Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-26 / 48. szám, csütörtök

AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA (Folytatás a 4. oldalról) jobb munkára ösztönöz. Nem szüksé­ges megmagyarázni, hogy ennek mek­kora a jelentősége. Hiszen éppen a ter­melés fokozása, a gyártmányok meny- nyiségének növelése és minőségének javítása jelenti a nép anyagi jóléte emelésének alapvető és döntő feltéte­lét. A párt gazdasági stratégiájának mind a tizedik ötéves terv, mind hosszabb távlatok tekintetében tengelyében áll — az ország gazdasági erejének to­vábbi növelése, a termelési alapok bő­vítése és gyökeres felújítása, a nehéz­iparnak — a gazdaság alapjának — szakadatlan, kiegyensúlyozott növelé­se. Ez hatalmas feladatokat állít azok elé az ágazatok elé, amelyeknek ki kell elégíteniük az országnak a fémek, fűtőanyagok, energia, vegyipari termé­kek, erdő- és építőanyagok iránt egy­re növekvő igényét. Különleges felelősség hárul azokra az ágazatokra, amelyek a népgazdaság minden szféráját modern gépekkel és berendezésekkel hivatottak ellátni, a gépipar ágaira. Már a tizedik ötéves tervben előirányoztuk a gépipari ter­melés volumenének több mint másfél- szeres növelését. Egyidejűleg javulnia kell, rugalmasabbnak, és a műszaki új­donságok iránt fogékonyabbnak kell lennie a gépipar szerkezetének is. Ez megköveteli, hogy fokozottabb figyel­met fordítsunk a szerszámgépgyártás, a műszergyártás, az elektrotechnikai és elektronikai ipar fejlesztésére. A nehézipar fejlesztése szempontjá­ból — a népgazdaság más ágaihoz ha­sonlóan — egyre nagyobb jelentősége van a két-három ötéves tervre számí­tott nagy komplex programok kidol­gozásának. Ilyen a fűtőanyag-energeti­kai komplexum, a fémkohászat, a gép­gyártás vezető ágazatai fejlesztésének programja. Az ilyen programokat csak hosszútá­vú alapon lehet kidolgozni, csak így lehet szoros kapcsolatot teremteni kö­zöttük, biztosítani forrásaikat, idejében egyeztetni őket. Az ilyen programok­nak természetesen figyelembe kell venniük a tudomány és a technika szakadatlan hazai és világméretű fej­lődését, a más államokkal való együtt­működésben rejlő lehetőségeket. Ezek­nek a programoknak elő kell irányoz­niuk továbbá a termelőerők célszerűbb elhelyezését az országon belül, tekin­tetbe kell venniük az új, nyersanyag­ban és fűtőanyagban különösen gaz­dag körzetek kiaknázásának szükséges­ségét is. Tovább fejlesztjük egyebek közt a nyugat-szibériai komplexumot, amely távlatilag az országos ellátáshoz a kő­olajnak és földgáznak mintegy felét, a műguminak és a műanyag jelentős részét adhatja. Alapvetően új szakaszt tervezünk a kelet-szibériai termelőerők kiaknázá­sában. Egyedül a szajanszki komple­xum, amelynek az energiát a világ legnagyobb kapacitású erőműve, a Sza- jan-Susenszkaja Vízierőmű szolgáltat­ja, számos olyan ipari létesítményt foglal majd magában, amelyek fémko­hászatra és gépgyártásra szakosodnak. Nagy jelentősége van a Bajkál—Amú- ri Vasútvonal építésének. Ogy tűnik, még nem is olyan rég zavarták meg a tajga évszázados nyugalmát az első építők. Most már lázas ütemben folyik a munka. Határidő előtt átadták üzemi használatra a BAM-Tinda szakaszt, fel­építettek hetven hidat, mintegy ezer­kétszáz kilométer hosszúságú autóutak létesítettek, és az építők tovább fokoz­zák a munka ütemét. Engedjék meg, hogy a XXV. párt- kongresszus nevében forró szeretettel üdvözöljem az utat törők hősi kollek­tíváit. akik munkája a hazát hatal­mas természeti kincsekhez juttatja, új életet ad Szibéria, az Észak, Közép- Azsia és a Távol-Kelet óriási körzetei­nek. Sikereket kívánunk nekik nehéz, de az ország számára rendkívül szük­séges munkájukhoz. Elvtársak' Ahhoz, hogy sikeresen oldjuk meg az ország előtt álló szerteágazó gazdasá­gi és társadalmi feladatokat, nincs más út, mint a munka termelékenységének gyors növelése, a társadalmi termelés hatékonyságának nagyméretű, emelése. A hatékonyságra való támaszkodás — és erről újra és újra szólnunk kell — egész gazdasági stratégiánk legfonto­sabb alkotó része. A nyolcvanas években e feladat meg­oldása különösen sürgetővé válik. Ez mindenekelőtt a munkaerőforrások problémájának kiéleződésével függ ösz- sze. Nem további munkaerők bevoná­sára kell majd számítanunk, hanem csupán a munka termelékenységének növelésére. A kézi munka részarányá­nak jelentős csökkentése, a termelés komplex gépesítése és automatizálása elengedhetetlen feltétele a gazdasági növekedésnek. Tovább megyek. Az ország energia- és nyersanyagszükséglete állandóan nő, ezek termelése pedig egyre drá­gábbá válik. Következésképpen annak érdekében, hogy ne kelljen rendkívüli mértékben növelni a beruházásokat, el kell érni, hogy a forrásokat ésszerűb­ben használjuk fel, így csökkentenünk kell a termelés anyagigényességét, ol­csóbb és hatékonyabb anyagot kell al­kalmazni és gazdaságosan kell ezeket kitermelni is. Végül, a népgazdaság fejlődésének mértékében, a városok és ipari köz­pontok növekedésének arányában, egy­re több anyagi eszközt igényel majd a környezetvédelem. Csupán a jelenlegi ötéves tervben 11 milliárd rubelt fordítunk erre a célra. A gazdasági potenciálnak és a dolgo­zók anyagi jólétének gyors növekedési üteme miatt ez az összeg emelkedni fog, s az ehhez szükséges anyagi esz­közöket csak a termelés hatékonysá­gának növelésével teremthetjük elő. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a következő időszakban több erőforrást kell fordítanunk a köz­lekedés, a posta, az anyagi ellátás rendszere fejlesztésének meggyorsítá­sára, vagyis mindarra, amit infrastruk­túrának neveznek. A múltban e terüle­tek közül számosra, így az útépítésre, a raktárgazdálkodásra egyszerűen nem fordíthattunk kellő figyelmet. Most foglalkoznunk kell ezekkel, méghoz­zá komolyan. Mindez sok kérdést vet fel. Hatal­mas munka áll előttünk. Mélyreható minőségi változásokat kell elérnünk a népgazdaság szerkezetében és műszaki színvonalában, jelentős mértékben meg kell változtatni magát a népgazdaság arculatát. Ezt jelenti a gyakorlatban a pártnak a hatékonyság növelésére vo­natkozó határozata. Az új ötéves terv e téren nagy sze­repet játszik, nem hiába nevezték el a hatékonyság és minőséa ötéves tervé­nek. Ez egyik legfőbb sajátossága. Természetesen nem feledkezünk meg a mennyiségről sem. A tizedik ötéves terv időszakának szovjet gazdasága az igazán hatalmas méretek gazdasága, így a nmzeti jövedelmet 19Ô0 ban 457,5 milliárd rubelre tervezzük, vagyis 99 milliárddal kívánjuk növelni. Az ipari termelés értéke majdnem 197 milliárd rubellel nő, és meghaladja majd a 720 milliárdot. Ezzel együtt számos vonatkozásban a növekedés üteme valamivel alacso­nyabb lesz, mint a kilencedik ötéves tervben. Mivel magyarázható ez? Bizo­nyos mértékig ebben tükröződnek az előző évek nehézségei. Ez azonban át­meneti és korántsem elsőrangú ténye­ző. A legfontosabb, hogy ebben az öté­ves tervben a népgazdaság fejlesztésé­nek nagyobb kiegyensúlyozottságát és arányosságot igyekszünk biztosítani, lobb feltételeket teremteni a munka minőségi mutatóinak emeléséhez. A gazdaság valamennyi ágazatát minden egyes minisztérium és vállalat munká­iét a hatékonyság és a minőség döntő jellegű javítására kell irányítani. Elv­társak, ez most legfontosabb felada­tunk. A minőség problémáját nagyon átfo­góan értelmezzük. Ez magában foglal­ja a gazdasági tevékenység minden vo­natkozását. A magasszintű minőség a munkával és az anyagi eszközökkel va­ló takarékosságot, az exportlehetősé­gek növelését, végső fokon pedig a tár­sadalom igényeinek jobb, teljesebb ki­elégítését jelenti. Ezért kell a terme­lés minőségének növelésére ráállítani a tervezés és irányítás egész mechaniz­musát, az anyagi és erkölcsi ösztönzés egész rendszerét, a mérnökök és terve­zők erőfeszítéseit, a munkások tudá­sát. Erre kell állandóan irányulnia a pártszervezetek, a szakszervezetek és a Komszomol figyelmének. A hatékonyságot célzó irányvonal a 10. ötéves tervben abban jut kifejezés­re, hogy a munka termelékenységének növelésével kel! biztosítani az ipari termelés növekedésének körülbelül 90 •százalékát, a mezőgazdasági és építő­ipari termelés egész növekedését. Egé­szében az ország nemzeti jövedelme növekedésének 85—90 százalékát a munka hatékonyságának növelésével kell elérni, szemben az elmúlt ötéves terv nyolcvan százalékos arányával. Az elmondottak fényében különösen tűrhetetlenek az olyan hibák, mint a munkaidő-fecsérlés, az állásidő, a mun- kaülem egyenetlensége, a gyenge mun­ka- és technológiai fegyelem, a káde­rek nagyarányú fluktuációja számos vállalatnál. Szükséges az anyagi és pénzügyi források racionálisabb és gondosabb kihasználása. Ezek a kérdé­sek éles formában vetődtek fel a Köz­ponti Bizottság tavaly decemberi Dlé- numán. Bármennyire is nőjjön társadal­munk gazdagsága, a népgazdaság fej­lesztésének, a nép anyagi jóléte emelé­sének legfontosabb feltétele a legszigo­rúbb takarékossá*? és a gazdaságosság marad. ''Magas szintű pártfeladtunk, hogy pontosan számon tartsunk és hatéko­nyan felhasználjunk minden egyes ru­belt, minden munkaórát, minden ton­na terméket, hogy teljes mértékben ki­irtsuk a gazdaságtalanságot és a ha­nyagságot. Hiszen a számunkra oly drága haza gazdagsága és ereje, a nép jóléte és felvirágoztatása érdekében takarékoskodunk. A tizedik ötéves tervben előirányzott népgazdaságfejlesztési mutatókat az előző ötéves tervénél kisebb ütemben növekvő beruházásokkal kell elérni. A beruházások összvolumene rendkívül jelentős lesz — 630 milliárd rubel nagyságrendű. A kilencedik ötéves tervben végrehajtott 42 százalékos nö­vekedéssel szemben azonban ez alka­lommal 24—26 százalékkal emelkedik majd. Azért tartjuk ezt célszerűnek, mert fontos, hogy a már meglévő be­rendezések, a már létrehozott kapaci­tások teljesebb kihasználására helyez­zük a hangsúlyt. Ez a népgazdaság in­tenzívebbé tételének irányvonalát is jelenti. A termelési kapacitások nem teljes kihasználása miatt évről-évre sok milli­árd rubel értékű terméktől estünk el. Ez, mint mondják, a tiszta veszteség. Valószínűleg azonban nem kevesebb megv veszendőbe, amiatt is, hogy ko­rántsem minden minisztérium és irá­nyító szerv törekszik a szakosítás aktív fejlesztésére, az eszközök átcsoporto­sítására az ágazatközi termelés érdeké­ben, szerszámok és felszerlések, szab­ványosított részegységek és alkatré­szek gyártására szakosodott üzemek kialakítására. Minden mértéket felül­múlóan szétforgácsolt a javítóbázis. Az ilyen tendenciák mindenfajta eszköz jelentős elfecsérléséhez vezetnek. Az a helyzet, hogy számos gazdasá­gi vezető szinte mindent saját maga akar biztosítani a maga számára, mert­hogy ez úgymond megbízhatóbb, az „idegen“ szállítók becsaphatják az em­bert. Ezt a felfogást az alakította ki, hogy nálunk még számos ponton meg­sértik a terv- és szerződéses-fegyelmet. Ez ellen azonban harcolni kell, növel­ni kell a fegyelmet, nem pedig a .na­turális gazdálkodás és a vállalati szűk­látókörűség tendenciáit kell erősíteni. Meggyőződésem, hogy a párt, a Köz­ponti Bizottság képes felszámolni ezt a tendenciát és mindent meg is tesz en­nek érdekében. Ami a beruházásokat illeti, ha a mai feladatokról beszélünk, erőinket az 1976-ban üzembe helyezendő objektu­mokra kell koncentrálni, ezeket az ob­jektumokat nem az év végén, hanem pontosan a tervezett határidőre kell üzembe helyezni. Ugyanez vonatkozik az újonnan üzembe helyezett gyárak tervezett gazdasági mutatóink határ­időre történő elérésére is. A holnap radikálisabb intézkedéseiket követel. Meg kell változtatni magához a tervezéshez és a beruházások fel­Elvtársak! A gazdaságpolitika fő irá­nyainak és sajátosságainak keretén be­lül, amelyekről már szóltam, számos konkrét súlyponti kérdés is kiemelhető, amelyek különleges figyelmet érdemel­nek a kongresszuson. Ezekre részlete­sem kitérek. A tudományos-műszaki haladás meggyorsítása Elsőrendű feladat marad a tudomá­nyos-műszaki fejlődés meggyorsítása. Ennek jelenőságét, mint emlékeznek, teljes erővel hangsúlyozta az SZKP XXIV. kongresszusa. Mi kommunisták abból indulunk ki, hogy a tudományos­műszaki forradalom csak a szocializ­mus viszonyai között vesz az ember és a társadalom érdekeinek megfelelő, igazi Irányt. És fordítva is, csak a tudomány és a technika gyorsított fejlesztése alap­ján oldhatjuk meg a társadalmi forra­dalom végső célját, a kommunista társadalom felépítését. A kongresszus határozatait végre­hajtva a tudományos műszaki potenci­ál jelentős mértékű növekedését íirtük el. Még szélesebbé vált a tudományos kutatások frontja. Egyre nagyobb mé­reteket ölt a százezer feltaláló és újí­tó munkássága. Számos tudományos- termelő egyesülés, egész ágazatok élenjáró technikai szintre jutottak. Az országban gyártott számos berendezés, egyes géptípusok, számos technológiai folyamat megfelel a legjobb nemzet­közi eredménynek. Koránt sincs azonban mindenütt így. Vannak olyan terméktípusok, amelye­ket a beszámolókban ,,újaknak“ minő­sítenek, valójában azonban csak gyár­tási időpontjukat, nem pedig műszaki szintjüket tekintve minősülnek újnak. Ez vonatkozik részben számos, építő­ipari és útépítő gépeket, könnyű- és élelmiszeripari berendezéseket, építő­anyagokat és öntödei gépeket, vala­mint más termékeket előállító vállalat termékeire. Még sokat kell tenni an­nak érdekében, hogy a tudomány ered­ményeit ne csak egyes — mégha a legragyogóbb — kísérletekben és be­mutató formákban, hanem ezer és ezer új termékfajtánál alkalmazzák, az egye­di gépektől kezdve egészen a munka- viszonyok és az életkörülmények javí­tását szolgáló összes tényezőig. Az új használásához való viszonyt, a máp meglevő termelést é9 az új beruházá­sokat egységes egészként kell tervez­ni. A beruházási kereteket a miniszté­riumok és a vezető szervek számára nem általában, nem Is új objektumok létesítésére, hanem a termelés terve­zett növelésére kell odaítélni. Az anya­gi és pénzügyi erőforrásokat elsősor­ban a meglevő vállalatok technikai be­rendezéseinek felújítására és rekonst­rukciójára kell irányítani, oda, ahol a termelési kapacitást új beruházások nélkül vagy aránylag kisebb beruhá­zással lehet bővíteni. Gyorsan, gazdaságosan és korszerű technikával kell építeni — ez a be­ruházások magasfokú hatékonyságá­nak alapfeltétele. Meggyőződésünk, hogy az építők sokmilliós serege pon­tosan így tesz majd. Elvtársak! A tizedik ötéves terv, akárcsak valamennyi ötéves terv, szo­cialista hazánkat alkotó valamennyi köztársaság, nemzet és nemzetiség fejlesztésének programja lesz. A szov­jet társadalom gazdasági és társadalmi fejlődése az Orosz Föderáció, Ukrajna és Kazahsztán, Belorusszia és Molda­via, a közép-ázsiai köztársaságok és a Baltikum, a Kaukázuson túli területek fejlődése. Az országos keretek között kialakult egységes gazdasági szervezet jelenti a népek barátságának és együtt­működésének szilárd anyagi alapját Az SZKP Központi Bizottsága elége­dettséggel állapítja meg, hogy „a Szov­jetunió népgazdasága 1976—1980. évi fejlesztésének fő irányai“ című terve­zetet valamennyi területen, határterü­leten és köztársaságban a politikai ak­tivitás légkörében, tárgyszerűen érde­keltek a párt által kitűzött feladatok teljesítésében. A tervjavaslat megvita­tása során 7,6 millióan szóltak hozzá, több mint egymillió javaslat és észre*- vétel hangzott el. A Központi Bizott­ság Politikai Bizottsága által létreho­zott külön bizottság a dolgozók által előterjesztett javaslatokat megvizsgál­ja, azzal a céllal, hogy azokat figye­lembe vegye az ötéves terven folyó munka során. A soron levő ötéves terv sikeres tel­jesítésének fontos előfeltétele, hogy a párt gazdaságpolitikáját a kommunis­ták, az egész szovjet nép egységesen támogassa, és az új ötéves terv első napjáttól kezdve lendületesen dolgoz­zon rajta. Pontosan meg kell valósí­tani a pártdirektívákat, a figyelem középpontjába kell állítani a társada­lom, az állam, a nép érdekeit; így és csakis így dolgozhat minden kom­munista, mindenki, aki szíván viseli közös ügyünket. tudományos eszmék gyakorlati alkal­mazása napjainkban nem kevésbé fon­tos feladat, mint ezek kidolgozása. Az elmondottakat természetesen nem szabad az alaptudomány Iránti érdek­lődés csökkentésének tekinteni. Helyes a mondás: semmi sem gyakorlatibb, mint a jó elmélet. Nagyon jól tudjuk, hogy a tudományos-műszaki fejlődés szélesen áradó folyamat, kiapad, amennyiben nem táplálják állandóan az alapkutatások. A pártcélja, hogy továbbra is állan­dóan gondoskodjék a nagy tudomány fejlődéséről, legfontosabb stábjáról, a Tudományos Akadémiáról, amelynek 250. évfordulójáról az elmúlt ősszel széles körben megemlékeztek. Itt összpontosul tudományunk színe- virága, a tudományos iskolák és irány­zatok tapasztalatokban gazdag megala­pítói és a legtehetségesebb fiatal tudó­sok, akik új utakat törnek az ismere­tek csúcsai felé. A párt nagyra értékeli az Akadémia tevékenységét és növelni fogja az elméleti kutatások központja­ként, az országban folyó egész tudomá­nyos munka koordinátoraként betöltött szerepét. A párt Központi Bizottsága és a kor­mány utasítására az akadémiai’ intéze­tek, a minisztériumokkal és irányító szervekkel közösen elkészítették a tu­dományos-műszaki fejlődés és annak társadalmi-gazdasági következményei 1976—1990-ra szóló komplex program- tervezetét. Ezt a munkát feltétlenül folytatni kell, mivel szerves részét ké­pezi a most folyó és a távlati tervezés­nek, olyan támpontokat ad, amelyek ismerete nélkül elképzelhetetlen a si­keres gazdaságirányítás. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az olyan tudósok és szakemberek munká­jának, akik a legfontosabb ágazati ku­tatóintézetekben és a tervező intézmé­nyeknél dolgozva, közvetve biztosítják a tudomány és a termelés integráció­ját. A tudományos-műszaki forradalom sikere, kedvező hatása a gazdasági életre, a társadalom életének minden oldalára, elképzelhetetlen lenne kizáró­lag a tudományos munkatársak erőfe­szítései folytán. Egyre nagyobb szere­pet játszik az a tény, hogy ebbe a törté­(Folytatás a 6. oldalon) 3. A GAZDASÁG FEJLESZTÉSÉNEK SÚLYPONTI KÉRDÉSEI A JELENLEGI SZAKASZBAN

Next

/
Thumbnails
Contents