Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-26 / 48. szám, csütörtök
AZ SZKP KÖZPONTI BIZÖTTSÄIK BESZÁMOLÓJA ÉS A PÁRT SORON LEVŐ FELADATAI BEL- ES KÜLPOLITIKAI TÉREN L. I. Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának eSőcdói beszéde (Lapunk tegnapi szómában közöltük Leonyid Brezsnyev elvtársnak, az SZKP XXV. kongresszusán elhangzott előadói beszéde első részét. Az alábbiakban közöljük a befejező részt.) Chile tragédiája nem érvényteleníti a kommunisták következtetéseit a forradalom különböző útjainak lehetőségéről, beleértve a békés forradalmat is, ha megvannak ehhez a szükséges feltételek. Kétségbevonhatatlanul emlékeztetett azonban arra, hogy a forradalomnak meg kell tudnia védeni magát. Éberségre tanít a jelenkori fasizmussal és a nemzetközi reakció próbálkozásaival szemben. A nemzetközi szolidaritás erősítésére szólít fel mindenkivel, aki a szabadság és a haladás útjára lép. Itt, a kongresszusunkon valamennyi szovjet ember nevében újból követeljük: „Szabadságot Luis Corva- lánnakl Szabadságot a fasiszta junta valamennyi foglyának“! A forradalmi mozgalom tapasztalata az elmúlt években szemléltetően bizonyította: amikor a monopoltőke és politikai uszályhordozói uralmát reális veszély fenyegeti, az imperializmus mindent elkövet, minden látszatát leveti mindenféle demokráciának. Kész lábbal tiporni az államok szuverenitását, minden törvényességet, nem is beszélve a humanitásról. Rágalom, a közvélemény félrevezetése, gazdasági blokád, szabotázs, inség és romlás előidézése, megvesztegetés és fenyegetés, terror, politikusok meggyilkoltatása, fasiszta típusú pogromok — ez annak a mai ellenforradalomnak a fegyvertára, amely mindig a nemzetközi imperialista reakcióval szövetségben lép fel. Mindez azonban végső soron kudarcra van kárhoztatva. A szabadság ügye, a haladás ügye legyőzhetetlen. Az eltelt öt esztendő egyik nevezetes jelensége volt a tőkés világ kommunista pártjai befolyásának növekedése. E pártok taglétszáma majdnem egymillió fővel gyarapodott, közto Nyugat-Európában közel 400 000 fővel. Jelentősen szaporodott azoknak a választóknak a száma, akik a parlamenti ós helyi szervek választásain a kommunistákra adták le szavazatukat. A nemzetközi kommunista mozgalom sikereiről tanúskodik az a tény, hogy az 1969-es tanácskozáson felvázolt an- tiimperialista akcióprogram sok pontja megvalósult. Ma más országok kommunista pártjaival együtt kijelenthetjük: A harc útjait ós főirányait helyesen választottuk meg, a népek javára végzett közös munka széles körű visszhangra talál a tömegek körében és hasznos eredményeket hoz. A különböző országok kommunistái érdeklődéssel és érthető figyelemmel kísérik egymás munkáját. A kommunisták között időnként keletkezhetnek véleménykülönbségek egyes kérdések elbírálásában. Az ellenséges propaganda nem egyszer szenzációnak tüntette fel ezt. A marxisták—leninisták azonban az ilyen kérdéseket az internacionalizmus álláspontjáról közelítik meg, az egész mozgalom egységének szilárdítását szem előtt tartva, és a keletkezett problémákat a valódi elv- társiasság szellemében, minden egyes párt egyenjogúsága és önállósága tisz- teletbentartása kikezdhetetlen normáinak keretei között vitatják meg. Természetesen itt nincs és nem is lehet szó az elvi dolgokban való kompromisszumokról, a kommunista ideológiának ellentmondó nézetekkel és cselekedetekkel való megbékéléséről. Ez kizárt. Annál is inkább, mert a jobboldali és a baloldali revizionizmus egyáltalán nem tétlenkedik, s a kommunista mozgalom