Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-26 / 48. szám, csütörtök
AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA 1976 II. 28. (Folytatás a 8. oldalról) daságok dolgozóival vállvetve aktívan részt vettek a városi munkások, a szovjet hadsereg katonái és a diákok. Alkalmam volt akkor ellátogatni az országnak azokba a körzeteibe, ahol a termésért folytatott harc sikere eldőlt. Az emberek nehéz helyzetben voltak. De micsoda lelkesedéssel, micsoda energiával dolgoztak: 1 megtették azt, ami sokak szemében lehetetlennek tűnt. Ezt látva az ember büszkeséget érez pártunk, nagyszerű népünk iránt. Elvtársakl A pártvezetés sikerének legfontosabb feltétele a leninimun- kastílusban rejlik. A lenini stílus — alkotó, szubjektivizmustól mentes, amelyet a társadalmi jelenségekhez való tudományos hozzáállás hat át. Ez a stílus nagyfokú igényességet követe! meg a kommunistáktól, igényességet maguk és mások iránt, kizárja az önelégültséget, ellentmond a bürokratizmus és a formalizmus bármiféle megnyilvánulásának. Ezzel kapcsolatban a kritika és az önkritika kérdéséről szeretnék szólni. Erről a témáról a Központi Bizottság ülésén komoly, elvi beszélgetést folytattunk. Mindez azért, mert a megoldásra váró feladatok mennyiségének és bonyolultságának növekedésével a kérdésekhez való szigorú, kritikus hozzáállás megkülönböztetett jelentőségre tesz szert. A Tambov i területi pártbizottság kritikai és önkritikái helyzetéről, szóló határozatban a központi bizottság számos olyan kérdést vetett fel, amelynek az egész párt szempontjából jelentősége van. Ráirányította a figyelmet először is a kritika és az önkritika módszerének lényegére. Miben áll e módszer lényege? Abban, hogy ennek vagy annak a pártszervezetnek, ennek, vagy annak a munkásnak egész tevékenysége, e tevékenység valamennyi oldala objektív értékelést kapjon. Abban, hogy a meglévő hiányosságokat kiküszöbölésük érdekében sokoldalúan elemezzék. Abban, hogy nem viszonyultak liberálisan a hiányosságokhoz és az azokért felelős személyekhez. Az emberek iránti bizalomnak és tiszteletnek a kitűzött feladat iránti magas fokú igényességgel kell párosulnia. Ez a pártmunka — és egész munkánk törvénye. És természetes az, elvtársak, hogy a kritikára való helytelen reagálásra a pártszerveknek mindig határozottan, operatívan kell válaszolniok. A határozott válaszon természetesen nem a nyers kifejezéseket, hanem a dolog lényegét értjük. A kritika értéke igazságosságában, a felvetett kérdések társadalmi jelentőségében van. Ami pedig az önkritika értékét illeti, azt őszinte volta, a hibák és a hiányosságok gyors kijavítására való készség határozza meg. A bírálat és az önbírálat kérdése mellett a Központi Bizottság áttekintet- tett egy másik témakört is — a párt- határozatok végrehajtása felügyeletének és ellenőrzésének problémáját. Érről nemegyszer volt szó a Központi Bizottság Politikai Bizottságának és titkárságának ülésein. E kérdéssel foglalkozott az a levél, amelyet a Politikai Bizottság megküldött valameny- nyi pártszervezetnek, valamint az SZKP Központi Bizottság számos határozata is. Szemmel láthatólag itt nincs szükség különösebb kommentárra. Mindenki előtt világos, hogy a meghozott határozatokat végre kell hajtani. Hiszen a párthaturozat nem más, mint a párt kollektív akarata, a tömegek koncentrált tapasztalata. Néha azonban előfordul, hogy a gyenge ellenőrzés miatt bizonyos határozatokat nem hajtanak végre vagy pontatlanul, nem maradéktalanul teljesítik azokat. Ezen kívül időnként előfordul az is, bogy amikor valamilyen határozatot nem teljesítenek, második, sőt néha még harmadik határozatot hoznak ugyanabban a kérdésben. Lehet, hogy ezek az új határozatok tartalmukat tekintve nem rosszak. De arról van szó, amit egyszer már meg kellett volna csinálni. És óhatatlanul felmerül a kérdés: a régi ügyben hozott új határozat nem bizonyul-e egyfajta engedmények, a liberalizmus bizonyos megnyilvánulásának? Ennek eredményeként nem csökken-e az igényesség? Fel kell hagyni az ilyen gyakorlattal! Az elfogadott határozatok teljesítésének felügyelete és ellenőrzése a szervező munka legfontosabb része. Minden pártvezető, minden tanácsi és gazdasági vezető, minden pártszerve, minden párt alapszervezet feladata. Ebben a kérdésben növelni kell a Szövetségi Köztársaságok központi bizottsági titkárainak, a területi és határ- területi pártbizottságok titkárainak, a köztársaságok Minisztertanácsainak, a tanácsi végrehajtó bizottságoknak, a minisztériumok és irányító szervek kollégiumainak szerepét. Ebben a vonatkozásban komoly munkát végez a Központi Bizottság mellett működő pártellenőrző bizottság és a helyi pártszervezetek pártbizottságai. E bizottságok a beszámolási időszakban számos fontos, általános jelentőségű, az állami és pártfegyelem szigorú betartásáért folytatott harccal kapcsolatos kérdést vetettek fel. A feladatok végrehajtását ellenőrző munkában fontos szerepük van a népi ellenőrzés szerveinek. A pártszervezeteknek jobban ki kell aknázniuk e szervek lehetőségeit, sokoldalúan támogatnunk kell őket funkcióik teljesítésében. Minderről most nem azért beszélek, mintha pártunkban az elfogadott határozatok teljesítésével, vagy a bírálat és önbírálat helyzetével kapcsolatban valamiféle aggasztó helyzet alakult volna ki. Másról van szó. A lenini munkastílushoz való rendíthetetlen ragaszkodás minden pártszervezet, minden tanácsi és gazdasági szerv tevékenysége sikerének, valamennyi tervünk realizálásának előfeltétele. Természetesen sem a párt, som pedig tevékenységének jellege nem valamiféle megcsoníosodott dolog. A párt munkája minden szakaszban új tartalommal telítődik meg. Ezért természetes, hogy a XXV. kongresszuson felvetődő új feladatok a továbbiakban is megkövetelik a pártmunka formáinak és módszereinek tudományos tökéletesítését. A párt káderpolitikája az a jelentős hajtóerő, amelynek segítségével a párt hatást tud kifejteni a társadalmi fejlődés menetére. Az elmúlt években különböző vezető posztokra helyeztünk olyan fiatal, nagy reménye- nyekre jogosító elvtársakat, akik a gyakorlati munkában tehetséges, jó szervezőknek bizonyultak. A kilencedik ötéves terv teljesítéséért, kül- és belpolitikai feladatainak megvalósításáért folytatott harc során kádereink sok-sok tapasztalattal gazdagodtak, kijárták a politikai edződés iskoláját. A korszerű vezetőnek egyesítenie kell magában a pártosságot a hatásköri illetékességgel, a fegyelmezettséget a kezdeményező készséggel és a dolgokhoz való alkotó hozzáállással. Ugyanakkor a vezetőnek bármely helyen tiszteletben kell tartania a társadalmi, politikai, nevelési szempontokat, érzékenynek kell lennie az emberek szükségletei és igényei iránt, példát kell mutatnia munkájában és életmódjában egyaránt. Nagy jelentősége van annak, ha pártmunkával bíznak meg politikailag érett, aktív mezőgazdasági szakembereket, akiknek tapasztalataik vannak az emberekkel való bánásmódban. A beszámolási időszakban számos ilyen irányú intézkedés történt. Ma az SZKP-ban a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságaiban a határterületi és területi bizottságokban a titkárok 99,5 százaléka felsőfokú végzettséggel, ezen beiül 7U százalék mérnöki, műszaki és mezőgazdasági felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Kedvező, hogy gyakorlatilag valamennyien titkárként dolgoztak a part alapszervezeteiben, városi és kerületi bizottságaiban, a városi és kerületi pártbizottságok titkárainak 99,2 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, ezen belül ü0 százalékuk ipari és mezőgazdasági szakember. Ezt az irányvonalat még nagyobb állhatatossággal kell folytatnunk. A partban tartóson megszilárdult a káderekről való gondoskodás. Véget vetettünk a pártmunkások indokolatlan, gyakori áthelyezése gyakorlatának, amelyről szó esett már a XXIII. kongressszuson. A káderek áthelyezésére akkor kerül sor, amikor azt az ügy érdekei megkívánják, amikor ilyen, vagy olyan munkaterület megerősítésére van szükség. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a káder stabilitás jelszavával vezető posztokon maradhatnak olyanok, akik mint mondják, nem húzzák a terheket, nem birkóznak meg kötelezettségeikkel. Még kevésbé lehet vezető munkakörben hagyni olyan embereket, akik felelőtlenek, nem tudnak megszabadulni a múlt terheitől, és feltételezik, hogy munkakörük egymagában biztosítja számukra a tekintélyt és a tiszteletet. Nem lehet pártvezető az, aki elveszíti saját tevékenysége kritikus értékelésének készségét. Elszakad a tömegektől, hízelgőket és talpnyalókat „termel ki“ maga körül, aki elvesztette a kommunisták bizalmát. Gondolom, hogy a kongresszus támogatja a kérdés ilyen módon való felvetését. Figyelembe véve a növekvő követelményeket, — a párt megszervezi a káderek felkészítését, minden szükségeset megtesz annak érdekében, hogy a káderek emeljék elméleti felkészültségük színvonalát, elmélyítsék tudásukat, elsajátítsák a tudomány és a technika korszerű eredményeit a termelés és az irányítás szervezésének tudományát. A beszámolási időszakban a párt tanintézeteiben 40 000 embert készítettek fel. A tanfolyamokon több mint 230 000 tanácsi és pártmunkás részesült továbbképzésben. A gazdasági káderek és szakemberek is tovább fejlesztik képzettségüket a különféle főiskolákon, egyetemi fakultásokon, a mező- gazdasági vezetőképző főiskolán és a továbbképző tanfolyamokon, ahol évente több mint egymillió ember tanul. A jövőben tovább kell fejlesztenünk ezt a munkát. Nyilvánvalóan érdemes elgondolkozni azon, hogyan emelhetjük új, magasabb szintre a párt vezető kádereinek felkészítését, különösen az ideológiai front területén, hogyan valósíthatjuk meg a már ma is a pártI——a—f munka irányításával foglalkozó elvtársak eszmei-elméleti színvonalának állandó emelését. Tovább kell javítani a párt központi tanintézeteinek tevékenységét. E téren figyelembe kell venni a múlt tapasztalatait, és gondolni kell a magasképzettségű káderek felkészítésének új, korszerű formáira. A fő feladat annak elérése, hogy a párt . a tapasztalt, elméletileg érett elvtársak még nagyobb tartalékával rendelkezzék. A párt nagyra értékeli a kádereket, bízik alkotói képességeikben, gondoskodással fejleszti és neveli őket. Nem lehet kétség afelől, hogy kádereink a nép iránti felelősségük tudatában továbbra is minden erejüket, tudásukat és tapasztalatukat a kommunizmus érdekében kamatoztatják. 2. A PÄRT ESZMEI NEVELŐ MUNKÁJA tiiulursak! Társadalmi rendünk ereje a tömegek tudatosságában rejlik. S a part ailandó feladatanak tartja a kommunista tudatosság, a kommunizmus építésére való készség, akarat és képesseg nevelését. A beszámolási időszakban az emberek eszmei nevelésének kérdései, az uj ember, a kommunizmus méltó építője kialakításának problémái nagy helyet foglalnak el egész munkánkban. Az SZKP a kommunista nevelést, mint egész forradalmi átalakító tevékenységét a marxista—leninista elmélet szilárd alapján ioiytatja. A marxizmus— leninizmus a helyes stratégia és taktika kidolgozásának egyetlen megbízna tó alapja. Lehetővé teszi, hogy megértsük a történelmi táviatokat, segít meghatározni sok évre előre a társadalmi-gazdasági és politikai fejlődés irányát, helyesen tájékozódni a nemzetközi eseményekben. A marxizmus— leninizmus ereje az állandó alkotó fejlődésben van. Erre tanított Marx, erre tanított Lenin. Útmutatásaikhoz pártunk mindig hű maradt. Ismeretes, hogy minden elmélet valóságértékének ismérve a gyakorlat. A munkásosztály és az összes dolgozó forradalmi harca, a kommunisták egész gyakorlati tevékenysége teljes bizonyossággal megmutatták a marxizmus—leninizmus lényegét kifejező elméleti tételek és elvek megingatha- tatianságát. A XXIV. kongresszus útmutatásaival összhangban sokat tettünk a marxista —leninista elmélet időszerű problémáinak kidolgozása érdekében. A pártdokumentumok összegezték az új társadalom építésének hatalmas tapasztalatait, elemezték a nemzetközi fejlődés legújabb folyamatait. Komoly eredményeket értünk el a filozófiai, a gazdasagi és történelmi tudományokban, a társadalmi és politikai problémák tanulmányozásában. Országunk fejlődésének jelenlegi szakaszában az elmélet további alkotó kimunkálása iránti szükséglet nem csökken, hanem inkább még fokozódik. Mind az általános elméleti, fundamentális, mind pedig az alkalmazott jellegű gyümölcsöző kutatások új lehetőségei a különböző tudományok találkozásánál nyílnak meg, többek között a természet és társadalomtudományok határán. Ezeket teljes mértékben ki kell használni. A párt és az állam olyan problémák kutatását igényli, amelyek mindenekelőtt a termelés és a termelésirányítás sokoldalú fejlesztésével kapcsolatosak, olyan ajánlásokat, amelyek lehetővé teszik a termelés hatékonyságának lényeges emelését. Léuyegbevágőan fontosak az olyan kérdések mélyreható kutatása, amelyek társadalmunk, annak termelőerői fejlődési tendenciáival kapcsolatosak. Ide tartozik például a munka jellege és tartalma a fejlett szocializmus feltételei között, a társadalmi szerkezet változásai. A különböző tudományok képviselőinek egyesített erőfeszítéseit követeli az olyan problémák áttekintése, mint a munka szerinti elosztás tökéletesítése, az erkölcsi és anyagi ösztönzés összekapcsolása, a szocialista mindennapi élet és sokoldalú kultúránk fejlesztése. Tovább kell tanulmányozni ezenkívül államiságunk, a nevelő, ideológiai munka formáinak és módszereinek fejlődési problémáit. Ezzel kapcsolatban nagy figyelmet érdemel a közvélemény tanulmányozása. A szovjet tudósoknak nem szabad figyelmen kívül hagyniuk u környezet és a népesedés utóbbi időben kiéleződött problémáit. A természet- és társadalomtudományok egész komplexumának fontos feladata a természet szocialista felhasználásának javítása, a hatékony demográfiai politika kidolgozása. Egyre inkább fokozódik a tudományos kutatás jelentősége, a világfejlődés és a nemzetközi kapcsolatok alapvető problémái, a forradalmi folyamat és különböző áramlatainak kölcsönhatása és egysége, a demokráciáért, valamint a szocializmusért folytatott harc kölcsönhatása, az erők egymás elleni harca, s korunk fő kérdése, a háború és béke kérdésében. Társadalomtudományunk soron levő feladatait cjak abban az esetben lehet megoldani, ha a legszorosabb kapcsolatban áll az élettel. A skolasztikus eiinéletieskedés csak fékezheti előrehaladásunkat. Csupán a gyakorlattal való kapcsolat emelheti a tudomány hatékonyságát, s ez napjainkban az egyik központi probléma. A XXIV. kongresszus rámutatott arra, milyen jelentős az alkotói légkör megteremtése a tudományos munkában, Ez a feladat ma is ugyanolyan fontos, mint ezelőtt. Természetes, hogy a nézetek alkotó egybevetésének közös marxista—leninista eszmei platformunkon kell alapulnia. Fontos, hogy következetesen betartsuk a pártosság elveit a tudományban és határozottan visszautasítsák a külföldi eszmei ellenfelek jobboldali opportunista és „balos“ nézeteit. Elvtársak! A XXIV. kongresszus után a KB számos olyan határozatot fogadott el, amely általánosítja az ideológiai munka tapasztalatait, meghatározza megjavításának fő irányait. így a taskenti városi pártszervezet munkájáról szóló határozat áttekintette a kommunisták marxista—leninista oktatásának kérdéseit. Átfogóan foglalkoztak az ideológiai káderekkel folytatott munka egész rendszerével a következő határozatok: „A belorussziai pártszervezet ideológiai kádereinek kiválasztásával és nevelésével kapcsolatos munkáról“, „Az újságíró-káderek felkészítésének és továbbképzésének megjavításával kapcsolatos intézkedésekről“. Ennek eredményeképpen a beszámolási időszakban jelentősen megnövekedett a helyi pártszervezetek aktivitása ezen a területen. Több figyelmet fordítanak az eszmei nevelőmunka legfőbb kérdéseire, mélyebben tanulmányozzák annak tartalmát, szorosabban összekapcsolják ezt a munkát a gazdasági és kulturális építéssel. Egészében véve az eszmei nevelőmunka területén előrehaladtunk. Nincs azonban semmi okunk az elégedettségre. Vegyük például belső életünket. Minden nap érezhető változásokkal jár. Újabb nemzedékek lépnek az életbe. A tudomány és a technika fejlődése megújítja a társadalmi, gazdasági feltételeket. A nép tudatosságának és tájékozottságának növekedése fokozott követelményeket támaszt a tömegek körében végzett egész munkánkkal szemben. Ebben a vonatkozásban pedig még mindig vannak hiányosságok, megoldhatatlan problémák. A világpolitikai kedvező változásai az enyhülés jó lehetőségeket teremt a szocializmus eszméinek széles körű terjesztése számára. Másfelől azonuan a két rendszer eszmei harca tevékenyebbé, az imperialista propaganda pedig kifinomultabbá válik. A két világnézet küzdelmében nem lehet helye a semlegességnek és a kompromisszumoknak. Itt magasfokú politikai éberségre, tevékeny, operatív és meggyőző propaganda munkára, az ellenséges ideológiai diverzió idejében való visszautasítására van szükség. A jelenlegi feltételek ilymódon újabb feladatokat állítanak a párt eszmei te* vékenysége elé. A pártszervezetek gyakorlata sugalja nekünk azt az utat, amelyen haladva elérhetjük a hatékonyság növekedését ezen a területen. Ez az egész nevelési kérdés komplex kezelését jelenti, vagyis az eszmei-pciitikai nevelés, a munkára való nevelés ós az erkölcsi nevelés szoros egysegének biztosítását, a dolgozók különböző csoportjai sajátosságának figyelembevételével. Az eszmei nevelés területén nagy jelentősége van a politikai felvilágosításnak. Sokat tettünk ennek érdekében. Gondolkozzanak el például azon a tényen, hogy csupán a pártoktatás keretében jelenleg mintegy 20 millió ember tanul, beleértve több mint hétmillió pártonkívülit. A politikai tudo(Folytatás a 10. oldalonJ
