy ez a vá­ros közvetlenül a szovjet— mongol határon terül el, s így a mongol harcosok esetleges szovjet segítséggel is számol­hattak. A forradalmi csapatok itt aratott győzelmének tiszte­letére március 18-a lett a Mon­gol Néphadsereg napja. A Mon­gol Néphadsereg a szocializmus építésében minden feladatát teljesítette. A Szovjetunió baráti segítsé­gével, amely nagy mértékben hozzájárult a népi forradalom győzelméhez, a Mongol Népi Forradalmi Párt az ország ve­zető ereje lett. Annak fő ha­talmi eszköze a függetlenség mongol árucsereforgalmi meg­állapodás szerint a Szovjetunió gépberendezéseket, közlekedési eszközöket, kőolajat és kő­olajipari termékeket szállít Mongóliának, ahonnan cserébe húst, gyapjút és szőrmét kap. A szovjet—mongol együtt­működésben különleges helyet A MONGOL NÉPHADSEREG 55. ÉVFORDULÓJÁRA megvédéséhez pedig a mongol néphadsereg. A szocialista Mongólia sike­reinek egyik tényezője a Szov­jetunióval és a többi szocialista országgal való együttműködés. A szovjet katonai segítséget gazdasági együttműködési szer­ződések követték. Ezek közül nagy jelentőségű az 1966. ja­nuár 15-én Ulánbátorban aláírt barátsági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződés. Mongólia és a Szovjet­unió gazdasági együttműködé­se mindenekelőtt a szocializ­mus anyagi-technikai bázisának felépítésére irányul. A Szovjet­unió kedvező feltételek mellett hiteleket nyújt Mongóliának, annak eredményeként Ulánbá­torban felépült az első ipari kombinát, vasutak és az üze­mek egész sora. Darhan és Csojbalszan városok nagy ipa­ri központokká fejlődtek. A Moszkvában aláírt szovjet— foglal el a káderképzés. Az el­múlt ötven év alatt a Szovjet­unióban 15 000 mongol szak­ember szerzett főiskolai és szakközépiskolai műveltséget. Mongólia kapcsolatai a Szov­jetunión kívül kedvezően fej­lődtek a KGST többi államával is. 1962-től tagja a szervezet­nek. A darhani ipari komple­xum építésén részt vettek len­gyel, csehszlovák, bolgár és ma­gyar szakemberek is. A mongol nép önfeláldozóan dolgozik a Mongol Népi Forra­dalmi Párt XVI. kongresszusán kijelölt feladatok teljesíté­sén. A kongresszus elfogadta az ország fejlődésének tudomá­nyos programját. A mongol dolgozók meggyőződéssel állít­ják, hogy a programot sikere­sen teljesítik, s ezzel a Mongol Népköztársaság gyorsabb ütem­ben halad a kitűzött cél felé: az ipari-agrár állammá való át­alakulás utján. (ki) SIRIMAVO BANDARANAIKE asszony Sri Lanka miniszterel­nöke, aki hivatalos látogatás­ra és gyógykezelésre érkezett Jugoszláviába, kedden a galói kórházba vonult kivizsgálásra. A tervek szerint a jövő héten találkozik Tito jugoszláv ál­lamfővel és Bijedics miniszter- elnökkel. ALEJANDRO ORFILA, az Ame­rikai Államok Szövetségének főtitkára, kedden jelezte, hogy Kissiinger, amerikai külügymi­niszter részt kíván venni az AÁSZ júniusra Chilébe terve­zett közgyűlésén, „ha nem kö­vetkeznek be előre nem látha­tó események“. Amióta Pino­chet tábornok fasiszta rendsze­re hatalomra került, egyetlen magas rangú amerikai hivata­los személyiség sem látogatott el a dél-amerikai országba. ROBERT FUNSETH, az ame­rikai külügyminisztérium szó­vivője, kijelentette, hogy az Egyesült Államok továbbra is ellenzi a libanoni polgárhábo­rúba való külső katonai be­avatkozást. A szóvivő anélkül, hogy e térségben lévő egyetlen államot is nevén nevezett vol­na, közölte, hogy Washing­ton „szoros kapcsolaton áll Libanon szomszédaival“. MIHAIL SZUSZLOVNAK, az SZKP KB titkárának tegnap át­adták a Marx Károly-aranyér- met. Ezt a legmagasabb kitün­tetést a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája a marxista— leninista elmélet területén el­ért kiváló eredményekért ado­mányozza. HANOIBA utazott egy cseh­szlovák ipari küldöttség, hogy ünnepélyes keretek köztt üzem­be helyezze a vietnamiaknak épített golyóscsapágygyárat. A SZOVJETUNIÓBAN földkö­rüli pályára bocsátották a Koz­mosz 808 elnevezésű mestersé­ges holdat. JAROSLAV KNIŽKA mérnök, Csehszlovákia új görögországi nagykövete tegnap áitnyújitotta megbízólevelét Konsztamtinosz Cacosz görög elnöknek. NAGYBRITANNIA katonai kiadásai az 1976—77. évben el­érik az 5,63 milliárd font ster­linget, ami 1 milliárd fonttal több mint az elmúlt évben. A JAPÁN VASUTASOK tegnap 24 órás sztrájkot hirdettek a magasabb bérekért és a jobb munkafeltételekért. Válság a nyugati világban Ottawa — Kanadában a mun­kanélküliség februárban tovább emelkedett. Csaknem 800 ezer ember van munka nélkül, va­gyis a lakosság 7 százaléka — jelentették be hivatalosan Otta­wában. Róma — Február folyamán az infláció mértéke Olaszor­szágban 1,7 százalékkal emel­kedett, az 1970-es évhez viszo­nyítva pedig 84,5 százalékkal — jelentette a római statiszti­kai hivatal. Ez az emelkedés 1974 októberétől a legmaga­sabb, akkor ugyanis 2,1 száza­lék volt. Az olasz közgazdászok attól tartanak, hogy a líra állandó süllyedése újabb infláció-emel­kedést idéz elő. Drágul a beho­zatal, főleg a nyersanyagok ős a kőolaj behozatala, ami vi­szont nélkülözhetetlen az olasz ipari termelés számára. Az 1973-as évhez viszonyítva a líra értéke 34,7 százalékkal csökkent. Párizs — A párizsi metró- és autóbuszvezetők hétfői sztrájk­ja után szerdán a kohászok, a vasutasok és a főiskolások tün­tettek. Az „akciós nap“ keretén be­lül a kohászok Franciaország egész területén 24 órára leállí­tották a munkát és délután Pá­rizsban a Kohászati és Bánya­ipari Szövetség épülete előtt tüntettek. A francia kohászok a növekvő munkanélküliség ellen tiltakoznak és új bértarifát kö­vetelnek. A kohászok akcióját a CGT és CFDT legnagyobb francia szakszervezeti szövet­ségek Is támogatják

Next

/
Thumbnails
Contents