Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-27 / 49. szám, péntek

Nem az ország, még csak nem is a levicei (lévai) járás legnagyobb mezőgazdasági üzeme. Az öt falu szövetkezetéből társult ötezer hektáros gazdaság egyik sarkától a másikig Így is harminc kilométer a távolság. Itt a szervező és irányító munkában van tehát bőven tennivaló. Annál is inkább, mert a Kalná n/Hronom-i központhoz nem egyszerre csatlakozott a további négy szövetkezet. így a távlati fejlesztési tervet újra és újra át kellett és még át is kell dolgozni. Miközben Varsányi György mérnök, a szövetkezet elnöke beszámol a gazdaság helyzetéről, kiváló eredményeikről alig ejt néhány szót. Annál többet mond a reálissá vált lehetőségekről, hogy most már valóban nagyüzemi módon gazdálkodjanak. Lelkes szavaiból mintha a pártszervezetek évzáró taggyűléseinek és a járási pártkonferenciáknak a szelleme csendülne ki: „Valamennyi részlegünkön politikai- gazdasági szempontból részletesen elemezzük az ötödik öléves terv eredményeit, és ezek alapján kritikai igényességgel tervezzük a jövőt.“

Az öt szövetkezeiben a társulás előtt eléggé eltérőek voltak az eredmények. De azt is meg kell mondani, hogy min den efsz-ben volt olyan termelési ágazat, amelyben jobb eredményt, hozamot értek el, mint a többi szövetkezet. Mindegyiknek volt erőssége és gyenge pontja. A társulással természetesen nem egyik napról a másikra változott meg a helyzet. Hogy csak egy példát említsek: Az egyik kálnai fial- tatóban kocánként 21 malacot választottak el, a másikban nyolccal kevesebbet teljesen egyenlő feltételek mellett. Nos, hogy kocánként az átlag „csak“ 18,7 malac lett, abban ez a tizenhármas állag erősen negatív szerepet töltölt be. Az efsz házatáját ezen a téren még így sem érheti bírálat, mert a tervezett 7998 malac helyett 8534 malacot választót tak le.

Bár a tejtermelésnél nem ennyire szembeötlő a különbség, azért Pekár Márton vagy Váradi László napi fejési átlagához viszonyítva olyan fejő is akadt, aki évi átlagban tehenenként és naponta öt liter tejjel fejt kevesebbet. De az öt szövetkezeten, illetve most már részlegen belül is van különbség. A mohi szövetkezetben például átlagosan 2982 liter tejet fejtek tehenenként, a bajkaiban pedig 2226 litert. Ezek a két részleg fejési átlagai. A társult szövetkezet így is teljesítette, sőt túlteljesítette a

KIVÁLÓ EREDMÉNYEK MÉGSEM ELÉGEDETTEK

tejeladási tervet. De ha valamennyi fejőgulyás olyan eredményt ért volna el, mint például Pekár Márton a tehenenként 39Ö0 literes átlaggal, akkor ...

A növénytermesztésben távolról sem voltak ennyire eltérőek az eredmények. Azaz voltak, de objektív okok miatt. Mert 1974 Őszén az időjárás úgy beleszólt a vetési terv agrotechnikai határidejébe és még inkább a követelményeknek megfelelő talajelőkészítésbe, hogy egyes dűlőkben úgyszólván latyakba kellett beleszórni a magot. Hatvan hektáron még így is árpával pótolták az ősziek tervezett vetésterületét. Szerencséjükre, ha az árpa nem is adott rekordhozamot, (hektárontként „csak“ 45,6 mázsát), a jó. minőség következtében 150 vagonnal többet értékesíthettek sörárpaként, mint

1974-ben. Pénzben ez megközelítőleg 340 ezer korona különbséget tett ki, a szövetkezet javára. De hogy visszatérjünk még a búzához: amelyik dűlőben megfelelő magágyat készíthettek, ott 63 mázsa volt az átlagos hektárhozam. De a Korsós dűlő csak 38 mázsás átlagot adott. Ezért lett az átlagos hektárhozam búzából „csupán“ 49,3 mázsa. Igaz, járási viszonylatban ez nem rekord, de a legjobbak közé tartoznak vele. A jó eredmény bizonyítéka az is, hogy a szemesekből tervezett 765 vagon termény helyett 855 vagonnal termeltek.

Hosszúra nyúlna a felsorolás, ha a termelési eredmények mindegyikét megemlíteném. A cukorrépáról mégis szólok, mert arról az évzáró közgyűlésen is sok szó esett. Először azért, mert a 164 hektáron átlagosan 472 mázsa termett. Náluk ez jó eredmény, hiszen a traktorosok már a talajelőkészítés során alapos munkát végeztek, a sarabolásnál ugyancsak gondosan dolgozlak. Mindent egybevetve, biztosították, hogy a szövetkezeti tagok a gondjaikra bízott területen betarthassák az optimális egyed számot. A tagok többsége eleget is tett ennek a saját érdekében is ésszerű követelmény

nek. Jó páran azonban a kimért területen nem végezték el az agrotechnikaiing elengedhetetlenül szükséges munkát. Igaz, náluk több volt az egyedszám, de a gyom is. Ezért került be ez a tétel az évzáró értékelésbe is. Mert az az optimálisnál több egyedszám nem azt eredményezte, hogy azon a parcellán több cukorrépa termett, hanem azt, hogy részben a sűrűség, részben a gyom olyan nehézséget okozott a traktorosoknak, hogy azokon a parcellákon a kiszántás megközelítőleg kétszer annyi időt követelt, mint a gondosan megművelt területeken. Ráadásul a hektárhozam lényegesen alacsonyabb volt. Más munkaterületeken is akadtak fogyatékosságok. A főbeszámoló és a vitafelszólalók azonban nem az évekkel ezelőtti ledorongoló hangnemben beszéltek a fogyatékosságokról, hanem tárgyilagosan elemeztek. Ügy, hogy tanulni lehessen belőlük. Okulni az előttük álló feladatok eddiginél is sikeresebb teljesítése érdekében.

Gondolom, hogy az olvasók

A Klement Coiiivald banyaipari vállalat libušíni üzemének CSSZBSZ 30. ifjúsági szocialista munka- brigádja, amely a Nejedlý I. részlegben a szovjet pajzs- és keretducolási módszerrel dolgozik, jelenleg a „CSKP XV. kongresszusának munkaközössége“ cim elnyeréséért versenyez. Felvételünkön: Karel Hanes, a CSSZBSZ szocialista brigád élmitnkása (balodalon) josef fakoubekket. a csoport egyik tagjával tanácskozik.

nem kedvelik túlságosan a számokat, statisztikai adatokat. Mégis leírok néhányat, amelyek azt bizonyítják, hogy a társult szövetkezet nem gazdálkodik rosszul. Tejből ugyan csak egy százalékkal teljesítették túl a tervet, de ez magyarázható azzal, hogy a társulás után a korszerű istállók építése, ezzel párhuzamosan a szakosítás még csak folyamatban van. Hasonló a helyzet a takarmánymalommal is, amelyet szomszédaikkal közösen építenek. Ha a takarmánymalmot és a tehéntartás szakosítását is beszámítjuk a szövetkezet termelésének fejlesztésébe, akkor a társult gazdaság bizonyára jóval maga mögött hagyja a tavalyi 2800 literes átlagot.

Húsból az árutermelés lényegesen jobban alakult. Marhahúsból 15, sertéshúsból 10 százalékkal többet adtak el, mint amennyit az állami terv előirányzott. És ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy a szakosítás ideális feltételei a társulás kezdeti éveiben még nem alakulhattak ki olyan mértékben, ahogy azok a folyamatos gazdaságfejlesztés keretében adva vannak. A társulás gyümölcse még csak érik. Jól érik. Ezt a termelési eredményeken túl már a gazdaság jövedelmezőségén is lemérhetjük.

Ezt ismét számokkal is lehet igazolni. Az öt szövetkezetben

1974-ben átlagosan 18 780 korona volt egy dolgozó jövedelme, tavaly pedig már 24 540 korona. Ilyen összeget nem lehetett csak úgy a mellényzsebből kifizetni. 1974-ben egy dolgozr átlagosan 72 541 korona, a múlt évben pedig 96 189 korona értéket termelt ki. Könnyen kiszámítható tehát, hogy tavaly a tartalékalapba így is lényegesen több jutott, mint a korábbi években.

