Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-26 / 48. szám, csütörtök
AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA (Folytatás az 5. oldalról) nelmi jelentőségű folyamatba bevonják a társadalmi termelés minden résztvevőjét, a gazdasági mechanizmus valamennyi láncszemét. A tudományos és műszaki forradalom alapvető változásokat követel a gazdasági tevékenység stílusában és módszereiben, határozott harcot igényel a vas- kalapossággal és rutinnal szemben, igényli a tudomány valódi tiszteletét, azt hogy támaszkodjunk rá. számoljunk vele. Követeli a tervezés és a gazdasági ösztönzés tökéletesítését, annak érdekében, hogy olyan viszonyokat hozzunk létre, amelyek teljes mértékben előmozdítják az egész láncolat minél gyorsabb végigjárását — a találmányoktól a tömegtermelésig — és megbízható gazdasági korlátját jelentik az elavult termékek kibocsátásának. Mindez a legteljesebb mértékben pártfeladat. És talán egész gazdasági építőmunkánkban nincs ma aktuálisabb és felelősségteljesebb feladat. A mezőgazdaság további fejlesztése össznépi feladat Elvtársak! Nagy munka vár ránk a mezőgazdaság területén. Itt a párt egymással összefüggő célt tűz ki. Az első: az országot megbízhatóan el kell látni élelmiszerrel és mezőgazdasági nyersanyaggal, és ehhez mindig elegendő tartalékkal kell rendelkezni. És a második: tovább kell haladnunk a városi és falusi élet anyagi és kulturális viszonyainak közelítése útján, ami programunk követelményeiben szerepel. Mindkét célnak elvi, gazdasági és politikai jelentősége van. Mindkettő meghatározza a pártirányelvek tartalmát, amelyek a lenini agrárpolitika alkotó továbbfejlesztését jelentik. Ezek az irányelvek teljességgel megfelelnek a kolhozparasztság és a munkásosztály alapvető érdekeinek, kiállták az idők próbáját, és az egész nép helyeslésével találkoztak. Ami azt jelenti, hogy helyesnek bizonyult. Ez pedig azt jelenti, hogy a párt a továbbiakban is ezeket tekinti irányadónak. Realisták vagyunk. Jól tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelés minőségi átalakítása időt, munkát, hatalmas befektetéseket Igényel. Mi több: számos, elsősorban objektív történelmi okokból csak az utóbbi időben kezdtünk nagy anyagi eszközöket fordítani ennek az ágazatnak a fejlesztésére. A szovjet hatalom évei alatt a mezőgazdaságra fordított 320 milliárd rubel beruházásból 213 milliárd az elmúlt két ötéves terv időszakára esett. A mezőgazdasági beruházások három alapvető területre összpontosultak: Gépesítés. A kolhozok és a szovho- zok az elmúlt tíz év alatt több mint 3 millió traktort és 900 000 betakarító kombájnt, 1 millió 800 ezer teherautót és különleges gépkocsit, sokmilliárd rubel értékű más mezőgazdasági gépi berendezést kaptak: a mezőgazdasági munka energiaellátottsága megkétszereződött. Talajjavítás. 6,4 millió hektár öntözött és több, mint 8 millió hektár lecsapolt területet állítottak a mezőgazdasági termelés szolgálatába. Más nagy talajjavítási munkákat is végrehajtottak. Kemizálás. 1966-tól 1975-ig a műtrágyák felhasználása 2,8-szeresére, a kémiai növényvédő szerek felhasználása kétszeresére nőtt. Mindez szilárd, megbízható alapot teremtett, amelyen a mezőgazdasága gazdaság magasan fejlett szektorává válik. Ezen a téren már érzékelhető eredményeket értünk el. Az elmúlt két ötéves terv során a gabonafélék terméshozama 1,4-szeresére nőtt. A munka termelékenysége a közös gazdálkodásban 58 százalékkal emelkedett. A mezőgazdasági termelés egy lakosra számítva közel egynegyedével növekedett, miközben az ország lakossága 23 millióval nőtt. Elvtársak! Az elért eredményeket méltányolva világosan látjuk: annak érdekében, hogy biztosítsuk a jelenlegi viszonyok között a mezőgazdaság számára szükséges gépesítést, műtrágya- és energia-ellátottságot, még nagyon sokat kell tennünk. Ezért az a feladat, hogy a továbbiakban is ugyanilyen állhatatossággal valósítsuk meg a párt által kidolgozott Irányvonalat. így is teszünk. Az új ötéves tervben a mezőgazdaság fejlesztésére a tervek szerint 172 milliárd rubelt fordítunk, vagyis 41 milliárddal többet, mint az elmúlt ötéves tervben. Meggyőződésem, hogy a kongresszus küldöttei, az egész párt támogatja a Központi Bizottságnak ezt az irányvonalát. A tizedik ötéves tervben a kolhozok és szovhozok 467 millió tonna műtrágyát kapnak, szemben a kilencedik ötéves terv 307 millió tonnájával. Másfélszer annyi gépet kapnak, méghozzá korszerűbb, nagyobb termelékenységi és szélesebb választékú gépparkból. Ez leheitőséget ad arra, hogy alapjában befejezzük a gabonatermelés komplex gépesítését, jelentős mértékben növeljük a gépesítés szintjét más földművelési ágazatokban és az állattenyésztésben. Növekszik a talajjavítási munkák volumene. Az országban már művelés alá vett 25 millió hektár öntözött és lecsapolt földterületekhez öt év alatt újabb kilenc milliót csatolunk. Széles körben kibontakozik a talajjavítási munka a nemfeketeföld-övezetben. Új, hatalmas öntözőrendszereket hozunk létre az ország európai részének déli és délkeleti körzetében. Közép Ázsiában és Kazahsztánban. Ez nagyon nagy dolog. Az élenjáró gazdaságok az öntözés alá vett területekről három-négyszer annyi termést takarítanak be, mint az öntözetlen földekről. Tapasztalataikat felhasználva, a szakembereket felkészítve mindenütt ilyen eredményeket kell elérni. Mint tudják, a mezőgazdasági termelés évi átlagos volumenét a tervek szerint 14—17 százalékkal kel) emelni az elmúlt ötéves tervhez képest. A legidőszerűbb feladat a gabonatermelés növelése. Ez a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták, valamennyi kolhoztag és a szovhozok munkásainak döntő munkafeladata. Az évi gabona- termést átlagban minimálisan 35—40 millió tonnával kell növelni. Ezzel meg tudunk birkózni. Mint Ismeretes, az elmúlt ötéves terv egyes éveiben már betakarítottunk ilyen terméseket. Ha valamennyi tartalékunkat bevetjük, akkor még nagyobb eredményeket is elérhetünk. A gabonatermelés növelésének feladatát kiemelve egyidejűleg nem csökkenthetjük a figyelmet más mezőgazdasági kultúrákkal kapcsolatban sem. Jelentős növekedést kell elérni a cukorrépa, a gyapot, a zöldség és a gyümölcstermesztésben. Itt nincsenek „apróságok“ — a hagymát nem lehet burgonyával helyettesíteni, sem pedig a napraforgóolajat paradicsomlével; a szovjet ember asztalán mindnek ott kell lennie. Ennek biztosítása a mező- gazdaság dolgozóinak közvetlen kötelessége. Sok a tennivalónk az állattenyésztés területén is. Meg kell gyorsítani az intenzív módszerek bevezetését, növelni kell a termelékenységet és növelni a szarvasmarha- és szárnyasállományt. Újból hangsúlyozni szeretném, hogy az állattenyésztés fellendülésének alapja továbbra is a takarmányozás. Ezért nagyszabású intézkedéseket kell foganatosítani a takarmánykultúrák terméshozamának növelésére, a rétek és legelők javítására. Meg kell gyorsítani az átmenetet a korszerű takarmánykészítési feldolgozási és felhasználási technológiákhoz, aktívabban kell fejleszteni a táptakarmányipart. Elvtársak! A pártnak a mezőgazdaság gyors ütemű fejlesztésére vett irányvonala keretében a munka alapvető irányvonalának minden általános vonása mellett, valamennyi ötéves tervnek megvannak a maga sajátosságai. Most olyan mértékben, ahogy a mező- gazdaság anyagi -műszaki bázisa erősödik, teljes erővel előtérbe kerül a mezőgazdaság hatékonyságának, minőségi mutatói javításának feladata. Ez mindenek előtt megköveteli a káderek felelősségének fokozását, kezdeményező készségük növelését. Gondoskodni kell arról, hogy az állami eszközöket és anyagkészleteket a lehető legjobban hasznosítsák, s a kolhozok és a szovhozok belső tartalékait jobban kihasználják. E téren még nagy lehetőségek vannak. Meggyőző erővel tanúskodik erről élmunkásaink ezreinek és ezreinek munkája. Sokan közülük most itt vannak ebben a teremben. A kongresszus küldöttei között vannak a mezőgazdaságnak olyan országszerte ismert szakemberei, mint Tyerentyij Szemenovics Malcev, Alekszandr Vasziljevics Gita- lov, Turszunoj Ahunov, Mihail Ivano- vics Klepikov, Lejgya EJejosz, Nyikolaj Vasziljevics Bocskarjov és mások. Igen jó, hogy ilyen emberekből egyre több van. Ök a munkájukkal bizonyítják, hogy a jó és gondos munka még rossz időjárási feltételek mellett is kiemelkedő eredményeket biztosít. De nem szabad, nincs jogunk csukott szemmel elmenni amellett, hogy még mindig találkoznunk kell olyan esetekkel, amelyek a föld gyenge megműveléséről, a technika és a műtrágya rossz felhasználásáról tanúskodnak. Erre vonatkozóan a kongresszus emelvényéről ki kell jelenteni, hogy a mezőgazdaság minden dolgozójának növelnie keli felelősségérzetét. Moldávia, az Orosz SZSZK több területe, Ukrajna, Belorusszia és néhány más köztársaság tapasztalata azt bizonyítja, hogy a termelés gyors meny- nyiségi növelésének, a munkatermelékenység jelentős fokozásának és az önköltség csökkentésének nagy jelentőségei rejlenek a termelés gazdaságközi kooperáción és agráripari integráción alapuló szakosodásában és koncentrációjában. Ez azt jelenti, hogy aktívabban kell haladni ebben az irányban. Szervezeti munkánknak, tervezésünknek, a gazdasági emelők felhasználásának minden eszközzel elő kell segítenie ezt a haladó folyamatot. A mezőgazdaság hatékonyságának fokozása megköveteli, hogy azokra a konkrét feladatokra összpontosítsuk a figyelmet és az eszközöket, amelyek megoldása a leggyorsabb és legjelentősebb eredményt biztosítja. Ezen a téren van miről gondolkodnunk. Közülük, néhány olyan lényeges kérdéssel akarok foglalkozni, amelyeket az élet, a hazai és a világ más országaiban folytatott gyakorlat vet fel. Ezek egyike —a vetőmag nemesítés és termesztés fejlesztése. Szakértők becslése szerint a jól, korszerűen megszervezett vetőmagtermesztés legalább húsz százalékkal fokozhatja a terméshozamot. Ez pedig pótlólag több tízmillió tonna gabonát és más mezőgazda- sági terményt jelent. Ugyanez vonatkozik az új tejelő és húsmarha, valamint baromfi fajták kinevelésére is. A jó tenyészállat nemcsak az állattenyésztés fokozását, hanem a takarmánykészletekkel való jelentős takarékoskodást, a mezőgazdaság munka- és anyagi veszteségeinek reális csökkentését is biztosítja. Napjainkban, amikor nagy ütemben fokozzuk az ásványi műtrágyák termelését, fontos, hogy ésszerűen gazdálkodjunk ezekkel az anyagokkal. A műtrágya minőségi javítását és a szállításánál, és tárolásánál, jelentkező veszteségek csökkentését célzó intézkedésekkel egyidejűleg helyesen és gondosan kell foglalkoztatni az agrárvegyipari szolgálatot, amely az egyes gazdaságok sajátosságainak figyelembevételével elősegíti a termés maximális növelését. A falvak egyre több gépet, bonyolult berendezést kapnak. Ez pedig azt jelenti, hogy időszerűvé vált a mező- gazdaság mérnöki- műszaki szolgálatának javítása. Az elmúlt években sokat tettünk annak érdekében, hogy a mezőgazdaságot szakképzett káderekkel erősítsük meg. Közép- és alacsonyabb szinteken azonban a probléma továbbra is élesen jelentkezik. Fokozni kell a csoportok, brigádok és gazdaságok vezetőinek képzettségét. Több köztársaságban és területen nincs elég gépkezelő, hiány van más szakmunkásokban is. Ez sokba kerül az államnak. Ez a munkaterület fokozott figyelmet érdemel. A mezőgazdaság jelenlegi és a következő években elérendő színvonala megköveteli a termelés szervezésének és irányításának javítását. Ez a munka rendkívül nehéz, kész receptek nem állnak rendelkezésre. De foglalkoznunk kell vele, mert a termelés helyes megszervezésétől és az irányítástól nagymértékben függ erőfeszítéseink sikere. Ez a megállapítás vonatkozik a mezőgazdaság egyes ágazataira is. Ezek fejlődését össze kell hangolni azokkal az ágazatokkal, amelyek gépeket, műtrágyát, táptakarmányt szállítanak a falvaknak, az építkezéseket, a mező- gazdasági termények begyűjtését, átvételét, tárolását és feldolgozását végzik. Ezen a téren gyakran találkozunk hivatali elkülönüléssel, tervezési hibákkal, ami jelentős veszteségeket okoz. Láthatjuk, megérett az idő arra, hogy javítsuk — és jelentős mértékben javítsuk — a mezőgazdaság terme- lési-gazdasági együttműködését azokkal az iparágakkal, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak vele. Elérkezett az idő, hogy biztosítsuk az országosan egységes hozzáállást az egész agráripari komplexum fejlesztéséhez. Elvtársak, nekünk, a kommunizmus építőinek a mezőgazdaságot még egy szempont alapján kell vizsgálnunk. — Ez pedig a környezetvédelem. Ez a probléma nemcsak az ipart foglalkoztatja. A földművelő és állattenyésztő munka lényegében az élő természet, a bennünket körülvevő természetes környezet felhasználása az ember szükségleteinek kielégítésére. A természetet azonban különféleképpen lehet felhasználni. Az emberiség története számos példát ismer arra, hogy a természetet terméketlen, élettelen, az ember számára ellenséges környezetté, lehet változtatni. A természetet azonban lehet nemesíteni is. Nekünk ezt kell tennünk elvtársak, segítenünk kell a természetnek, hogy még teljesebben feltárja életerőit. „Virágzó táj“ — ez az egyszerű kifejezés mindenki előtt ismert. így emlegetik azokat a földeket, ahol az emberek ismerete és tapasztalata, a természethez való ragaszkodása és szeretete valóban csodákat hozott létre. Ez a mi, szocialista utunk. A mezőgazdaságra tehát úgy kell tekintenünk, mint a környezet hatalmas, állandóan működő mechanizmusára, amely alkalmas az élő természeti gazdaság feltárására. És a természet mindezt visszafizeti. A párt a mezőgazdaság további fellendítését az egyik legfontosabb állami országos feladatnak tekinti. E feladat megoldásához a gazdaság összes ágazatának megfelelően hozzá kell járulnia. Az agrárpolitika megvalósításáért folyó harc első soraiban a földeken és az állattenyésztésben dolgozók álltak és állnak. Munkájuk nem könnyű — mint mondják —, reggeltől estig szorgoskodnak. Annál is inkább indokolt, hogy valamennyien a párt és a nép, köszönetét mondjunk a falvak dolgozóinak. Engedjék meg, hogy a kongresszus nevében sikereket kívánjak nekik a soron levő, valóban óriási feladataik megoldásához A közszükségleti cikkek termeléséinek fokozása, •a kereskedelem és a lakosság közszolgáltatásaímaík javítása Elvtársak! A dolgozók jólétének fokozása elengedhetetlenül megköveteli a lakosság áruvásárlási és szolgáltatási igényeinek még teljesebb kielégítését. A pénzjövedelmek növekedése ugyanis önmagában még nem jelenti az életszínvonal reális emelését. Ráadásul egyes árucikkek hiánya, a szolgáltatások mennyiségi korlátozottsága csökkenti a munka anyagi ösztönzésének lehetőségeit. Éppen ezért a párt a mezőgazdaság gyors ütemű felledítésével együtt rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít az úgynevezett b szektorba tartozó iparágak fejlesztésének. Ha ezeknek az ágazatoknak a fejlődését a múltban elfogadott hagyományos kritériumokkal értékeljük, akkor teljes joggal jelentős sikerekről beszélhetünk. üt év alatt mintegy ezer új könnyűipari és élelmiszeripari üzemet építettünk. Nagy mértékben növekedett a lakosság élelmiszerekkel és különösen iparcikkekkel való elllátása. Jelentősen fokozódott a lakosság ellátottsága kulturális-, közszükségleti- és tartós fogyasztási cikkekkel. Ennek ellenére a Központi Bizottság azon a véleményen van, hogy a b szektor ágazatainak helyzete nem elégíthet ki bennünket. Nemcsak arról van szó, hogy a mezőgazdasági nyersanyagoknak a rossz termés okozta hiánya miatt a könnyű- és élelmiszeripar több területén nem sikerült megvalósítani a kitűzött célokat. Sokkul átfogóbban és határozottabban kell felvetnünk a kérdést. Önök emlékeznek arra, hogy a XXIV. kongresszus megállapította: gyökeresen meg kell változtatnunk hozzáállásunkat mindahhoz, ami az emberek mindennapi szükségleteinek kielégítésével kapcsolatos, mind mennyiségben, mind minőségileg lényegesen növelnünk kell az árutermelést és a szolgáltatásokat. Meg kell mondani, hogy ezt a feladatot nem sikerült maradéktalanul teljesíteni. Még most sem tanultuk meg, hogy a nehézipar fejlesztésének gyors ütemével egy- időben fokozzuk a b szektor, valamint a szolgáltatások szférájának fejlesztését. Ezért sokan felelősek. Őszintén meg kell mondani, hogy központi tervező és gazdasági szerveink nem gondoskodtak megfelelően a könnyű- és élelmiszeriparról, valamint a szolgáltatások szférájáról. Joggal felelősségre vonhatjuk azokat a minisztereket, akiket ezeknek az ágazatoknak az irányításával bíztak meg, és mindazokat akik nem teljesítették az új kapacitások idejében történő üzembe helyezésére vállalt kötelezettségeiket, nem biztosították ezeknek az ágazatoknak a megfelelő minőségi berendezéseket és alapanyagokat. Egyszóval még távolról sem tudta mindenki leküzdeni teljesen azt, hogy a közszükségleti cikkek termelését másodlagosnak, kevésbé jelentősnek tekintse. Még nem mindenki ismerte fel, hogy ez hatalmas politikai és gazdasági jelentőségű ügy, amely közvetlenül összefügg a párt programjában foglalt irányelvek teljesítésével. Ennek alapján kell levonnunk a következtetésit: folytatva a b szektorba, valamint az azt kiszolgáló termelési ágazatokba, a kereskedelembe és a szolgáltatások szférájába irányuló tőkebefektetések növelését, fokoznunk kell a követelményeket mindazokkal szemben, akik a gazdaság e területének fejlődését tervezik és irányítják. A pártnak nem áll szándékában eltérni elfogadott irányvonalától. A b szektor ágazataiban előirányzott tervfeladatokat minimális feladatoknak tekintjük. Az éves tervek teljesítése során biztosítanunk kell ezen ágazatok növekedésének meggyorsítását. A közszükségleti cikkek termelésében jelentős tartalékok állnak rendelkezésre; itt rendkívül széles terület kínálkozik a köztársaságok, a határterületek és területek, a vállalatok és a minisztériumok kezdeményezéseire. Óriási tartalékok rejlenek a termé(Folytaíás a 7. oldalon)