marxista—leninista alapelveiért, ezeknek az elveknek az elferdítésére, vagy aláásására irányuló kísérletek ellen folytatott harc valamennyiünk számára továbbra is közös feladat. A kommunisták küzdelmükben a forradalom fejlődésének, a szocializmus és a kommunizmus építésének közös törvényszerűségeiből indulnak ki. Ezeket a törvényszerűségeket, amelyek a marxizmus—leninizmus elméletében tükröződnek és amelyeket a gyakorlat igazolt, kollektíván és részletesen kifejtve fogalmazták meg a testvérpártok nemzetközi tanácskozásain. E közös törvényszerűségek alapos megértése, a rájuk való támaszkodás az adott ország konkrét feltételei alkotó felmérésének és számbavételének párosításával, továbbra is a marxisták— leninisták elválaszthatatlan sajátossága. Meggyőződéssel mondhatjuk: amennyiben az opportunizmusnak tett engedmény ad is bizonyos ideiglenes előnyöket, végső soron ez visszaüt a pártra. Szeretném külön aláhúzni a proletár- internacionalizmus fontosságát napjainkban. Ez a marxizmus—leninizmus egyik fő elve. Sajnos egyesek oly módon kezdik magyarázgatnl ezt az elvet, hogy az internacionalizmusból gyakorlatilag alig marad valami. Akadnak olyanok is, akik egyenest nyíltan javasolják az internacionalizmus elutasítását. Az ő véleményük szerint, az az internacionalizmus, amelyet Marx és Lenin fogalmazott és vallott magáénak, állítólag elavult. A mi nézőpontunk szerint viszont a proletárinternacionalizmus elutasítása egyet jelentene azzal, hogy a kommunista pártokat és általában a munkásmozgalmat erős és bevált fegyvertől fosztjuk meg. ta és szociáldemokrata pártjaival, így például Finnország, Belgium, Japán, Nagy-Britannia, Franciaország ilyen pártjaival. Értékeljük, amit elértünk ezen a téren és továbbra is ebben az irányban munkálkodunk. Kétségtelen, hogy a tudományos kommunizmus és a szociáldemokraták reformizmusa között szó sem lehet ideológiai közeledésről. A szociáldemokraták között még sok olyan akad, aki egész tevékenységét a kommunista- ellen ességre, és a szovjetellenességre építi. Vannak olyan pártok is, amelyekben büntetik a kommunistákkal való érintkezést. Az ilyen jelenségek ellen küzdeni fogunk, mert ez csak a reakció malmára hajtja a vizet. Ugyanakkor az olyan szociáldemokBrezsnyev elvtárs az SZKP XXV, kongresszusa szónoki emelvényén. (CSTK — TASZSZ telefoto) Ez jó szolgálat lenne az osztályellenes- ségnek, amely, mellesleg, nemzetközi méretekben aktívan összehangolja kommunistaellenes akcióit. Mi szovjet kommunisták a proletár internacionalizmus védelmét minden egyes marxista— leninista szent kötelességének tartjuk. A beszámolási Időszak alatt pártunk szélesítette kapcsolatait a testvérpártokkal. Aktívan cseréltünk velük delegációkat, részt vettünk politikai és elméleti problémákkal foglalkozó pártközi konferenciákon. Jelentékeny szerepet játszanak a kommunisták regionális konferenciái. Az elmúlt években neon kevés ilyen konferencia volt. Külön meg kell említeni Latin-Amerikai és a Karib-tenger térsége kommunista pártjainak havannai konferenciáját, amelyen részt vett az Egyesült Államok és Kanada Kommunista Pártja is. Az európai kommunista pártok szintén készülnek konferenciájukra. Sok párt sürgeti a kommunista ós munkáspártok újabb világtalálkozóját. Az SZKP elvileg támogatja ezt a gondolatot. Hogy mikor és hogyan valósítsuk meg, arról természetesen általános egyetértéssel döntünk majd. Mi, szovjet kommunisták, kongresz- szusunkről harci üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük külföldi elvtársainknak és a velünk hasonlóan gondolkodóknak. Elsősorban a szolidaritás szavával fordulunk azokhoz a kommunistákhoz, akik az illegalitás nehéz körülményei között küzdenek. Azokhoz fordulunk, akik a dolgozók ügyéért harcolnak, azokhoz, akik naponta veszélyeztetik életüket ós — minden megpróbáltatás ellenére — hűek maradnak eszméikhez és kötelességükhöz. Száz és ezer harcost vetettek börtönbe és koncentrációs táborba Chilében, Uruguayban, Paraguayban, Indonéziában, Brazíliában, Guatemalában, Haitin, Dél-Afrikában és más országban. Számos kommunista áldozta életét a forradalom ügyéért. Szeretném kongresszusunkon felvetni azt a javaslatot, hogy emeljenek Moszkvában emlékművet a nemzetközi kommunista mozgalom hőseinek, akik önfeláldozóan küzdöttek a nép boldogságáért és életüket az osztályellenség oltotta ki. Jelképezze ez pártunk megingathatatlan hűségét a proletár internacionalizmus nagy ügyéhez. A XXIV. kongresszus irányelveinek megfelelően, tovább mélyítettük kapcsolatainkat a haladó nem kommunista pártokkal — a forradalmi-demokratikus, valamint a baloldali szocialista pártokkal. Jelentékenyen bővültek érintkezéseink számos ország szocíalisratákkal, akik tudatában vannak a béke ügye iránti felelősségüknek, még- inkább a szociáldemokrata munkásokkal egyesíthet és egyesít is bennünket a népek biztonsága iránti gondoskodás, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a fasizmus, a fajgyűlölet és a kolonializmus legyőzésére irányuló törekvés. Pontosan ezen a síkon tanúsítottunk és tanúsítunk ezután is kezdeményezést és jószándékot. Napjainkban, amikor a feszültség enyhülése valósággá vált, mind a nemzetközi munkásmozgalomban, mind pedig e mozgalom ellenfelei körében, gyakorta felvetődik a kérdés, hogyan hat az enyhülés az osztályharcra. Némely burzsoá személyiség úgy tesz, mintha csodálkozna és lármát csapna amiatt, hogy a szovjet kommunisták, a szovjet nép szolidáris más népekkel, amelyek a szabadságért és a haladásért küzdenek. Ez vagy naivitás, vagy méginkább szándékos ködösítés. Tökéletesen világos ugyanis, hogy az enyhülés, a békés egymás mellett élés az államközi kapcsolatokra vonatkozik. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az országok közötti vitákat és konfliktusokat nem szabad háború útján, erőszak alkalmazásával, vagy erőszak alkalmazásának fenyegetésével megoldani. Az enyhülés semmiképpen sem hatálytalanítja és nem is hatálytalaníthatja, vagy változtathatja meg az osztályharc törvényeit. Senki sem számíthat arra, hogy a kommunisták az enyhülés körülményei között beletörődnek a tőkés kizsákmányolásba, vagy pedig a monopolisták a forradalom híveivé szegődnek. Viszont a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvének szigorú megtartása, más államok függetlenségének és szuverenitásának tiszteletben tartása — az enyhülés egyik elengedhetetlen feltétele. Nem titkoljuk, hogy mi az enyhülés-, ben a szocializmus és kommunizmus békés építéséhez szükséges kedvezőbb feltételek megteremtésének útját látjuk. Ez csak alátámasztja, hogy a szocializmus és a béke elválaszthatatlan. Amikor pedig ezt szemünkre vetik, nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy aki ezt teszi, nem bizonyos abban, hogy a kapitalizmus képes-© létezni anélkül, hogy agresszióhoz és fegyveres fenyegetőzéshez folyamodna, más népek függetlenségére és érdekel ellen támadna. Ami pedig azt a balos színezetű állítást illeti, hogy a békés egymás mellett élés állítólag majdnem a „kapitalizmus segítségét“, „a társadalmi-politikai helyzet befagyasztását“ jelenti, mi ezt válaszoljuk: minden forradalom elsősorban az adott társadalom belső fejlődésének törvényszerű eredménye. Maga az élet is cáfolja a „befagyasztásról“ szóló kiagyalásokat. Elég, ha azokra a nagy forradalmi átalakulásokra gondolunk, amelyek az utóbbi években mentek végbe a világban. Ez tehát a helyzet az enyhülés ós az osztályharc kölcsönös kapcsolatának kérdésével. Mi, szovjet kommunisták a forradalom ügyéhez híven, a békéért harcolunk és fogunk harcolni, mert ez a legnagyobb jótétemény valamennyi nép számára és a mai emberiség fejlődésének fontos feltétele. Elvtársak! összegezve az elmondottakat, a központi bizottság teljes joggal jelentheti a kongresszusnak, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete olyan szilárd, mint amilyen még soha sem volt. A negyedik évtizedet éljük a béka körülményei között. A szocializmus pozíciói megerősödtek. A feszültség enyhülése vezető tendencia lett. Ez a párt nemzetközi politikájának fő eredménye. Erre a szovjet emberek büszkék lehetnek. Az SZKP nemzetközi tevékenysége — az egész nép ügye. Ez a tevékenység az ország gazdasági és védelmi erejére, szellemi potenciáljára ős arra támaszkodik, amit a szovjet nép munkájával alkotott. A sikerek mögött a párt és az állam képviselőinek" — a PB- tagoknak és póttagoknak, a KB titkároknak, a KB tagoknak, a KB apparátus, a külügyminisztérium, a külkereskedelmi minisztérium, a Külgazdasági Kapcsolatok Állami Bizottsága, más minisztériumok és hivatalok munkatársainak, a köztársasági központi bizottságok, a határterületi és területi párt- bizottságok vezetőinek és munkatársainak, a városi és kerületi pártbizottságok, a városi és a falusi pártalap- szervezetek tagjainak tapasztalata és tudása, erkölcsi ereje és megfeszített munkája áll. Gondolom, nem tévedek, ha azt mondom, hogy kongresszusunk küldöttei túlnyomó többségének ilyen, vagy olyan formában alkalma nyílt dolgozni nemzetközi síkon is. Fontos feladatokat teljesítenek ezen a területen parlamenti képviselőink, központi és helyi szovjet szerveink, a szakszervezetek, a társadalmi szervezetek, a tudósok és a művészek és természetesen a sajtó, a rádió és a televízió. Ezernyi szovjet ember — a nagykövetségek és más képviseletek munkatársai, geológusok és építőmunkások, orvosok és pedagógusok, kohászok és vegyészek, szállítómunkások és más szakemberek — dolgoznak külföldön. A központi bizottság őszinte elismerését tolmácsolja ezeknek az elvtársaknak, amiért jól megértik és lelkiismeretesen teljesítik internacionalista kötelességüket. Az elért eredményekre támaszkodva, most új feladatokat tűzünk ki nemzetközi síkon. A kitűzendő program sikerében való bizakodásunkat arra alapítjuk, hogy az egész szovjet nép támogatja a párt irányvonalát. Ez politikánk sikerének fő biztosítéka. Ez a politika minden nép alapvető érdekeit szolgálja. Ezé a politikáé a jövő! II. Elvtársak! Engedjék meg, hogy most áttérjek a párt belpolitikájának és mindenekelőtt gazdaságpolitikájának kérdéseire. Ez ugyanis a kommunizmusért folytatott harc egyik döntő területe. Erre összpontosul a párt és a nép alapvető erőfeszítése. Bőséges anyagot tartalmaz az SZKP Központi Bizottságának a tervezete „A szovjet népgazdaság fejlesztése 1976— 1980-ra szóló fő irányairól.“ Ez lehetővé teszi annak elbírálását, hogy mit végeztünk a beszámolási időszakban és milyen feladatok állnak az ország előtt. A kongresszus küldöttei ezenkívül meghallgatják A. N. Koszigin elvtárs* (Folytatás a 4. oldalon) Az ötére terv eredményei és a pírt gazdaságpoiit:kábának fő föladatai
