Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-16 / 64. szám, kedd
A taskahesziies mesterei Huszonöt éves a Kozatex termelőszövetkezet A szép kivitelezésű, jó formájú és ugyanakkor célszerű női kézitáska, utazótáska vagy aktatáska szükséges kiegészítője használati tárgyaink sorának. Áruházainkban és a különböző típusú táskákat és bőr- díszműárukat kínáló szaküzletekben fokozott igényességgel válogathatunk a szebbnél szebb táskák között, mert a választék évről évre bővebb. Ehhez hozzájárul az is, hogy az állami vállalatokban készült és a külföldről behozott táskák sorát kiegészítik egyebek között a bratislavai „Kožatex“ termelőszövetkezet termékei is, amely huszonöt évvel ezelőtt jött létre. Az 1950—51-es években megalakult „Beseda“ nevű szövetkezet tagjai — létszámuk alig haladta meg a százat — kicsi, rosszul felszerelt műhelyekben kezdték meg a különböző bőrdíszműáruk és bőröndök készítését. Pár év múlva, 1953-ban, a szövetkezet a ma már közismert Kožatex nevet vette fel. Az új név némi változást hozott a tagság életében és lassan megváltozott a gyártási programjuk is. Bár az idősebb, tapasztalt mesterek és szakemberek vezetésével jó minőségű munkát végeztek, a növekvő igényeknek a korszerűtlenül felszerelt műhelyekben nem tudtak kellő mértékben eleget tenni. A régi berendezések fékezték a termelés növekedését, így a tagság jövedelmét is. Ezekben a kezdeti években Bratislavában, Nové Mesto nad Váhomban, Stupa- ván, Szencen, Seredben, Nové Zámkyban (Érsekújvárott), Háj- nikyban és Spišská Nová Ve- sen működött a szövetkezet egy-egy részlege. Az azóta már joggal híressé vált termelőszövetkezet múltjáról, jelenéről és terveikről a jelentős évforduló alkalmából megtartott sajtóértekezleten dr. Ján Jankovic tartott beszámolót, aki 1960 óta áll a szövetkezet élén. Beszámolójából tudtuk meg, hogy a legnagyobb változások és a sokoldalú fejlődés kezdeteire az 1960-as évek elején került sor és a gyártási programjuk ettől kezdve fokozatosan „kikristályosodott“. Kiiktatták a kötött áruk készítését, a vegyszeres ruhatisztítást és a könyvkötést. Kizárólag bőrdíszműáruk és díszítőelemek készítésére szakosodtak. Termelőprogramjuk összhangban volt a szocialista társadalom igényeivel és a termelőszövetkezetek feladataival is. Ebben az időszakban a szövetkezet tagsága szintén jelentős fejlődésen ment keresztül. Ezt bizonyítja a taglétszám is, amely 1960-ban már közel 400 főből állt, 1975-re pedig elérte az 1205-üt. A szövetkezet elnökének beszámolójában elhangzottakból a tagsággal kapcsolatban megtudtuk azt is, hogy a dolgozók zöme 30 éven aluli fiatal, és a többségük nő. A tagság ösz- szetétele olyan feladatok megoldását hárítja a szövetkezet vezetőségére, amelyek a nők munkafeltételeinek javítására vonatkoznak. Somorján, Nové Mesto nad Váhomban, Plavecký Štvrtokban, valamint Tomášov- ban már sikerült ízlésesen és célszerűen felszerelt szociális helyiségeket berendezni, ahol a nőknek alkalmuk van többek között tornagyokorlatok végzésére. Néhány munkahelyen segítenek a nők bevásárlási gondjain. A szövetkezet vezetőségének segítségével lehetővé vált. hogy a fiatalasszonyok nagy része a helybeli bölcsődékben, illetve óvodákban helyezheti el gyermekeit. A Kožatex vezetősége jól tudja, hogy a fent említett és további hasonló jellegű szociális juttatások többszörösen visz- szatérülnek az egyre növekvő munkatermelékenység és a jobb minőségű munka révén. A vrbovéi üzem egyik, fiatal lányokból álló mnnkacsoportja a táskák keretezésén dolgozik PiirgeroTó Helena a so-morjai üzeni kiváló dotgoxója A szövetkezetnek jelenleg 6 szlovákiai városban, Bratislaván kívül Malackyban, Somorján, Nové Mesto -nad Váhomban, Plavecký Štvrtokban, valamint Tomášovban működnek az üzemei. Lényegében minden részle*güket más-más termék gyártására szakosítják, így rátérhetnek a nagyobb sorozatok gyártására is. A bratislavai üzemük például elsősorban különböző szolgáltatásokat nyújt a lakosságnak, ezeukívül kivitelre irányuló női kézitáskák és pénztárcák gyártására szakosodik. Az 1972-ben üzembe helyezett korszerű somorjai részlegükön pedig