Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-26 / 48. szám, csütörtök

AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA 1976. II. 26. 11 {Folytatás a 10. oldalról) szág összes nemzeteinek és nemzetisé­geinek barátsága. Arra törekedtünk, hogy elősegítsük az állami szervek és társadalmi szervezetek aktivitásának sokoldalú fokozását, hogy minden mó­don kezdeményezésre ösztönözzük őket. Az államszervezet építése területén a párt különleges figyelmet fordított a tanácsok munkájára. A XXIV. kongresszuson előterjesztett javaslatok­nak megfelelően törvényt hoztunk a képviselők státuszáról, amely törvény világosan meghatározza a képviselők jogait és kötelességeit, valamint az ál­lami és a társadalmi szerveknek a kép­viselők iránti kötelezettségeit, ez érté­kelhető eredményeket hozott. A taná­csi képviselők kezdeményezésére nap­jainkban sok fontos kérdés vetődik fel és oldódik meg Elmondhatjuk, hogy a választók megbízása alapján beterjesz­tett képviselői javaslatok tükrözik né­pünk, egész életünk igényeit és szük­ségleteit. Emlékeznek rá, hogy annak idején a Politikai Bizottság kezdeményezésére olyan törvényeket hoztunk, melyek ki­bővítették a falusi és községi, kerüle­ti és városi tanácsok jogait és anyagi lehetőségeit. A beszámolási időszakban felhalmozódott tapasztalat megmutatta, hogy ez a lépés teljesen helyes volt. A helyi tanácsok munkája — mint mondani szokás — új lendületet ka­pott. Úgy vélem, a küldöttek támogat­ni fogják azt a javaslatot, hogy a ha­tárterületi, terűiéit és járási tanácsok Illetékességét meghatározó törvénye­ket is hozzunk. A másik, bennünket állandóan fog­lalkoztató kérdés: törvényhozá­sunk tökéletesítésének a szocialista jogrend megszi­lárdításának kérdése. Nagy társadalmi-politikai jelentősége van an­nak, hogy párt és állami szerveink ki­dolgozták, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa és a köztársaságok legfelsőbb ta­nácsai pedig elfogadták életünk egyes főbb problémáit érintő törvényeket. Je­lentős szerepet játszottak abban a mun­kában a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának állandó bizottságai is, amelyek tevékenysége az utóbbi éveikben álta­lában észrevehetően aktivizálódott. A jogi normákat összhangba hoztuk a társadalmunk által elért új szinttel. Előkészítettük az életünk olyan szfé­ráit érintő jogszabályokat, amelyek ko­rábban a jogi szabályozás keretein kí­vül voltak, mint például a környezet- védelem, beleértve a víztárolóknak, a föld mélyének, a légtérnek stb. védel­mét. Nagyon jó, hogy már rendelke­zünk megalapozott jogi normákkal, amelyek lehetővé teszik a természet védelmét szolgáló céltudatos munkát. Nemrég a Politikai Bizottság meg­bízta a megfelelő szerveket, készítse­nek javaslatokat a munka, az igazga­tási jog és néhány más törvény továb­bi tökéletesítésére, amelyek figyelembe veszik a társadalmi élet új jelenségeit. Sok tennivaló van a gazdasági tevé­kenység jogi szabályozásának megjaví­tása terén. Az ezt a szférát érintő tör­vényeinknek hatékonyabban kell biz- tosítaniok a termelés minőségének nö­velésével, a takarékossági rendszabá­lyok végrehajtásával kapcsolatos fel­adatok megoldását. Hatékonyabban kell szembeszegülni az állam becsapásával, a sikkasztással, a szocialista tulajdon meglopásával, a kiskirályoskodás je­lenségeivel stb. Nyilvánvalóan itt az ideje, hogy ki­adjuk a szovjet állam törvénykönyvét. Ez hozzá fog járulni egész jogrendünk stabilitásának növeléséhez. Törvényein­ket hozzáférhetőbbé teszi az összes szovjet állampolgár számára. Magától értetődő, elvtársak, hogy ál­landó figyelmet szenteltünk és a jö­vőben is szentelünk a rendőrség az ügyészség, a bíróságok, az