Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-02 / 52. szám, kedd

A SZOVJETÜNK) NEPCAZDASflCA 1176-1980. EVI FEJLESZTESENEK FŐ lüANYAI fFolytatás a 3. oldalról) teségeket szenved, évente sok milliárd rubel értékű terméktől esik el. Éppem ezért az üj ötéves terv nagy figyelmet s/on tel a fogyatékosságok kiküszöbölé­sét, a kedvező gazdasági tendenciák megerősítését és fejlesztését célzó in­tézkedéseknek. Az utóbbi öt év alatt a Szovjetunió előbbre lépett a fejlett tőkés országok­kal folytatott gazdasági versenyben. Ipari termelésünk évi átlagban 7,4 szá­zalékkal növekedett, miközben például az Egyesült Államokban és a Közös Piac országaiban 1,2 százalékkal. Ez az irányzat nem időleges jellegű. Huzamo­sabb időszak alatt is — 1950 és 1975 között — a Szovjetunióban és más szo­cialista országokban — a KGST-tagor- szágaiban — az ipari termelés növe­kedésének évi átlagos üteme több mint kötszer akkora volt, mint a fejlett tő­késországokban, vagyis 9,6 százalék a 4,6 százalékkal szemben. Ennek eredményeként már a 9. öt­éves terv előtt bármely más országnál több nyersvasat, vasércet, mangánércet és krómércet, szenet és kokszot, ce­mentet, kálisót és foszfátot, traktort és motoros- és villamosmozdonyt, gyapo­tot, gyapjút, lent és néhány más ter­mékfajtát, az elmúlt ötéves tervidő­szakban pedig már több acélt, kőola­jat és műtrágyát gyártottunk, illetve termeltünk. A tőkésvilág 1974 második felétől kezdve súlyos gazdasági válságban szenved. A tőkésrendszer szervi baja, amely elhatalmasodott a gazdasági élet huzamos ideje tartó militarizálásától és a katonai költségek növekedésétől, a súlyos inflációtól, a valutáris-pénz- ügyi mechanizmus ziláltságától, a tő­kés valutákkal szemben megingott bi­zalomtól, valamint az olyan strukturá­lis válságoktól, amilyen az energetikai válság. A tőkésországokban magasra szökött a munkanélküliség, fokozódik a dolgozóknak jogaikért vívott harca. Az éleződő belső ellentmondások és az így létrejött bizonytalanság körül­ményei között Nyugaton senki sem mondhatja meg, hogy távlatilag mi vár a tőkésvilág gazdaságára. Mindeneset­re még a hivatalos előre jelzések több­ségében sem tapasztalható derűlátás. Jellemző, hogy a jelenlegi nehézségek még a burzsoá közgazdászokat is arra késztetik, hogy elgondolkodjanak az egész tőkésrendszer hibáin, azon, bogy az nem képes megbirkózni a folyama­tos fejlődés folyamataival, és még ke­vésbé választ találni a társadalmi- gazdasági haladásnak a XX. század utolsó negyedében a világ előtt álló kérdéseire. A társadalmi fejlődés alapvető kér­déseire a szocialista világ ad választ. A szocialista országok testvérpártjai­nak legutóbbi kongresszusai, az SZKP kongresszusa, valamint számos más or­szágban folyó kongresszusi előkészü­letek meggyőzően bizonyítják, hogy a szocialista közösség fejlődésének olyan ragyogó távlatai vannak, amelyek a gazdaság állandó, tervszerű növekedé­sén alapszanak. Évekre előre szóló célkitűzéseinket és alkotó elképzelé­seinket, politikánkat, nyilvánosan ki­fejtjük az egész világ előtt, mert min­den tervünk megfelel a széles dolgozó tömegek érdekeinek, a béke és a tár­sadalmi fejlődés érdekeinek. Problé­máinkat, akármilyen nagyok is, min­dig az egész társadalom érdekeinek megfelelően oldoltuk és oldjuk meg, s biztosak vagyunk a kommunizmus nagy ügyének sikerében. H. A tizedik ötéves terv alapéi társatóni és gazdasági feladat?! A 10. ötéves terv feladatait megha­tározta ,,A Szovjetunió népgazdasága 1976—1980. évi fejlesztésének fő irá­nyai“ című, az SZKP XXV. kongresz- szusa elé terjesztett tervezet. Az ötéves terv fő feladata, hogy kö­vetkezetesen megvalósítsa a kommu­nista pártnak a nép agyagi és kultu­rális színvonala emelését célzó irány­vonalát, a társadalmi termelés dina­mikus és arányos fejlesztése hatékony­ságának növelése, a tudományos-mű­szaki fejlődés meggyorsítása, a munka termelékenységének növelése és a nép­gazdaság valamennyi ágazatában a munka minőségének minden eszközzel történő javítása alapján. A 10. ötéves terv új szakasz a párt­nak a társadalmi-gazdasági fejlesztés, a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa építése területén követett hosszú távú Irányvonala megvalósításában, amely­re a kibontakozó tudományos-műszaki forradalom viszonyai közepette került sor. Oj szakasz ez a szocialista tár­sadalmi viszonyok és a szovjet élet­forma fejlődésében, valamint orszá­gunk biztonságának szavatolásában. Tizedik ötéves :tervtink fő feladatai­nak megfelelően pártunkat és népün­ket a gazdaság minden irányú fellen­dítésének, komplex és harmonikus fej­lődésének, a szovjet emberek jóléte fokozásának célja vezérli. A népgazdasági tervekben különös nyomatékot kap a termelés intenzitá­sának a tudományos-műszaki haladás és a mindenre kiterjedő takarékossági rendszer alapján történő elmélyítése. A párt központi bizottsága és a kor­mány az előző években is nagy figyel­met szentelt a' gazdasági növekedést meghatározó intenzív tényezők szerepe' növelésének. Ez a tizedik ötéves terv­ben elsőrendű fontosságú lesz. Ez az ötéves terv nagy erőfeszítése­ket irányoz elő a mezőgazdasági ter­melés fellendítését szolgáló program megvalósítására. „Most olyan mérték­ben, ahogy a mezőgazdaság anyagi­műszaki bázisa erősödik, teljes erővel előtérbe kerül a mezőgazdaság haté­konyságának, minőségi mutatói javítá­sának feladata“ — hangsúlyozta Leo­nyid Brezsnyev. Az ötéves terv feladatainak megol­dásában fokozódik a nemzetközi gaz­dasági együttműködés szerepe. A nép- gazdasági tervek előirányozzák a szo­cialista gazdasági integráció további elmélyítését, a nemzetközi munkameg­osztás adta előnyök teljesebb kiakná­zását. A tizedik ötéves terv lényegét a párt tömören és átfogóan így fogalmazta meg: ez a minőség és a magas fokú hatékonyság öt esztendeje lesz, a gaz­daság és a népjólét további növelése jegyében. A döntő most az, hogy hatá­rozott fordulatot valósítsunk meg az országunkban létrehozott hatalmas ter- melési-technikai potenciál hatékonyabb kihasználása, a nemzeti jövedelem nö­velése, a lakosság és a népgazdaság .szükségleteit közvetlenül kielégítő végtermék-termelés fokozása irányá­ban. Az acél, a kőolaj, a cement, a mű­trágya és más termékek termelésének mutatói magasak és állandóan emel­kednek. A nyers*- és alapanyagoknak a késztermék előállításához való fel - használása nálunk azonban sok eset­ben még nem elég hatékony. Ezért népgazdasági terveinkben meghatározó jelentőségre tesznek szert az olyan minőségi mutatók, mint a nyersanya­gok, az alapanyagok és a fűtőanyag fajlagos felhasználásának csökkentése, a termelőkapacitások jobb kiaknázása, minden termék és gyártmány haszná­lati tulajdonságainak megjavítása. A hatalmas termelési és tudományos­műszaki potenciálú fejlett szocialista társadalom gazdasága módot ad a szo­cialista rendszer előnyeinek és lehető­ségeinek mind nagyobb arányú kihasz­nálására, s egyebek között módot adott arra is, hogy a kongresszusi irány­elvtervezetben meghatározzuk a szo­ciális fejlesztésnek és a nép életszín­vonala emelésének átfogó programját. A pártnak a jövedelmek és a fo­gyasztás terén folytatandó politikája — mint eddig is — abból indul ki, hogy a lakosság jövodelemnövelésének leg­főbb útja a munkabér-emelés, amely a jövedelmek egész növekedésének háromnegyed részét teszi majd ki. E politika célja nemcsak a fogyasztás tervszerű növelése, hanem az is, hogy fokozódjék a munkabérnek és a kol- hoztagok javadalmazásának ösztönző szerepe, a jövedelem fokozott mérték­ben függjön a termelés végső ered­ményeitől, hatékonyságának növekedé­sétől. A frmnkások és alkalmazottak átla­gos keresete öt év alatt 16—18 száza­lékkal emelkedik és 1980-ban eléri a 170 rubelt. A munkabér ösztönző sze­repének növelését elősegíti majd a bér­rendszer tervezett tökéletesítése. A ti­zedik ötéves tervidőszakban teljes mér­tékben befejeződik a munkabér, vala­mint a nem termelői szférában fog­lalkoztatott, közepes fizetésű kategó­riákhoz tartozó dolgozók bér-, fizetés- és keresetminimumának felemelése, s megkezdődik a munkások és alkalma­zottak minimális bér- és kereseteme­lésének új szakasza. A párt politikája előirányozza a vá­ros és a falu között meglevő szociális, gazdasági és kulturális különbségek következetes megszüntetését. A jelen­leg ötéves tervidőszakban a kolhoz­parasztok a közös gazdaságból szárma­zó jövedelmei 24—27 százalékkal emel­kednek majd, vagyis gyorsabban nö­vekszenek, mint a munkások és al­kalmazottak átlagos keresete. A kol­hozokban a munka díjazása a terme­lékenység növelése alapján emelkedik majd, és olyan alapon tökéletesedik, hogy a kolhozokban és az állami mező- gazdasági vállalatokban biztosítsák az egységes bérezést az egyformán bo­nyolult, nehéz és intenzív munkáért. A lakosság számára a társadalmi fo­gyasztási alapokból történő kifizetések és juttatások öt év alatt 28—30 szá­zalékkal emelkednek és értékük 1980- ban elérik a 115 milliárd rubelt. Egész sor új, szociális intézkedés valósul majd meg ezeknek az alapoknak a ter­hére. Ezek közül az egyik legfonto­sabbnak tartjuk, hogy a nők gyer­mekük egyéves koráig részlegesen fi­zetett szülési szabadságot kapjanak. Az egyéb intézkedések között meg kell említeni a munkások és alkalmazot­tak, valamint a kolhozparasztok mini­mális öregségi nyugdíjának emelését, a jelenleg más munkahelyen dolgozó volt kolhoztagok nyugdíjának megálla­pítását, az első rokkantsági kategóriá­ba tartozó kolhozparasztok nyugdíjá­nak kiegészítését. Az ötéves terv előirányozza az áru­forgalom növekedésének magas üte­mét: volumene 27—29 százalékkal emelkedik. El kell érni, hogy élelmi­szerekből és iparcikkekből teljesen ki­elégítsük a lakosság fizetőképes keres­letét. Különösen gyorsan emelkedik a lakosság tartós fogyasztási cikkekkel való ellátása. Az ötéves terv végére például gyakorlatilag minden szovjet családnak lesz televíziós készüléke, rá­diója, hűtőgépe. A jövedelmek értéke állandóságát az alapvető fogyasztási cikkek szilárd ál­lami kiskereskedelmi árának fenntar­tása és egyes árufajták árának a szük­séges feltételek megteremtésétől, valu- rnint az árukészletek felhalmazásától függően végrehajtandó csökkentése szavatolja. Egyik vívmánya ez tervgaz­dálkodásunknak, amely védve van az összes kapitalista országra kiterjedő infláció hatásától. Az új ötéves terv időszakában foly­tatódik az országban a nagyarányú lakásépítés. A párt a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség lakásvi­szonyainak megjavítását tekinti a nép­jólét növelése egyik fő feladatának. Ezekben az években összesen 545—550 millió négyzetméternyi lakóterület épült fel. Javul a lakások minősége, kényelmesebbek, jobban tervezettek lesznek. Összesen körülbelül 100 mil­liárd rubelt ruháznak be a lakás és a kommunális építkezések céljaira. A lakások döntő többségét — mint eddig is — az állam építi. Ezzel együtt ösz­tönözni kell a szövetkezeti lakásépítés fejlődését, a kisvárosokban, a munkás lakótelepeken és a falvakban pedig elő kell segíteni az egyéni építkezést. A lakásépítéssel közvetlenül össze­függ az óvodai és a bölcsődei hálózat kiterjesztése. Megfelelő összegeket irá­nyozunk elő gyermekintézmények épí­tésére, elsősorban azokban a körzetek­ben, ahol magas a nőknek a társadalmi termelésben való foglalkoztatottsága, a nagyipari központokban és az új váro­sokban, többek között az ország keleti területein. A Szovjetunió Állami Tervbizottságá­nak, a szövetségi köztársaságok állami tervbizottságainak, az építésügyi mi­nisztériumoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a lakás- és a kommunális építkezések közötti helyes arányoknak és nem szabad eltűrniük az elmaradást a víz- és gázvezetékek, a városi közle­kedések, a kiskereskedelem beruházá­saiban. Rendszerünk, szocialista társadal­munk humanizmusa mindenkor, még a legnehezebb időkben is szembeötlően A népgazdaság legfontosabb ágaza­tai termelésének abszolút növekedése a új ötéves tervben lényegesen na­gyobb lesz mint az elmúlt ötéves idő­szakban, nagyobb mértéket képvisel a növekedés minden százaléka. így pél­dául az ipari termelés növekedésének 1 százaléka a volumen több mint 5 milliárd rubeles emelkedését jelenti, vagyis 1,4-szer többet, mint a kilence­dik és 2,1-szer többet, mint a nyolca­dik ötéves tervben. A 10. ötéves terv újabb nagy lépés országunk termelési potenciáljának nö­velésében, a szovjet állam gazdasági hatalmának erősítésében. Ahhoz, hogy megoldjuk a társadalmi termelés műszaki színvonalának emelé­sére kitűzött feladatokat, és gondos­kodjunk az egész gazdaság dinamikus és hatékony fejlődéséről, jelentős fel­halmozás és a termelés gyors növeke­dése szükséges a termelési eszközök: a munkaeszközök, a vegyianyagok,, a fű­megnyilvánult a munkakörülményekről, az egészségvédelemről, a szovjet em­berek műveltsége és kulturális színvo­nala emeléséről való gondoskodásban. A tizedik ötéves terv Is nagyszabású szocialista intézkedéseket irányoz elő e téren. Hogy kedvező feltételeket te­remtsünk a magas termelékenységű munkához és a dolgozók alkotó képes­ségeinek bőséges kiaknázásához, to­vább fokozzuk a termelési folyamatok gépesítését és automatizálását, és fo­kozatosan felszámoljuk a kézierővel végzett, különösen a nehéz és kevéssé vonzó munkát. Az új ötéves terv időszakában jelen­tősen növekszik a társadalmi tényezők szerepe a termelés fejlesztésében és hatékonyságának növelésében. A káde­rek szakképzettségének színvonala, a kollektívák gyakorlatias, alkotó szelle­me és az egészséges szociális pszicho­lógiai légkör, a dolgozók megfelelő életkörülményeiről való gondoskodás a vállalatoknál, a kulturális intézmények és sportkomplexumok létrehozása, — mindez érdekesebbé és tartalmasabbá teszi az ember életét, kedvezőbben hat a termelés eredményeire. A lakosság egészségvédelme terüle­tén az új ötéves terv egyik alapvető feladata: fejleszteni az orvosi ellátás minőségét, javítani az orvosok és a középfokú szakképzettséggel rendelke­ző egészségügyi személyzet munkájá­nak megszervezését, fokozni a gyógy- íntézmények munkájának hatékonysá­gát. Ezek az intézkedések, a kórházak, klinikák, valamint a munkaterápiás és a sportlétesítmények, üdülők és pan­ziók hálózatának kibővítésével együtt, lehetővé teszik a lakosság szakorvosi szükségleteinek teljesebb kielégítését, a dolgozók üdülési feltételének megja­vítását és az orvosi megelőző tevé­kenységet. Az ötéves terv időszakában tovább fejlődik az általános iskola intézménye. A munkásosztály új nemzedéke mindin­kább növekvő számban kap majd ki­képzést a technikumokban, ahol a szakmai oktatás társul a teljes közép­iskolai oktatással. Növekszik a népgaz­daság számára kiképzett szakemberek száma, különösen a tudomány és a technika új ágazataiban. A tanintéze­tek minden kategóriájában javulni fog az anyagi bázis, tökéletesedik az okta­tási folyamat, hogy a fiatal nemzedék mind mélyebb és szilárdabb ismerete­ket szerezzen, s a kommunista öntudat és erkölcs szellemében nevelkedjék. A 10. ötéves terv éveiben sok minden történik majd a szovjet emberek sok­rétű szellemi Igényeinek kielégítésé­ért. Mind több könyvet és más sajtóter­méket adnak ki, újabb körzetekben lesz vehető a televízió adása, tovább fejlődik majd a művészet minden ága­zata és az irodalom, erősödni fog a kulturális intézmények anyagi bázisa. A szovjet nép anyagi és kulturális szükségleteinek a lehető legteljesebb kielégítése a párt gazdaságpolitikájá­nak legfőbb célja. Ez terveink célja, ugyanakkor a termelés, annak haté­konysága további növekedésének fon­tos előfeltétele. A fő irányok tervezete előirányozza a termelés méreteinek további növelé­sét és a kellő kiegyensúlyozottságot a népgazdaság fejlesztésében. A szovjet gazdaság 10. ötéves terv­ben történő fejlesztésének következő legfontosabb mutatóit határozták meg: 1975. 1980. (tervezett) 1976—80. évi növekedés milliárd rubelben milliárd az 1975. év rubelben százalékában nemzeti jövedelem 24—28 (1973-as árakon) 362 449—462 87—100 ebből: 27—29 fogyasztási alap 266 337—344 71—78 felhalmozási alap 96 112—118 16—22 17—23 ipari termelés 187—206 35—39 (1967. július 1-i árakon) 523 710-729 ezen belül: 38—42 ,,A‘‘ csoport termelése 380 524 540 144—160 „B“ csoport termelése 143 180—189 43—46 30—32 mezőgazdasági termelés (ötévi átlagos volumene 1965 ös 14—17 árakon 1 91 104 — 106 13—15 tőanyagok, a fémek előállításában. En­nek megfelelően a nehézipari terme­lés növekedési előirányzata 38—42 szá­zalék. A nehézipar gyorsabb ütemű növelé­se nem jelenti azt, — mint Leonyid II- jics Brezsnyev a decemberi plénumon megállapította —, hogy csökken a fi­gyelem a közfogyasztású cikkek ter­melésének lehető legnagyobb bővítése iránt. Az ipar ezek termelését az öt­éves tervben 43—46 milliárd rubellel növeli, míg a 9. ötéves tervben ez a növekedés 39 milliárd rubel volt. Jel­lemző az is, hogy a fogyasztási alap az ország nemzeti jövedelmében gyor­sabban nő majd a felhalmozási alap­nál, és 1980 ra 27—29 százalékkal emelkedik, vagyis 71—78 milliárd ru­bellel 1975 hoz képest. A fogyasztási alap részarányának nö­vekedése a társadalmi termelés végső eredményei növekedésének és haté­(Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents