Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-26 / 48. szám, csütörtök
AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA —™r*irwnTir—-—°n nihíj iiwirrTir-’rrir”-1“ '■"■|™,l—5|>||a—^™^—iuw«—■. (Folytatás a 7. oldalról) éves terv sikeres teljesítését és hatását már a legközelebbi jövőben éreztetheti. Elvtársak! Országunk még sohasem rendelkezett ilyen óriási gazdasági és tudományos-műszaki potenciállal. Még sohasem rendelkeztünk a szakképzett káderek ilyen óriási seregével. Még sohasem támaszkodtunk a gazdasági építésnek a párt által alkotó módon értelmezett és általánosított ilyen gazdag tapasztalataira. Mindez felbecsülhetetlen értékű tőke, amely a lenini párt vezette szovjet nép hősi erőfeszítései révén jött létre. Mi elvtársak, önökkel együtt felelősek vagyunk azért, hogyan bánunk ezzel a tőkével, hogyan aknázzuk ki teljesebb mértékben azokat a gigászi új lehetőségeket, amelyek megengedik, hogy soha nem látott len- dületességű feladatokat állítsunk az ország elé. Nagy és bonyolult munka vár ránk. Nem kétséges azonban az, hogy pártunk, népünk becsülettel megbirkózik vele és új, ragyogó fejezetet ír a világ első kommunista társadalma építésének krónikájába. A párt a fejlett sztscializmus vinpi üzlt Elvtársak! Az elmúlt ötéves terv eredményei meggyőzően tanúsítják, hogy a Szovjetunió kommunista pártja a lenini úton haladt. Méltóképpen teljesíti a munkásosztály, minden dolgozó, az egész nép politikai vezetőjének szerepét. Ismét megmutatkozott a tudományos előrelátás ereje, a párt politikájának realizmusa, az a képessége, hogy a kommunista építés feladatainak megoldására irányítsa a tömegek energiáit. Pártunk magasra tartja a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus zászlaját, becsülettel teljesíti történelmi küldetését, lankadatlanul harcol a kommunista eszmék győzelméért.- 1. A PÄRT TOVÁBBI FEJLŐDÉSE. A KADERPOLITIK A KÉRDÉSEI. < A beszámolási időszakban a párt tovább növekedett és erősödött. A pártélet lenini normáinak és a pártvezetés elveinek megtartása alapján még szilárdabbá vált a párt sorainak eszmei és szervezeti egysége. A XXIV. kongresszus óta csaknem 2,6 millió ember lépett az SZKP soraiba. Jelenleg 15 millió 694 ezer kommunista van a pártban. Közülük 41,6 százalék munkás, 13,9 százalék kolhozparaszt, körülbelül 20 százalék műszaki értelmiségi, több mint 24 százalék a tudomány, az irodalom, a művészet művelője, a közoktatás, az egészségügy, az irányító apparátus dolgozója, katona. A párt növekedésére, a minőségi összetételének javítására irányuló munkát jellemezve, foglalkozni szeretnék a következő elvi mozzanatokkal. A fejlett szocializmus viszonyai között, a kommunista párt, noha az egész nép pártjává vált, egyáltalán nem veszti el osztályjellegét. Az SZKP természeténél fogva a munkásosztály pártja volt és az is marad. Mély megelégedésünkre szolgál, hogy jelenleg a párt soraiba belépők 58 százaléka munkások közül kerül ki. Ez törvény- szerű, tükrözi a munkásosztálynak a társadalom életében betöltött vezető szerepét. A beszámolási időszakban a pártba felvettek több mint 11 százaléka kolhoztag volt. A párt sorainak a kolhoztagokkal való állandó gyarapítása megfelel a munkásosztály és a parasztság közötti szövetség további szilárdítása érdekeinek. A párt tagjelöltjeinek sorába lépettek mintegy 9 százaléka művezető, üzemmérnök, részlegvezető, agronómus, állattenyésztő szakember és a termelési folyamat más közvetlen résztvevője. Ily módon egészében az SZKT-ba belépők körülbelül 80 százaléka az anyagi termelés szférájában — a társadalmi élet döntő szférájában — tevékenykedik. Lényegesen megnőtt a párttagok száma a népgazdaság szakemberei, a pedagógusok és az orvosok, a tudomány, az irodalom és a művészet művelői körében. Jelenleg minden negyedik-ötödik szakember kommunista. És ez jó dolog. Hiszen rendkívül jelentős az a szerep, amelyet a szovjet értelmiség betölt a tudományos-műszaki forradalom megvalósításában, a nép kultúrájának fellendítésében, a kommunista építés adta valamennyi feladat megoldásában. A párt új tagjainak döntő többsége, vagyis több mint kétharmada komszo- molista. Az ifjúságnak az SZKP-ba történő fokozódó beáramlása szemléletesen mutatja, hogy a párt életerői kimeríthetetlenek, hogy fiatal nemzedékünk mély odaadással viseltetik a kommunizmus eszméi iránt. Harminc esztendő alatt az SZKP taglétszáma csaknem megháromszorozódott. Teljesen nyilvánvaló, hogy sorai tovább növekednek majd. Ez objektív tendencia, amely a szocializmusban végbemenő társadalmi fejlődés egész menetéből, a párt vezető szerepének, tekintélyének növekedéséből származik. Az SZKP azonban nem erőlteti létszámának növekedését. Csupán azokat veszi fel soraiba, akik tetteikkel bizonyították, hogy a lenini szavakkal szólva, nem valamiféle előnyök szemulséért lépiiek a pártba, hanem azért, hogy önfeláldozó munkát végezzenek a kommunizmus javára. Minél messzebb jutunk előre, minél nagyobb feladatokat old meg a párt, annál nagyobb gondot kell fordítanunk arra, hogy a párt sorait olyan friss erőkkel töltsük fel, amelyek kiérdemelték az alapszervezetek, az egész kollektíva elismerését, akik aktívnak bizonyulnak a termelésben és a társadalmi életben. E célból növelni kell a tagjelöltségi idő jelentőségét. Teljes szigorral kell eljárni a tagjelölt politikai és érdemi tulajdonságainak, marxista—leninista nevelésének ellenőrzése során. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden kommunistának a párt magas eszmeiségű, a kommunizmust építők élvonalában haladó, aktív élharcosának kell lennie. Lenin útmutatásait követve, az SZKP mindent megtesz, hogy fokozza a párttagság rangját. Ebben nagy szerepet töltött be a XXIV. kongresszus határozata alapján végrehajtott párttag- konyvcsere. Teljes joggal elmondható, hogy elértük azokat a célokat, amelyeket a tagkönyvcserével akartunk megvalósítani. A tagkönyvcsere elősegítette a kommunisták, a pártszervezetek aktivizálását az előttük álló feladatok megvalósításáért folyó harcban. A tagkönyvcsere fontos eredménye a kommunisták egymás iránt támasztott követelményeinek növelése, a párt- szervezetek olyan légkörének kialakítása, amely nem tűri el a szervezeti szabályzat megsértését. A pártszervezetek abból indultak ki, hogy a tagkönyvcsere — nem párttisztogatás. Ugyanakkor szigorúan ügyeltek arra, hogy a pártban ne legyenek olvan emberek, akik nem méltóak a kommunista megtisztelő rangjára. A tagkönyvcsere időszakában körülbelül 347 ezer ember nem kapott új párttagsági könyvet. Ezek azok, akik eltértek a pártélet normáitól, megsértették a fegyelmet, elvesztették a kapcsolatokat a pártszervezetekkel. 4 Elvtársak! Pártunk ma nagy és hatalmas szervezet. Magába foglalja a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak 14 központi bizottságát, 154 kerületi és területi pártbizottságot, 10 körzeti pártbizottságot, 4243 városi és járási pártbizottságot, 390 000 alapszervezetet, ezen belül az ipari vállalatok, az építkezés, a közlekedés és a hírközlés, a kolhozok, a szovhozok és más termelői kollektívák 150 ezer alapszervezetét. Elképzelhetik, mennyire fontos, hogy a párt minden láncszeme összehangoltan, aktívan és céltudatosan tevékenykedjék. Ez csupán a pártélet lenini normáinak, a pártvezetés elveinek, a demokratikus centralizmus elvének maradéktalan alkalmazásával érhető el. A párt mindenkor magas fokú elvszerűséget tanúsított, amikor védelmezte ezeket az elveket, harcolt megsértésük ellen. Nagy jelentősége volt ebben a vonatkozásban a XX. pártkongresszus határozatainak, amely kongresszusnak most van a huszadik évfordulója. A pártélet lenini normáinak és elveinek megerősítésében és fejlesztésében fontos szerepet töltöttek be a központi bizottság októberi (1964.) plénumának, a XXIII. és XXIV. párt- kongresszusnak határozatai. A párton belüli demokrácia következetes fejlesztése, a követelmények emelése a párt minden tagjával szemben — ezek elévülhetetlen lenini elvek, ezek napjainkban is a párt fejlődésének alapjául szolgálnak. A XXIII. és XXIV. kongresszuson a pártépítés kérdéseiről elfogadott irányelvek végrehajtása elősegítette a párton belüli demokráciának, a vezetés kollektivitásának további elmélyítését, a pártmunka szervezési formáinak és módszereinek fejlesztését. Mindez különös erővel mutatkozott meg a kongresszust megelőző beszámolási-választási kampányban. Elegendő annyit mondani, hegy a pártalapszervezetek beszámoló-választó gyűlésein a kommunisták több mint 94 százaléka vett részt és közülük minden negyedik felszólalt a vitában. A gyűléseket, konferenciákat és kongresszusokat a kommunisták tárgyszerűsége, nagyfokú aktivitása és érettsége, a kritika és az önkritika magas színvonala jellemezte, a kommunisták elv- szerűen értékelték a választott part- szerveknek a XXIV. kongresszuson hozott határozatok megvalósítása érdekében végzett munkáját, meghatározták a jövendő feladatokat. A sajtó, a rádió és a televízió nagy teret szentelt a beszámolási és kül- dottválaszlási kampánynak. Ily módon a pártbizottságoknak a kommunisták előtt tartóit beszámolói valójában a dolgozók előtt tartott beszámolóvá váltak. Ennek mélyértelmű jelentősége van. A pártnak nincsenek titkai a nép előtt. Alapvetően érdekelt abban, hogy az egész szovjet nép ismerje munkáját és terveit, ítéletet alkosson róluk. A gyűléseken, az értekezletek és a kongresszusok megmutatták a párttagság monolitikus egységét, teljes egészében és egyöntetűen jóváhagyták a párt általános irányvonalát, a központi bizottság és a politikai bizottság gyakorlati tevékenységét. Elvtársak! A szovjet társadalom dinamikus fejlődése, a kommunizmus építésének növekvő méretei, a nemzetközi porondon kifejtett tevékenységünk megköveteli, hogy állandóan tökéletesítsük a pártirányítás színvonalát a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a tömegek nevelésében, javítsuk a tömegek között végzett szervező és politikai munkát. A beszámolási időszakban a központi bizottság, a politikai bizottság és a központi bizottság titkársága erejének megfeszítésével, aktívan dolgozott. Ebben az időben a központi bizottság 11 plénumot tartott. Rajtuk a párt és az egész ország életének legfontosabb kérdéseiről hoztak döntéseket. Különösen nagy jelentőségük volt az 1972- es) 1973-as, 1974-es és az 1975-ös év decemberi plénumainak. Ezeken az egész párt számára konkrétan elemezték az időszerű gazdasági problémákat és előtérbe állították a legnagyobb erőösszpontosítást megkövetelő feladatokat. Több plénumon külpolitikai kérdéseket vitattak meg. Így az 1972 májusában tartott plénumon azokat a problémákat tűzték napirendre, amelyeket a feszültség enyhítéséért vívott harc felelősségteljes, és mondhatni döntő időszaka tűzött elénk. Emlékeznek elvtársak, akkor első ízben vártuk az Egyesült Államok elnökét; viszont tetőpontján volt a vietnami háború. A helyzet nem volt egyszerű. Miként a következő időszak megmutatta, a plénumon hozott döntések elvszerűek, reálisak voltak és helyes irányt jelöltek ki. Nagy jelentőségű volt az 1973-as áprilisi plénum, amelyen országunk külgazdasági tevékenységének kérdései szerepeltek a napirenden. A központi bizottság politikai bizottságának tevékenysége eleven és operatív jellegű volt. A XXIV. kongresz- szust követő időszakban 215 ülést tartott. A Politikai Bizottság rendszeresen foglalkozott az ipar, a mezőgazdaság, a beruházások kérdéseivel, az irányítás tökéletesítésével, az állam és a gazdasági apparátus valameny- nyi láncszemén. Különös figyelmet fordítottak a XXIV. kongresszuson az élet- színvonal emelésével kapcsolatban megjelölt intézkedések teljesítésére. Rendszeresen megvitatták a párton belüli és az ideológiai munka javításának alapvető problémáit. A Politikai Bizottság munkájában fontos helyet foglaltak el a külpolitikai tevékenységgel és az ország védelme erősítésével összefüggő kérdések. A Központi Bizottság titkársága az elmúlt időszak során 205 ülést tartott. Állandó jelleggel foglalkozott a párt- szervezetek tevékenységével, a káderek kiválasztásának és elhelyezésének problémáival. A korábbinál jóval nagyobb figyelmet fordított az elfogadott határozatok végrehajtásának ellenőrzésére. A Központi Bizottság beható figyelemmel tanulmányozta és általánosította a helyi pártszervezetek tapasztalatait. Megvitatta egész sor szövetségi köztársaság kommunista pártja központi bizottságának, a határterületi, a területi, a városi és a kerületi bizottságoknak a tevékenységét. Megvizsgálta, hogyan valósítják meg a gazdaság pártirányítását, miként vezetik a szervező-politikai és az eszmeinevelő munkát. Mélyrehatóan elemezte a tömegek munkatevékenységének tapasztalatait. Moszkva, Leningrád, Ukrajna, Kazahsztán, az Ural és Belorusszia, Közép-Ázsia, a Baltikum, a Kaukázusontúli terület és Moldávia pártszervezeteinek számos értékes kezdeményezését jóváhagyta és országos méretű elterjesztésre ajánlotta. A Központi Bizottság, a Politikai Bizottság és a Titkárság által mélyreható és kollektív vitákon elfogadott döntések pontos irányvonallal, világos útmutatásokkal látták el a pártszervezeteket és ez lehetővé tette munkájuk megjavítását. Elvtársak! Pártunk és Központi Bizottsága, valamint a tömegek közötti érintkezés egyik legfontosabb formáját jelentik a dolgozok levelei. Szamuk állandóan növekszik és ez tükrözi a szovjet emberek fokozódó társadalmi aktivitását. Kifejezésre jut bennük a párt jjolitikájának támogaiása, vélemenyt mondanak a párt és az állami élet számos kulcsfontosságú kérdéséről. A Központi Bizottsága rendszeresen tájékozódik mindarról, ami a dolgozók leveleiben figyelmet érdemel. A legfontosabb javaslatokat és véleményeket megvitatja a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság titkársága, tekintetbe veszik a rendeletek és törvények kidolgozása közben. Sokat közülük hasznosítottak a mostani kongresszus anyagainak előkészítésében is. A párt általános tevékenysége számára óriási jelentőségű a köztársasági, a határterületi, a körzeti a városi és a kerületi pártszervezetek tevékenysége. Évről évre gyümölcsözőbbé és tartalmasabbá válik a párt legfontosabb láncszemeinek, a területi bizottságoknak, a határterületi bizottságoknak, a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak munkája. Túlzás nélkül mondható, hogy rájuk hárul a legnagyobb felelősség a pártpolitika helyi alkalmazásáért. Elismerést érdemel az az eltökéltség és céltudatosság, ahogyan szervezték az SZKP XXIV. kongresszusán hozott határozatok életbeléptetését, ahogyan gazdasági és politikai lehetőségünk hasznosítására törekedtek, a társadalmi termelés valamennyi ágazatának fellendítése és hatékonyságának fokozása céljából. Nagy érdemük az, hogy mindenképp előmozdították a néptömegek kezdeményezéseinek kibontakozását. Jellemző, hogy a helyi pártszervek a korábbinál jóval több nagy fontosságú össztársadalmi jelentőségű konkrét javaslatot terjesztettek elő. A pártirányítás szintje ‘közvetlenül függ attól, hogy mennyire harcosan és kezdeményezően tevékenykednek a pártunk gerincét képező pártalapszervezetek. A pártalapszervezetek a gazdasági és kulturális építés első vonalában állnak, a tömegek sűrűjében tevékenykednek. Munkájuk nagymértékben teszi lehetővé, hogy a párt politikája egyesüljön a néptömegek élő, alkotó tevékenységével, hogy sikeresen oldják meg a gazdasági-politikai és az eszmei-nevelő feladatokat. Az elmúlt időszakban az SZKP Központi Bizottsága megtárgyalta számos ipari vállalat, mezőgazdasági és építőipari vállalat, tudományos és oktatási intézmény és minisztérium párt- szervezetének munkáját. A hozott határozatok megkülönböztetett hangsúly- lyal emelték ki, hogy ma a párt alapszervezeteinek még tevékenyebben hozzá kell járulniuk a termelés hatékonyságának növeléséhez, a műszaki tudományos haladás meggyorsításához, és minden kollektívában gondoskodniuk kell a baráti munkafeltételek, az alkotó kezdeményezőkedv légkörének kialakításáról, az emberek neveléséről, életmódjuk és munkafeltételeik javításáról. A part vezető, mozgósító szerepe — nem elvont fogalom. Ez maga az élet, a mindennapi gyakorlat. De a párt szervező, a tömegeket mozgósító szerepe legvilágosabban a nehéz percekben mutatkozik meg. Mar beszéltem arról, milyen bonyolult volt az 1972-es év. A természeti csapással akkor erőnket, szervezet’^égünket, akaratunkat állítottuk szembe. A Központi Bizottság és a helyi pártszervezetek lelkesítették az embereket, valóságos harc kezdődött a kenyérért. E harcban a kolhozparasztokkal és az állami gazEB 1976 II. 2 (Folytatás a 9. oldalon) 8