igazságügyi szervek tevé­kenysége tökéletesítésének, amelyek őr­zik a szovjet törvényességet, a szovjet társadalom érdekeit, a szovjet állam­polgárok jogait. A párt, az állam nagy­ra értékeli az említett intézmények dolgozóinak nem könnyű, és tisztelet­reméltó munkáját, gondoskodnak arról, hogy soraikba jól felkészült, méltó ká­derek kerüljenek. Az imperialista államok hírszerző ügynökségeinek a különféle külföldi szovjetellenes központoknak és egyéb ellenséges elemeknek aknamunkájától megbízhatóan védik a szovjet társadal­mat az állambiztonsági szer­vek. Tevékenységük a nemzetközi helyzetből és a szovjet társadalom fej­lődéséből adódó követelményeknek megfelelően alakul ki. Csekistáink őr­zik és fejlesztik azokat a hagyományo­kat, amelyeket a forradalom egyik ki­emelkedő személyisége. Fél iksz Dzser- zsinszkij alapozott meg. Egész munkájukban, amelyet a párt Irányít és folyamatosan ellenőriz, ál­lambiztonsági szerveink a nép és az állam érdekeiből indulnak ki, ezt a te­vékenységet a dolgozók széles tömegei­nek támogatásával az alkotmányos normák, a szocialista törvényesség szi­gorú tiszteletben tartásával fejtik ki. Mindenekelőtt ebben rejlik az erejük, ez a rájuk ruházott funkciók sikeres megvalósításának fő záloga. Mindezekben az, években pártunk kellő figyelmet szentel országunk védelmi képessége megszi­lárdításának és a fegyveres erők tökéletesítésének. Arról számolhatunk be a kongresszusnak, hogy jelentékeny munkát végeztünk ezen a területen. Fejlődött a fegyveres erők korszerű fegyverekkel és haditech­nikával való felszereltsége, nőtt a sze­mélyi állomány harci felkészültségé­nek és ideológiai felvértezettségének minősége. Mindent összevetve, elvtár­sak, a szovjet nép bizonyos lehet ab­ban, hogy alkotó munkájának gyümöl­csei biztos védelmet élveznek. Senki sem kételkedhet abban sem, hogy pártunk mindent megtesz annak érdekében, hogy a Szovjetunió dicső fegyveres erői a jövőben is rendelkez­zenek minden szükséges eszközzel fe­lelősségteljes feladatuk végrehajtásá­hoz, ahhoz, hogy őrizői legyenek a szovjet nép békés munkájának, táma­szai a világbékének. Elvtársak! A szovjet politikai rend­szer elválaszthatatlan részét képezik a társadalmi szervezetek. Ezek összessé­gükben felölelik szinte az ország egész felnőtt lakosságát. És ez nagyszerű tény. Társadalmi szervezeteink jelentik az egyik legfontosabb csatornát, ame­lyen keresztül az állampolgárok részt vesznek a társadalom ügyeinek intézé­sében. Vegyük például a legnépesebb tár­sadalmi szervezetet, a szakszerve­zeteket. Ezeknek több, mint 107 millió tagja van. A szakszervezet mun­kája a legközvetlenebb módon moz­dítja elő a demokrácia megvalósítását az emberi alkotó erő kifejtésének alap­vető szférájában — a termelésben. A szakszervezet mindenekelőtt arra hivatott, hogy a dolgozók jogait és ér­dekeit védelmezze, hogy aktívan fog­lalkozzék hétköznapi és szociális kér­désekkel. Nem tehetne azonban sokat ezen a téren, ha nem fejlődne a ter­melés, ha nem szilárdulna a munkafe­gyelem, ha nem növekedne a munka­termelékenység éppen annál fogva, hogy a szakszervezet tevékenységének központjába a dolgozó ember érdekeit helyezi, kötelessége, hogy gondoskod­jék a termelés fellendítéséről. A szakszervezet a mi társadalmunk életében jelentős teret kapott. És ez sok mindenre kötelezi. A szakszervezet munkáját olymódon kell szervezni, hogy az minél teljesebben megfeleljen jogainak és felelőssége fokának. Vegyük a következő kérdést: mint is­meretes, nálunk már néhány éve be­vezettük és tökéletesítettük a termelés ágazati irányítását. Növekszik a terme­lés koncentrációja, termelési egyesülé­sek jönnek létre. Ugyanakkor ez egye­lőre nem tükröződik kellőképpen a szakszervezetek munkájában. Szabá­lyozni kell az ágazati szakszervezetek struktúrájának kérdését azzal, hogy ez a struktúra minél teljesebben megfe­leljen a termelési irányítás struktúrájá­nak. Szabályozni kell a termelési egye­sülések szakszervezeti munkaformáinak és módszereinek kérdését, az ágazati szakszervezetek vezető szerveinek jo­gait. Az utóbbi időben mindinkább növek­szik a szakszervezet szerepe a kolho­zokban. Elő kell mozdítani a tömeg­szerűség növelését, aminek nem kis jelentősége lesz a mezőgazdaság fel­lendítésével, a kolhoztagok munka- és életkörülményeinek javításával kapcso­latos feladatok megoldása szempontjá­ból. Mindezek igen komoly feladatok. Ezeket meg kell oldani. Sok dicsérő szó esett és esik a mi lenini üomszomolunkról. És ez teljesen indokolt, elvtársak! A kom- szomolisták 35 milliós serege a párt megbízható segítőtársa, a közvetlen harci tartaléka. Bármilyen feladatot tűz ki a párt, a Komszomol a fiatalság lelkesedésével harcol azok megoldásá­ért. Mennyi kitűnő kezdeményezést vetett fel a Komszomol az elmúlt öt év alatt, mennyi hősi tettet vitt véghez! A Baj- kál—Amur-i vasút építése! A kiemelt komszomolista építkezések, amelyekből öt év alatt 670 volt, ezeken több, mint félmillió ifjú és lány dolgozott. A Kom­szomol az Orosz SZSZSZK nem fekete- föld övezetében, 1200 öntözési és me­zőgazdasági építkezést patronál. Hát még a diákok építőtáborai! Valameny- nyien tudjuk, mennyire vonzódik hoz­zájuk a fiatalság. Ezekben a táborok­ban óriási munka folyik. A diákok a kilencedik ötéves tervidőszakban kö­rülbelül 5 milliárd rubel értékű mun­kát végeztek. Felbecsülhetetlen e tá­borok jelentősége, mint a munkára va­ló nevelés iskolája. A Komszomol munkadicsősége — a komszomolisták által szilárdan kivívott pozíció. De elvtársak! Meg kell érte­ni, hogy maga az élet támaszt egyre magasabb követelményeket a Komszo- mollal szemben. Hiszen a fiatalok ép­pen a Komszomolban kapcsolódnak be aktívan a kommunista építésben való öntudatos részvételbe. Ezt az öntudatot nevelni nem is olyan egyszerű, különö­sen ha arra gondolunk, hogy fiatal­emberekkel van dolgunk, akinek a jel­leme még nem forrott ki. Készek őszin­tén és lelkesen reagálni minden jó kezdeményezésre. Ám a formalizmusba, a nevelő munka iránti bürokratikus magatartásba való ütközés, kioltja a szívek lángjait. A mi feladatunk pedig nemcsak az, hogy megőrizzük, hanem az is. hogy felszítsuk ezt a lángot. Azt akarjuk, hogy a lelkesedés, az ész frissessége és a fiatalos energia egész életükön át végigkísérje embereinket. Ezt kell elősegíteni a Komszomolnak, ez legyen egyik legfontosabb gondja. A párt szilárdan hiszi, hogy a fiatal­ság, a komszomolisták újabb dicső ol­dalakat írnak a kommunista építés év- könyvébe!- Népünk nagy cselekedeteiről szólva, feltétlenül meg kell említenem, hogy ebben milyen szerepet lölt be a szov­jet nő. A nők önfeláldozásának és te­hetségének sokat köszönhet hazánk.az eddigi eredményekben és győzelmek­ben. Azoknak a fontos feladatoknak a megoldásához, amelyeket a kong­resszusunk tűz ki a társadalmi élet minden szférájában, kétségtelen, hogy jelentősen hozzájárulnak majd dicső asszonyaink is. A párt kötelességének tartja, hogy állandóan gondoskodjék a nőkről, a dolgozó nő, az anya, a gyermeknevelő és a háziasszony hely­zetének javításáról. Elvtársak! Külföldi bírálóink gyakor­ta elferdítik azoknak az intézkedések­nek az értelmét, amelyeket a szovjet állam foganatosít a törvényesség és a jogrend szilárdítása céljából. Minden megnyilatkozást a fegyelem szilárdítá­sáról és az állampolgárnak a társada­lommal szembeni felelősségéről úgy ál­lítanak be, mint a demokrácia meg- sártését. Mii lehet erről mondani? Igen, gondoskodva a személyiség sokoldalú fejlődéséről, az állampolgá­rok jogairól, mi ezzel egyidejűleg kel­lő figyelmet fordítunk a társadalmi fe­gyelem szilárdításának problémáira, arra, hogy minden állampolgár betart­sa a társadalommal szembeni köteles­séget. Ugyanis fegyelem és szilárd közrend nélkül a demokrácia megva­lósíthatatlan. Ha minden állampolgár felelősséget érez kötelezettségei iránt, a nép érdekei iránt, Csakis ez az egye­düli megbízható bázis a szocialista de­mokratizmus elveinek, a valódi szemé­lyi szabadságnak a lehető legteljesebb megvalósításához. Emlékezzünk csak Lenin azon sza­vaira, hogy társadalmunkban erkölcsös minden, ami a kommunizmus építésé­nek érdekeit szolgálja. Ugyanígy el­mondhatjuk, hogy demokratikus szá­munkra az, ami a nép érdekeit, a kom­munista építés érdekeit szolgálja. Azt, ami ellentmond ezeknek az érdekek­nek, elutasítjuk. Senki sem győzhet meg bennünket arról, hogy ez helyte­len eljárás. Nagyon is jól tudjuk, mi­lyen irányba haladunk, amikor politi­kai rendszerünket tökéletesítjük. Mi pedig meg vagyunk győződve az álta­lunk választott irányvonal helyességé­ről. Ma már nemcsak elméletből, hanem több éves tapasztalatból is tudjuk: aho­gyan valódi demokrácia lehetetlen szo­cializmus nélkül, éppúgy szocializmus is lehetetlen a demokrácia szüntelen fejlesztése nélkül. Szocialista demok­ráciánk tökéletesítését mi mindenek­előtt úgy értelmezzük, hogy állandóan biztosítjuk a dolgozók mind szélesebb részvételét a társadalom összes ügyei­nek igazgatásában, államunk demokra­tikus alapelveinek további fejlesztését, a feltételek megteremtésért a szemé­lyiség sokoldalú kibontakozásához. A párt ebben az irányban tevékenyke­dett és tevékenykedik a jövőben is. Elvtársak! A szocializmus dinamiku­san fejlődő társadalom. Egy napot sem állunk egy helyben, állandóan előre haladunk. Ennél fogva, annak a mun­kának, amelyet társadalmunk politikai rendszerének tökéletesítése céljából vé­geztek, mélyenszántó társadalmi értel­me és jelentősége van. Ismétlem, sokat tettünk. Most itt az ideje, hogy összefoglaljuk mindazt, amit már megvalósítottunk. A Szov­jetunió új alkotmánytervezetének elké­szítésénél ebből indulunk ki. Ez a munka gondosan, sietség nélkül folyik azért, hogy a lehetőségekhez képest minél pontosabban mérlegeljünk minden egyes felmerülő problémát, majd a tervezetet az egész nép elé bocsássuk vitára. Itt azonban a kong­resszuson néhány főbb momentumot szeretnék elmondani, amelyből mun­kánkban kiindulunk. Az új alkotmánytervezetben nyilván­valóan kifejezésre kell juttatni a szo­cializmus hatalmas győzelmeit, rögzí­tenünk kell nem csupán az államunk osztálylényegét kifejező szocialista rendszer általános elveit, hanem a fej­lett szocialista társadalom politikai szervezete alapvető vonásait is. A kommunizmus anyagi-műszaki bá­zisának felépítésével összefüggő fela­datok jellege szükségessé teszi, hogy az alkotmányban részletesebben szól­junk a népgazdaság Irányításának el­veiről. Ugyanakkor célszerű kifejezni az állam szerepét a társadalom szelle­mi életében, abban, hogy megteremtse a feltételeket a tudomány, a népmű­velés és a kultúra fejlesztéséhez. Ezzel aláhúzzuk a szocialista állam humanis­ta jellegét, azét az államét, amely a dolgozó ember és az egész nép érde­kében a kommunizmus felépítését tűz­te ki célul. Az új alkotmánytervezet egyik alap­vető sajátossága a szocialista demok­rácia további megszilárdítása és fej* lesztése lesz. Tervbe vettük, hogy a végrehajtó szerveket az eddiginél szigorúbb rend­szer alapján számoltatjuk be a válasz­tott hatalmi szervek előtt. Előirányoz­tuk, hogy az országos jellegű törvény­tervezeteket össznépi vitára bocsátjuk, ami ugyan gyakorlatilag ma is létezik, de alkotmányosan nincs rögzítve. Természetesen itt csak néhány alap­vető momentum került felsorolásra. Gondolom azonban, hogy az elmondot­tak elképzelést nyújtanak arról az irányról, amelyben a munka folyik. Abból indultunk és indulunk ki, hogy az új alkotmánynak rögzítenie kell és pontosan meg kell határoznia államunk legfőbb célkitűzését. Ez pedig a kom­munista társadalom felépítése. Elvtársak! Kongresszusunkon öt év megfeszített munkájának eredményeit összegezzük. Ezek jó eredmények. Meg­vitatjuk a következő ötéves tervidő­szakra szóló terveinket. Ezek feszített, de reális és jól átgondolt tervek. Tekintsük át az eddig elérteket, te­kintsünk át mindent, amit tenni szán­dékozunk, méghozzá szélesebb törté­nelmi mércével. Nemsokára, másfél év múlva lesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója. Hat évtized — ez ke­vesebb, mint az ember átlagos életko­ra. De ez idő alatt országunk több évszázadnyi utat tett meg. Új társadalmat hoztunk létre, olyan társadalmat, amelyhez hasonlót az em beriség még nem ismert. Ez ň társa­dalom a válságmentes, állandóan fej­lődő gazdasági élet, az érett szocialista viszonyok, a valódi szabadság társadal­ma. Olyan társadalom, amelyben a tu­dományos, materialista világszemlélet uralkodik. A jövőbe vetett szilárd bl* zalom, a ragyogó kommunista perspek­tívák társadalma. Olyan társadalom, amely előtt nyitva állnak a további sokoldalú haladás korlátlan térségei. A megtett út másik fő eredménye — a mi szovjet életformánk. Az igazi kollektivizmus és elvtársiasság légkö­re. Országunk valamennyi népének és nemzetiségének napról napra erősödó összeforrottsága, barátsága, az erkölcsi tisztaság, ami erőssé és kitartóvá tesz bennünket — ezek a mi életformánk világos mérföldkövei, a szocializmus hatalmas vívmányai, amelyek életünk szerves alkotórészévé váltak. És végezetül, az elmúlt hatvan év legfőbb eredménye — maga a szovjet ember. Az az ember, aki a kivívott szabadságot a legnehezebb harcokban is képes volt megvédeni. Az az ember, aki építette a jövőt, nem kímélve erejét és nem sajnálva semmilyen ál­dozatot. Ember, aki minden megpró­báltatáson keresztülmenve, maga is felismerhetetlenségig megváltozott, egyesítette magában az eszmei meg­győződést és a hatalmas életenergiát, a kultúrát, a tudást és azt a képes­séget, hogy mindezeket hasznosítsa. Az az ember, aki forró hazaszeretete mel­lett következetes internacionalista volt és marad. A szovjetek országa az egész világ népeinek szemében joggal a béke tá­masza és a világ zászlóvivője. Megte­szünk és a jövőben is meg fogunk ten­ni minden lehetségest, hogy védelmez­zük és megszilárdítsuk a békét, meg­mentsük az emberiséget újabb pusztító háborúktól! Igen, tudatában vagyunk annak, hogy vannak még megoldatlan problé­mák. Valamennyi bírálónknál jobban ismerjük saját hiányosságainkat, lát­juk a nehézségeket. De sikeresen meg­birkózunk velük. Látjuk és ismerjük azt az utat, amely társadalmunk további fejlődéséhez és tökéletesítéséhez vezet. Még nem értük el a kommunizmust. De az egész világ látja, hogy pártunk tevékenysége, erőfeszítései arra irá­nyulnak, hogy minden szükségeset megtegyünk az ember jóléte érdekében, az ember nevében. Éppen ez a magasz­tos humánus cél egyesíti a pártot a néppel, szilárd, széttéphetetlen köte’é- ket hoz létre a párt és valamennyi szovjet ember között. A szovjet emberek tudják: ahol a nehézségek vannak — ott elhárításuk­ban élenjárnak a kommunisták. A szov­(Folytatás a 12. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents