Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-12 / 36. szám, csütörtök
liijel föMit az SÍP MUeema elit 3. Magasra emelik a mércét Űrprogramunk szerint reggel kellett volna Harkovba érkeznünk, azonban amikor a moszkvai Vnukovói repülőtéren jelmutattuk a jegyünket a kezelőpultnál jegyezgető csinos légikisasszonynak, az sajnálkozva ránk nézett és közölte: „Nem indulnak... a harkovi repülőtér a rossz időjárás miatt nem jogad repülőgépeket. Talán majd két óra múlva.“ Harkovi utcakép A kétórai várakozásból nyolc óra is lett. A repülőtér betonpályáiról percenként emelkedtek a magasba a gépek, csak a harkovi útvonalon közlekedő TU—134-es nagy teste gunnyasztott mozdulatlanul, félreállítva. Az este már leeresztette szárnyait, amikor végre értünk jött a légikisasszony, hogy beszállhatunk, nemsokára elindul a gépünk. Egy kis ízelítőt még így is kaptunk a hóviharból, amely egész napra megbénította a harkovi repülőtér életét. Az utasfülkében is éreztük, mint re- megtetik meg a gépet a meg- megújulő széllökések. Földet érve szinte magával ragadta az utasokat a hózáport sodró fer- geteg. Fázósan menekültünk a repülőtér autóbuszába, néhány méternyi bukdácsolás után azonban végleg megfeneklett a Jflrmű a kerekek alá görgetett hótömegben. Gyalogszerrel kellett megtennünk a kijárathoz vezető utat. A repülőtéri kép után azzal számoltunk, hogy a város forgalmában nagy zavarokat okoz a hóvihar. A valóságban azonban ennek a nyomát sem láttuk. Nemcsak az autók, hanem a tömeg- közlekedési járművek is pontosan közlekedtek. Amikor azután a késő esti órákban, a szélvihar lecsendesedése után, nagy sétát tettem a városban, a Lenin körúton és más utcákban a saját szememmel láthattam, milyen összehangolt munkát végez a hóeltakarító műszaki szolgálat. A tehergépkocsik tucatjai menetrendszerű pontossággal közlekedtek, s a hóelevátorok szinte megállás nélkül működtek. Megállapítottam magamban: Itt számolnak azzal, hogy télen hó is eshet, és .alaposan felkészülnek az ezzel kapcsolatos munkára. Ne vegyék rossz néven a Bratislavai Műszaki Szolgálat felelős dolgozói, hogy akkor arra gondoltam: decemberben mily komoly nehézségeket okozott városunk életében egy nem is túlságosan nagy hőesés. A fejlett iparú Harkov egyik Jelentős vállalata a Nagy Októberi Forradalom 50. évfordulója nevet viselő Elektrotechnikai Üzemek. A vállalat vezető dolgozói szívélyesen fogadták a csehszlovákiai újságírókat. Végigvezettek bennünket a gyár óriási műhelycsarnokain, a szociális helyiségeken és mindent elmondtak életükről, munkájukról, amire kíváncsiak voltunk. Az igazgató távollétében helyettese. Patoka Jurij Alek- szandrovics adott átfogó tájékoztatást a vállalat tevékenységéről. Megtudtuk, hogy a kollektíva nemrég ünnepelte a gyár fennállásának hatvanadik évfordulóját. 1965-ben a fél évszázados lubileum alkalmából Lenin-renddel tüntették ki a gyár dolgozóit. A Bolgár Nép- köztársaság ipari fejlesztésében szerzett érdemekért a bolgár kormány a Dimitrov Érdemrendet adományozta a vállalatnak. Az igazgatóhelyettes elmondta, hogy a gyár dolgozói a szovjet népgazdaság valameny- nyi ágazata részére gyártanak elektrotechnikai berendezéseket, közte különféle villanymotorokat. önműködő irányítóberendezéseket, automatikus kap-* csolókészülékeket. A hazai szükséglet kielégítésén kívül gyártmányaikat a világ hatvan- három országába, a szocialista államokba, tehát hazánkba is szállítják. A gyár termékei iránt megnyilvánuló nagy érdeklődés egyebek között azzal is magyarázható, hogy gyártmányaik Igen magas technikai színvonalúak, több mint ötven százalékuk a „Kiváló minőség“ jegyét viseli. E színvonal elérése, megtartása és továbbfejlesztése nem könnyű feladat, az egész kollektíva nagy erőfeszítésének, lelkiismeretes munkájának eredménye. Az elért színvonal a munkások és a műszaki értelmiség magas képzettségét tükrözi. A vállalat kitűnő tervező és technológiai gárdával rendelkezik, munkásainak szaktudása pedig országos hírű. A kilencedik ötéves tervidőszak a harkovi Elektrotechnikai Üzemek termelése rohamos fejlődést ért el. Míg a nyolcadik ötéves tervidőszak folyamán a termelés mennyisége huszonöt-huszonhat százalékkal növekedett, addig a most befejeződött kilencedik ötéves tervidőszakban a gyarapodás meghaladta az ötven százalékot. A munkatermelékenység az utóbbi öt évben ötvenkét százalékkal fokozódott az eredetileg kitűzött 34,9 százalék helyett. Mindenekelőtt ennek köszönhető a mennyiségi termelés nagyarányú bővülése. Nagy szerepet játszott ezen a téren a kollektíva áldozatos munkájával együtt a termelés műszaki átrendezése, az új technikai és technológiai módszerek alkalmazása, a termelés irányításának tudományos megszervezése. nem utolsósorban pedig az élénk szocialista munkaverseny. Az igazgatói irodában ott láthatók azok a vörös zászlók, amelyekkel az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány a kilencedik ötéves tervidőszak folyamán tüntette ki az üzem dolgozóit. Az ötéves tervfeladatok határidő előtti teljesítéséért és kiváló munkaérdemeikért az utóbbi öt év folyamán a vállalat alkalmazottai közül nyolc dolgozót Lenin- renddel, tíz dolgozót az Októberi Forradalom Érdemrenddel, hatvankét dolgozót a Vörös Zászló Érdemrenddel, három dolgozót a Népek Közti Barátság Érdemrenddel, 28 dolgozót a Munkadícsőség Érdemrenddel, közel másfélszáz dolgozót más érdemrendekkel tüntették ki, több mint kétszázan pedig az „ötéves terv élmunkása“ címét nyerték el. A kilencedik ötéves tervidőszak elején az Elektrotechnikai Üzemek dolgozói kezdeményezték a tervfeladatok határidő előtti teljesítésére irányuló mozgalmat. Glusesenko Leonyíd Fjodorovics, a szocialista munka hőse vállalta elsőként, hogy négy év alatt valósítja meg az ötéves terv céljait. A mozgalomba az egész kollektíva bekapcsolódott. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 58. évfordulója előtt már a gyár háromezerötszáz dolgozója jelentette, hogy teljesítette az ötéves tervből eredő feladatait. Többen már az 1976—1978. évi munkatervüket teljesítik. A z egyik óriási műhelycsarnokban — a gyár megtekintése közben — alkalmam nyílt beszélgetni Glusesenko Leonyid Fjodorovics elvtárssal, a szocialista munka hősével. A széles vállú, középkorú férfi elmondta, hogy 1941. a második világháború kitörése óta dolgozik a győrban. Munkába lépése idején tizenöt éves volt. Később elvégezte az esti technikumot. — Igen fontos dolognak tartom a munkások művelődését — jelentette ki határozottan Glusesenko elvtárs —, mivel a technológiai folyamatok mind bonyolultabbá válnak, a technika fejlődése egyre több tudást nagyobb képzettséget követel a munkásoktól. Vagyis az embernek egész életen keresztül szüntelenül tanulnia kell, hogy lépést tarthasson a fejlődéssel. A vállalat széleskörűen gondoskodik a továbbképzés lehetőségeiről. Technikai iskolán tanulhatnak a fiatal dolgozók. Évente mintegy háromezer ember vesz részt a szakképzettség fokozását szolgáló tanfolyamokon. A dolgozók iskolázása terén nagy segítséget nyújtanak a harkovi tudományos intézmények dolgozói. Különösen nagy gonddal törődnek a vezető dolgozók szak- és politikai tudásának szüntelen gyarapításával. Glusesenko elvtárs elmondotta azt is, hogy versenyben állnak a gyár másik szerszámkészítő részlegével, ugyanakkor a részlegek dolgozói között egyéni munkaverseny is folyik. Tudatában vannak annak, hogy a szerszámkészítők munkája nagyban befolyásolja a termelés és a termékek minőségét, ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy kifogástalanul teljesítsék feladataikat. Erre Irányul a szocialista munkaverseny is. A mikor búcsúztunk, Glusesenko elvtárs megjegyezte, hogy kétszer Is járt már Csehszlovákiában, a plzeňi és a klatovyi vállalat dolgozóinak adta át a szovjet dolgozók zászlaját. Szép emlékeket őriz a Csehszlovákiában töltött napokról, a szívélyes légkörű találkozásokról. GÄL LÄSZLÖ A Lenin körúton, (A szerző felvételei) bratislavában, a Kultúra Házában megnyitották Martin Benka nemzeti művész rajzai, akvarelljel és könyvillusztrációi kiállítását. A nagy művésznek mintegy 200 rajzát és 100 illusztrációját állították ki első ízben ilyen nagy számban, amelyekkel a kiváló rajzoló és illusztrátor a szlovák természetet és a szlovák népet dicsőíti. (Felvétel: J. Kolenčík — ČSTK) MIIEN A iimÁSOSZTÁLY ESEMÉNYEIHEZ A CSKP ELSŐ ILLEGÁLIS VEZETŐSÉGE LETARTÓZTATÁSÁNAK 20. ÉVFORDULÓJA A legsúlyosabb Időszakot élte át pártunk nem sokkal a müncheni árulás után, a fasizmus uralma és a második világháború időszakában. A CSKP KB Klement Gottwald vezetésével Idejében megtette a szükséges intézkedéseket az illegális pártmunkához. Már 