Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-02 / 52. szám, kedd

A SZflVlETUNlO NEPGAZDASACA 176—1980. EVI FEJLESZTESENEK FÖIRÁNI! IFolytatás a 4. oldalról) konysága fokozódásának egyik muta­tója. Ugyanakkor ez meggyőzően bizo­nyítja szocialista államunk békepolitl­kőját. A népgazdaságot az intenzifikálás útján fejlesztve különösen szigorúan ügyelnünk kell a helyes népgazdasáqi ágazati arányokra. Ezt a feladatot szol­gálja annak az irányvonalnak a foly­tatása, amelynek lényege a felhalmo­zás lényeges mértékű átcsoportosítása a mezőgazdaság javára. Míg 1961—1970- ben a termelési építkezésekre irányu­ló mezőgazdasági beruházások összege 110 milliárd rubel volt, addig 1971 — 1980 ban ez az összeg eléri a 260 mil­liard rtibnlt. A népgazdasági beruházá­sok egész összegéből való részesedése 18-ról 23 százalékra nő. Az ötéves terv­ben pontosan meg kell határozni azo­kat a komplex intézkedéseket, ame­lyek a mezőgazdaság gépesítésére és gyorsított kemizálására, a talajjavítási munkák bővítésére irányulnak, össze­kapcsolva a mezőgazdasági termelés szakosítására és koncentrációjára vo­natkozó politika következetes megva­lósításával. A népgazdaság kiegyensúlyozott fej­lődését jelentős mértékben alá kell támasztani az ésszerű beruházási poli­tikával is, az építkezés egész gyakor­latának lényeges megjavításával. Az új építkezést általában akkor kell megkezdeni, amikor az biztosítja az elvileg új tudományos-műszaki megol­dások alkalmazását. A beruházások nö­vekvő hányadát kell a már működő üzemek műszaki felújítására és re- konstruciójára fordítani. Ez lehetővé teszi, hogy lényegesen emeljük az ál­lóalapok aktív részére, a berendezések­re jutó költséghányadot, meggyorsítsuk a termelési kapacitások bekapcsolását, gyorsabban térjünk rá a működő üze­mekben újabb termékek kibocsátására. A gazdaság kiegyensúlyozott növelé­sének elérésében fontos szerepet tölt be mind a folyó ötéves tervben, mind pedig hosszabb távlatban az ország nyersanyagkinccsel való megnyugtató ellátottsága. A Szovjetunió igen nagy, gyakran páratlanul értékes nyers­anyag-lelőhelyekkel rendelkezik. A nép­gazdaság dinamikus növekedése azon­ban a különböző ásványi nyersanyagok iránti kereslet gyors emelkedését idézi elő, Terveinkben elő fogjuk irányozni az ásványvagyon-feltárásának a kiter­melésihez képest gyorsabb emelkedé­sét, hogy az ásványkincsekkel való ellátás biztonsága a termelés szem- ponjtából mindig a megfelelő színvona­lon legyen. Ez lehetővé teszi számunk­ra, hogy megóvjuk a népgazdaságot az energia- és nyersanyaghiánytól, va­lamint az ezzel kapcsolatos arányta­lanságoktól. Ezzel egyidejűleg megja­vul a nyersanyagfelhasználás. A szovjet gazdaság arányos feljesz- tésének egyik legfőbb feltétele a tize­dik ötéves tervidőszak és a következő ötéves tervek éveiben a munkaerőtar­talékok ésszerű felhasználása. Minél dinamikusabb a népgazdaság, minél gyorsabban változik ágazati és területi szerkezete, annál sürgetőbb az a fel­adat, hogy összehangoljuk az anyagi termelés és a nem termelő szféra fej­lesztését a munka erőtartalékokkal. Fi­gyelembe kel! venni továbbá, hogy a 80 as években csökkenni fog a munka- erőtartalékok természetes gyarapodása. Ily módon az ország mai, valamint hosszútávú fejlődésének érdekei meg­követelik a termelés sokoldalú intenzi- fikálását, a tudományos-műszaki hala­dás meggyorsítását, a munka termelé­kenységének növelését, amelyek a ter­melés hatékonysága emelésének döntő tényezői. Mindenekelőtt arról van szó. hngy növeljük az anyagi-, munkaerő­én pénzügyi források hozamát, haté­konyan használjuk fel a termelési ala­pokat. Ezért ezeket a kérdéseket gon dosan