Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-06 / 31. szám, péntek
Középpontban: a mai ember Pártunk XIV. kongresszusának határozata egyértelműen megállapítja: A művészet küldetése, hogy gazdagítsa szocialista valóságunkat és formálja a szocialista társadalom új típusú építőinek arculatát. A filmművészet szerepének és küldetésének fontosságát e tekintetben aligha kell különösebben hangsúlyozni, hiszen a gyakran idézett Lenin mondás arról, hogy „minden művészei között számunkra legfontosabb a film“, a humanizmust hirdető, a szocialista embert formáló, a tudatos, az értelemre ható filmekre vonatkozik. S hogy a kolibai stúdió dolgozói, illetve alkotásaik mennyiben lettek eleget a szocialista filmművészettel szemben támasztott igényeknek és követelményeknek, s a vállalat hogyan járult hozzá a párt kultúrpolitikai irányelveinek__ teljesítéséhez — erre kértünk választ dr. JÁN PODHRADSKÝTÔL, a Szlovák Filmgyártó Vállalat központi igazgatójától: Tényleg betegek? OSVALD ZÁHRADNÍK ÜJ SZÍNMÜVÉRŐL — A CSKP XIV. kongresszusa egy válságos és ellentmondásokkal terhes időszak után tett pontot. Ezt a bonyolult és veszélyes időszakot részletesen elemezte és az eseményeket a nevén nevezte a „Tanulságok“, mely társadalmunknak világos útmutatást adott a jövőt i IU? tőén. — A szlovák filmművészek vállalták, hogy a hibák felszámolására irányuló törekvéseket művészi munkájukkal fogják segíteni. Nem könnyű úton indultunk el. Ám már a kong resszus évében büszkén elmondhattuk, hogy munkáskörnyezetből is merítettünk témát. Ez Jozef Režucha Remek fickók című filmje volt. A XIV. párt- kongresszust követő évben vitathatatlan sikernek könyvelhettük el a Ján Nálepka kapitány életéről szóló filmet, melyet Holnap késő lesz címmel a Bieloruszfilm-stúdióval közös vállalkozásban készítettünk. A válságos helyzetből való kivezető úton jelentős eredménynek tekinthetjük Ján Lacko mindkét filmjét, az Ember a hídon és a Messze az ég címűt. Míg az előbbi a felszabadulás előtti népfelszabadító harcokkal foglalkozik, az utóbbi az első burzsoá köztársaság idejéből meríti témáját. — A jelentős történelmi évfordulók, a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánk felszabadulása társadalmunk érdeklődésé• nek középpontjába került; a jubileumok új alkotások készítésére ösztönözték filmeseinket is. Az akkori idők egyéneinek magatartását, helytállását alkotóink különféle történetek révén hozták közelebb korunk emberéhez. Štefan Uher A völgy, valamint Nagy éjszaka, nagy nap című filmje, továbbá Martin Tapák Halhatatlan nap, Vladislav Pavlovié Az ismeretlen vadász trófeája, Andrej Lettrich Találkozás és Jozef Re- tucha A szökevény élete című műve immár a szlovák filmtörténet szerves része. Az alkotások sikeresen reprezentálták filmgyártásunkat nemcsak nálunk, hanem a határon túl is. Az említett politikailag elkötelezett művekhez sorolhatjuk Peter Jilemnický elbeszélésének filmváltozatát, a Katarína Padychová vétke című alkotást is, melyet Martin Hollý rendezett; a mű kifejezően érzékelteti a burzsoá köztársaság falusi nyomorát. — Megkülönböztetett figyelmet érdemel ezenkívül még két film, mely a falu szocialista átalakulásának folyamatát ábrázolja. Dušan Kodaj az Egy asszony útja című alkotásában a forradalmi átalakulásokat élő falu asszonyainak állított emléket. Más történetet mutat be Martin Hollý az Aki esőben távozik 'című filmjében; a politikailag igényes alkotás művészien és meggyőzően ábrázolja az egykori béresek életszemléletének megváltozását. Korunk emberének a szocialista társadalom öntudatos építőjévé válása megköveteli az alkotóktól, hogy olyan műveket készítsenek, melyekben napjaink embere magára Ismerhet. Mert vajon van-e mondanivalója a mai közönség számára Jozef Režu- cha Napfordulójának? Kétségkívül. Vagy az Oöovái paszto- rálé alakjaiban nem ismer-e magára korunk vidéki embere? A Tüzes útkereszteződések vagy az Akiket megérintett az idő, A megbocsátó idő című filmeknek bizony van mit mondaniuk az Ifjúságnak. Hiszen fiatal kortársainkról, érdeklődésükről, gondjaikról, a szocialista közösségbe való beillesz- kedésflkről szólnak. A szlovák játékfilmgyártás fejlődését a párt XIV. kongresszusa óta a legmeggyőzőbben igazolja Mar tin Hollý legújabb filmje, a Láz. Az alkotás egy kis üzem életében mutat rá a válságos évek ellentmondásaira, visszásságaira, a szocialistaellenes erők mesterkedéseire, a dolgozók magatartásában és gondolkodásmódjában történt változásokra. A film világos eszmei töltete révén^ elhatárolódik a zűrzavaros időszaktól és megfelelő művészi formában szól kortársainkhoz. • A párt XV. kongresszusa előtt a filmgyártó vállalatra igényes feladatok hárulnak. Hogyan készülnek erre a /e- lentős politikai eseményre? — A szlovák játékfilmgyártás eredményes fejlődése az utóbbi években — azt hiszem — olyan pozitívum, mellyel filmeseink méltóképpen köszönthetik a kongresszust. Sokkal intenzívebb fejlődés tapasztalható azonban a rövidfilm-gyár tásban. A film mint olyan, viszont nem csupán művészet, hanem áru is, tehát készítik, gyártják. Dolgozóink a párt XV. kongresszusa tiszteletére sok sok felajánlást tettek. Nem szeretnék ezekből csupán egykét példát véletlenszerűen kiragadni, azoban meg kell jegyeznem, hogy a kötelezettségvállalás keretében például a Láz és A megbocsátó idő, valamint a Hely a házban, továbbá az Egyazon kártyákkal című filmek forgatócsoportja lerövidítette a gyártási időt, ami gazdaságilag sokezer koronás megtakarítást jelent. Nagyon jelentős számunkra azoknak a dolgozóknak a kötelezettségvállalása is, akik a kolibai stúdió építésén dolgoznak: a kongresz- szus tiszteletére vállalták, hogy meggyorsítják az építés ütemét. © Vállalatuk dolgozói az utóbbi években sokat fáradoztak azon, iwgy elegendő mai témájú film készüljön. Hogyan kívánják azonban biztosítani, hogy a kortárs témát megfelelő művészi szinten ábrázolják? — A mai téma hosszú távon nemcsak a dramaturgiai tervben, hanem alkotóink tevékenységében is élenjáró helyen sz? repel. Rendezőinknek van mire alapozniuk, hiszen e téren már hagyományaink vannak. Nem szeretném elkiabálni, de van elegendő forgatókönyvünk, a következő évekre is. Már néhány ötlet forgatókönyvvé kerekedett, van amelyik röviden testet ölt. Az idén készülő kilenc filmből négy kortárs témát dolgoz fel. Jozef Zachar rendező a vasmű környezetébe helyezve filmjének cselekményét a munkáskollektíva összetartásáról és elvtársiasságáról vall a Véremet is a barátomért című művében. Az évi filmtermést teszi színesebbé a Szerel rnem, Rača című humoros tör ténet, mely a szlovák és grúz szövetkezeti parasztok életéből meríti témáját. Ivan Bukovčan már elkészítette a „tátrai trilógia“ utolsó részének forgató- könyvét; az előbbi két részt Réztorony és Sastoll címmel már évekkel ezelőtt láthattuk. A legújabb darab címe Az elveszett völgy. Távlati terveink tehát eszmeileg tiszta, művészileg igényes filmeket ígérnek, olyanokat, melyeknek mondanivalója a mában gyöke rezik és a nézők számára von zók lesznek. ® A filmgyártás során szem előtt kell tartani a nézők eltérő igényeit is. Hogyan kívánják elérni, hogy a filmek hatóereje a lehető legnagyobb legyen? — Hát a néző bizony nagy úr. A maga névtelenségében kiszámíthatatlan és kiismerhetetlen, mert szociológiai szempontból nem tudjuk felmérni igényeit. Riztosan csak annyit tudunk, hogy a nézők fiatalok, mert a mozilátogatók 80 százaléka a fiatal korosztályhoz tartozik. A közönség ma már határozottan műveltebb és váloga- tósabb is. Egyre gyarapszanak az ismeretszerzés, a kikapcsolódás, a szórakozás, az aktív és főleg a passzív pihenés lehetőségei, s az ember természetesen közülük a legkellemesebb utat-módot választja. A közönség nem egységes közeg, befő gadóképessége nem valamilyen meghatározott vagy kívánt mechanizmus alapján működik. — Az elmúlt évtized ingadozásai után a mozik látogatottsága viszonylag megállapodott. Sőt a mozifilmeket a tévénézők milliói is látják. Ez nem jelent kufárkodást, hiszen nálunk a film és a televízió egyaránt törődik az emberek arculatának formálásával, gon doskodik művelődésükről és szórakozásukról. — A közönség évről évre nagy érdeklődéssel kíséri a dolgozók filmfesztiválját. A szemlék már szinte életünk velejárói. Persze, ezen a téren is van még mit tennünk és javítanunk. Talán hiányolhatjuk a moziműsorok jobb, szakszerűbb és rendszeresebb propagálását. S hiányát érezzük az igényesebb, megalapozottabb filmkritikának is. Néhány film bemutatása során talán nem lenne célszerűtlen rövid bevezetőt mondani az alkotásról, vagy beszélgetni a látottakról. Türelmetlenül várjuk a filmek propagálását célzó ötletes kiadványokat, vagy a színes műsorfüzeteket is. Osvald Záhradník új szíművé- ben, amelyet az elmúlt hét végén mutattak be a bratislavai Kis Színpadon, tulajdonképpen nincs egyetlen egészséges ember sem, mondhatná a felületes szemlélő. Valamennyi figura különböző testi és lelki sérülésekkel bajlódik. Gara Titusz valamikor Amerikába is kivándorolt jobb megélhetés után, de nem bírta a hajszát, hazajött. Most az új lakótömbben lakik, mert régi házát és kertjét városrendezés miatt felvásárolták tőle. Belan, aki egy apróhirdetés kapcsán kopog be Garához a börtönből jött: évekkel ezelőtt tiltott határátlépést követett el, mert eltökélte, hogy megkeresi hűtlen feleségét és annak nyugatnémet barátját. Tettleg is bántalmazta őket. Kristek néni a szomszéd lakásban lakik, s látszólag csak két dolga van: vigyáz a nála albérletben lakó, harmincegynéhány éves Javorská erkölcseire és mindig bekopog Garához, ha olykor látogató érkezik. Erkölcsi „gondoskodása“ odáig terjed, hogy azt is megszabja lakótársnőjének, milyen cipőt, ruhát vásároljon. Szerepel még a színműben a csinos, fiatal Milica, aki sportrepülős volt, s egy szerencsétlenség következtében megbénult a lába. Feltűnik Gross, a híres zongorahangoló is, aki ma már csak mankóra támaszkodva tud úgy- ahogy járni. Valamennyien beteg emberek, ez kétségtelen, de egészségesek is, mert nem nyögszanak bele a sorsukba, tesznek és tenni akarnak azért, hogy tartalmasabban teljenek napjaik. Erről a nem könnyű és nern probléma mentes tenni akarásról szól Záhradník A legszebb páva című színműve. Többen leírták már, hogy Záhradník elsősorban a dialógusok mestere: ezúttal is ez a darab egyik erőssége. A szerző egyre több szereplő bevonásával tágítja a kört, s az egyéni problémák így emelkednek fokozatosan társadalmi horderejű gonddá: hiszen sok, nagyon sok ilyen beteg egészséges ember él közöttünk, akin több emberséggel, olykor csak apró figyelmességgel segíthetnénk. Mert alapjában, véve egészséges emberek ők: szeretnének megszabadulni problémáiktól, nem akarnak magányosan élni, de legtöbbször egyedül nem képesek kitörni a gondok, bajok csápjai közül. Ez a legfőbb tanulsága Záhradník új színmüvének, amely érdekes, átlagon felüli kama radarab, de nem hibátlan. Az előző színművének (Kinek ül a toronyóra) sajátos légköre, lí- raisága csaknem teljesen feledtette a kompozíció, s a jel ifin ábrázolás fellelhető fogyatékosságait. Ez a színmű itt és most játszódik, tehát konkrét környezetben, mai szereplőkkel. S itt már hiányoljuk a szereplők árnyaltabb jellemzését, a megfelelő színpadi megjelenítését. tehát a dialógusokból kiszűrődő problémák hitelességét. A darab első részének páva- szimbóluma is meglehetősen hatástalan marad, mert nincs jól felépítve és ami a legfontosabb: a jelek szerint nincs végig gondolva. S ha mindezek ellenére azt írjuk, hogy az előadás az átlagosnál jóval nagyobb élményt nyújt, akkor ez a színmű említett erényei mellett elsősorban Miloš Pietor rendező és a színészek érdeme. A rendező a darab hangvételének megfelelő eszközökkel állította a színpadra a művet, s vigyázott a ritmustörésre is. A sok dialógus és kevés mozgás ellenére nem éreztünk különösebb üres járatot. A szereplők közül különösen Gustáv Valach dörmögő, mormogó, de arany szívű Garája figyelemre méltó. Meg kell jegyeznünk, hogy Valach alig két hónappal a Lear király címszerepe után merőben más területen is ilyen magaslatokra lépett. A többi szerepekben Ivan Rajniak, Beta Poničanová, Viera Strnisková, Božidara Tur- zonová és Branislav Koreň já tékának tapsoltunk. TÖLGYESSY MÁRIA SZILVÁSSY JÖZSEF EGY KÉPTÁR TÍZ ÉVE Jubileumi kiállítás Nitrán és Komáméban Az elmúlt napokban ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját* a nitrai képtár. Az eltelt egy évtized alatt a képtár 755 festményt, 161 plasztikai alkotást, valamint 688 grafikai lapot gyűjtött egybe. Pongrácz Károly, Scliülle Gusztáv, Massányi Edmond, Ľudovít Slamka, Bártfay Gyula, Maxirnilián Schurmann, Ľudovít Jelenák nitrai művészek alkotásain kívül más ismert szlovákiai festő műve is a képtár tulajdonát képezi. A számok, statisztikák a képtár életében persze nem a legfontosabb tények. A 10 éves nitrai képtár érdemeit sokkal inkább aláhúzza az a sok értékes tárlat, amelyet itt rendeztek, hiszen ezek sok ezer érdeklődőnek nyújtottak maradandó művészi élményt. A jubileumhoz méltó, rangos tárlaton most a legismertebb szlovákiai képzőművészek alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. Többek között A. M. Bazovský, Martin Benka, Csemiczky László, fán Zelibský, Spanner Edit, Szabó Gyula, Lőrinci Gyula és mások alkotásait láthatjuk most. A kiállítás kulturált belső elrendezése külön elismerést érdemel'. Elsősorban dr. Stefan Valent igazgatót illeti a dicséret, akinek szakszerű munkássága a képtár hatáskörén túl is kihat a többi nyugat-szlovákiai galériák és múzeumok tevékenységére is. A „Tízéves a nitrai képtár“ című kiállítást mától kezdve a komáromi Duna- menti Múzeumban is megtekinthetik az érdeklődők. Az értékes tárlat minden bizonnyal itt is sikert arat majd, hiszen az érdeklődők a már ismert alkotókon kívül új nevekkel és érdekes képzőművészeti próbálkozásokkal is megismerkedhetnek. SZUCHY M EMIL Gustáv Valach és Ivan Rajniak a színmű egyik jelenetében Jelenet a Láz című filmből
