Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-11 / 35. szám, szerda
Szovjet földön az SZKP KXtf. kongresszusa ďfltt 2. Munkára fel... A Vörös térről gyalogszerrel moszkvai városnézésre indulva a forgalmas Gorkij utcán magas kovácsoltvas kerítés mögött néhány ágyún akadt meg a szemem. A hórakások között fagyoskodó fegyverek csövét vastag jégcsapnk- kal díszítette a tél. A kapuoszlopon szerényen meghúzódó tábla feliratából megtudom, hogy az előttem levő emeletes, sárgára festett, kastélyszerü épületben van a Szovjet unió Központi Forradalmi Múzeuma. A Hlohuveci Drótgyár 8 komplex racionalizációs brigádja elsü- sorban a gyártás gépesítésére, gazdaságosabbá tételére és a behozott nyersanyagok pótlására fordítja a legtöbb gondot. Így például Stanislav KndeláS mérnök brigádja az elavult dróthúzógépek korszerűsítésén dolgozik. Felvételünkön a Kudeláš brigád néhány tagja. Bal oldalról a második Stanislav Kudeláš mérnök. fFelvétel: f. Lofaj — CSTK) EGYÜTT, EREDMÉNYESEBBEN AZ IGÉNYESSÉGET AZ ÁBÉCÉNÉL KELL KEZDENI Ez év januárja a komáromi járái számos földművesszüveike- zetében jelentős állomásnak számít. Több nagy gazdaság jött létre a kisebb szövetkezetek egyesülésével, hogy a korszerű termelési feltételek kialakításával kezdhessék a 6. ötéves terv feladatainak megvalósítását. — fíár a járásban már több egyesült szövetkezei kiváló eredményei igazolják e lépés helyességét, mégiscsak „nagy szóm ez nálunk — mondta Pécsi Ferenc, a nernesócsai, lányi, lipovéi, és okánikovói szövetkezetek egyesülésével létrejött 3712 hektáros gazdaság főayronómusa. — Valószínűleg e vidék munkásmozgalmának kiemelkedő egyéniségéről nevezzük majd el az egyesült szövetkezetei. Központja Nemesócsán van — én egyébként Tani/on voltam agronómus — fűzte hozzá. H abozás nélkül a bejárat felé indultam. A múzeum termeit végigjárva arra a meggyőződésre jutottam, hogy ennél szerencsésebben nem is választhattam volna meg a mai délután programját. Egyrészt tanúja lehettem annak, milyen alaposan és céltudatosan kihasználják a Szovjetunióban a politikai nevelőmunkában a forradalmi és a haladó hagyományokat, az építőmunka sikereit, s láttam azt Is, hogy mindezek lránt mily nagy érdeklődést tanúsítanak a szovjet emberek, elsősorban a fiatalság. Másrészt pedig ilyen alaposan, mint ebben a múzeumban, sehol másutt nem ismerkedhettem volna meg azzal, honnan fakad a mai szovjet valóság, hogyan éltek az oroszországi népek a forradalmi munkásmozgalom kezdeti időszakában, miképpen küzdöttek, hogyan harcoltak a proletárok és a többi dolgozó életének jobbra fordulásáért a marxizmus—leninizmus eszméitől vezérelt forradalmárok. Átfogó képet kap a látogató arról az útról, amelyet a Szovjetunió a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól napjainkig megtett. A földszinti kiállítási helyiségekben a látogató betekintést nyer a kommunizmus építkezéseinek egy-egy jelentős szakaszába. Jelenleg a Bajkál-Amur közti vasútvonal építésének eddigi történetével, építőinek életével és munkájának eredményeivel ismerkedhetünk meg. A kiállítás kalauzai egyik csoportot a másik után vezetnek végig a nagyon szemléltetően elrendezett kiállítási tárgyak között, melyek szinte életköreibe hozzák a gigantikus alkotás építőinek a nehéz természeti feltételekkel vívott küzdelmét, egyszersmind az alkotómunka eredménye feletti örömeit, mindennapi életét és azt az elszántságát, hogy sikeresen befejezik a nagy művet, úgy, ahogy azt az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata kitűzte. A forradalmi múzeum gazdag képgyűjteménye lépésről lépésre jeleníti meg előttünk az oroszországi munkások és parasztok forradalmi harcának fontos eseményeit, majd az új társadalom építésének történelmi állomásait. Sz. Ivanov kortárs festő döbbenetes erővel ábrázolja 1905-ben készült „Sortűz“ című alkotásán az első orosz forradalom egyik megrázó jelenetét. E. Vinogradov „Az OSZDMP II. kongresszusa“ nevű műve az 1903-ban tartott kongresszus légkörét idézi fel, amikor Lenin és követői az opportunisták elleni éles küzdelemben győzelemre vitték a forradalmi párt programját. A festmény központi alakja Lenin. V. A. Szeröv „Roham a Téli Palota ellen“ című festményét nézve átérezzük a Nagy Október harcosainak minden akadályt legyőző lendületét, a forradalmárok heroizmusát. V. V. Mes kov a Kreml bevételét feslerte meg, azt a jelenetet, amikor kibontott vörös zászló alatt a felfegyverzett munkások, katonák és matrózok a Miklós kapun keresztül benyomulnak a Kremlbe. M. B. Grekov a polgárháború hőseinek fergeteges lovasrohamát festette meg a Voronyezs környéki harcokban. K. Sz. Petrov-Vodkin a ..Munkáscsalád Október első évfordulóján“ nevet viselő színpompás képe a vörös lobogók alatt menetelők felvonulására készülő munkáscsalád optimizmusát vetíti elénk. A. V. Movadov, B. V. Naganszon, D. Romasz, C. Ugarov és más művészek alkotásai az országépítés, a falu szocialista átépítése hősi időszakát idézi. Az építőmunka évtizedeit a hitleristák gaíád támadása után ismét a harc időszaka váltotta fel. A szovjet nép a Nagy Honvédő Háborúban újból bebizonyította törhetetlen erejét, teljesítette internacionalista küldetését. A forradalmi múzeumban számos festőművész alkotása állított emléket a szovjet emberek hősi küzdelmének, mérhetetlen áldozatvállalásának. Kiemelkedik közülük P. A. Krivnnogov „A kurszki ív“ című remekműve, amely a második világháború egyik döntő ütközete színhelyére viszi el a nézőt, ahol a szovjet harckocsizok az ellenséges páncélosok ezreit semmisítették meg. A súlyos küzdelmekkel teli évek után a rég várt győzelem feletti örömujjongást hirdeti V. F. Stranih nagy méretű vászna, „A győzelem ünnepe — 1945. május 5-e“. A Vörös teret emberek tömege lepi el, Moszkva felett tűzijáték pazar fénye bontakozik ki, fényszórók világítják meg az eget, a Kreml tornyán messze ragyog a forradalom győztes ötágú csillaga, a kép közepén fénypompában emelkedik ki a Mauzóleum, a forradalom halhatatlan vezérének, Leninnek a nyughelye. A képzőművészeti alkotások szemléltető keretbe vonják a múzeum kiállítási tárgyait. A termekben járva szinte úgy érzi az ember, hogy a kommunista párt történetének lapjait forgatja, megelevenednek előtte a forradalmi küzdelem eseményei, harcosai, a forradalmárok rettenthetetlen elszántsága, önfeláldozása. Az eszme győzelméért vállalták a kínszenvedést és a halált is, de utolsó leheletükig kitartottak, mert tudták, hogy új erők lépnek a helyükbe, szilárdan hittek igazságos ügyük győzelmében. Bilincsek, melyekkel a forradalmárok kezét és lábát béklyózták meg, szöges vasbélyegzők, melyekkel testüket égették, ólomgolyóval ellátott kancsukák és más kínzóeszközök emlékeztetik az utódokat, mily nehéz utat jártak meg azok, akik vállalták a forradalmi eszmék hirdetői úttörőinek szerepét. A forradalom győztes útjának azonban nem tudott gátat vetni a terror, a börtön és a kivégzőosztagok sortüze. A forradalom nagybecsű ereklyéi közé tartoznak a Nagy Október győztes harcosainak fegyverei, ruhái és különféle használati tárgyai. Az egyik üvegszekrényben őrzik L. A. Nyíkolajev kopott bőrkabátját, viseltes sapkáját és pisztolyát. Nyikola- Jev 1917-ben, az Októberi Forradalomban Pétervárott a rozs- gyesztvenszkoi körzet vörös- gárdistáinak egységét vezette. Ott láthatjuk a partizánok kezdetleges, házi készítésű fegyvereit is, amelyekkel a polgárháború idején felvették a harcot a fehérgárdistákkal és az imperialista hatalmak állig felfegyverzett intervenciós csapataival. Meghatottan álltam meg a legendás hírű forradalmár, Zalka Máté arcképe előtt. A szekrényben ott látható a szablyá- ja, magas kitüntetései, iránytűje, mappája. Egész életében a forradalmi eszmék győzelméért küzdött, 1937-ben hősi halált halt Spanyolországban a fasiszták elleni harcban. A múzeum írásbeli emlékei között rábukkantam „Az orosz munkás-, katona- és parasztképviselőtanácsok országos kongresszusának 1917. október hó 26-án (ó-stílus szerinti tartott összgyűlésén egyhangúlag elfogadott békehatározat“ magyar nyelvű szövegére és a „Kommunista könyvtár“ 3. számú kiadványára, melvet Rudnyánszky Endre fordításában 1918-ban Lipcsében jelentettek meg a magyar kommunisták. A mikor néhány nap múlva a kujbisevi Volgái Erőmű óriási csarnokában jártam és a húsz hatalmas turbina fáradhatatlan forgását figyeltem, egv szürke fpdelű könyvecske jelent mng lelki szemeim előtt, amellyel ebben a múzeumban találkoztam. A könyv az „Oroszországi villamosítási terv“ címet viseli és 1920-ban dolgozta ki a szovjetek nyolcadik kongresszusa tárgyalásainak alananyagaként az Oroszország Villamosítására Alakított Állami Bizottság. A polgárháború csatái és az intervenciósok támadásai még nem fejeződtek be, am’knr Lenin 1920 elején célul tűzte ki a villamosítás merész és szigorúan tudományos tervét, amely akkot a világban sokak előtt megvalósíthatatlan álomnak tűnt. „Most kell - elkészíteni — hangsúlyozta Lenin —, hogy szemléletesen. népszerű formában ismertetett, érthető és világos (ugyanakkor alapjaiban teljesen tudományos) perspektívával fellelkesítsük a tömegeket: rajta, munkára "fel — s 10—20 év alatt villamosítjuk egész Oroszországot, az ipart is, a mezőgazdaságo* is.“ A szovjet nép szinte a semmiből kezdte meg a villamosítási program megvalósítását, s nem egészen másfél évtized alatt a szovjet áram- termelés Európában a második, a világban pedig a harmadik helyet érte el. A második világháború után komplex jelleget kapott az erőművek építése. A Lenin nevét viselő kujbisevi erőmű 2.3 millió kilowattos teljesítményével először szárnyalta túl a legnagyobb amerikai vízi erőmű teliesítményét. Azóta felépült a volgográdi, a bratszki és a krasznojarszki erőmű 2.53. 4.1 és 6 millió kilowatt teliesíiménnyel. így valósította meg a szovjet nép mindnn munkaszakaszon a kommunista Dárt által kitűzött célokat. Teljesítette a kilencedik ötéves terv alapvető társadalmi-gazdasági feladatait Is. 1975-ben a nemzeti jövedelem 362 milliárd rubelt ért el, egy év alatt tehát 14 milliárd rubellel gyarapodott. A nemzeti jövedelem négyötöde a nép életszínvonalának emelését szolgálja. A szovjet dolgozók lelkesen készülnek az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak, az új ötéves terv feladatainak megvalósítására. A népgazdaságfejlesztési terv javaslatát országszerte megvitatták és céljait teljes egyetértéssel, támogatják a szovjet emberek. GÁL LÁSZLÓ Fontos a nagy parcellák kialakítása Az egyesült szövetkezettel kapcsolatban gyakran beszélnek igényes feladatokról, kezdeti nehézségekről. Hogy ez ebben az esetben is mennyire helytálló, azt Pécsi elvtárs az idei tervekből kiragadott néhány példával érzékeltette. — Szántóterületünk 65,1 százalékán, azaz 2335 hektáron termesztünk szemeseket. Ebből a búza vetésterülete 1085, az árpáé 350, a kukoricáé pedig 900 hektár. A gazdaságos termelés érdekében iparkodunk nagy parcellákat kialakítani, bár ez most még nem sikerült minden esetben. Például csak a búza 37 parcellán van „szétszórva“, s ez a betakarításnál sem az emberi, sem a gépi munkaerő kihasználása szempontjából nem nevezhető gazdaságosnak. Oka az, hogy még mind a négy szövetkezet külön végezte a vetést. A jövőben ez megváltozik, hiszen elmondhatom, hogy kevés összevont gazdaságban olyan kedvező a terület a nagy, 100—200 hektáros parcellák létrehozására, mint nálunk. A vetésterv felállításánál a megfelelő fajták kiválasztására is kellő gondot fordítottak. A négy szövetkezet hasonló természeti feltételek mellett gazdálkodott, s eredményeik alapján az ősszel úgy döntöttek, hogy a búza vetésterületének nagy részén, 678 hektáron Szávát, s több mint 300 hektáron pedig Libelullát vetnek. Az árpából az Ametisz 300, az Elgí- na pedig 50 hektáron- kerül a földbe. — Központi pártszerveink felhívására — mely a mezőgazdasági dolgozókat a szemes takarmányok intenzívebb termelésére és a velük való takarékosságra szólítja fel — a legnagyobb mértékben egyetértünk — folytatta az agronómus. Ennek megfelelően állítottuk fel a kukorica vetéstervét. Mint már említettem, 900 hektáron termesztünk az idén, ez megközelítőleg 200 hektárra! több. mint amennyit az elmúlt évben a négv szövetkezetben összesen vetettek. Sok takarmányra van szükségük — önellátók lesznek e a takarmány fél ékből? — Ha sikerül teljesítenünk a tervet. Nem lesz könnyű, hiszen búzából és kukoricából 56 mázsát, árpából pedig 53 mázsát terveztünk hektáronként. A szemesekből tehát 1297 vagon termést várunk. Ebből az állami alapokba 390 vagonnal adunk el, amihez hozzászámíthatunk még 44 vagon vetőmagot is. Pontos számokat az állattenyésztésről egyelőre nem tudok mondani, de egy példát megemlítek: a tehénállomány jelentős, megközelítőleg 980 körül mozog az állatok száma, s nagy a sertéstenyészet is. A szemesek mellett a tömegtakar- mányok sem hanyagolhatok el, az évi szükséglet e téren 1189 vagon. Silókukoricából 300 hektáron 350 mázsás hozamot terveztünk. A lucerna vetésterülete 450 hektár, ebből 150 hektárnyit szánunk zöldfogyasztásra, 25-öt szénának és 25-öt magnak, 250 hektár terméséből pedig lisztet készítünk. Cukorrépát 270 hektáron termesztünk. A múltban ennél sem voltak rossz eredményeink. Ez is nagyban hozzájárult a jó takarmányozáshoz. A mezőgazdasági termelés „nem tető alatt folyik“, ezért mindig számolni kell azzal, hogy az időjárás közbeszól. Szerintem ez adja meg munkánk szépségét, változatosságát, hiszen még nem volt két teljesen egyforma esztendő. De a gyűléseken is mindig azt hangoztattuk, hogy az időjárás nem lehet egyedüli mentség az esetleges gyenge hozamokra. Éppen ezért az igényességet már a legegyszerűbb talajmunkáknál, a mezőgazdaság ábécéjénél kell kezdnni, mert később ezen múlhat a magasszintű technika, a kemizálás stb. sikere is. Reméljük, hogy ennek tudatában van az alig kéthónapos új gazdaság minden dolgozója. Növelik a szója és a kender vetséterületét Amint Pécsi Ferenc elújságolta, még két jelentős feladat hárul rájuk az említetteken kívül: 100 hektáron szóját, 65 hektáron pedig kendert is termesztenek. Szóját a négy szövetkezetből eddig csak Nemesócsán termeltek — sikerrel. A termés mindig jóval meghaladta a 20 mázsád hektáronként. Ezért az egész mennyiséget azon a részen akarják elvei ni. méghozzá egy parcellán. A kender több gondot okoz majd sok kézi munkát igényel, még egyáltalán nincs nálunk gépesítve a termesztése. Ezért a négy falu határához köze! jelölték ki a parcellákat, és 98 mázsás hozamot terveztek. A jó munkaszervezés érdekében létrehozták a központi gépparkot, úgyhogy a nemes- ócsai udvarról, ha kell, egyszerre 80 traktort indíthatnak útnak reggelente. Ez is hozzájárul a munkák időbeni elvégzéséhez. Például a búza fejtrágyázását már január első felében maguk mögött tudhatták, jelenleg pedig a cukorrépa műtrágyázása folyik Négy falu, négyféle elképzelés. A közös cél az, ami ősz- szefűzi őket. Nemcsak papíron, hanem lélekben is. Ezt véltem kiolvasni Pécsi Ferenc bizakodó tekintetéből, és azokéból, akikkel találkoztam, bár a nevüket nem kérdeztem. MALINÁK ISTVÁN A Központi Forradalmi Múzeum épülete (A szerző felvétele)
