Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-13 / 37. szám, péntek
m 1976. I. 13. 5 irodalomszervezés, irodalmi élet Csehszlovákiai magyar irodalmi életünk eszmei és szakmai irányításában fontos szerepet tölt be a Szlovákiai írószövetség magyar szekciója. Munkájukról és terveikről dr. Csanda Sándortól, a szekció titkárától kértünk tájékoztatást. © A Szlovákiai Írók Szövetségének I. kongresszusán néhány szervezeti változásra kerüli sor. Bevezetésképp beszéljünk az írószövetség szervezeti felépítéséről. — A legnagyobb változás az, hogy 1969 után két nemzeti szövetségre, cseh és szlovák tagozatra oszlott a Csehszlovákiai írók Szövetsége, és közös országos szervezete ma nincs is az íróknak. A csehszlovákiai magyar írók a Szlovákiai Írók Szövetségéhez tartoznak, annak tagjai, de van saját magyar szekciójuk. (Ez egyébként 1951 óta működik.] 9 A magyar szekció munkáját milyen szerv irányítja? — Az Írószövetséghez hasonlóim a magyar szekciónak is van választott vezelősége, mely irányítja a tevékenységét. A szekció vezetőségét a közgyűlés választja. Ezt a kongresz- szus előtt hívják össze. © Kik a szekció választmányának tagjai? — Hét tagja van: Bábi Tibor, Duba Gyula, Egri Viktor, Ordódy Katalin, Szabó Béla, Zs. Nagy Lajos és jómagam. A választmány havonként tart ülést. 9 Nyilván érdekli majd olvasóinkat, hogyan válhat valaki az írószövetség tagjává? — Régebben minden csehszlovák állampolgár jelentkezhetett a szövetségbe, ha publikált legalább két kötetet. Ma a leendő írószövetségi tagoktól azt várjuk el, hogy művészi munkájukkal pártunk kultfirpoliti- t káját támogassák. A kiválasztás tehát elsősorban eszmei kritériumok alapján történik Tavaly alakult egy külön tagfelvevő bizottság, amelynek Vojtech Mihálik az elnöke, magyar részről pedig Rácz Olivér a tagja. # Mi jellemzi ma leginkább a magyar szekció tevékenységét? — Elsősorban az, hogy pártunk kultúrpolitikájának szellemében végezzük munkánkat, ennek megfelelőén érvényesítjük az eszmei és az esztétikai kritériumokat. A szekció szervezésében rendszeresen értékeljük irodalmi életünket, örvendetes, hogy fiatal alkotók jelentkeznek mind a költészetünkben, mind prózairodalmunkban. ami a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődését jelzi, ám arról sem hallgathatunk, hogy fiatal költészetünk egy része nem tud teljesen megszabadulni a neoavantgar- dista hatásoktól. És van még itt egy jelenség, amivel szembe kell néznie a szekciónak: ez a diletantizmus. Azt sem árt bizony olykor tisztázni, ki az igazi író, az eredeti tehetség, és ki nem. Csak így vehetjük elejét, hogy kiadásra méltatlan írások is megjelenhessenek. Ez persze minden nemzedékre érvényes. Úgy gondolom, a felvetett kérdéseket vitában — de jól megfontolt érvekre támaszkodó vitában — lehetne legeredményesebben tisztázni. Kritikánk is jóval aktívabban reagálhatna irodalmunk jelenségeire. # Hogyan jellemezhetné röviden a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődését a XIV. kongresszus óta? — Kétségkívül van pozitív irányú fejlődés. Például azok a fiatal költők, akik néhány éve szinte csak szélsőséges, neoavantgardlsta verseket írtak, ma már a széles olvasóközönség számára is érthető, színvonalas költeményeket publikálnak. A szépprózában is születtek figyelemre méltó művek. A legújabbak közül kiemelném Rácz Olivérnek Álom Tivadar hadparancsa című no- velláskötetét. Az is tagadhatatlan, hogy nemzetiségi irodalmunk erősen heterogén jelenség, amelyben mind eszmei, mind művészi szempontból gyönge írások is nyomdafestéket látnak. A kritikában különösen hiányzik a határozottabb szocialista eszmeiség, a marxista esztétika kritériumainak az érvényesítése. • Mit tehet a szekció a hazai magyar irodalom népszerűsítése érdekében a szlovák és a cseh olvasók között? — Ez a kérdés már 25 év óta vajúdik, minden évben felvetjük a problémát a nemzetiségi irodalmak értékelésekor, s a Madách Kiadóval együtt minden évben küldünk jegyzéket a szlovák fordításra ajánlott könyvekről a Kiadói Főigazgatóságnak. A szlovák és cseh kiadók terveikben ma kevesebb szlovákiai magyar mű található, mint 10—15 évvel ezelőtt. Az Írószövetség vezetősége két évvel ezelőtt szekciónk értékelésekor olyan határozatot hozott, hogy a hazai magyar könyvek javát a Madách Kiadóban adják ki szlovákul is, de ez is meg- valósíthatatlannak bizonyult. A felsőbb szervek támogatják javaslatainkat, de az egyes kiadókban különböző okokkal elutasítják a szlovákiai magyar írók alkotásainak lefordítását. Az utóbbi nyolc évben például csupán a Slovenský spisovatef- ben fordítottak le egyetlen elbeszélésgyűjteményt. Több fordítás jelenik meg a Pravda Kiadóban, de ezek nem szépirodalmi, hanem inkább társadalomtudományi művek. • Az utóbbi időben Magyar- országon is megnövekedett az érdeklődés hazai magyar irodalmunk iránt. Mi erről a véleménye? — Ez mindenképpen örvendetes jelenség és az internacionalista kapcsolatok elmélyüléséről tanúskodik. A szlovákiai magyar Irodalom termékeinek nagy része ma már Magyarországon is kapható, ami azt is jelenti, hogy irodalmunk ebben az irányban való elszigetelődése megszűnt. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy a művek kritikai megítélésében néha szubjektivista vélemények is helyet kapnak egyes magyarországi folyóiratokban. • Milyen feladatok várnak a magyar szekcióra a CSKP XV. kongresszusa előtt? — Állandó feladatnak tartjuk a felkészülést pártunk XV. kongresszusára. Ideológia és irodalom címmel előadást rendezünk. A szekció megalakulásának 25. évfordulója alkalmából értékelni fogjuk a csehszlovákiai magyar irodalom eddigi eredményeit. Ebből az alkalomból a Csehszlovák Rádió magyar adásával együttműködve ünnepi irodalmi estet is tervezünk, melynek műsorát a hazai magyar irodalom legjobb műveiből állítjuk össze. Azonkívül szerzői esteket is szervezünk, és a költészet napját is megrendezzük. Kassán Fábry-konfe- rencián emlékezünk majd meg nagy írónk halálának 6. évfordulójáról. Külön összejövetelt akarunk szentelni fiatal íróinknak. Ezen elemezzük, értékeljük majd eddig közzétett írásaikat, köteteiket. A plenáris üléseken természetesen foglalkozni fogunk az aktuális kultúrpolitikai kérdésekkel és a szekció tagjainak eszmei nevelésével. KÖVESDI JÁNOS— SZILVÁSSY JÓZSEF ÚJ LAKÓNEGYED A kelet-szlovákiai kerület székhelye, Košice a népesedés alakulásának szempontjából hazánk egyik leggyorsabban fejlődő városa. Ezt bizonyítja az a konkrétum is, hogy lakosainak száma már több, mint 170 000 s már az is elmondható, hogy ez a szám a hatodik ötéves tervidőszakban 230 000-re, 1990-ig pedig 280 000-re fog nőni. Nem titok, a lakosság számának ilyen nagyarányú növekedése eredményezte, hogy Košicén az elmúlt három évtizedben nyolc új lakónegyed épült fel. A városi nemzeti bizottság építésügyi osztályának tájékoztatásából a minap megtudtuk azt is, hogy ez év januárjában nagy erőösszpontosítással hozzá láttak a további, 170 millió korona anyagi beruházással épülő kilencedik, mintalakónegyed építéséhez. Hadd tegyük mindjárt hozzá azt is: a „minta“ jelző két szempontból is indokolt. Az egyik, hogy az itt épülő házak nagyobb része építőművészeti és térrendezési szempontból eltér az eddigi hagyományoktól, má részt a tervezők és a kivitelezők megkülönböztetett gondot fordítanak arra, hogy 1977 ig, amikor itt a lakásokba beköltöznek az első lakók, az üzlethálózat, a szolgáltatási házak, az óvodák, az iskolák, az egészségügyi létesítmények is elkészüljenek. —ák Az Interszput.• nyik nemzetkö- zi űrtávközlési szervezet a szó-' cialista országok együttműködése keretében Veszprém megyében új földi állomást épít a műholdak jelzéseinek vételére. (Felvétel: ČSTK — MTI] Jó hang Tárgyilagos értékelés Q A szocialista hazafiság és a proletár iintemacioinalizmus kérdése 0 A Pedagógiai Szemle cikke Már többször szóvátettük, hogy a múltban, főleg az ötvenes években és a hatvanas évek elején a csehszlovákiai magyar könyvkiadás többnyire csak verseket, elbeszéléseket és regényeket jelentetett meg. A társadalomtudomány alig jutott szóhoz. Az utóbbi idő ben azonban megváltozott a helyzet. A szépirodalmi művek mellett egyre gyakrabban jelennek meg tudományos jellegű és igényű kiadványok is. A mai gyakorlat nemcsak a könyvkiadást gazdagítja, hanem lelentősen hozzájárul ahhoz is, hogy eloszlassuk a fejekben néha még ma is meglevő nihilista-nacionalista „ködfelhőket", és jobb legyen a társadalmi közgondolkodás. Egyebek között a közelmúltban jelent meg: (1) Mózsi Ferenc: Nemzetiségi iskola — irodalmi nevelés, Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava, 1973. (2) Ján Ko- toč — Vladislav Kačáni: Ha- zafiságra és internacionalizmusra nevelés. Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava, 1973. Fordította: Szamos László. (3) Közös hazában. Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéi ől: írták: Juraj Zvara, Balázs . Béla, Csanda Sándor, Dusek Imre, Mózsi Ferenc, Mihály Géza; összeállította: dr. Csanda Sándor; Juraj Zvara tanulmányát fordította: Zalabai Zsigmond. Pravda Könyvkiadó, 1972. (4) Az ifjúság szocialista nevelése érdekében. Tanulmánygyűjtemény. írták: Mózsi Ferenc kandidátus, Miroslav Matušták kandidátus, Hasák Vilmos, Jakabné Lelkes Ilona, Valkóné Huszti Rózsa, Tankó László, Róják Dezső, Ján KloC, Alžbeta Bernáthnvá, Matilda 'aTöröková. Kétnyelvű kiadvány. Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava, 1974. Az említett kiadványokról a budapesti Pedagógiai Szemle, a Magyar Pedagógiai Társaság és az Országos Pedagógiai Intézet havi folyóiratának a múlt évi szeptemberi száma (amelyet a napokban kaptunk megj dr. Bodó László, az OPI főigazgatóhelyettese tollából többek között ezt írja: „Négy könyvről, pontosabban egy monográfiáról (1) és három tanulmánykötetről szólunk (2, 3, 4), amelyek az elmúlt három évben láttak napvilágot — meggyőződésem szerint — a pedagógusok igen jelentős segítségeként a Szlovák Szocialista Köztársaságban magyar nyelven. A könyvek a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elvi-politikai, eszmei-pedagógiai kérdéseivel foglalkoznak. A mennyiség (a négykötetnyi anyag] önmagában is jelzi, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság magyar nemzetiségű vezető pedagógusai szívügyüknek tekintik a szocialista haza szeretetére, a proletár internacionalizmusra nevelés problematikájának egészét. Az indokok nagyon világosak: „A szocialista hazaszeretetei és az emberek mély internacionalista meggyőződése a szocializmus építésének és megszilárdításának, valamint egész társadalmunk fejlesztésének jelentős mozgató ereié“ És a következtetés: ,,Ezért a szilárd meggyőződésű lelkes szocialista hazafiak és internacionalisták nevelése egyike az iskola legszebb és legbecsületesebb feladatainak. Az iskola ezáltal jelentős mértékben hozzájárul a szocializmus megszilárdításához hazánkban és egyúttal az egész világ békés, haladó erőinek további fej lődéséhez.“ (2] A kötetek a marxi—lenini nnmzetkoncepció alapján tisztázzák a nemzeti hagyományok szerepét, jelentőségét a szocialista haza szeretetére és az internacionalizmusra nevelésben. E gondolatmenetben hangsúlyt kap az, hogy a nemzeti hagyományok a jelen megértését segítő, a jelent gazdagító értékeinek megítélése a szocialista hazafiságra nevelés tartalmában csakis a proletár nemzetköziség pozíciójából lehetséges. A mai európai szocialista országok a felszabadulással kapták meg a szocialista nemzetté válás lehetőségét. Ebben a folyamatban perdöntő a proletárforradalom győzelme volt, amely elindította a szocialista nemzet kibontakozását. Ez a folyamat korunkban fejeződik be, amely folyamatban különösen is nagy szerep jut a társadalom egészét átfogó kulturális szervező, nevelő munkának. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság soknemzetiségű ország, ahol a szocialista nemzetté válás sajátos körülmények között megy végbe. Az egyik tanulmánykötet (3) igen részletesen mutatja be a szocialista nemzetté vállás történelmi folyamatát, s ebben a nemzetiségek (magyar, lengyel, ukrán, német) helyzetének alakulását, a nemzetiségi kérdés szocialista módon történő megoldását. E történelmi fejlődés kézzelfoghatóan dokumentálja, hogy az 1948—1969 közötti időszakban északi barátaink a nemzetiségi kérdés marxi—lenini rendezésében igen pozitív eredményeket értek el. — Megváltozott a nemzetiségek társadalmi, politikai helyzete, fejlődésük gazdasági feltételei, osztály- és szociális struktúrájuk, szociális jellegük. Nagymértékben kiegyenlítődött a cseh és a szlovák nemzet, valamint a nemzetiségek (kisebbségek] szociális struktúrája, s megváltozott mindkét nemzet és a nemzetiségek nemzeti öntudata is. S mivel az államalkotó két nemzetet és a nemzetiségeket a szocializmus alapjai lerakásának időszakában is a munkásosztály vezette, a cseh és a szlovák nemzet, valamint a nemzetiségek között szoros és kölcsönös kapcsolat alakult ki, a szocialista internacionalizmus és a szocialista hazafiság szellemében jelentősen módosult a nemzeti öntudat. A kétségtelenül pozitív eredmények nem homályosítjilk el azokat a gondokat, megoldatlanságokat, amelyek a nemzetiségek helyzetében jelentkeztek, s amelyek okait a szerzők a két államalkotó nemzet viszonyának rendezetlenségére vezetik vissza. Ezek a problémák az államjogi kérdések féimegoldásos jellegében, a közös államban élő szlovák nemzet államjogi helyzetének és a két nemzet, valamint a nemzetiségek közötti politikaijogi viszonyok biztosításának lebecsülésében jelölhetők meg. Ezek a gondok a szövetségi rendszerrel léptek a megoldás útjára. / ^íoz, hogy a szövetségi rendszer és az alkotmánytör- vény megszülessen, szükség volt Csehszlovákia társadalmi, gazdasági rendjének forradalmi átalakítására, amely feltétele volt a nemzeti kisebbségek új osztálypolitikai és szociális képviselete megteremtésének is — a marxista—leni- nista nemzetiségi politika elveinek következetes érvényesítésére a két nemzet és a négy nemzetiség kapcsolataiban; — a proletár internacionalizmusnak különösen a társadalmi tudatot befolyásoló és formáló érvényesülése feltételeinek a biztosítására; — a nacionalista előítéletek, beidegződések, hamis történelmi mítoszok, a régi burzsoá nevelés és a mai ellenséges propaganda türelmes és következetes lekiizdé* sére, a nagy vagy kis nemzet, illetőleg nemzetiség nacionalizmusával szembeni eszmei harc következetességére a marxizmus—leninizmus alapján; — a két nemzet és a nemzetiségek államalkotó voltának és politikai helyzetének olyan intézményes és törvényes határozatokban történő rögzítésére, amelyek jelentős szerepet töltenek be az egyenjogúság megteremtésében a szocialista internacionalizmus és a sovinizmus elleni eszmei (s ha szükséges: adminisztratív) harc eredményességében. Az 1948—1969 közötti időszak történetének beható és igényes elemzése alapján a szerzők igen nagy figyelmet {Folytatás a 6. oldalon)