ki kell munkálni minden válla­latnál, építkezésen, minden szovhoz- han, kolhozban, és ezeknek a kérdé­seknek méltó helyet knll elfoglalniuk a szocialista versenyben. Végső soron ezeknek a kérdéseknek megoldása a legfontosabb az ötéves terv feladatai­nak sikeres teljesítése szempontjából. A párt gazdaságpolitikája abból in­dul ki, hogy a népgazdaság intenzív fejlesztéséhez Szükség van a tudomá­nyos-műszaki forradalom vívmányai és a gazdálkodás szocialista rendszere előnyeinek szerves összekapcsolására. Ennek a feladatnak megoldásában fon­tos szerepet tölt be a tudomány. A társadalmi termelés intenzifikálá- sának meggyorsítása érdekében terv­gazdálkodási rendszerünk lehetővé te­szi az egységes műszaki politika al­kalmazását, amellyel el kell érni a tudomány és a technika összes fej­lesztési irányainak egybehangolását. A tudományos-műszaki haladás olyan Irányai közül, amelyek különleges sze­repet töltenek be az ötéves tervben és meghatározzák a gazdaság fejlődésé­nek hosszú távú perspektíváit, ki le­het emelni a munkaeszközök termelé­sében a gépek és berendezések egyedi kapacitásának növelését, az áttörést az egyes gépek létrehozásáról és alkal­mazásáról, olyan géprendszerek kifej­lesztésére és alkalmazására, amelyek teljesen felölelik az egész technológiai folyamatot, valamint a munkaigényes termelési folyamatok gépesítését és automatizálását, mindenekelőtt olyan ágazatokban, ahol a munkások nagy számban nehéz fizikai munkát végez­nek, valamint a földalatti és az egész­ségre ártalmas egyéb termelési körül­mények között végzett munkákban. A technológiai folyamatok tökélete­sítésében — a kevés művoletű, prog­resszív technológia fejlesztését f pél­dául a nagyolvasztó nélküli kohászat, az orsó nélküli fonás és a vetélő nél­küli szövésj, valamint olyan technoló­gia kifejlesztését, amely a lehelő leg­nagyobb mértékben megtakarítja az elsődleges nyersanyagot, a fűtőanya­got és egyéb anyagokat és biztosítja a környezet védelmét. Az energetikában — a villamos atomenergetika gyorsított fejlesztését, vízi erőművek építését (az öntözés szükségleteinek figyelembevételével) és nagy kapacitású hőerőművek létrehozá­sát, amelyek olcsó szenet használnak fel. Az anyagok termelésében — a mi­nőségi acélok termelésének növelését, különösen elektrosalakos és vákuum olvasztási módszerekkel, a hengerelt áruk választékának bővítését, az alu­mínium, a titán, a polimerek részará­nyának növelését a szerkezeti anya­gok termelésében, az előre meghatáro­zott sajátosságokkal rendelkező szin­tetikus anyagok termelését. A már alkalmazott technológiai fo­lyamatok tökéletesítésével együtt le­rakjuk az elvileg új technika és tech­nológia alapjait. Fokozni kell azoknak a problémáknak tudományos és ter­vezői kidolgozását, amelyek meghatá­rozzák a gazdaság jövőjét. Az ener­getikában például növekszik azoknak a kutatásoknak időszerűsége, amelyek annak a feladatnak a megoldását szol­gálják, hogy a hő-, később pedig az atomenergiát is közvetlenül elektromos energiává alakítsák. Tudósaink erőfe­szítései arra irányulnak majd, hogy meggyorsítsák olyan problémák meg­oldását is, mint az irányított termo­nukleáris reakció és a szupervezetés. A társadalmi termelés hatékonysága nemcsak tudományos-műszaki, vagy termelési-gazdasági probléma, hanem hatalmas társadalmi feladat is. A le­hető legnagyobb mértékű takarékosko­dás a népgazdaság minden dolgozójá­nak ügye. A jelenlegi körülmények között különleges hangsúlyt kap az a lenini gondolat, hogy a kommunizmus akkor kezdődik, amikor a dolgozók nap mint nap óvnak minden egyes púd fémet és gabonát, gondoskodnak a munka termelékenységének növelésé­ről. „Bármennyire növekedjék is tár­sadalmunk gazdagsága,. a legszigorúbb takarékosság a népgazdaság fejlődésé­nek, a népjólét növeléséjiek igen fon tos feltétele marad.“ — így szerepelt ez a kérdés a Központi Bizottság kong­resszusi beszámolójában. A társadalomtudományok területén tevékenykedő tudósok arra hivatottak, hogy nagymértékben hozzájáruljanak a legfontosabb népgazdasági és társadal­mi kérdések kidolgozásához. A 10. ötéves tervben megvalósítandó műszaki politika megteremti a felté­teleket ahhoz, hogy emelkedjék az álló­alapok értékének minden egyes rubel­jére jutó termelés, más szóval: emel­kedjék az alapok hozama, tla a most meglevő állóalapokból származó ter­melés csupán egy százalékkal növe­kedne, akkor &?. öt év alatt olyan ösz- szegű pótlólagos nemzeti jövedelmet eredményezne, amelyből két- két és fél millió család számára lehetne lakást építeni. Az új ötéves tervben kitűzzük azt a feladatot, hogy meg kell javí­tani a működő termelési kapacitások kihasználását, emelni kell a berende­zések működtetésének műszak számát, csökkenteni kell állás-idejét. A termelés anyagi igényességének csökkentése érdekében minden iparág­ban előirányozzuk, hogy lényeges for­dulatot kell végrehajtani az anyagta­karékosság felé a tervezés és a tech­nológia területén. Előtérbe kerül az a feladat, hogy alaposabban és összetet­tebb módon dolgozzuk fel nyersanya­gainkat, mindenekelőtt a színes fém­érceket és faanyagokat, továbbá fel­adatul tűzzük ki az olyan technika elsőrendű fontosságú kifejlesztését, amely a fűtőanyagok, a nyers- és egyéb anyagok megtakarításával jár. A terv előirányozza ezenkívül félgyárt­mányok és kész termékek olyan for­mában történő előállításának növelé­sét, amely nem követel számottevő to­vábbi megmunkálást. S természetesen különös figyelmet kell fordítani a munka termelékenysé­gének növelésére. Az egész népgazda­ságban a termelékenységet az 1971 — 1975 ös 23 százalékhoz képest mint­egy 27 százalékkal tervezzük növelni. Ez 26 millió dolgozó munkájának meg­takarításával egyenértékű. Mint látják, nagy feladatot tűztünk ki. Megoldásá­hoz tervbe vettük a munka eszköz­ellátottságának mintegy 1,4-szeresére növelését az iparban és 1,6-szeresére növelését a mezőgazdaságban. A társa­dalmi munka termelékenységének nö­vekedéséből kell származnia a nemzeti jövedelem emelkedése 85 -90 százalé­kának. Kizárólag a munka termelé­kenysége növelésével kell fokozni az építési-szerelési munkák volumenét, bővíteni a termelést a mezőgazdaság­ban, valamint számos nagy ipari köz­pontban, pl. Moszkvában és Leningrád- ban a már működő üzemekben a ter­melést általában a dolgozók azonos vagy kisebb létszáma mellett kell emelni. Nem kevésbé fontos, hogy lé­nyegesen megjavítsuk a munkaszerve­zést, kiküszöböljük a munkaidőveszte­ségeket. növeljük a termelési fegyel­met. A fő irányok tervezete meghatározza a tervezés és irányítás, az egész gaz­dasági mechanizmus további tökélete­sítésének módjait. Ezekre a kérdések­re, mint ismeretes, sok figyelmet for­dítottak az SZKP XXIV7. kongresszusán. Az utóbbi években nem kevés munkát végeztünk a kongresszus határozatai­nak teljesítése érdekében. Továbbra is időszerű feladat azonban a szervezés és irányítás további töké­letesítése, fejlődésünk objektív követel­ményeivel összhangban. Mint Leonyid Iljics Brezsnyev hangsúlyozta, ,,A gaz­daságirányítás megjavítására vonatko­zó intézkedéseket olyan fontos tarta­léknak kell tekinteni, amelynek a ki­aknázása segíti a 10. ötéves terv si­keres teljesítését.“ Az új ötéves tervben a tervezési szervek, minisztériumok és főhatósá­gok, a gazdaságtudomány feladata az, hogy a társadalmi termelés hatékony­ságának növelésére törekedve lényege­sen fokozzák a terv minőségi mutatói­nak szerepét. Természetesen a minőségi mutatók rendszere megköveteli, hogy a terv számos gazdasági kérdést más formák­ban tükrözzön és oldjon meg, mint ezt nálunk eddig tették. A termék minő­sége emelésére irányuló intézkedések­nek komplexeknek kell lenniük, ki kell terjedniük a nyersanyagok és más anyagok minőségének javítására, a technológia tökéletesítésére, az olyan műveletek szerepének növelésére, ame­lyek a késztermékek kipróbálását és fogyasztásra való előkészítését szolgál­ják. Kitartóan kell keresni az olyan mutatókat, amelyek fokozzák a terv­nek a termelés műszaki színvonala és a termékminőség emelésére, a munka­termelékenység növekedési ütemének meggyorsítására, az állóalapok, az anyag- és pénzügyi erőforrások gazda­ságosabb kihasználására való hatását. Mindezt elő kell irányozni az ötéves népgazdaságfejlesztési tervben, a mi­nisztériumok, az egyesülések és a vál­lalatok terveiben. Szükséges, hogy az egész tervben vörös fonalként húzódjék végig min­den egyes fejezetnek, az anyagi ter­melés minden ágazatának, az élenjáró tudománnyal való szerves kapcsolata, A terv elő fogja irányozni mind az alapvető tudományos kutatások kibon­takoztatását, mind pedig az alkalma­zott jellegű problémák megoldását, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a tudományos műszaki haladáshoz. Egyik központi feladatunk: a tudomány és technika vívmányainak gyorsított al­kalmazása a termelésben. Enélkül a gazdaság már nem haladhat sikeresen az intenzifikálás és a minőség javítá­sának útján. Az új ötéves tervhez nálunk első ízben készítettek a legfontosabb tudo­mányos-műszaki problémák megoldásá­ra vonatkozó konkrét programokat. Ezek előirányozzák a szükséges mun­kák egész láncolatát, beleértve az új technika ipari alkalmazásának előké­szítésével összefüggő intézkedéseket. A programokban kitűzött feladatokat ulá kell támasztani megfelelő erőfor­rásokkal, összhangba kell hozni a ter­melési, beruházási, anyagi-műszaki el­látási tervekkel. A tudományos és mű­szaki állami bizottságnak biztosítania kell e programok teljesítésének rend­szeres ellenőrzését. A tervezés fejlesztésében fontos iránnyá kell válnia a legfontosabb tu­dományos-műszaki, gazdasági és társa­dalmi problémákra vonatkozó komp­lex programok kidolgozásának. A komplex programok lehetővé teszik, hogy az egységes népgazdasági terv keretében az erőforrásokat a kulcs- problémák megoldására összpontosít­sák, elősegítik az ágazatközi kérdések sikeres megoldását. A Szovjetunió Ál­lami Tervbizottságának a 10. ötéves tervben a komplex programok kidol­gozását a népgazdasági terv ágazati és területi megoszlásával összhangban kell megvalósítania. Az elsők között kell kidolgozni az atomenergetikai tér* melési bázis fejlesztésének programját, a nagy területi-termelési komplexumok kialakítására vonatkozó programokat. Már jelentős részben elvégezték az új ötéves terv összeállításának előké­szítését. A fő irányok tervezete na­gyobb mértékben konkretizálja a nép- gadzaság fejlesztésének számos kérdé­sét, mint ahogy az a most véget ért ötéves terv előtt történt. Jóváhagytuk az 1976-ra, a 10. ötéves terv első évé­re vonatkozó tervet. A tervhatóságok­nak lehetőségük nyílik arra, hogy rüvi- debb idő alatt állítsák össze az évekre lebontott ötéves tervet és egyidejűleg a népgazdaság 1977. évi fejlesztési ter­vét. Ez elvi jelentőségű, mivel lehetővé teszi, hogy kiküszöböljük tervezésünk egyik legnagyobb hiányosságát, a nép- gazdasági tervek tervezetei hosszadal­mas összeállításának gyakorlatát. Az eddigi gyakorlat következtében a