1938 őszén a párt legális vezetőségén kívül a CSKP I. illegális Központi Bizottsága is megalakult, amelynek tagjai Eduard Urx, Emanuel Klíma, Oto Synek, Viktor Synek, Jan Zilca és mások voltak. A CSKP moszkvai vezetősége. amely a párt tevékenységét irányította, a kommunista és a nemzeti ellenállás egységesítésében — a feldarabolt és megszállt Csehszlovákia feltételei között — a Kommunista Inter- nacionálé irányelveire támaszkodott. Moszkvában, 1939. szeptember 8-án kelt üzenetében Klement Gottwald ezt írta: „A támadó a hitleri Németország. Ez számunkra azt jelenti, hogy erősíteni kell a harcot a fő ellenség ellen, és a Hitler elleni háború támogatását, de élesen el kell zárkózni a nyugati reakciósoktól...“ Teljes összhangban volt ez a Kommunista Internacionále Irányelveivel, amelyek szerint az egész nemzetközi kommunista mozgalomnak egységesen kell fellépnie a fasizmus elleni harc alapvető kérdéseiben. A nemzeti, antifasiszta hazafias front vonala egyike lett a kommunista pártok taktikája alapvető irányvonalainak, éspedig attól a pillanattól kezdve, amikor a fasizmus elleni harc mindenekelőtt a német fasizmus felszámolására és a náci Németország legyőzésére összpontosult. Jelentette ez a szocialista forradalomra való közvetlen orientációtól átmenni a nemzeti felszabadító és antifasiszta harcra való orientációhoz, amely harc lefolyásának és eredményeinek ki kellett alakítania a feltételeket a szocialista forradalom számára. Megvalósítani ezt az irányvonalat az illegalitás és a köztársaság erőszakos feldarabolása kegyetlen feltételei között a CSKP első illegális Központi Bizottságának jutott osztályrészül az SZLKP első Illegális vezetőségével együttműködésben. Nem sokkal 1938 októbere után, amikor a kormány betiltotta a kommunista párt működését Cseh- és Morvaországban (és ugyanezt 1938. október 9-én megtette a szlovák autonóm kormány is), a CSKP I. illegális Központi Bizottsága átvette a párt Illegális hálózatának egész Irányítását és építését az ún. protektorátusban és az elszakított határvidéken, valamint a párt szlovákiai szervezetének általános politikai vezetését (akkor már Szlovákia Kommunista Pártjának vezetését). Rendszeres szikratávíró-összeköttetést tartott fenn Moszkvával és személyes kapcsolatokat az SZLKP I. Illegális vezetőségével. A CSKP I. Illegális Központi Bizottsága vezetésével, amely rendkívül bonyolult időszakban dolgozott a második világháború kezdetén, kiépült a párt Jól konspirált illegális szervezete, amely aktivitásával a leghatalmasabb antifasiszta ellenállási szervezet volt. A CSKP illegális Központi Bizottsága, Eduard Urx elvtárssal az élen, osztályalapokon nyugvó munkáspolitikát valósított meg a párt moszkvai vezetősége irányvonalának szellemében. Hála a szívós munkának, sikerült leküzdeni az első időszakot, amelyet a megszállás és a nácik kegyetlen terrorja előidézte sokk jellemzett. A CSKP tevékenységének helyes orientációját, azt a tényt, hogy megvolt a kapcsolata a néppel és a befolyása rá, bizonyították az 1939. október 28 án lefolyt tüntetések, s különösen az 1939. november 15-i diáktüntetések. A nagyközönségre, a helyes politikai orientációjára gyakorolt ráhatásban pozitív szerepet játszott az illegális Rudé právo is, amely 1939 nyarán kezdett megjelenni, mint a többi illegális sajtótermék is. Sikeresek voltak a CSKP első illegális Központi Bizottsága fáradságos és bonyolult konspirativ munkájának eredményei. Ezért nem csoda, hogy a Gestapo intenzíven nyomozott a kommunisták és főként a vezető funkcionáriusok után. 1940 őszén fedezte fel a Központi Bizottság tagjainak első nyomait. Harmincöt évvel ezelőtt — 1941 februárjában — a CSKP I. illegális Központi Bizottságát a Gestapo kinyomozta és tagjait, Jan Zika elvtárs kivételével, akinek sikerült megszöknie, letartóztatta. A letartóztatottak később mind hősi halált haltak a náci koncentrációs táborokban. Zika elvtárs már 1941 áprilisában megszervezte a CSKP II. illegális vezetőségét. A CSKP I. illegális Központi Bizottságának fáradsága, sikeres tevékenysége és tagjainak hősi halála a bizonyíték, hogy legyőzhetet- lenek a szocializmus és a kommunizmus eszméi, amelyek a munkásosztály és a szocializmus ügye iránt odaadó embereket a legkegyetlenebb fasiszta terror közepette is hősi tettekre ösztönzik. Jni)