Mint említettem, a sok probléma ellenére a termelési-gazdasági tervet minden téren túlteljesítették. Ám amint a címben írtam, mégsem elégedettek.

A vezetőség a fogyatékosságokért elsősorban önmagát bírálta. Elemezték, mit nem tettek még meg azért, hogy most már valóban éljenek a nagyüzemi termelés nyújtotta lehetőségekkel. Ne fordulhasson ismét elő, hogy két fejőgulyás évi teljesítménye között 2000 liter tej legyen a különbség.

Születnek az elképzelések, a tervek. A magam részéről csak üdvözölni tudom azt az elégedetlenséget, amely újabb, nagyobb, a társadalmi érdekeknek megfelelő feladatok elérésére sarkallja a társult szövetkezet dolgozóit, vezetőit.

HARASZTI GYULA

NAGYÜZEMI GAZDÁLKODÁS - GONDOKKAL

A Gemerský Jablonec-i (Gömőralmágyi) Május 9. Egységes Földművesszövetkezet a Rimavská Sobota i (rimaszombati) járás egyik legnehezebb feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági üzeme. A 2700 hektáros szövetkezeti határ legnagyobb része rét, legelő és gépekkel csak nehezen művelhető dombos terület. Ez a körülmény jelentős mértékben befolyásolja a gazdálkodás eredményességét.

— Szlovákia azon kevés egységes földművesszö vetkezeteinek egyike a mienk, amelyekben a gabona betakarításkor még kévekötő aratógépeket is kell használni — magyarázza Agóes Géza elvtárs, a szövetkezet elnöke. — Ezeket a gépeket azonban nálunk többnyire lánctalpas traktorokkal kell vontatni. Szántóterületünk mindössze 1200 hektár. Ennek csak alig harmincöt százalékán alkalmazhatjuk a komplex gépesítést. A többi parcellán a traktorosok és a gépkezelők részére egyaránt balesetveszélyes a munka. Helyzetüket nehezíti az is, hogy a sík terület egy részét úgyszólván évről-évre elönti a Gortva patak. A víz néhány évvel ezelőtt még a falut is veszélyeztette. A szabályozási munkák elhúzódása miatt a szövetkezet dolgozói a közelmúltban saját erejükből javítottak valamit a helyzeten.

— Üt ével ezelőtt társultunk az ajnácskői, a dob- fenéki és a péterfalvai szövetkezetekkel — mondta később témát váltva az elnök. A növénytermesztés és az állattenyésztés terén a termelés értéke 30—30 százalékkal nagyobb, mint a külön gazdálkodás idején. A termelés fokozásával párhuzamosan növekedtek a költségek és a ráfordítások is. így egyelőre még nem dicsekedhetünk kimagasló sikerekkel.

Az elmúlt esztendő nem kedvezett a szövetkezet dolgozóinak. Az év elején a tavalyelőtti rendkívüli kedvezőtlen őszi időjárás miatt nagy mértékben meghibásodott gépek javítása okozta a legtöbb gondot. A szokásosnál mintegy kél héttel korábban beköszöntött meleg újabb gondokat okozott a szövetkezetben. Összetorlódott a munka a határ minden részén. Nem sikerült biztosítani a permetező repülőgépet, ami elsősorban a burgonyapenész elleni védekezést akada- lyozta meg. A szép termést ígérő burgonyaföldeken rövid idő alatt elszáradt a növényzet.

—> Ezek a tényezők eredményeink alakulását nagymértékben befolyásolták — folytatta. — Gabonából a tervezett 33,4 mázsa helyett csak 30,7 mázsát értünk el hektáronként. Ez valamivel jobb volt a járási átlagnál, és az öl évvel ezelőtti terméshozamhoz viszonyítva csaknem tizenhárom mázsás növekedést jelentett, az elégedettségre azonban még így sem volt okunk. A hüvelyeseknél tervünket csak ötven százalékra sikerült teljesíteni. A legnagyobb lemaradás azonban a burgonyatermesztésben történt. A más években szokásos 150—180 irtázsás hektárhozam helyett az elmúlt évben mindössze harmincöt mázsás k átlagtermést takaríthattunk be. így a növénytermesztésben összesen több mint kétmillió korona veszteséggel zártuk az évet. jó eredményeink tavaly csak a takarmánynövények, a mák és a dohány termesztésében voltak.

Az állattenyésztésben ennél valamivel kedvezőbb volt a helyzet. Az utóbbi évek folyamán elsősorban az állatállomány növekedésére fordítanak nagy gondot. Kimagasló sikerek azonban az állattenyésztésben sem születtek. A fejési átlag mindössze 2245 liter volt. Két tehénistállóban ez ugyan jóval meghaladta a 3000 litert, de a fiatal tehenek viszonylagos nagy száma lerontotta az átlagot. A tejeladás tavalyi 560 ezer literes tervét ennek ellenére hiánytalanul sikerült teljesíteni. Sajnos, ugyanez nem mondható el a húseladással kapcsolatban, mindössze 97 százalékra teljesítették tervüket.

— Már évek óta komoly gondot okoz az állattenyésztésben a megfelelően képzett szakemberek hiánya — panaszolta az elnök. — A növénytermesztésben már három főiskolai végzettségű fiatal dolgozik nálunk. Az állattenyésztésben viszont csak több-kevesebb gyakorlattal rendelkező szakemberek képességeire támaszkodhatunk. Annak ellenére, hogy már huzamosabb ideje jó kapcsolataink vannak a mező- gazdasági szakiskolákkal, ezt a problémát nem sikerült megoldanunk. Erről a vidékről tapasztalatom szerint kevesen érdeklődnek az állattenyésztői munka iránt. Jelenleg két tanuló fiatalnak fizet ösztöndíjat a szövetkezet.

A Gömöralmágyi Földművesszövetkezet tavaly a koncentrált takarmányok fogyasztásában sem tartozott a rimaszombati járás élenjáró gazdaságai közé.

Egy liter tejhez 35 dekagramm, egy kiló marhahús előállításához csaknem három kiló, s egy kiló sertéshús előállításához pedig négy kiló és 12 dekagramm koncentrált takarmányt használtak fel.

— Az idei évben ezen mindenképpen változtaüli akarunk — mondta Agócs Ernő, a szövetkezet főzoo- lechnikusa. A szigorú takarékossági intézkedések bevezetésével januárban egy liter tej kitermeléséhez már csak 29 dekagramm, egy kilő marhahús előállításához már csak 75 dekagramm, a sertéshizlalásban egy kiló súlygyarapodáshoz pedig csak három kiló és 72 dekagramm koncentrált takarmányra volt szükség.

A koncentrált takarmánnyokkal való takarékoskodás egyik legfontosabb feltétele a jó minőségű tömegtakarmány biztosítása. A mi feltételeink között azonban ez sem mondható könnyű feladatnak. A dombos területekről batakaritható széna és egyéb takarmánynövények termésének csak egy kis része sorolható az első minőségi osztályba. Sokat segítene ezen a helyzeten egy korszerű takurmányfeldolgozó létesítése.

A szövetkezet szakembereinek egyre komolyabb gondot okoz a növekvő termelési feladatok teljesítéséhez szükséges munkaerő biztosítása is. |elenleg mintegy ötszázra tehető a dolgozók száma. Fiatalok azonban kevesen vannak a szövetkezetben. A dolgozók átlagos életkora már jóval meghaladja a negyven évet. A nyári csúcsmunkák idején az egyes községek ipari dolgozóit és a tanulóifjúságot is segítségül kell hívni.

Lehetőségeinkhez mérten nagy figyelmet és tekintélyes anyagi eszközöket fordítanak a gépesítésre. Sajnos, ez sem mondható egyszerűnek. Évek óta nem tudunk trágyázó gépeket vásárolni,, pedig ezeknek a meliorációs meszezésnél is jó hasznát vennénk. A robbantással történő trágyázáshoz a járásban kevés a lőmester. Ez a módszer különben az itteni terepviszonyok között még annyira sem hatásos, mint a sík parcellákon. Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy a mi körülményeink között az átlagosnál gyorsabb a gépek elhasználódása.

Előreláthatóan az idei év sem lesz könnyű a szövetkezeti dolgozók számára. A szövetkezet vezetői a tervek készítése során számoltak is ezzel. Reálisan felmérték a lehetőségeket. Elsősorban a termelésben rejlő további tartalékok feltárásával és ésszerű kihasználásával akarják eredményesebbé tenni a gazdálkodást.

LALO KÁROLY