Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-26 / 48. szám, csütörtök
AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA (Folytatás a 9 oldalról) mányok alapjait elsajátítja tanulóifjúságunk, az iskolások és az egyetemisták. A jelenlegi szakaszban a marxista — leninista elmélet tömeges tanulmányozása a társadalmi tudat fejlődésének legfontosabb sajátossága. Abban az új szakaszban, amelybe t őst a párt lép, fontos feladat, hogy miközben nem csökkentjük figyelmünket a kommunisták és a pártonkívüliek egyre szélesebb tömegeinek a pártoktatásba való bevonása - terén, messzemenően gondoskodjunk e munka tartalmáról, elméleti színvonalának növeléséről. Egész pártoktatási rendszerünk legfontosabb teendője a következő Időszakban a párt XXV. kongresszusa határozatainak elmélyült tanulmányozása lesz. Ezt úgy kell Intéznünk, hogy a kongresszusi anyagokat jól elsajátítsák a fiatal kommunisták, valamint azok, akik a párt soraiba készülnek lépni. Nemcsak a propagandisták, előadók, hanem összes pártaktivistáinknak is tiszteletreméltó feladata, hogy a kongresszus eszméit eljuttassa minden kommunistához, minden szovjet emberhez. Erre a munkára kell összpontosítani minden tudást, minden meggyőző képességet, minden lelkierőt. Mindez a kongresszus határozatai töretlen megvalósításának egyik előfeltétele. Az elmúlt időszakban a pártszervezetek sok erőfeszítést fordítottak a dolgozók hazafias nevelésére és egyidejűleg a tömegek internacionalista tudatának erősítésére. Ebből a szempontból kiemelkedő szerepet töltött be a Szovjetunió fennállása 50. évfordulójának és a Nagy Honvédő Háború ban aratott győzelem 30. évfordulójának megünneplése. Mindannyian emlékezünk arra, elvtársak, hogy milyen lelkesedéssel, milyen lelki felbuzdulással emlékezett meg népünk ezekről a nagyjelentőségű jubileumokról. Az elmúlt félévszázad munkasikereiben, a Nagy Honvédő Háború harci hőstetteiben fejlődött ki és edződött meg országunk összes osztályának és társadalmi csoportjának, a népnek és nemzetiségének megbonthatatlan egysége. S ez az egység, minden szovjet embernek ez az összefor- rottsága, odaadásuk nagy hazájuk iránt, a népek internacionalista testvérisége vált az elmúlt jubileumok alapgondolatává. S ebben állt hatalmas politikai és nevelő jelentőségük. A párt egyik legfontosabb feladata volt és marad, hogy megerősítse a dolgozók, mindenekelőtt a fiatal nemzedék tudatában a szovjet hazafiság és a szocialista internacionalizmus eszméit, a szovjetek országa, a hazánk Iránti büszkeséget, a szocializmus vívmányai védelmére való készséget. A Központi Bizottság Ívovi terület pártszervezetének, a tbiliszi városi pártbizottságnak a munkájával kapcsolatos határozataiban felhívta a párt- szervezetek figyelmét az internacionalista nevelésben tapasztalt hiányosságokra. Ma elégedetten állapíthatjuk meg, hogy ebből helyes következtetéseket vontak le. A pártszervezetek kezdeményezőbben és széleskörűbben folytatták a dolgozók hazafias és internacionalista nevelésére irányuló munkát. Megszűnőben vannak a nacionalizmus és a sovinizmus egyes megnyilvánulásai, a történelmi események értékelésével kapcsolatos nem osz- tályjellegű hozzáállás tényei, a helyi érdekek előtérbe helyezésének jelenségei, azok a kísérletek, amelyek a régi patriarkalizmus dicsőítésére irányulnak. Mindez a dolgozók mély megértésére, és támogatására talált, kedvezően hatott országunk népei barátságának és testvériségének erősítésére. A nevelő munkáról szólva, elvtársak, ki kell térni arra a nagy szerepre, amelyet ezen a téren a szovjet hadsereg tölt be. A fiatal fiúk úgy kerülnek a katonák családjába, hogy még nem járták ki az élet iskoláját. A hadseregből azonban olyan emberekként térnek vissza, akik elvégezték a kitartás és a fegyelem iskoláját, műszaki, szakmai tudásra tettek szert és politikai képzésben részesültek. Hadseregünk olyan szellemben nevelődött, hogy mélyen hű a szocialista hazához, a béke és az internacionalizmus eszméihez, a népek barátságának eszméihez. Éppen ebben különbözik a szovjet hadsereg a burzsoá hadsQregek- től. Éppen ezért szeretik a szovjet emberek hadseregüket és büszkék rá. A tömegek politikai nevelése sikerességének mércéjét természetesen a konkrét dolgok jelentik. A kommunista eszmeiség, a tudás, a meggyőződés és a gyakorlati cselekvés ötvözete. A politikai és a jó munkára való ne velés szoros összefonódásának szemléletes eredménye a szocialista verseny jelenlegi fellendülése. Az egész ország követi azt a nagyszerű kezdeményezést, amit az ellentervek elfogadására irányuló mozgalom jelent. Széles körű követésre talált a moszkvai Lihacsov autógyár kollektívájának kezdményezése annak érdekében, hogy gyorsabban alkalmazzák a termelésben a tudomány és a technika vívmányait, növeljék a legjobb minőségű termékek gyártását. A moszkvai ,,Dinamó“ gyár, a Gorkij és a Minszki autógyár példát mutatott a munka tér- ' melékenységének növelésére, a minden egyes dolgozóra vonatkozó személyes alkotó tervek alapján. Széles körű visszhangra talált a le- ningrádi munkásoknak az a felhívása, hogy az ötnapos feladatot teljesítsék négy nap alatt! Mindenhol támogatják Gennagyij Szmirnov, Vlagyimir Murzen- ko, Mihail Csih brigádjainak kezdeményezését, hogy induljon verseny legalább ezer tonna szén napi kitermelésére egy fejtésből. Példaként állnak Nyikolaj Zlobin építő brigádja ünájlo elszámolású vállalkozásainak tapasztalatai. jelena Amoszova, Alevtyina Szmirnova, Valentyina Pletnyeva, Valentina Bobkova és más híres textil - munkásnők példája nyomán tömegmozgalom bontakozott ki a munkatermelékenység növelésére és a termékek minőségének javítására. Jellemző, hogy a tizedeik öléves terv első napjaitól kezdve össznépi szocialista verseny bontakozott ki a következő jelszóval: „Emelni a termelés hatékonyságát és a munka minőségét, a gazdaság és a népjólét további növekedése érdekében!“ Fontos, elvtársak, hogy egyetlen jő kezdeményezés se sikkadjon el. Néhány évvel ezelőtt Gorkij város vállalatainál elhangzott a felhívás: „Ne legyen egyetlen elmaradó sem közöttünk!“ Ez nemcsak termelési jelszó volt, hanem erkölcsi norma is. Eleinte széleskörűen felkarolták, sajnos azonban most már egyes helyeken elfeledkeztek róla. Pedig általános elterjesztése az egész ország számára fontos eredményeket adhat. Mindannyian örülünk annak, hogy milyen mély gyökereket eresztettek a szocialista verseny lenini eszméi. Büszkék vagyunk arra, hogy a verseny élvonalában a kommunisták haladnak. A verseny mély hatással van a gazdasági gyakorlatra, az ország társadalmi-politikai életére, az erkölcsi, légkörre. Közös harci jelszavunk, hogy minden műdön fejlesszük tovább a szocialista versenyt, a munkához való kommunista viszonyért folyó mozgalmat. A kommunista nevelés feltételezi a népművelés és a szakmai képzés rendszerének állandó tökéletesítését. Ez különösen fontos most, a tudományos műszaki forradalom körülményei között. Ez a korábbiaktól különböző jelleget ad a munkának, s következésképpen az ember munkára való felkészítésének is. Sokat teszünk ebben a vonatkozásban, de az, ami ezen a területen eddig történt és történik, még nem old meg minden feladatot. Nyilvánvaló többek között, hogy az egész közoktatási rendszert — mindenekelőtt a középiskolákat — komolyan tovább kell tökéletesíteni. A jelenlegi körülmények között, amikor az ember számára szükséges ismeretek mértéke hirtelen és gyorsan nő. Már nem lehet a fő figyelmet bizonyos tények elsajátítására fordítani. Fontos elsajátítani azt a képességet, hogy az emberek önállóan bővítsék tudásukat, eligazodjanak a tudományos és politikai információk növekvő áradatában. Itt nagy munka vár ránk. Természetesesen körültekintő, gondos munka, felesleges rombolás vagy elsietett döntések nélkül. Mire van itt szükség? Bizonyára a tanárok felkészítésének megjavítására, az oktatási módszerek és az élet követelményeinek összhangba hozására, az iskolák korszerű oktatási segédeszközei — köztük a szemléltető eszközök — biztosítására. Itt a kongresszuson szólni kell azokról az intézkedésekről is, amelyeket a pártszervek tettek a dolgozók gazdasági képzése területén. A XXIV. kongresszus határozata alapján átfogó ilyen oktatási rendszert hoztak léire. Ebben az oktatásban már több mint 42 millió embér vett részt. Jelenleg 36 millióan tanulnak. Ezt a munkát folytatni kell. A gazdasági oktatást tovább fejlesztve gondoskodnunk kell arról, hogy az mindenütt minél messzemenőbben elősegítse a munkaszervezés élenjáró tapasztalatainak elterjesztését, a tudomány és a technika vívmányainak termelési alkalmazását. Elvtársak! Semmi sem emeli úgy a személyiséget, mint a tevékeny pozíció az életben, a társadalmi kötelezettségek iránti tudatos viszony, amikor a szavak és a tettek egysége a magatartás mindennapos normájává válik. Az ilyen pozíciók kidolgozása az erkölcsi nevelés feladata. Sajnos, még aktfvl^Hk olyan emberek, akik ismerik ugyan politikánkat es elveinket, de nem mindig követik azokat a gyakorlatban, nem vívnak harcot megvalósításukért, belenyugszanak a szocialista együttélés normáinak megsértésébe. A szavak és a tettek közötti szakadék — bármilyen formában fejeződik is ki — ká 't okoz a gazdasági építésnek, de külöi ösen az erkölcsi nevelésnek. Jelentős eredményeket értünk el a szovjet nép anyagi jólétének javításában. A jövőben is következetesen tevékenykedünk e feladat megvalósításán. Az anyagi lehetőségek növekedésének azonban állandóan együtt kell járnia az emberek eszmei-erkölcsi és kulturális színvonalának nevelésével. Máskülönben a kispolgári pszichológia csökevényei jelentkezhetnek. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Minél magasabbra emelkedik társadalmunk fejlődése, annál tűrhetetlenebbé válnak a szocialista erkölcsi normáktól való, még tapasztalható elhajlások. A nyerészkedés, a szűk tulajdonosi tendenciák, huliganizmus, bürokratizmus és az emberek iránti közömbösség ellentétben áll rendszerünk lényegével. Az ilyesfajta jelenségekkel vívott harcban messzemenően támaszkodni kell a dolgozói kollektíva véleményére, fel kell használni a sajtó bíráló szavát, a meggyőzés módszereit és a törvény erejét — minden rendelkezésünkre álló eszközt. A beszámolási időszakban a Központi Bizottság tevékenységében nagy helyet foglaltak el a tömegtájékoztató és a propagandaeszközök munkája eszmei színvonalának összehangolásának és operativitása fokozásának kérdései. Ennek eredményeként még tovább fokozódott ezeknek az eszközöknek a hatása a gazdasági élet, a tudomány és a kultúra fejlődésére, az egész társadalmi életre. Az utóbbi években növekedett a szovjet sajtó példányszáma, emelkedett az új kiadványok mennyisége. Több mint 400 új napilapot, és 113 folyóiratot alapítottak. Az előfizetési adatok szerint nálunk egy családra átlagban most több mint négy időszaki kiadvány jut. Ez magas mulatószám. Ugyanakkor ismeretes, hogy számos kiadvány keresletének kielégítése elmarad a gyorsan növekvő szükségletektől. Itt gondolni kell a többi között a papírtermelés növelésére. Felesleges bizonygatni, hogy ez nemcsak gazdasági kérdés. Szükség van ezenkívül az újságok, folyóiratok, a rádió és a televízió anyagi-műszaki bázisának megújítására is. A pártszervezetek hivatottak arra, hogy megvalósítsák a sajtó mindennapi, konkrét irányítását, törekedjenek a sajtó ideológiai színvonalának és állásfoglalásai hatékonyságának növelésére. Sajnos, még vannak, akik lebecsülik a sajtó társadalmi jelentőségét. Vannak olyanok is, akik szívesen fogadják, ha dicsérik őket, de süketek a bírálatra és nem tudnak belőle helyes következtetéseket levonni. A pártbizottságoknak a helyes irányba kell terelni azokat, akik megpróbálnak elzárkózni a tárgyszerű bírálattól, közönyösek a sajtóban felvetett fontos problémákkal, a dolgozók ott közölt leveleivel szemben. Elvtársak! Mint bizonyára mindnyájan emlékeznek rá, a XXIV. kongresz- szus nagy figyelmet szentelt az irodalom és művészet kérdéseinek. A kongresszus minden kiemelkedő tehetséges alkotás pozitív értékelése mellett rámutatott egyes szélsőségekre, amelyek egyik-másik irodalmárt, művészt az alkotó perspektíva nélküliség útjára terelték. Ma elmondhatjuk, hogy teljes mértékben igazolódott az a mód, ahogyan a XXIV. kongresszus az irodalom és a művészet kérdéseit megközelítette. Az elmúlt évekre jellemző volt, hogy tovább aktivizálódott annak az alkotó értelmiségnek a tevékenysége, amely egyre jelentékenyebben járul hozzá az egész párt, az egész nép ügyéhez, a kommunista társadalom építéséhez. Ez a pozitív, életteli folyamat természetesen tükröződött a szocialista realizmusnak azokban az alkotásaiban, amelyeket az utóbbi években hoztak létre hazánkban. Ezekben az alkotásokban egyre gyakrabban és — ami a legfontosabb — egyre mélyebben tükröződik az az alapvető, az a lényegi, ami az ország életét betölti, ami a szovjet emberek egyéni sorsának részévé vált. Itt van pédául az, amit korábban kissé szárazon „termelési témának“ neveztek. Napjainkban ez a téma meglelte a valódi művészi formát. Az irodalmi, vagy színpadi hősökkel együtt. Izgulunk, szurkolunk az acélöntők vagy a textilgyári igazgatók, vagy a pártmunkás sikeréért. És még az olyan látszólag egyedi eset is, mint egy építőbrigád prémiuma széles körű társadalmi visszhangot, heves vitákat kelt. A művészi alkotás egy másik fontos témaköre, amelynek az utóbbi években igaz, mély benyomást keltő műveket szenteltek: a szovjet nép hőstettei a Nagy Honvédő Háborúban. A regények, novellák, filmek, színdarabok hőseivel együtt a háború résztvevői mintha újból végigmenetelnének a frontutak égó haván, újból és újból hajtva élő és halott bajtársaik szellemének ereje előtt. A fiatal nemzedék pedig a művészet csodái révén válik részesévé apái és nővérei hőstetteinek, akik a haza szabadságáért adva életüket, csendes hajnalokon lettek halhatatlanok. Ilyen a valódi művészet: a múlt újjáteremtésé- vel kineveli a szovjet hazafit, az internacionalistát. Meg kell említeni még egy témát, amelynek irodalmunk és művészetünk nem csekély erőket szentel. Ez: az erkölcs, a morál keresésének témája. Itt is előfordulnak meddő próbálkozások, de mégis több az eredmény. íróinknak, tnűvészeinknek érdemük az, hogv a legkiválóbb emberi tulajdonságokat igyekeznek megerősíteni — elvhűséget, becsületességet érzelmeinek mélységét —, és ebbéli törekvésükben kommunista erkölcsösségű megingathatatlan elveiből indulnak ki. Művészeink, íróink, költőink számára ihletforrásul szolgál az olyan fontos és nemes téma is, mint a békéért, a népek felszabadításáért folytatott harc, a dolgozók internacionalista szolidaritása ebben a küzdelemben. Az alkotó értelmiség körében növekedett az egymás alkotásai és a saját tevékenységük iránti igényesség. Tárgyilagos, nem részrehajló értékelést kapna a szürke, tehetségtelen, s különösen az ideológiai tévedéseket tartalmazó irodalmi és színpadi művek. Mindebben jelentős érdeme van az alkotó szövetségeknek, pártszervezeteiknek. Csak üdvözölni lehet, hogy színházaink, irodalmi művészeti folyóirataink egyre szélesebb körben vállalnak védnökséget üzemek, termelőszövetkezetek és az olyan építkezések fölött, mint a BAM és a Kamaz. Tapasztalt mesterek vezetik az amatőr művészegyütteseket, az irodalmi köröket, a népszínházakat. Ennek az élettelid folyamatnak során egyrészt a művészet, az élet ismeretével gazdagszik, másfelől pedig a dolgozók sokmilliós tömegei kapcsolódnak a kultúra értékeihez. Az irodalom és a művészet kérdéseinek pártos kezelésmódja egyesíti magában az alkotó értelmiségi iránti tapintatos magatartást, az alkotói útkereséséhez nyújtott támogatást és az elvszerűséget. Bármely alkotás társadalmi jelentőségének értékelésében a fő szempont természetesen továbbra is az illető alkotás eszmei irányzata marad. így, lenini módon jár el a KB és járnak el a pártszervek, a nagy munkát végezve az ideológiai tevékenységnek ezen a területén. És ha időnként mégis előfordul, hogy egyes pártmunkások leegyszerűsítik ezt a tevékenységet, adminisztratív módszerekkel próbálják megoldani a művészi alkotást, a formák sokrétűségét és a stílusok egyéniességét érintő kérdéseket, a párt nem húny szemet az ilyen esetek felett, korrigálja a helyzetet. Mélységes elismerést érdemelnek a szovjet írók, festők, zeneszerzők, a színház, a film, a televízió dolgozói, mindazok, akiknek a tehetsége és szakmai tudása népet, a kommunizmus ügyét szolgálja, ürülünk annak, hogy egyre magabiztosabban lép be az életbe alkotó értelmiségünk fiatal nemzedéke: Igazi tehetség nem ritkán bukkan fel. Az irodalom, vagy a képzőművészet tehetséges alkotásai a nép vagyonát gyarapítják. Jól tudjuk, hogy a művészi szó, a színek játéka, a kő kifejezőképessége, a hangok harmóniája megihleti a kortársakat és tovább adja az utódoknak a szív és a lélek emlékeit nemzedékünkről, korunkról, annak megpróbáltatásairól és vívmányairól. Azt kívánjuk tehát művészeinknek, — párttagoknak, pártonkíviilieknek egyaránt, hogy hozzanak létre történelmünkhöz, nagy jelenünkhöz és jövőnk- höz, pártunkhoz és népünkhöz, nagy hazánkhoz méltó új alkotásokat. Az állami és a társadalmi szervezeteik pártiráin\'ításáinifik inéháíny kérdése Elvtársak! A kommunista építés során végzett egész munkánk fő irányvonalát a szovjet társadalom politikai rendszerének sokoldalú fejlesztése jelenti. A szocialista államiság tökéletesítéséről, a szocialista demokrácia további fejlesztéséről, az állami és a társadalmi élet jogalapjának megszilárdításáról, a társadalmi szervezetek tevékenységének aktivizálásáról van szó. Ebben a munkában a párt, és Központi Bizottsága abból indult és indul ki, hogy országunkban felépült a fejlett szocialista társadalom, amely fokozatosan kommunista társadalommá alakul át: abból indult és indul ki, hogy államunk össznépi állam, amely kifejezi az egész nép érdekeit és akaratát. Abból indultunk és indulunk ki, hogy nálunk új történelmi közösség alakult ki: a szovjet nép. Ennek a közösségnek alapját a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség megbonthatatlan szövetsége jelenti a munkásosztály vezető szerepe mellett, továbbá, az or(Folytatás a 11. oldalon) Sül: 1976. II. 2í IC