terv­hatóságok és következésképpen a szö­vetségi köztársaságok minisztertaná­csai, a minisztériumok és főhatóságok, az országban működő valamennyi gaz­daságirányító szerv is gyengébb mun­kát végzett a tervteljesítés ellenőrzé­sében, amire az SZKP Központi Bi­zottságának beszámolója komolyan felhívja a figyelmét. A fő irányok tervezetében meghatá­rozott új feladatokból kiindulja a Szovjetunió Állami Tervbizottságának nagyobb figyelmet kell fordítania a népgazdaságfejlesztés fő arányainak ki­dolgozására, a terv kiegyensúlyozott­ságára, a komplex programok össze­állítására, a termelőerők gazdasági körzetesítése és elhelyezése kérdésé­nek megoldására, a társadalmi terme­lés hatékonyságának növeléséhez ve zető utak meghatározására. Az ezzel kapcsolatos elmélyült és alkotó munka érdekében az Állami Tervbizottságot fel kell szabadítani számos folyó ügy intézése alól, amelyekkel a Szovjet­unió Ellátási Állami Bizottsága, a mi­nisztériumok és más szervek foglal­kozhatnának. A 10. ötéves tervben folytatódik a párt által az irányítás szervezeti rend­szerének javítására kidolgozott irány­vonal megvalósítása. Már jóváhagytuk egyes iparágak általános irányítási sémáit. Ezekben az ágazatokban megkezdődött a termelési és ipari egyesülések létrehozása, ki­iktatták a főigazgatóságokat, lerövi­dült az irányítási láncolat. 1976 elején a termelési és tudományos-termelői egyesülések száma 2300 volt, ezek állí­tották elő az ipari termelés 24 száza­lékát. A 10. ötéves tervben az iparban befejeződik a termelői egyesülések ki­alakítása. Az egyesülések minőségileg új jelenséget képviselnek az ipari ter­melés irányításában. Nem a vállalatok mechanikus egyesüléséről, hanem egy­séges termelési gazdálkodási komp­lexumról van szó, amelyben szerves egységbe fonódik a tudomány és a termelés, magas színvonalú a szakoso­dás és a kooperáció. A 10. ötéves tervben ki kell dol­gozni és alkalmazni kell a beruházá­sok általános, irányítási sémáit. E sé­mák szerint az építési minisztériumok­nál fokozatosan át kell térni a két és három láncszemű irányítási rendszerre, hatalmas szakosított építési-szerelési egyesüléseket kell létrehozni. A mező- gazdaságban széles körben fejlesztik a gazdaságközi kooperációt és az agrár­ipari integrációt, ezen az alapon hatal­mas szakosított vállalatokat és egyesü­léseket hoznak létre. Tevékenységük szabályozására megfelelő javaslatokat kell kidolgozni és elfogadni. Az ipari termelési egyesülések lét­rehozása, az építési-szerelési szerveze­tek növelése, a mezőgazdaságban ki­alakítandó gazdaságközl kooperáció és agráripari integráció megfelel a gaz daságfejlesztés jelenlegi szakasza sa­játosságainak, s javítja a népgazdaság és az irányítás szervezési rendszerét. A gazdasági mechanizmus további tökéletesítésének egyik fő célja az, hogy a figyelmet következetesen a ter­melés és az építés végső mutatóinak javítására irányítsuk, a termékszállítá­si terveknek a megkötött szerződések­nek megfelelő teljesítésére, a már kész objektumok üzembehelyezésére, az anyagi-, munkaerő és pénzügyi forrá­sok kihasználási hatásfokának növelé­sére. Különösen hangsúlyozni kell a kooperációs szállítási feladatok pontos teljesítésének jelentőségét, mert ez számos vonatkozásban meghatározza az egész ipar munkájának ütemességét, a termelési kapacitások kihasználásának hatékonyságát. Ennek érdekében előirányoztuk a tö­meges * és nagy sorozatban termelő egyesülések és vállalatok átállításának befejezését közvetlen tartós kapcsola­tokra úgy, hogy a kooperációs kap­csolatok alapjául a hosszú lejáratú gazdasági megállapodások szolgálja­/Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents