Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-06 / 31. szám, péntek

ERŐSÖDIK A SZOLIDARITÁS ANGOLA NÉPÉVEL GYŰRŰZIK A FRANCIA—SZOMÁLIÁI VISZÁLY (bolyLátás az 1. oldalról) forduló alkalmából nemzetközi szolidaritási konferenciát tar­tottak Luandában, az Angolai Népi Köztársaság fővárosában, A tanácskozáson részt vevő több mint 80 küldöttség, külön­böző államok, nemzetközi szer­vezetek és nemzeti felszabadító mozgalmak képviselői támoga­tásukról biztosították a külföldi agresszió ellen küzdő fiatal af­rikai államot. A delegátusok felhívással fordultak országaik lakosságához: támogassák az angolai hazafiak hősies harcát és követeljék kormányaiktól az Angolai Népi Köztársaság elis­merésit, az intervenciósoknak, a szakadár erőknek, a külföldi zsoldosoknak és a fajüldözők­nek nyújtott minden támogatás' beszüntetését. Addisz Abeba — Eteki Mbou- moua, az Afrikai Egységszerve­zet főtitkára táviratban üdvö­zölte Akostinho Netot, az An­golai Népi Köztársaság elnökét az MPLA megalakulásának 15. évfordulója alkalmából. A fő­titkár táviratában meggyőződé­sének adott hangot, hogy az MPLA-nak Angola teljes felsza­badításáért, a kolonializmus és imperializmus ellen folyó har­cát teljes siker fogja koronázni. Az etiópiai rádió az ünnep alkalmából sugárzott adásában hangsúlyozta, hogy az MPLA ál­tal alakított angolai népi kor­mány győzelemre viszi az or­szág függetlenségéért folyó har­cot. Buenos Aires — Az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bi­zottsága Buenos Airesben köz­zétett nyilatkozata megállapít­ja, hogy az angolai népnek or­szága teljes felszabadításáért, függetlensége megszilárdításá­ért, az imperializmus, a fajgyű­lölet és a maoizmi^s erői ellen vívott küzdelem a világ népei s az összes haladó és demok­London — Anglia sokkal egy­értelműbb örömmel és meg­könnyebbüléssel fogadta Cole­man amerikai közlekedésügyi miniszter döntését, mint Fran­ciaország. A britek ugyanis csak azzal számoltak, hogy a döntőbíróként szereplő ameri­kai miniszter legfeljebb hathó­napi kísérleti időszakra enge­di meg a Concorde szuperszó- nikus utasszállító gép menet- rendszerű amerikai járatait. A tizenhat hónapos próbaidő te­hát kellemesebb volt a vártnál. „örülünk, hogy lehetőségünk van bemutatni: a Concorde szá­ratikus erők támogatását élvezi. Nicosia — A Ciprusi Egysé­ges Demokratikus Ifjúsági Szer­vezet táviratban kérte fel Ma- kariosz ciprusi elnököt és a ciprusi kormányt: ismerje el az Angolai Népi Köztársaságot. Bécs — Az Osztrák Béketa- nács felhíváss-al fordult az oszt­rák kormányhoz, javasolja, hogy ismerje el az Angolai Né­pi Köztársaságot. Bonn — Belgiumban gyüle­keznek azok a nyugatnémetek, akik Angolába akarnak zsol­dosnak elszegődni. A toborzó akcióról a nyu­gatnémet sajtó eddig nem igen vott tudomást és csak elvétve közölt róla küKö’di jelentése­ket. A Stuttgarter Zeitunq csütör­töki számában első ízben kö­zölt önálló riportot brüsszeli tudósítójától, aki a „La Renais­sance“ kávéházban találkozott a „fejvadászokkal“. A belga fővárosban összesen négy kávé­ház szolgál a zsoldosok tobor- zóhelyéíil. A toborzók a jelentkezők ré­szére takarékbetétet nyitnak egy belga bankban. „A szép bankjegyeket csak akkor látjuk meg, amikor a munkát már el­végeztük“ — mondta az egyik zsoldos. Angolában győznie kell az igazságnak, és „igaza annak van, aki gyorsabban lő“ — mondotta egy másik zsoldos és „munkamorálját“ így fogalmaz­ta meg: „Foglyokat nem ej­tünk... Mi mindig csak a sza­bad világ szabadságáért harcol- tumk és jó munkánkat jól meg­fizetik. Ez a „munka“ olyan érzés, mint a búcsúi céllövöldéi pufogtatás. A belga hatóságok nem támasztanak nehézsége­ket, hiszen nem tiltják a lör- vények, hogy bárki is egy ide­gen hatalom katonai szolgála­tába álljon“. mottevő környezetrombolás nél­kül működik“ — jelentette ki Peter Shore kereskedelmi mi­niszter. „Bölcs és értelmes ha­tározat, nagyon örülünk“ — mondotta Henry Marking, a British Airways ügyvezető igaz­gatója. A British Aircraft Cor­poration (a Concorde angliai gyártója) szerint a 16 hónap méltányos próbaidőszak. „A Concorde áttörte az ame­rikai hangküszöböt“ — lelken­dezik a Guardian. „A Concorde váratlanul bőkezű engedélyt ka­pott“ — írta a Daily Mail. LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke csütörtökön a parlamentben fogadta Pedro Pirfist, a Zöld-foki-szigetek Köz­társaság miniszterelnökét. PÚJA FRIGYES magyar kül­ügyminiszter háromnapos hiva­talos látogatásra Oj-Delhibe ér­kezett. Indiai tartózkodása so­rán találkozik Indira Gandhi miniszterelnökkel és tárgyalá­sokat folytat Csáván külügymi­niszterrel is. A LENGYEL SZEJM alkot- mánymódosító bizottsága Hen­ryk Jablonski, az államtanács elnöke vezetésével ülést tar­tott. NYIKOLAj PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Eilnökségének elnöke üdvözlő táviratot intézett U Ne Win- hez, a Burmái Unió Szocialista Köztársaság elnökéhez az or­szág nemzeti ünnepe, a függet­lenség kikiáltása 28. évforduló­jának alkalmából. MOSZKVÁBAN befejezte 11. ülését a KGST tervezési együtt­működési bizottsága, jóváhagy­ták az 1976—80-as évekre szó­ló együttműködési tervet és tárgyaltak a tagállamok közöt­ti szocialista gazdasági integ­ráció fejlesztésének további lehetőségeiről. A CHILEI ELLENÁLLÓK bi­zottsága Havannában közölte: értesülései szerint a pekingi kormány 100 millió dolláros hitelt folyósít a chilei fasiszta juntának. JAIME GAZMUREI, a betiltott Chilei Munkás-Paraszt Egység elnevezésű szövetség jelenleg Európában tartózkodó vezetője kijelentette, hogy a katonai junta vezetői között magas ran­gú informátoraik vannak, akik kiszivárogtatják a híreket az illegalitásban megjelenő újsá­gok számára. AZ FGTB, a legnagyobb bel­ga szakszervezeti szövetség or­szágos megmozdulást tervez a kormány gazdaságpolitikai tör­vényének a dolgozók érdekeit sértő rendelkezései ellen. LAOSZ és Thaiföld határán újabb incidensre került sor. A Vientiane! sajtó ezt az akciót a CIA provokációjának tekinti. NYOLC NATO-ország részvé­telével rövidesen egyhónapos hadgyakorlatot tartanak Norvé­gia északi részén. Párizs — „Franciaország vá­dat emel Szomália ellen“ — ilyen és hasonló címekkel szá­molnak be csütörtökön a pári­zsi lapok a francia kormány­nak arról a lépéséről, hogy a Biztonsági Tanács összehívását kérte és visszahívta nagyköve­tét Mogadishuból, Szomália fő­városából. A kormányt támoga­tó sajtó az ügy kapcsán igyek­szik hangulatot kelteni a Fran- cia-Szomália igazi függetlensé­gét követelő ellenzéki erők el­len és azt hangoztatja, hogy Szomália „szítja“ ezt az ellen­zéki mozgalmat. A Figaro hang­súlyozza: „Franciaország elha­tározta, hogy felvágja azt a fe­kélyt, amelyet Szomália állan-. dó nyílt és titkos beavatkozása jelent az afarok és isszák fran­cia területének életébe“. A UHumanité viszont rámu tat, hogy a most lezajlott tra­gédiáért súlyos felelősség ter­heli a francia kormányt, mert fegyveres erőket vetett be a túszok kiszabadítására, amikor a tárgyalások megindultak és a fiatal túszok helyzete — a szemtanúk elbeszélése szerint egyáltalán nem volt válságos. A lap megállapítja: El kell ítélni gyerekek túszként való fogva tartását. Ez a módszer semmivel sem indokolható. Ugyanakkor azonban rá kell mutatni arra is, hogy a fran­cia kormány — függetlenséget ígérve — tulajdonképpen az eddigi neokolonialista rend­szert akarja örökössé tenni Djiboutiban vagy ahogy hivata­losan nevezik az „afarok és New York — Az ENSZ Biz tonsági Tanácsa szerdán helyi idő szerint a délutáni órákban öszeült, hogy megvitassa a Co- more-szigetek Franciaország el­len benyújtott panaszát. Az In­diai-óceán, Délkelet-Afrika part­jainál elterülő szigetcsoport múlt év júliusában nyerte el függetlenségét. Az új afrikai ál­lamot az ENSZ-közgyűlés 30. ülésszakán felvették a szerve­zet tagjai sorába; hasonlókép­pen tagja lelt az Afrikai Egy­ségszervezetnek. Franciaország azonban szeretné legalább a szigetcsoport legnagyobb és leggazdagabb részét, Mayotte szigetét megtartani. Február 8- ára népszavazást hirdetett Ma­yotte szigeten annak eldöntésé­re, vajon a lakosság csatlakozni kíván-e a volt gyarmatosítójától függetlenné vált többi sziget­hez. A Comore-szigetek képviselő­isszák francia területén". Ez a magatartása teremtett olyan feszültséget, amely a most le­zajlott eseményekhez vezetett. A francia iskolásgyermekek kiszabadítása és a francia és szomáli katonaság azt követő összecsapása nyomán egyre fe­szültebb a helyzet a francia fennhatóság alá tartozó afar és issza terület, valamint Szomália határán. A párizsi tájékozott forrásokat idéző hírügynökségi jelentések beszámolnak arról, hogy csütörtök reggel Párizsból négy katonai szállító repülőgé­pen több mint 800 francia ka­tona indult a helyszínre. A két ország közti feszültsé­get fokozza az a tény, hogy mindeddig nem sikerült egy hétéves francia kisfiú nyomára bukkanni. A francia tengeren­túli területek és ügyek állam­titkára azzal vádolja a Szomá­liái hatóságokat, hogy a busz­ból elhurcolták a gyermeket. Szomália párizsi nagykövete visszautasította a vádat. A francia nagykövet levelet Intézett a Biztonsági Tanács elnökéhez és kérte, hogy a ta­nács sürgős ülésen vitassa meg a francia és a szomáli csapatok összetűzésének ügyét. A fegyveres összecsapás szín­helye Szomália és a francia fennhatóság alatt levő afar és issza közti határterület volt, előzménye pedig francia isko­lásgyermekek fogságba ejtése. A BT tagjai egyelőre magánjel­legű megbeszéléseket tartanak a francia kérdés megvitatásá­ra. je felszólalásában hangsúlyoz­ta: A Mayotte-sziget szerves ré­sze az új afrikai államnak és Franciaország tervezett akciójá­val a Comore-szigetek területi integritását, függetlenségét, szuverenitását és egységét sérti meg. Hasonló nézetet képviselt több afrikai felszólaló, köztük Bissau-Guinea, Szomália, a Mal- gas Köztársaság, Guinea, Algé­ria, Kenya, Líbia, Tanzánia és Egyenlítői Guinea képviselője. Louis de Guiringaud francia nagykövet a tervezett népsza­vazást „a francia alkotmány előírásaival“ indokolta. Idi Amin ugandai elnök, az AESZ jelenlegi elnöke a szer­vezet támogatásáról biztosítot­ta a Comore-szigeteket. Az ugandai elnök az Afrikai Egy­ségszervezet ezzel kapcsolatos álláspontját üzenet formájában juttatta el a BT februári soros elnökéhez. A Concorde áfťňrte a gátat Angliában kedvezően fogadták az amerikai döntést A COMORE-SZIGETEK ÜGYE A BT ELŐTT 1976. II. 6. (Folytatása 2. oldalról) gyakran semmitmondónak lát­szó apróság. Elmondta, hogy ezeket az információkat a Sza­bad Európában egész embercso­port gyűjti. Ebbe a csoportba tartozik Pavel Pecháček. Bizo­nyos információkat szerzett a könnyűatlétikai Európa-hajnok- ságon. Pavel Pecháček ebben az anyagban írja: „Az európai baj­nokságon részt vett néhány csehszlovák állampolgár, akik maguk kerestek fel engem. Ez nem azt jelenti, hogy ezzel semmit nem kozkáztattak, ezért inkább egyenként, néha egé­szen elrejtőzve beszéltem ve­lük.“ Továbbá közli a beszélge­téseket és néhány olyan dolgo­zó nevét, akik gyakran utaznak a Nyugatra, és akiket Pavel Pecháček jelentésében úgy jel­lemez, hogy lojálisak ugyan a rendszerrel, de tudatuk legmé­lyén nem értenek egyet vele. és nem akarják elrontani ügyü­ket a Szabad Európában sem. Van egy olyan feljegyzés arról a beszélgetésről, amit egy cseh­szlovák tudományos dolgozó feleségével folytatott, aki részt vett egy franciaországi tudo­mányos értekezleten: „Ez a hölgy részletesen tájékoztatott munkahelyéről, (— néhány sze­mély helyzetéről és gondolko­dásmódjáról, hangulatáról és arról, hogy miként reagálnak egyes nemzetközi eseményekre. Arról is tájékoztatta Pavel Pe­cháček urat, hogy véleménye szerint a Szabad Európának mit kellene műsorába iktatnia ahhoz, hogy meggyorsítsa a „belső párbeszédet“ (a valóság­ban tehát a felfordulást], s er­ről David Abshire úr, az ameri kai kongresszus nemzetközi rá­diós bizottságának az elnöke is megemlékezett 1975. október 30-i beszámolójában. A hölgy válaszait lefordították angol nyelvre, és megkapták a Strict­ly Confidential pecsétet. A kö­vetkező nyugati látogatás al­kalmával mindkettőnek megma­gyarázzák, hogy rokonaik egy­szer már adtak információkat, tehát akkor ez esetben miért ne beszélhetne egészen barát­ságosan a tudományos dolgozó úr is. Az anyag, amelyet elhoz­tam, ez esetben egy 1969. au­gusztus 26-i jelantés, melyet egy prágai informátor adott át, s amely Karéi Jezdínskyre, a Csehszlovák Rádió akkori belg­rádi tudósítójára vonatkozott. Ez az információ késztette a CIA-t arra, hogy azonnal utána- küldje Belgrádba egyik ügynö­két, aki akkor az egyik belg­rádi hírügynökség tudósítója volt, és állást ajánljon fel a Szabad Európában. Az itt leírt jellemzés Karéi Jezdínsky jel­lemzése, olyan világos, a Jez­dínsky gondolkodásmódját és céljait ismertető adatok annyira meggyőzőek, hogy a CIA urai­nak véleménye szerint Jezdín­sky megérett a „defektusra“, ahogy ezt a saját slangjuk sze­rint mondják. A CIA ezután le­hetővé tette Jezdínskynek, hogy titokban Münchenbe, a Szabad Európa rádióba látogasson, ahol találkozott a rádióállomás csehszlovák osztályának vezető dolgozóival. A müncheni út után három héttel emigrált Belgrádból, és azonnal belépett a Szabad Európába. Most csak szórványosan és röviden szólok a csehszlovákiai informátorok­kal való beszélgetésekről. Ter­mészetesen ott minden infor­mátorról teljes nevet tartalma­zó névsort vezetnek, s azokról a személyekről is, akik az in­formációkat nyújtják. KÉRDÉS: Milyen módszerek­kel került a közelükbe, hogyan nyerte meg őket? VÁLASZ: Ügy vélem, hogy nem lenne célszerű itt a for­rásokat felsorolni. Általános­ságban azonban elmondhatom, hogy egyes dolgozók nagyon gondatlanul bánnak a titkos anyagokkal. Nem gondolnak ar­ra, hogy bizonyos anyagot a Szabad Európa megvásárol. És ha már az eladásnál vagyunk, hoztam néhány olyan tipikus információt, amiből az emigrán­sok ma is igyekeznek pénzt csinálni akár a Szabad Európá­ban, vagy egyenesen a hírszer­ző szolgálatban. Pl. egy infor­máció: Repo Holman: „Prágá­ban a kommunista párt — azok szerint a jelentések szerint, amelyeket legutóbbi üléséről megtudtam — csak azt veszi fel tagjául, aki 20 000 koronát ad.“ Ez a tanácskozó testület múlt év novemberi közgyűlésé­ről származó autentikus felvé­tel. Az ehhez hasonló informá­ciókat a CIA a múltban is hi­teleseknek tüntette fel. KÉRDÉS: Rendelkezésünkre állnak ezek a beszélgetések, ugyanúgy, mint a Szabad Eu­rópa Rádió úgynevezett tudósí­tóinak a névjegyzékei, tehát az olyan hallgatók névjegyzékei, akik bármilyen írásos kapcso­latban állnak ezzel az intéz­ménnyel. Miért érdeklődik a CIA ennyire ezek iráni a látszó­lag ártatlan levelek iránt? VÁLASZ: Az amerikai hír­szerző szolgálat gondosan kiér­tékeli a Csehszlovákiából érke­ző leveleket, amelyeket a hall­gatók írnak. Amint megérkezik a második levél, vagy ha már az első is egy olyan területről vagy vállalatról szól, amely iránt a CIA érdeklődik, a hall­gatóról, vagyis most már a tu­dósítóról nyilvántartási lapot vezetnek. Ha csak részben közli személyi adatait vagy álnevet használ, leveleit nagyon gon­dosan tanulmányozzák. A ta­pasztalatok szerint a hallgatók személyét a harmadik—ötödik levél után lehet rögzíteni. Ha érdekes, akkor a CIA igyekszik felderíteni a tudósító kilétét a lakóhelyén, pl. külföldi turisták segítségével. Időnként alkal­mam nyílt betekinteni a Sza­bad Európa Rádió tudósítóinak nyilvántartásába, ahol különfé­le feljegyzések találhatók. Csak néhány példát ezek közül: így pl. egy chrudimi ember, akinek a nevét nem említem meg, ta­lán felismeri saját magát. Fe­lesége Slatiňanyra jár a varró­nőhöz. Egy városszéli családi ház tulajdonosa. A válságos években kizárták a pártból, s információkat ajánlott fel a Szabad Európának funkcioná­riusokról és néhány politikai szerv tanácskozásairól, ame­lyekre ismerősei segítségével bejuthatott. A Szabad Európa brüsszeli és londoni fedőneves címére írt. Egy további hallgató, ez eset­ben prágai, a Csehszlovák Ál­lamvasutak alkalmazottja, egy gyermek apja, aki egyenesen arra a kérte a Szabad Európát, tegye lehetővé, hogy megszök­jön Csehszlovákiából. Vagy egy kolíni hallgató, utóneve Jirí, a közlekedési ipariskola diákja, nagyon részletes jellemzést adott környezete politikai hely­zetéről, s további információ­kat nyújtott az iparról és eh­hez hasonlókról. Egy Karéi ne­vű hallgató, a Prága melletti Jílovéből, a Tyršova utcából ír a Szabad Európa brüsszeli és londoni címére, s már nagyon régóta egyenesen felkínálta az együttműködést a Szabad Euró­pával. Csakúgy, mint Štefan P. Ostrava III. kerületi lakos, és így folytathatnám tovább. De azért nincsenek olyan sokan. Láttam nyilvántartási lapjaikat címeikkel, a jelentéseikről ké­szített feljegyzéseket és néhány levelüket is. Szinte hihetetlen, hogy egyes emberek a hazájuk iránti ellenséges érzületből mi­re képesek vállalkozni, mit kí­nálnak a Szabad Európának, amelyről közismert, hogy a CIA intézménye. így pl. egy tanító­nő Prága 4. városkerületéből, aki rendszeres tudósító, Mirko nevű fiát 8 éves kora óta ar­ra késztette, hogy minden leve­léhez sajátkezűleg is hozzáír­jon, éspedig olyan szellemben, ahogyan az anya írt A Szabad Európa csoportokat is szervez hallgatóiból és ezeket aztán a CIA kíséri figyelemmel. Néha gyűléseket rendeznek a termé­szetben, pl. a Tátrában. Ilyen csoportokat szervezett pl. egy bizonyos Karéi a Rumburk mel­letti Zahrádky-ből, Ľuboš Bene- šov nad Ploučnicibôl és mások.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents