Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-26 / 48. szám, csütörtök
AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA (Folytatás a 3. oldalról) nak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a beszámolóját. Ennélfogva a központi bizottság beszámolója csupán azokat a leglényegesebb és elvi kérdéseket érinti, amelyek a gazdaságfejlesztés eredményeire és perspektíváira vonatkoznak. 1. A KILENCEDIK ÖTÉVES TERV EREDMÉNYEI Amennyiben a kilencedik ötéves terv általános eredményeire gondolunk, a legfontosabb abban foglalható össze, hogy a szovjet nép önfeláldozó munkája, a párt irányító és szervezői tevékenysége biztosította a gazdaság szüntelen növekedését. Az ötéves terv alapvető társadalmi és gazdasági feladatait megoldottuk. Az ötéves terv eredményei különösen akkor gyakorolnak mély benyomást, ha abból a szemszögből értékeljük, hogy ezekben az években mennyivel növekedett az ország gazdasági potenciállá, s milyen volt az abszolút gyarapodás. Ebben a vonatkozásban a kilencedik ötéves terv nem hasonlítható más időszakokhoz. Minden előző ötéves tervidőszaknál jóval nagyobb növekedést értünk el az ipari termelésben, a beruházásokban, valamint a nép jólétének emelésével kapcsolatos új intézkedések foganatosítására szükséges állami előirányzatokban. Még impózánsabb lett azoknak a fontos termékfajtáknak a listája, amelyek volumenében a Szovjetunió első helyre került a világon. A szénhez, a vasérchez, a cementhez és több más termékhez az elmúlt években csatlakozott az acél, a kőolaj, a műtrágya. Az ipari termelés . volumene amint ezt az irányelvek előirányozták, öt év alatt 43 százalékkal növekedett. Ez a munkásosztálymik, tudományos-műszaki értelmiségünk, és a termelés irányítóinak kiemelkedő sikere. Külön szeretném kiemelni a beruházások méreteit. Valamennyi gazdasági ágba összesen több, mint 500 milliárd rubelt ruháztunk be, ami lehetővé tette az alapvető termelési alapok ötven százalékos növelését. És ezt mindössze öt év alatt értük el. Ha pedig 1965-tel hasonlítjuk össze, akkor a beruházások növekedése gyakorlatilag több, mint kétszeres. A csaknem fél évszázad munkájába került gazdasági potenciálhoz mindössze tíz év alatt még egyszer annyit adhattunk. Ilyen a fejlett szocialista társadalom erőteljes haladása. Ezek eredményeink méretei. Fontos, hogy még egy szempontból értékeljük az ötéves terv eredményeit: hogyan oldottuk meg a párt által kitűzött legnagyobb feladatokat. Az első, ’amelyet említeni kell, — a sikert annak a megoldásában, amit az SZKP XXIV. kongresszusa fő feladatként Jelölt meg — a nép,életszínvonalának emelésében. Az ország történelmében nem volt még eddig példa olyan széles körű szociális programra, mint az, amelyet a beszámolási időszakban hajtottunk végre. Elegendő emlékeztetni arra, hogy újabb szociális intézkedésekre annyi pénzt fordítottunk, mint két előző ötéves tervidőszakban összesen. Az egy lakosra eső reáljövedelem majdnem egynegyedével növekedett. A következő tényt említem, hogy elképzelést adjak a végbement változásokról: 1965-höz «irányítva, 1975-ben a családtagonként havi 100 rubel, vagy annál magasabb jövedelemmel rendelkező lakosság létszáma 8 és félszeresére növekedett. Ez a szám azt jelzi, hogy alapvető volt a fellendülés sok millió ember életszínvonalában és életmódjában. Az ötéves terv alatt 56 millió ember költözhetett Jobb lakásba. 40 százalékkal növekedtek a társadalmi fogyasztási alapokból származó kifizetések és kedvezmények. Növelték a munkások, az alkalmazottak és a kolhoztagok nyugdíját és segélyét, a diákok ösztöndíját. Nagyarányú pozitív változások történtek a falusi dolgozók élet- körülményeiben. Ily módon a kilencedik ötéves terv évei alatt sikerült jelentősen Javítani a nép életét. A másik alapvető probléma, amelynek megoldásában szintén előbbre jutottunk, — ez a mezőgazdaság fellendítése, műszaki megújítása, a kolhozok és a szovhozok gazdasági megszilárdítása. A párt, a központi bizottság és a politikai bizottság lankadatlan figyelmet szentelt a mezőgazdaságnak. Az élet igazolta a központi bizottság 1965 évi márciusi plénumán elkezdett irányvonal óriási jelentőségét. A mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának megszilárdítása, a falun végzett nagy szervező és politikai munka előmozdította a növénytermesztés és az állattenyésztés fellendítését. A kongresszus küldötted tudják, hogy a mezőgazdaság fejlesztése az elmúlt öt évben a természet erőivel vívott rendkívül súlyos küzdelemben zajlott le. öt év alatt csupán egyetlen, az 1973-as esztendő volt jó, két évben pedig — 1972-ben és 1975-ben — hallatlanul nagy aszály sújtotta a mezőgazdaságot. A körülmények ilyen kedvezőtlen egybeesésével falvaink egyetlen ötéves tervidőszakban sem találkoztak. A párt által foganatosított határozott intézkedések, az a megfeszített, sőt minden túlzás nélkül hősies munka, amellyel a kolhozokban és a szov- hozokban reagáltak a központi bizottság felhívására, lényegesen enyhítette a helyzetet. A mezőgazdaságban egészében véve, tovább növekedett a termelés. A nyolcadik ötéves tervhez viszonyítva, az átlagos évi termékvolumen 13 százalékkal volt nagyobb. 14 millió tonnával növekedett az évi átlagos gabonahozam. Növekedett a hús, a tej és más állattenyésztési termékek termelése. Feltétlenül jó szóval kell megemlékeznünk gyapottermesztőinkről és rizstermesztőinkről. Gyakorlatilag az ötéves tervidőszak minden esztendejében hatalmas eredményeket értek el a gyapot és a rizs betakarításában. A kilencedik ötéves tervidőszakban nem csekély eredményeket értünk el az olyan mélyreható probléma megoldásában, mint a termelés hatékonyságának emelése. A legáltalánosabb mutatója ennek a munkatermelékenység felgyorsult növekedése. Ennek köszönhető az iparban a termékgyarapodás 84 százaléka, az építkezésben 78 százaléka, a mezőgazdaságban pedig az egész gyarapodás. Ez a dolgozók magasabb szakképzettségének és a termelés fejlettebb műszaki ellátottságának az eredménye. 9,3 millió végzett ipari tanuló és több, mint 9 millió közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember helyezkedett el a mezőgazdaságban. Ezalatt az idő alatt, az iparban a termelési alapok mintegy 40 százalékát, a mezőgazdaságban pedig 56 százalékát újítottuk meg. A hatékonyság fokozását előmozdította az energetika, a kőolaj és a föld- gáztermelés, a vegyipar, az elektronika, a gépgyártás és az automata eszközök gyártásának minden mást megelőző fejlesztése. Ezeknek az ágazatoknak a termelése olyan sajátos katalizátor, amely meggyorsítja az egész gazdaság átállítását a legújabb műszaki és technológiai bázisra. Még egy fontos probléma, amelyet nagy arányokban oldottunk meg a kilencedik ötéves tervidőszakban — ez az ország tüzelő-, energia-, fém- és nyersanyaq szükségletének biztosítása. Ezt a problémákat nem a természeti kincsek fizikai elégtelensége, hanem az okozza, hogy készleteink korlátozottak a sűrűn lakott és az ipari központokhoz közel fekvő térségekben. A kőolajért, a földgázért, a szénért és a vasércért egyre távolabbra megyünk keletre és északra. Csupán Nyugat-Szi- bériában a kőolajtermelés 1975-ben elérte a majdnem 150 millió tonnát, a földgáz pedig a körülbelül 38 milliárd köbmétert. Ami ezen a zord éghajlatú területen történt és történik, az valósággal hőstett. Annáik a többszáz- ezemyi embernek pedig, akik ezt végrehajtották, a haza elragadtatással és mély tisztelettel adózik. . Ilymódon a gazdaságfejlesztésünk iránya és Jellege tökéletesen megfelelt az SZKP XXIV. kongresszusa elvi előírásainak és irányelveinek. A kommunista párt irányításával a kilencedik ötéves tervidőszakban újabb hatalmas lépést tettünk a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésében, a nép életszínvonalának emelésében, az ország biztonságának szavatolásában. Ez a párt által a XXIV. és a XXV. kongresszus közötti időszakban kifejteit gazdasági tevékenység politikai eredménye. Ez a szovjet emberek hősies munkájának fő eredménye. Kongresszusunk teljes joggal őszinte elismerését nyilváníthatja mindazoknak — kommunistáknak és pártonkí- vülieknek, férfiaknak és nőknek, a munka veteránjainak és a fiataloknak, — akiknek munkája hazánkat még szebbé, még hatalmasabbá tette. Régi megállapított tény, hogy az egymáshoz hasonló napok szakadatlan sora, a megszokott hétköznapi munka — és valamennyiünket ez köt le — gyakran nem teszi lehetővé, hogy teljes mértékben felfogjuk a körülöttünk zajló események jelentőségét és méreteit. Még az űrrepülések is valahogy megszokottakká, hétköznapiakká váltak. Mit mondjunk akkor az új üzemek átadásáról, vagy például az új lakónegyedek benépesítéséről? Ennek valahogy így is kell lennie. Valóban, elvtársak, ez így van rendjén! Ennek így kell lennie, azért, mert minden reggel sok-sok tíz millió ember kezdi meg soronlévő munkanapját a legszokásosabb módon: a munkapadhoz áll, leszáll a bányába, kimegy a mezőre, mikroszkóp, számítások, grafikonok fölé hajol. Ezek az emberek valószínűleg nem gondolnak arra, milyen nagyszerű dolgot művelnek. De ők, éppen ők azok, a'kik a párt utasításainak eleget téve a szovjet országot a haladás új és új csúcsaira emelik. Amikor korunkat a nagy teljesítmények korszakának nevezzük, megadjuk a kellő tiszteletet azoknak, akik azt ilyenné tették, megadjuk a kellő tiszteletet a munka embereinek. Az elmúlt évekre visszatekintve természetesen nemcsak a sikereket, hanem a nehézségeket, a hibákat, a megoldatlan problémákat is látjuk. Ezeket a kommunistákra jellemző önkritikával elemeztük a központi bizottság plénu- main, a párttagyűléseken és pártfkon- ferenciákon, a köztársasági pártkongresszusokon. Az objektív természetű nehézségekről már szóltam. A rossz termést hozó évek hatása szükségszerűen tükröződött a mezőgazdasági termelésben és egyes közszükségleti cikkek gyártásában, a nemzeti jövedelem növekedésének ütemében. De nemcsak objektív okokról van szó, és ezt nyíltan meg kell mondani. Nem mindig és nem mindenütt dolgoztunk úgy, ahogy ezt saját határozataink követelték. A tervezés tökéletesítése, a gazdasági mechanizmus átalakítása, a termelés intenzívebbé tételét célzó irányvonal a tervezettnél lassabban valósult meg. A termelő kapacitások egy részét nem adták át vagy nem helyezték üzembe határidőre. Számos ágazatban — annak ellenére, hogy ez a kérdés nemegyszer, mondhatni állandóan felvetődött — ma is szűk területen alkalmazzák a termelésben a tudomány és a technika új vívmányait. Nem sikerült még kiküszöbölni a tervezési-technológiai- és munkafegyelem megsértését. Mindez természetesen nem takarhatja el az ötéves terv nagy eredményeit. Ezeket a hiányosságokat azonban, elvtársak látni kell, márcsnk azért is, hogy még elszántabban harcoljunk ellenük. Most a párt és az ország életében új, nagyfontosságú szakasz küszöbén állunk. Megkezdődött a tizedik — mondhatni jubileumi — ötéves terv. A gazdasági tevékenység eredményeinek elmélyült, pártszerű igényességtől áthatott elemzésének új tapasztalatok, új alkotó útkeresések, új energia forrásául kell szolgálnia. 2. A PÄRT GAZDASÁGI STRATÉGIÁJA ÉS A TIZEDÜK ÖTÉVES TERV SAJÁTOSSÁGAI Elvtársak! Amint arról már szó esett, a XXIV. kongresszus elvi útmutatást adott a fejlett szocialista társadalom viszonyai között folytatandó gazdaság- politika alapvető kérdéseiben. A XXV. kongresszus feladata, hogy ezeket az előttünk álló ötéves tervhez és nagyobb távlatokra alkalmazva konkretizálja. Fő feladataikat, a gazdasági tevékenység alapvető irányait tekintve a kilencedik és a tizedik ötéves terv mintegy egységes egészet alkot. A párt gazdaságpolitikájának hosszú távú orientációjáról van szó, amelyben Lenin szavaival élve „munkánk, politikánk, taktikánk, stratégiánk általános tervét“ látjuk. Mint minden stratégia, a párt gazdasági stratégiája is a feladatok meghatározásával, a fő, hosszútávú kijelölésével kezdődik. Közülük a legfőbb volt és marad a nép anyagi és kulturális életszínvonalának szakadatlan emelése. A gazdasági stratégia magában foglalja azoknak az eszközöknek, utaknak pontos meghatározását is, amelyek a kitűzött célokhoz vezetnek. Ez a társadalmi termelés dinamikus és arányos fejlesztését, hatékonyságának fokozását, tudományos-műszaki haladás meggyorsítását, a munka termelékenységének növelését, a munka minőségének teljes erőnkből való javítását jelenti a népgazdaság minden láncszemében. Mindebből adódik a tizedik ötéves terv legfőbb feladata is, ahogyan az a párt központi bizottságának a népgazdaság fejlesztése fő irányairól szóló dokumentumában megfogalmazó- -dott. Az előző kongresszus határozatainak megfelelően a tizedik ötéves terv előkészítése az ország 1990-ig szóló távlati gazdaságfejlesztési irányvonalainak kidolgozásával egyidejűleg folyt. A 15 évre szóló orientáló megállapítások természetesen nem lehetnek és nem is kell, hogy annyira direktíva jellegűek és részletesek legyenek, mint az ötéves tervek. Rendeltetésük más, az, hogy jó előre meghatározzák az előttünk álló feladatok jellegét és mértékét, összpontosítsák az erőket megoldásukra, világosabban jelezzék az esetleges problémákat és nehézségeket, megkönnyítsék az ötéves terv keretein túlnövő programok és tervezetek kidolgozását és végrehajtását. A konkrét számokon és távlati feladatokon még sokat kell dolgoznunk. A már elvégzett számításokból azonban kitűnik, hogy az 1976—1990-es években az ország körülbelül kétszer akkora anyagi és pénzügyi forrásokkal rendelkezik majd, mint az elmúlt ötéves tervben. Ezáltal új lehetőségek nyílnak az utóbbi kongresszusok és a párt programja által kitűzött fő társadalmi-gazdasági feladatok teljesítésére. Ez mindenekelőtt a szovjet emberek anyagi jólétének további növelésére, munka- és életfeltételeik javítására, az egészségügy, a közművelődés, a kultúra jelentős előrelépésére vonatkozik. Mindarra, ami elősegíti az új ember formálását, a személyiség sokoldalú fejlődését, a szocialista életmód tökéletesítését. Országunkban az elmúlt 15 év során az egy főre jutó reáljövedelem körülbelül kétszeresére, az anyagi javak és szolgáltatások teljes volumene pedig körülbelül 2,4-szeresére növekedett. Ez képet ad azoknak a feladatoknak méreteiről, amelyeket a következő 15 éves időszakra kitűzhetünk. Minden egyes ötéves tervvel növekedni fog a szovjet ember kiváló minőségű élelmiszer cikkekkel és közszükségleti cikkekkel való ellátása. Sokat teszünk majd más nagy szociális problémák, elsősorban a lakáskérdés megoldására. Jelentős haladást tervezünk ezeken a területeken már a tizedik ötéves tervben is. Néhány konkrét mutatót említenék. A munkások és alkalmazottak átlagbérét öt év alatt 16—18 százalékkal, a kolhozparasztoknak a közös gazdálkodásból származó jövedelmét pedig 24— 27 százalékkal kívánjuk növelni. A lakosság számára a társadalmi fogyasztási alapokból történő kifizetések és juttatások 28—30 százalékkal növekednek. A könnyű- és élelmiszeripar, valamint a lakossági szolgáltatások szférájának fejlesztésére a tizedik ötéves tervben több mint 31 milliárd rubelt fordítunk, hat milliárddal többet, mint az előző ötéves tervben. A kiskereskedelmi áruforgalom volumenét 60 milliárd rubellel kívánjuk növelni. Hangsúlyozni kell, hogy az alapvető árucikkek tekintetében a párt továbbra is a szilárd állami kiskereskedelmi árak biztosításának vonalát követi, egyes árufajták esetében árleszállításokat hajt végre a szükséges feltételek megteremtődésétől és a tartalékok felhalmozódásától függően. A központi bizottság a fő irányok tervezetének kidolgozása során különleges figyelmet fordított a lakásépítésre. Az ötéves terv előirányzata: 550 millió négyzetméter. A tervezőktől és az építőktől szigorúan megköveteljük a lakástervezés javítását, azt, hogy szép, kényelmes és jóminőségű lakásokat építsenek. Ugyanakkor Jelentősen növelni kívánjuk a bútorok, edények és háztartási gépek gyártását. Az új lakásban mindennek az emberek örömét kell szolgálnia. Ilyen módon — összetett, mindenoldalú formában — igyekszünk megoldani a lakáskérdést. ^ A szociális feladatok között nincs fontosabb a szovjet emberek egészségéről való gondoskodásnál. Ezen a téren elért eredményeink közismertek. Ugyanakkor látni kell az itt adódó problémákat is. Ezek az egészségügy szervezésének Javításával, a kórházak és klinikák hálózatának bővítésével, az orvosi felszerelések és nagy hatású gyógyszerek gyártásának növelésével kapcsolatosak. Kapcsolódnak továbbá az orvostudomány további fejlesztéséhez, a legveszélyesebb betegségek elleni átfogó küzdelem kibontakoztatásához Is. Sokat kell tenni annak érdekében, hogy javítsuk az anya- és gyermek-egészségvédelmet, bővítsük a gyógyfürdők, üdülők, diákotthonok hálózatát. Ismeretes, hogy bizonyos egészség- ügyi intézmények munkájának színvonala sajnálatos módon még mindig okot ad a dolgozóknak jogos szemrehányásokra. Az egészségügyi minisztériumnak ebből le kell vonnia a megfelelő következtetéseket. Az egészségügy fejlesztésére a tizedik ötéves tervben jelentős anyagi eszközöket fordítunk. Ezeket rendeltetészerűen és teljes mértékben fel kell használni. A szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak, a határterületi és területi pártbizottságoknak, a helyi tanácsoknak kötelességük, hogy ezeket a kérdéseket állandóan fokozott figyelemmel kísérjék. A pártnak a dolgozókról való gondoskodása a közművelődés és a kultúra továbbfejlesztésére hozott intézkedésekben is megnyilvánul. Ezekre a kérdésekre még visszatérek. A párt az átfogó szociális program meghatározása során abból indul ki, hogy a program teljesítése elősegíti a dolgozók, a kolhozparasztok és az értelmiség munka-aktivitásának növelését, mindenkit (Folytatás az 5. oldalon)
