Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-27 / 49. szám, péntek
öt esztendő eredményei Dupla vagy semmi Illyés Gyula színmüve a Magyar Területi Szímházbain Ezekben a hetekben a szlovákiai közvélemény - egyre nagyobb figyelmet szentel a mai cseh kulturális élet eseményeinek. Az elmúlt években ugyanis ebben az országrészben gyakran bonyolultabb, olykor pedig nehezebb körülmények között került sor a kulturális élet konszolidálására, a marxista—leni- nista esztétikai kritériumok következetes érvényesítésére. Az elért eredmények annál figyelemre méltóbbak és értékesebbek. Az öt évvel ezelőtt újjáalakult Cseh Írók Szövetsége is az eredményesen dolgozó kulturális szervezetek közé tartozik. Munkájukról JAN KOZÁK írótól, a szövetség elnökétől kértünk tájékoztatást. • Valamivel több mint öl esztendővel ezelőtt alakult meg a Cseh Írók Szövetségének előkészítő bizottsága. Időszerű tehát, hogy értékeljük az eltelt évek eredményeit. — Az előkészítő bizottságnak 23 tagja volt. Amikor 1972. május 31-én újjáalkult a Cseh írók Sz' vatsége, már 113 tagja volt. Már az előkészítő munkák során elhatároztuk, hogy a tagfelvételnél a jelölt tehetségét, valamint világnézeti meggyőződését vesszük figyelembe. Más szóval csak az lehet szövetségünk tagja, aki színvonalas művet alkot, és eszmei szempontból is megfelelő alkotómunkát végez. Azoknál az íróknál, akik főleg a válságos években különböző hibákat követtek el, téves nézeteket vallottak, a jelentkezésnél figyelembe vettük, hogy milyen mértékben tévedtek, megbánták-e tettüket és mostani alkotásaikkal elősegítik-e a szocialista irodalmunk, társadalmi rendszerünk további fejlődését. A differenciálódási folyamat napjainkban is tovább folytatódik. Az utóbbi időben például több tapasztalt írót vettünk föl tagjaink közé. Példaként J. Očenášekot, V. Nefft és L. Fukst említem. A további ismert alkotók közül B. Hrabal, V. Páral, J. Šotola és mások érdeklődnek — előző tevékenységük önkritikus értékelése után — az írószövetségi tagság iránt. • Az elmúlt években nagy gondot fordítottak a fiatal írók, költők, kritikusok nevelésére. — Valóban. Igyekeztünk a lehető legsokoldalúbban felkarolni a tehetséges, pályakezdő irodalmárokat, hiszen tulajdonképpen ők jelentik irodalmunk jövőjét. Eléggé bonyolult időszakban végeztük ezt a munkát. Egyszerre több igényes feladatot kellett megoldanunk. Felkutattuk a tehetséges fiatalokat, türelmesen, megértően foglalkoztunk velük, igyekeztünk elősegíteni egyenletes fejlődésüket. A párt kultúrpolitikájával, a tudományos világnézet elveivel is megismertettük őket, hangsúlyoztuk az irodalom társadalmi szerepét. Ne feledjük, ezekre a fiatalokra szintén hatottak a válságos évek kiilün> böző káros irányzatai, nézetei, tehát az átgondolt eszmei felvilágosításra nagy szükségük volt. Ugyanakkor arra is ügyelnünk kellett, hogy fiatal íróink művei mihamarabb elérjék a többi szocialista országban élő kortársaik alkotói színvonalát. A legjobb eredményeket a prózaírók között értük el. A költészetben a fiatal kritikusok nevelése terén pedig még sok a megoldásra váró probléma. Az egészséges kibontakozást elősegítendő, írószövetségünk az elmúlt tanévtől együttműködik a Károly Egyetem Bölcsészeti Karával. Itt igyekszünk sokoldalúan felkészült kritikusokat nevelni. • Mik az írószövetség legfontosabb céljai? — Tevékenységünkkel igyekszünk hozzájárulni az eszmeileg és művészileg egyaránt igényes irodalom létrehozásához. Szeretnénk elérni, hogy íróink mind gyakrabban foglalkozzanak napjaink problémáival, a dolgozók, különösen pedig a munkásosztály életével. Különböző pályázatokkal is erre ösztönözzük őket. Igyekszünk elmélyíteni és gyümölcsözővé tenni az írók és olvasók közötti kapcsolatot. A fiatal teheiségek felkarolása is állandó feladatunk. A legfontosabb célunk az, hogy tevékenységünk révén a cseh irodalom minél eredményesebben tölthesse be azt a szerepet, amelyre társadalmunkban hivatott. 0 A mennyiség az érem egyik oldala, a minőség pedig a másik. — Egyetértek. Ilyen szempontból sem lehetünk elégedetlenek. Ügy vélem, hogy B. fií- ha, J. Očenášek, V. Páral, a fiatalok közül pedig elsősorban M. Rafaj, B. NohejI, P. Fran- couz, B. Rotterová néhány műve az egyetemes cseh irodalom tárházát is gazdagíthatja majd. Több figyelemre múlíó - verseskötet is napvilágot látóit. Az új könyvek egyik pozitívuma, hogy sok a mai tematikájú alkotás. A mai cseh írókat nemcsak hazájukban kedvelik. Mai prózánk és költészetünk antológiáját fordításban már a szovjet, a bolgár és a kubai olvasók is megvásárolhatják. Több kortárs cseh író műve jelent meg a többi szocialista országban is. Japánban és a latin-amerikai országokban is olvashatják íróink alkotásait, japán, angol, francia, illetve spanyol fordításban. Tavaly 22 írószövetségi tagunk alkotásait a nyugati országokban is olvashatták. Többek között Olaszországban, Hollandiában és Svájcban. O Milyenek a Cseh Írók Szövetségének kapcsolatai más hasonló szervezetekkel? — A legsokoldalúbb a kapcsolatunk a Szlovákiai írók Szövetségével. A külföldiek közül gyümölcsöző az együttműködésünk a Szovjet írószövetséggel, valamint a többi szocialista ország hasonló szervezeteivel. Számos értékes szakmai és eszmei konferenciát tartottunk közösen, rendszeresen tájékoztatjuk egymást munkánkról, eredményeinkről, kölcsönös tanulmányutakat szervezünk, egyszóval eredményes az együttműködésünk. Jók a kapcsolataink az úgynevezett fejlődő országok íróival, továbbá a nyugati országok haladó alkotóival. Nemrég járt nálunk J. Aldrige, P. Weiss és mások. Külföldi kapcsolatainkat pártunk kultúrpolitikájának elvei alapján igyekszünk bővíteni. • Mik az írószövetség jelenlegi legfontosabb feladatai? — A permanensnek mondható és más említett feladatokon kívül még jobb munkával, elsősorban színvonalas alkotásokkal köszöntjük pártunk XV. kongresszusát. Az ott elfogadott határozatok szellemében készítjük majd elő a Cseh írók Szövetségének közgyűlését. A közeljövőben szeretnénk még jobban elmélyíteni kapcsolatainkat a szocialista országok testvérszervezeteivel, úgy, ahogy azt már a szovjet, és az NDK* beli írószövetséggel tettük. író- szövetségünkben szekciókat szeretnénk létrehozni, hogy így Is elősegítsük az alkotómunka további kibontakozását. Szeretnénk tovább erősíteni azt az egészséges, alkotó légkört, ami az utóbbi időben a cseh irodalomban kialakult, s igyekszünk elérni, hogy a cseh irodalom- kritika az eddiginél eredményesebben teljesítse küldetését. Soleszínű zenei est FIATAL HAZAI KARMESTER A HANGVERSEN YDOBOGÖN A fiatal szlovák karmesternemzedék sorában sok a betöltésire váró üres hely. Őszinte örömmel könyveljük el, hogy utánpótlásra szoruló karmestergárdánk értékes fiatal taggal gazdagodott. Gabriel Patócs már nem ismeretlen a bratislavai közönség előtt és ezúttal újabb tanújelét adta dirigensi rátermettségének. Már néhány évvel ezelőtt megállapítottuk, hogy erőteljes zeneisége, intellektusa, érzelmi világa nagy reményekre jogosít. A fiatal dirigens egy szlovák kompozíció ősbemutatójával nyitotta meg műsorát. Dal az emberi életről című poémának alapgondolata valójában nem az emberi élet a bölcsőtől a sírig, a művet inkább a mindig újra megújuló élet gondolata hatja át. Az 1973-ban befejezett alkotást Patócs megértő és érzékletes tolmácsolásban ismertette meg a közönséggel. Josef Skorepa, aki Vojtech Gabriel mellett Jelenleg a koncertmester funkcióját tölti be a Szlovák Filharmóniában, Prokofjev több mint öt- venesztendős és mégis nagyon modernül hangzó 1. hegedű- versenyének előadásával szólista minőségben mutatkozott be. Prokofjevet abban az időben még fogva tartotta a dallam igézete, de már bontakozott benne a fanyar, tüskés prokofjevi humor. A mű két* tős hangulatát felidézni nem könnyű művészi feladat. Skorepa igen jól képzett, kellemes előadó, a versenyművet finoman kimunkált tolmácsolásban szólaltatta meg. Felvillantotta a mű mindkét arculatát, de — bár a felfogás és a kivitel egyformán kiegyensúlyozott volt — az első benyomás szerint a dallamosság erősebb oldala mint a humor. A műsor nagy zárótömbjét César Franck d-moll szimfóniája alkotta. Előadása nagy erőpróba a karmester számára. Elsősorban három nagy méretű, kontraszthatásokat Jóformán nélkülöző tételt kell úgy felépíteni, hogy egyhangúvá ne váljék. Patócs jól építkezett és a mű túlfűtött, szenvedélyes romantikáját is fiatalos hévvel vállalta. De éppen ebben a „fiatalosságban“ rejlett némi buktató, ezen a vonalon csúszott el valamelyest a koncepció. César Franck ezt a szimfóniát halála előtt egy évvel írta, és így a mű az utolsó tételtől eltekintve általában nehéz, küzdelmes érzésektől terhes. A d-moll szimfónia valójában az öregedő komponista szembenézése a lét végső kérdéseivel. Patócs felfogásában Franck lelki drámája kiélhette magát, de kissé megfiatalított kiadásban. Ám tárgyilagosan nézve nem minősíthetjük hibának, ha egy élete és pályája kezdetén álló fiatal művész ilyen felfogásban közeledett a műhöz. így tehát a végkövetkezetés mindenkép pozitív. HAVAS MARTA Fennállásunk óta a legnehezebb feladat előtt állunk — mondta az egyik próbán a színház dramaturgja, s az egészséges elfogultságot figyelembe véve sem túlzott: a társulat valóban eddigi repertoárjának egyik legigényesebb színművét mutatta be. Illyés Gyula gondolatokban és érzelmekben rendkívüli gazdag, lélektanilag és más szempontokból is árnyaltan megrajzolt figurákat felvonultató alkotásáról nehéz egyértelmű konkrétumokat írni. Élő klasszikusunk az élet értelméről, a cselekvésről — embert, társadalmat formáló tettről — és a tétlenségről, megannyi egyéb eleven problémáról vall a filozófia régióiban járva, de a bennünk, körülöttünk meglévő gondoktól sohasem elrugaszkodva. A színpadon történtek néhány emberről, avagy bizonyos rétegről, osztályról, nemzetről, sőt több nemzetről, esetleg egy világrészről, akár az egész világról egyaránt szólhatnak. Rendezőtől, színésztől, nézőtől függ leginkább, hogy egy-egy előadás mit hangsúlyoz ki. Konrád József rendező a színház nézőiben rezonáló, bal- ladisztikus sűrítésű játékot kívánt színpadra állítani, fölösleges túlzások nélkül. Két vezérlő motívuma a hasznos tettek és a tétlenség közötti ellentét kidomborítása és elsősorban az embercsoportok (nagyobb összefüggésben a nemzetek) közötti megbékélés gondolatának az „aláhúzása“. Elgondolásait jórészt sikerrel valósította meg, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy rendezői pályafutásának egyik jelentős eredményét érte el. Eszközeiben aránylag egyszerű rendezésének egyik eredménye az előadás jó tempója. Konrád József jól kap csolta össze a játék különböző elemeit: a lírai részeket, a szereplők többségének „kétarcúságát“, az oldottabb, könnyedebb hangvételű jeleneteket, valamint a komor színezetű, drámai sűrítésű helyzeteket, így sikerült az előadás során felcsillantania a színmű kivételes kvalitásait. A ritka élményt nyújtó előadás jelentős mértékben az ő érdeme. Ennek az igényes és ebben a színházban eléggé párját ritkító vállalkozásnak szinte természetszerűen a rendezés szempontjából is akadt vitathagató“, kissé talán hatásvadászó megoldás indokoltságát. A népes szereplőgárda közül Dráfi Mátyásnak jutott talán a legnehezebb feladat, hiszen Bábjátékosként nemcsak a szereplőket irányítja, hanem egyúttal a történteket is. Nehéz pontosan meghatározni e figura pontos karakterét, inkább vállalkozásának heroizmusa, nemes szándéka és tragikuma mutatható ki. Dráfi Bábjátékosa intellektuális hős, aki inkább észlény, érzéseiről csupán gesztusai alapján következtethetünk. Ez az utóbbi mostani alakításának egyik fogyatékossága. Dráfinak sok szép megoldása, emlékezetes perce van a színpadon, de mégis nem egyszer úgy éreztem, mintha csak a ráció domborodna ki: hiányzik a belső tűz, az elszántság, a meggyőződés megfelelő érzékeltetése, amely markánssá, felemelővé és tragikussá, végső soron azonban mélyen emberivé teszi ezt a figurát. Turner Zsigmond alakítása pontosan felépített, mentes minden túlzástól. Ropog József Jánosa sokszínűén megrajzolt egyéniség. Lágy szívű, talán naiv is tud lenni Jaz anyjával szemben), érzésekben gazdag (Eszterhez) és bátor (erdei jelenet). Ropog József mindezeket a tulajdonságokat megfelelően érzékeltette. Eszter figurája többféle színészi megformálást kínál: lírait és kissé keményebbet (a dolgos, lelkiismeretes asszonyt megjelenítőt). Németh Ica az utóbbi lehetőséget választotta és yégig egyenletes, szép teljesítményt nyújtott. Elismerést érdemel Udvardi Anna színészileg elsőrangúan megformált anyája. A színésznő jól érzékeltette a figura változásait, az őszinte, valamint az előre kitervelt, különböző célok érdekében „haťásvadászó“ szavakat, gesztusokat. Színészi telitalálat Tóth László kitűnően megrajzolt, jól poentírozott Zergevadásza. Fazekas Imre Fogadósa inkább a második részben „él“ igazán, az első jelenetnél játéka kissé egysíkúnak tűnik. Mák Ildikó és Varsányi Marika különösen a közös jelenetnél kissé erőltetett, már-már hivalkodónak tűnik. Úgy érzem, itt a kevesebb több lett volna. Jő karakteralakítást láthattunk Bugár Gáspártól (Péter), Palotás Gabitől (Zsuzsanna), Bugár Bélától (AndNémeth Ica és Ropog József a színmű egyik jelenetében (Nagy László felvétele) tó része. Véleményem szerint a rendező néhány utalással, jelzéssel bizonyos mértékig helyhez köthette volna a történteket, s így az előadás több jelentéstartalmat kaphatott volna. Más szóval, jobban segíthetne a nézőknek az általánoson kívül a konkrét gondolatsorok elindításában. Elgondolkoztam azon is, vajon az első jelenet megfelelő alapul szolgál-e a további történethez? Nem túlságosan egysíkú-e, s emiatt a konkrét tények (kocsma, kocsmáros, bábjátékos fizikai jelenléte) és a szimbólumok (a Halál érkezése és párbeszéde a Bábjátékossal) nem mosódnak-e egybe? Nem tudom mennyire indokoltak továbbá a második rész „hajszái“ olyan hosszasan, mint a bemutatón láttuk. A balladai tömörség, s a már említett rendezői módszer szerintem kétségessé teszi a nézők egy része felé „kacsintrásj, Póthe Istvántól (Menyhért) és Bittó Esztertől (szomszédasszony) is. Dicsérőleg írhatunk a színészek jó dik- cíójáról, amellyel még inkább érzékeltették a színmű csodálatos nyelvezetét. Kopócs Tibor díszletei az előadás élményt nyújtó részei közé tartoztak. Megfelelő légkört teremtettek, ugyanakkor a lehetőségekhez mérten részben konkrét helyhez is kötötték a történteket. Az egyik legigényesebb vállalkozásában a színház céljainak nagy részét sikerrel valósította meg, s ez a képességek legszebb bizonyítéka. Most már a nézőkön a sor, hogy aktív hozzáállásukkal igényeljék ezeket az igényes színműveket és így ösztönözzék a Magyar Területi Színházat ennek az útnak a folytatására. SZILVÁSSY JÓZSEF
