Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-26 / 48. szám, csütörtök

AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA

< Folytatás a 6. oldalról)

..íek minőségének és választékának javításában. Az elmúlt évben például a megtermelt bőrcipők mennyisége 700 millió párt tett ki — csaknem három pár jut egy főre. És ha mégsem sikerült kielégíteni a keresletet ezen a téren úgy nem a mennyiségről van szó, hanem arról, hogy nem készül elegendő jó minőségű, divatos cipő. Hasonló a helyzet sok szövetfajta, rövidáru és konfekcióáru, háztartási eszköz, valamint a bútorok és más termékek terén is. Még élesebb a munka minőségének. a fogyasztókkal és igényeikkel szembeni figyelem problémája a kereskedelmben, a közétkeztetésben és a szolgáltatások terén.

Ezeknek az ágazatoknak a helyzete, a tervezésnek és a termelés megszervezésének minősége, a káderek képzésének módszerei, és munkafeltételeik szüntelenül a párt, a tanácsi és a gazdasági szervek figyelmének középpontjában kell hogy álljon. Mert lehet-e reménykedni a b szektor tartós fellendülésében, az áruk és szolgáltatások minőségének javításában a mai tudomány és a tervezői találékonyság eredményeinek alkalmazása, a köny- nyű- és élelmiszeripar, a kereskedelem és a szolgáltatások műszaki bázisának megszilárdítása nélkül.

Akárcsak eddig, nagy jelentősége van a közszükség'eti cikkek termelésének a nehézipar üzemekben. És a párt szigorúan felelősségre vonja majd azokat a vezetőket, akik ravasz ürügyekkel nem teljesítik az előirányzott tervfeladatokat az említett áruk termelésében.

A közszükségleti cikkeket termelő iparágakban, a kereskedelemben, a köz- étkeztetés területén, a szolgáltatások szf éráfában több mint másfélmillió kommunista és hárommillió komszo- molista dolgozik, és a teljes foglalkoztatottság ezeken a területeken eléri a negyvenmilliót. Hozzájuk fordulva, hangsúlyozni szeretném: elvtársak,

önöktől, az önök munkájától nagymértékben függ a szovjet emberek jóléte és hangulata. Gondoljanak erre. Dolgozzanak jobban, kezdeményezzenek többet, legyenek élmunkápok. Erre szólítja fel önöket, ezt várja önöktől a párt.

A külgazdasáoi Ikojocsolatok fejlődése

A kulcsfontosságú gazdasági problémák között egyre nagyobb jelentősége van a külgazdasági kapcsolatok fejlődésének. Mindez egyenes következménye népgazdaságunk gyors növekedésének és azoknak a hatalmas változásoknak, amelyek szerte a világon mennek végbe, s a béke és az enyhülés politikájának eredményei.

A külgazdasági kapcsolatokban hatékony eszközt látunk mind a politikai, mind a gazdasági feladatok megoldásának előmozdításához. A gazdasági integráció útján növekszik a szocialista közösség ereje és összeforrottsága. A fejlődő országokkal való együttműködés megkönnyíti ezeknek az országoknak gazdasági és társadalmi életük haladó irányban történő átalakítását.

Végül a tőkésországokkal való gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolataik megszilárdítják és kiszélesítik a békés egymás mellett élés politikájának anyagi alapját.

Korunk egyik sajátossága a nemzetközi munkamegosztás növekvő felhasználása valamennyi ország fejlődése érdekében, függetlenül annak gazdaságától és az általa elért gazdasági szinttől. A többi országhoz hasonlóan mi is arra törekszünk, hogy a külgazdasági kapcsolatokból származó előnyöket felhasználjuk a gazdasági feladatok sikeres megoldását célzó pótlólagos lehetőségek mozgósítására, idő megtakarítására, a termelés hatékonyságának fokozására, a tudományos és technikai haladás meggyorsítására. .

A külgazdasági tevékenységnek vannak egyéb, átfogóbb aspektusai. Már ma is éppen elég pontosak és aktuálisak az olyan globális problémák, mint például a nyersanyag- vagy energiaellátás, a legveszélyesebb és legelterjedtebb betegségek megszüntetése, a környezetvédelem, a világűr meghódítása és a világtengerek kincseinek fel- használása. Perspektivikusan ezek a tényezők egyre érezhetőbb befolyást gyakorolnak majd minden egyes nép életére, a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerébe. Országunk, csakúgy mint a többi szocialista ország, nem állhat félre ezeknek az egész emberiség érdekeit érintő problémáknak a megoldásától.

Elvtársak, ezek azok a fő politikai és gazdasági szempontok, amelyek meghatározzák pártunk irányvonalát a külgazdasági kapcsolatok fejlesztésében és elmélyítésében.

A kilencedik ötéves tervben az előirányzottnál lényegesen nagyobb sikereket értünk el ezen a téren. A külkereskedelmi forgalom volumene az 1970- es 22 miHiárd rubelről 1975-ben 51 milliárd rubelre nőtt. Komplex berendezésekhez jutott csaknem kétezer objektum az ipar különböző ágazataiban, különösen a vegyiparban, a gépkocsi-gyártásban, a könnyű- és élelmiszeriparban. Az import teljes volumenének kétötödét a közszükségleti cikkek és a termelésükhöz szükséges nyersanyagok tették ki.

Gyors ütemben fejlődött exportunk Is, és nemcsak a nyersanyagok terén, hanem a gépek és berendezések különböző fajtáinak vonatkozásában is, beleértve az atomreaktorokat, áramfejlesztőket, a repülőgépeket és szerszámgépeket is. A Szovjetunió résztvett több száz külföldi ipari objektum építésében.

A X. ötéves tervben előirányoztuk a külkereskedelmi forgalom jelentős növelését. Külgazdasági kapcsolataink legfontosabb irányáról — a szocialista relációról — már beszéltem. Most a tőkésvilággal való gazdasági kapcsolatok fejlesztésének néhány általános kérdésével szeretnék foglalkozni.

Az első ezek közül — a hatékonyság fokozása, a külkereskedelem struktúrájának és mérlegének javítása. A számítások azt mutatják, hogy a különböző nyersanyagfajták a jövőben is exportunk jelentős hányadát adják. Még jobban fokozni kell a legtöbb hasznot hozó nyersanyagcikkek arányát, biztosítani kell az eladásra kerülő nyersanyagok még meszebbmenő feldolgozását. Ezzel együtt szükséges fokozni a feldolgozó ipar termékeinek az exportban betöltött arányát. Ebből a célból bővíteni kell azoknak az áruknak a termelését, amelyek keresettek a külső piacokon, fokozni kell ezek versenyképességét. Ami az importpolitikát illeti, annak még nagyobb mértékben a gazdaság előtt álló fő feladatok megoldására. a gazdaság hatékonyságának javítására kell irányulnia.

Másik fontos kérdés — a külgazdasági kapcsolatok új formáinak fejlesztése, amelyek túllépnek a szokásos kereskedelem keretein kiszélesítik lehetőségeinket és általában a legnagyobb hatékonyságot biztosítják.

Itt többek között azokra a kompenzációs megállapodásokra gondolok, amelyek során teljes mértékben a mi államunk tulajdonában levő új üzemek jönnek létre külföldi cégekkel való együttműködésben. Hiteleket, berendezéseket licenceket nyújtanak számunkra, és mi olyan termékekkel fizetünk, amelyeket ezekben vagy más üzemekben állítanak elő Ilyen jellegű megállapodások eddi's főleg a nyersanyagot és félkésztermékeket termelő ágazatokban jöttek létre. De itt az ideje szélesíteni ezek hatókörét, bevonni a feldolgozó- ipart is, felkutatni a termelési kooperáció új módjait.

A kompenzációs megállapodások széles körű fejlődése fokozott felelősséget követel mindazoktól, akik résztvesznek ezek megvalósításában: nemcsak a külkereskedelmi szervezetektől, hanem az ipari minisztériumoktól és a vállalatoktól is. különösen az építőktől. A tervezett kapacitások határidőre történő felépítése és üzembe helyezése, jó minőségű termékek előállítása — ezek nélkül szó sem lehet a termelési

együttműködésből fakadó semmifajta

előnyről

Külgazdasági politikánkat összehangoljuk a testvéri országokkal. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záródokumentumának szellemében a Kölcsönös Gazdasági Segítség

Tanácsa a tagországok kormányainak nevében hivatalos kapcsolatok létesítését javasolta az Európai Gazdasági Közösségnek. Az Európai Gazdasági Közösség miniszteri tanácsának átnyújtottuk a kölcsönös kapcsolatok alapjairól szóló megállapodás-tervezetet, amely kedvező feltételek kialakulását irányozza elő a két szervezet és a hozzájuk tartozó erszágok közötti egyenjogú együttműködéshez. Mi készek vagyunk erre A külgazdasági kapcsolatokban egységbe forr a politika és a gazdaság, a diplomácia és a kereskedelem, az ipari termelés és a kereskedelem. Éppen ezért e kapcsolatok komplex hozzáállást és irányítást követelnek, ami egyesíti valamennyi szerv erőfeszítéseit, politikai és gazdasági érdekeinket. A párt Központi Bizottsága pontosan így veti fel ezt a fontos kérdést.

A gazdaságirányítás, <3 Gazdasági mechanizmus — az új követelmények színvonalán

Elvtársak! V. I. Lenin rámutatott, - hogy ha ki van dolgozva a helyes politika, a helyes irányvonal, akkor az ügy sikere elsősorban a szervezettségtől függ. Nekünk van ilyen politikánk, ilyen irányvonalunk. Ez azt jelenti, hogy a szervezés a döntő láncszem, vagyis a gazdaságirányítás további tökéletesítése a szó legszélesebb értelmében.

Az utóbbi évek folyamán a Központi Bizottságban és a kormányban e kérdés megvitatása nem egyszer szerepelt napirenden. Számos határozatot hoztunk, és értünk el bizonyos gyakorlati eredményeket is. Egyebek között elkészült és jóvá van hagyva egész sor iparág irányításának általános sémája. Mind több termelői és ipari egyesülés jön létre. Most, amikor már komoly tapasztalat gyűlt össze, amikor jobban kirajzolódtak a haladási irányok, meggyorsíthatjuk és meg is kell gyorsítanunk a gazdasági mechanizmus átszervezését. Ez közös feladat. Ahhoz, hogy ezzel megbirkózzunk, ki kell dolgozni és meg kell Valósítani a gazdasági vezetés alapvető területeire kiterjedő intézkedések egységes rendszerét.

Mindenekelőtt biztosítani kell a tervezés tökéletesítését. Országunk elsőként lépett a gazdaság tervszerű veze- ' tésének útjára. Más államok tucatjai tanulták és tanulják meg tőlünk ezt a bonyolult művészetet. Most az a feladat áll előttünk, hogy emeljük a tervező munka színvonalát, összhangba hozzuk azt az új méretekkel, gazdaságunk arculatával, a kor új követelményeivel.

A ránk váró feladatok világosak. Arról van szó, hogy az erőket és a tartalékokat a legfontosabb állami programok teljesítésére kell összpontosítani. Ésszerűbben kell összehangolni az ágazati és a területi fejlesztést, a távlati és a napi ügyeket. Biztosítani kell a gazdaság kiegyensúlyozottságát. E feladatok megoldása érdekében sokat kell tenniük a tervezői és a gazdasági szerveknek. Tág tere van a gazdaságtudomány erőfeszítéseinek a korszerű tudományos módszerek, egyebek között a gazdasági-matematikai módszerek bevezetésének, az automatizált irányítási módszerek felhasználásának.

Az irányító, mindenekelőtt pedig a tervezői tevékenységet a végső népgazdasági eredményekre kell összpontosítani.

Különösen időszerűvé válik az ilyen megközelítés akkor, amikor növekszik és bonyolódik a gazdaság, amikor ezek a végső eredmények mind nagyobb mértékben a közbeeső láncszemek sokaságától, az ágazaton belüli és az ágazatközi kapcsolatok bonyolult rendszerétől függnek. Ilyen körülmények között hajszolva a közbeeső eredményeket, amelyek önmagukban még nem oldják meg az ügyet, könnyű szem elől téveszteni a legfőbbet — a végső eredményeket. És fordítva, ha nem szentelnek kellő figyelmet az egyes közbeeső láncszemeknek, alá lehet ásni a nagy erőfeszítések és befektetések végső, teljes hatását. Sajnos, még gyakran találkozunk ilyen helyzetekkel.

így például az állam, hogy kielégítse a szép és jó minőségű ruházati cikkek iránti keresletet, nagy összegeket fordít a gyapot, a gyapjú, a műszál termelés növelésére. De a végeredmény a feldolgozó gépek és a festékek gyenge minősége, a textil- és a konfekció- ipar lemaradása miatt sokat veszít az értékéből. Az országban évről-évre emelkedik az acéltermelés. A fogyasztónak azonban természtesen nem acélra, hanem a belőlük készülő konkrét gyártmányokra van szüksége. Ezeket pedig csak akkor kapja meg, ha megvan a hengerelt áruk széles választéka, ha megfelelő minőségű a fém, ha magas színvonalú a gépgyártás.

Hasonlóképpen a nyersolaj termelésének növelése egymagában keveset ad, ha annak jelentős része pakura formájában ég el, ahelyett, hogy felhasználnák értékesebb fütőanyagfajták, petrokémiai termékek előállítására, az export-árualap növelésére.

Nem elég csak szem előtt tartani, hogy a termelés végső, célja a különböző társadalmi szükségletek kielégítése, hanem le Is kell vonni ebből a gyakorlati következtetéseket. Az egyik ilyen következtetés pedig kétségtelenül az, hogy a fogyasztók nagyobb lehetőséget kapjanak a termelés befolyásolására, akár a nyersanyagokról és anyagokról, gépekről és berendezésekről, akár a tömegfogyasztási cikkekről van is szó. Ebben a vonatkozásban lényeges javításra szorul a gazdasági mechanizmus számos láncszeme.

A munka másik iránya: a gazdasági ösztönzők és emelők — az önálló gazdasági elszámolás, a nyereség, az ár és a prémium — helyesebb kihasználása. Más szóval, tökéletesíteni kell az olyan mutatók egész rendszerét, amelyek a minisztériumok, egyesülések és vállalatok tevékenysége s mindenekelőtt munkájuk hatékonysága és minősége értékelésének alapjául szolgálnak. Ezek a mutatók arra hivatottak, hogy egyesítsék a dolgozók érdekeit a vállalat érdekeivel, a vállalat érdekeit az állam érdekeivel, arra ösztönözzenek, hogy feszített terveket fogadjanak el [és természetesen teljesítsenek), erőforrásokat takarítsanak meg, rsökkentsék az önköltséget és gyorsabban vezessék be az új termékfajták gyártását, megfelelő választékban kitűnő minőségű termékeket állítsanak elő.

Be kell zárni az összes olyan kiskaput, amely lehetővé teszi a hanyag gazdasági vezetők számára, hogy szerződéses vállalások megsértése, a termékek gyenge minősége, és a tartalékok rossz felhasználása ellenére az élenjárók közé kerüljenek. Ehhez az kell, hogy meg legyen az anyagi és erkölcsi ösztönzés hatékony rendszere, amely magában foglalja a terv- és a szerződéses fegyelem megsértéséért járó szigorú és elkerülhetetlen szankciókat.

Figyelembe véve az ország előtt álló gazdasági és társadalmi feladatokat, meg kell javítani a bérezés és a nor- mázás rendszerét. Fokozni kell azoknak az állami szerveknek szerepét, amelyek közvetlenül felelnek a munkának ezért a felelősségteljes részéért.

És van még a gazdasági vezetés megjavításának egy igen fontos láncszeme: az irányítás szervezeti struktúrájának és módszereinek tökéletesítése. Egyidejűleg erősíteni kell a demokratikus centralizmus mindkét elvét. Egyrészt fejleszteni kell a centralizmust, útját állva ezzel a hivatali és a helyi irányzatoknak. Másrészt fejleszteni kell a demokratikus elveket, a helyi kezdeményező készséget, mentesíteni kell a vezetés felső lépcsőit a kis ügyek alól, a döntések meghozatalában biztosítani kell az operativitást és a rugalmasságot.

Az élet arra kényszerít bennünket, hogy elgondolkodjunk sok más kérdésről is. Mi például jogosan értékeltük sokra azt, amit Nyugat-Szibériában tettek. De a dolog jobb megszervezésével még nagyobbak lehettek volna az eredmények. Nézzék meg, mi a helyzet. Nyugat-Szibériában lényegében azonos feladatokat végezve négy hivatalos folyami flotta, számos építő és ellátó szervezet tevékenykedik. Moszkvában mindezek egy tucatnyi minisztérium és hivatal alá vannak rendelve. Mint látják, sok a dajka. De fogyatékosságok is vannak. A széttagoltság, a gyenge koncentráció, indokolatlan fennakadásokhoz és veszteségekhez vezet, lelassítja a nagy feladatok megoldását.

Az ilyen jellegű tények alapján le kell vonni a következtetést: itt az ideje, hogy tökéletesítsük a nagyszabású állami, ágazatközi és területi problémák komplex megoldásának módszereit. Egységes, a munka minden szakaszát felölelő, a tervezéstől a gyakorlati megvalósításig kiterjedő centralizált programokra van szükség.

Fontos, hogy minden esetben meg legyenek azok a konkrét szervek, azok a konkrét emberek, akik az egyik vagy másik program keretei között a teljes felelősséget viselik és összefognak minden erőfeszítést. Meg kell oldani az egynemű ágazati csoportok (például a fűtőanyag-energetikai, szállítási, a mezőgazdasági termékeket termelő és feldolgozó stb. ágazatok) irányítási rendszerének létrehozását is. Ezzel párhuzamosan növelni kell a minisztériumok szerepét és felelősségét, be kell fejezni a termelői egyesülések létrehozásának munkáját, és meg kell javítani azok tevékenységét.

A szervezési kérdések lényege egyszerűen szólva az, hogy mindenki, aki fel van ruházva az ehhez szükséges jogokkal és e jogok keretei között a teljes felelősséget viseli, a saját dolgával foglalkozzék. Ez az elemi gyakorlati szabály egyben az irányítás tudományának és gyakorlatának alapja.

Az irányítás tökéletesítése érdekében végzett egész munkában teljes mértékben számolni kell az időtényezővel. A tervezésben ez azt jelenti, hogy a pénzen és az erőforrásokon kívül a különböző tervek megvalósításához szükséges idővel is számolva olyan megoldási változatot kell kiválasztani, amely a leggyorsabb megtérülést teszi lehetővé. Az ösztönzés területén az idővel való takarékosság serkentését és az idő fecsérléséért szigorú szankciók érvényesítését jelenti. A szervezés területén pedig a fölösleges láncszemek és a bürokratikus eljárások kiküszöbölését, a döntések operatív meghozatalának biztosítását.

A Központi Bizottság ellenzi az irányító struktúra, a kialakult gazdálkodási módszerek elsietett, átgondolatlan átszervezését. Ahogy mondani szokás, nem hétszer, hanem nyolcszor, sőt esetleg tízszer is mérjük meg az anyagot, mielőtt felszabnánk. De ha már kimértük, ha már megértettük, hogy a szakadatlanul fejlődő népgazdaságnak szűkek lettek a meglevő gazdasági mechanizmus keretei, akkor azokat határozottan tökéletesíteni kell. Ez a Miniszter- tanács, az Állami Tervbizottság, a központi gazdasági szervek közvetlen kötelessége.

Az e kérdésekre vonatkozó javaslatok előkészítése halaszthatatlan ügy.

Ez annál inkább így van, mert a gazdasági vezetés javítására irányuló intézkedéseket nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is olyan nagy fontosságú tartalékoknak tekintenünk, amelyek kiaknázása elősegíti a tizedik öt(Folytatás a 8. oldalon)