főleg bőrdíszműáruk készülnek. Az itt gyártott áruk nagy része a Szovjetunióba, az NDK-ba, Lengyelországba, az NSZK-ba, Hollandiába, Kanadába, Svédországba és további államokba irányulnak. Hogy a Kožatex termékei sikerrel megállják helyüket külföldön is, azt az bizonyítja, hogy 1975-ben már több, mint 44 millió korona értékű árut értékesítettek a fentebb említett szocialista és kapitalista országokban. A bratislavai Kultúra és Bi- henés Parkban ez év március 6-án megtartott jubileumi ünnepséggel egybekötött évzáró taggyűlésükön a szövetkezet vezetősége olyan eredményekről számolhatott be, amelyekre a tagsággal együtt valóban büszkék lehetnek. Az 5. ötéves terv folyamán nyújtott teljesítményeik értéke 418 930 000 korona volt, s az előirányzott tervüket 113,6 százalékra teljesítették. A 6. ötéves tervidőszakra kitűzött feladataikról szintén el lehet mondani, hogy összhangban vannak a fogyasztók igényeivel. Fő célkitűzésük erre a tervidőszakra elsősorban az, hogy a lehető legjobb minőségű áruk kerüljenek ki üzemeikből, továbbá hogy a reklamációk számát a lehető legkisebbre csökkentsék. A szocialista munkaversenyekbe bekapcsolódó lányok és asszonyok valamennyien arra törekednek, hogy ennek a célkitűzésnek a lehető legnagyobb mértékben eleget tegyenek. Műszaki dolgozóik és modellezőik pedig ahhoz járulnak hozzá, hogy a negyedévenként felújított és bemutatott mintakollekcióból a lehető legtöbb bekerüljön a sorozatgyártásba, majd az üzletekbe. P. 0. A CSKP veteránja TANÚVALLOMÁS Attól a perctől kezdve, amikor egy haladó szellemű, az elvet és a mozgalmi életet önként vállaló fiatalember belép a pártba, hosszú az út odáig, amíg akaratában megacéloso- dik, igazi kommunistává válik. Számtalan apró tett, bátor kiállás, a politikai célok töretlen követése — ez mind együtt kovácsolja nemcsak magát a kommunistának vallóvá, de kommunistaként helytállóvá is az elkötelezetteket. Ezeket a tényezőket kutatom a hetvenegy éves Kántor Miklós veterán életében, emlékezetében. Jóformán még húszéves sem volt, amikor egy falusi kovács sarjaként elindult a mozgalmi pályán. Az 1924. és 1925. év téli hónapjaiban a csehszlovákiai proletariátust nagyon sújtotta az agrárspekuláció okozta, gyorsan fokozódó élelmiszer-drágulás. Ez szülőfaluja — Nagykér — nincstelen nap- szá mosa inak, kisparaszt jaina k életére is kihatott. A kommunista ifjúsági mozgalomban akkortájt Kántor Miklós egy olyan harci közösség tagjaként tevékenykedett, amely a saját boldogulását csakis a mások boldogulásával együtt tudta elképzelni. Hamarosan feismerte, mi ilyenkor a teendő: „Szemtöl-szembe le kell leplezni a burzsoá kormány népellenes politikáját Csakhamar forradalmi követeléseket tükröző jelszavak jelentek meg az utcákat szegélyező palánkokon. Ezt követően röpiratok terjesztésével igyekezett befolyásolni, megnyerni a falu lakosainak gondolkodását. A hatalom urai kezdetben ezt Kántor Miklós a kísérletezését ösztönösnek, amolyan fiatalos vagánykodásnak minősítették. Csak később, amikor 1927-ben belépett a pártba és szervezetten hajtotta végre az akciókat, eszméitek rá, hogy a „puszta izgatásnál“ nemesebb eszmék, a rendszer megváltoztatása, a dolgozók hatalmának megteremtése fűtötte korábbi elszántságát is. — A történelem elsárgult lapjai tanúsíthatják — emlékezik —, hogy a húszas évek végén tovább szilárdította hatalmát a burzsoázia, bekövetkezett a kapitalista stabilizáció, de fokról fokra növekedett a dolgozók kizsákmányolása is. A fasizálódó tőkés rendszer ellensúlyozásaként a kommunista párt az egységfront megteremtésére törekedve nyilvános népgyűléseken, tömegtüntetéseken juttatta kifejezésre a dolgozók millióinak elégedetlenségét. Ezeken az összejöveteleken a párt élenjáró vezetői — köztük Major István — voltak az ünnepélyek szónokai. A hatóságok nem nézték jó szemmel ezeket a forradalmi megnyilvánulásokat s ezért a tömegtüntetést fegyveres erő segédletével szétoszlatták, a párt vezetőit pedig bebörtönözték. De a tömegmozgalmakat a tiltó és drasztikus rendelkezések ellenére sem lehetett elfojtani. A párt elszánt harcosai, jogos követeléseik mellett, az ártatlanul bebörtönzött hazafiak, így Major elvtárs kiszabadításáért is bátran kiálltak. Nagykércn 1931-ben Cséri János és Gajdosík Béla elvhű fiatalok aktív közreműködésével megszervezte a tömegtüntetést. Ezzel egyidőben bérkövetelési sztrájkokat szerveztek a környező majorságokban is. Kántor Miklós, aki már tagja volt a párt érsekújvári területi bizottságának, ezúttal a törvény előtt felelt „izgató“ cselekedetéért. De felelősségre vonásának és bebörtönzésének nem ez volt az utolsó felvonása. Amint valahol munkászendülés történt a környéken, azonnyomban ismét letartóztatták. Egyik ilyen alkalommal egyenesen a csendőrparancsnok elé vezették. Indulatát palástolva így szólt hozzá a karhatalom legfőbb képviselője: — Nézze, nincs értelme ennek a herce-hurcának. Azért vezettettem elő, hogy ezúttal az ön számára kedvező ajánlatot tegyek. Most sokan vándorolnak ki Amerikába, s úgy gondoltuk, ha erre rászánná magát, 300 000 korona ,,ki- vándorlási“ díjat fizetünk. Ezt az összeget szülőfalujának elöljárósága további ötvenezer koronával fogja megtoldani... A harcokban edzett fiatal kommunistát azonban nem lehetett megvesztegetni, s ezt szemtől-szembe nyíltan is kimondta: — Nagyon szépen köszönöm a „jóindulatát" parancsnok úr! Tudom, hogy az önök szemében miért vagyok szálka s ezért az ajánlatukat el nem fogadhatom. Arról is meg vagyok győződve, hogy ezután sem csukják be előttem a fogház ajtaját... Ám forradalmi tevékenységem folytatni fogom a végső győzelem kivívásáig! Később az egyre fokozódó munkásmozgalmi harcok ellen- súlyozására a magas klérus egyházi ünnepélyt szervezett Nagykorén. A hívők jóhiszeműségét kihasználva a kerületi püspök tartotta „szentbeszédet“. „Most az Űr szól hozzátok, kedves testvéreim, azért, hogy a tiszta búzát el tudjátok választani a konkolytól.. Kántor Miklós a tömegből közbe kiáltott: „Kegyelmes uram, a dolgozó nép arra már megérett, hogy a konkolyt el tudja választani a tiszta búzától. De vegye tudomásul, a konkoly, ha megörlik, továbbra is jeher marad. Viszont az üszők, amelyet önök hirdetnek, a tiszta búzát is élvezhetetlenné teszi“ Szülőfaluja a szégyenteljes 1938-as bécsi döntés után a Horthy-fasizmus uralma alá került. A „felszabadulást“ hirdető magyar burzsoázia terrorja elől az ún. öíiálló Szlovákiába menekül és Nyitrán telepedik le. A kommunista pártot itt is betiltották, de felveszi a kapcsolatot az illegalitásban dolgozó elvtársakkal és közösen szervezik a harcot a klerikális reakció és a náci betolakodó ellen. 1940. november hatodikén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéjén a Zobor- alji városban Stefan Vachulík elvtárssal együtt kitűzik a vörös zászlót, majd Éljen a Szovjetunió, Éljen a párt feliratú röplapokat terjesztenek egyáltalán nem veszélytelenül. Ezért a tettéért ismét letartóztatják, kihallgatják, három évi szigorított fogházra és háromezer korona pénzbírság kifizetésére ítélik. A lipótvári, majd az ilavai fegyházba internálják. Csak a felkelés kitörése utáni hónapokban szabadul, s tüstént felveszi a kapcsolatot az ellenállási mozgalom kommunista vezetőivel. A felszabadulás után a megpróbáltatások fájdalmát kiheverve, töretlen erővel tovább folytatja a kemény osztály harcot a párt politiákájnak ér- vényrejutásáért, a szocializmus győzelméért. Most is szembe találja magát a jobboldallal, az opportunistákkal, de eredményesen vívja meg ellenük a csatát, az 1968—69-es válságos években leleplezi a revizionista ellenforradalmi erők célkitűzéseit. Midőn gazdag munkásmozgalmi életének jelentősebb állomásain áthaladtunk, megkockáztattam a kérdést: „Mikor tér pihenőre?“ Míg gondolatait rendezgette, barázdákká gyűrödtek homlokán a ráncok: — Soha! Azaz... csak akkor, ha lehúnyom a szemem. A harcban edzett kommunistának élete végéig ki kell tartania ... Arra már nem futotta az időből, hogy válaszoljon még egy kérdésemre: mi adta neki az impulzust a harcra. Bizonyára csak ennyit mondott volna: „Lehet, hogy az első csendőrpofon, vagy a társadalmi igazságtalanság?“ Mert több felől lehet elindulni, hogy egy helyre érkezzék az ember. SZOMBATH AMBRUS
