Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-25 / 47. szám, szerda
AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA /Folytatás a 2. oldalról) séges ellentétben áll minden nép érdekeivel. Határozottan szembeszállunk ezzel a gyújtogató politikával, védelmezzük a szovjet állam, a szocialista közösség, a kommunista világ- mozgalom érdekeit. Ma már nem elég annyit mondani, hogy a maoista ideo lógia és politika nem egyeztethető össze a marxista—leninista tanítással. Egyenesen ellensége annak. A Kínával való kapcsolatokban pártunk szilárdan tartja magát ahhoz az irányvonalhoz, amelyet a XXIV. kongresszus határozott meg. Ennek az irányvonalnak helyességét igazolta az élet. Továbbra is harcolunk a maóiz- mus ellen, elvi és kérlelhetetlen harcot vívunk vele szemben. Egyszersmind szeretném ismét megerősíteni, hogy akárcsak más országok, Kína vonatkozásában is szilárdan tartjuk magunkat az egyenjogúság, a szuverenitás és a területi sérthetetlenség tiszteletben tartása, az egymás belíigyeibe való be nem avatkozás, az erőszak alkalmazásáról való lemondás elveihez. Egyszóval mi készek vagyunk normalizálni viszonyunkat Kínával a békés egymás mellett élés elvei alapján. Sőt, mi több, bizonyossággal kijelenthetjük: ha Pekingben visszatérnek a valóban marxista—leninista politikához, ha elvetik a szocialista országokkal szemben ellenséges irányvonalat, ha a szocializmus világával való együttműködés és szolidaritás út jára lépnek, akkor ez megfelelő visszhangra talál a mi részünkről, és lehetőség nyílik, hogy olyan jó viszony alakuljon ki a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között, amely megfelel a szocialista internacionalizmus elveinek. A kínai félen a sor. 2. AZ EGYÜTTMÜKÖDÉS FOKOZÁSA A FELSZABADULT országokkal, szerepűik növekedése a viläg FEJLŐDÉSÉBEN Elvtársak! A beszámolási időszakban fokozódtak és megszilárdultak a Szovjetunió kapcsolatai a gyarmati függés alól felszabadult országokkal, vagy, ahogy szintén nevezik őket, a fejlődő országokkal. Különösen fontos, hogy gazdagodott kapcsolataink politikai tartalma. A fejlődő országokkal kiépített együttműködés erősödését kétségkívül előmozdították a belső életükben és a nemzetközi politikában lezajlott komoly változások. Milyen fő irányokban történtek változások sok felszabadult országban az utóbbi évek folyamán? Említhető az iparfejlesztés súlypontjának az állami szektorra való áthelyeződése, a feudális földbirtok felszámolása, a külföldi vállalatok államosítása, ami arra irányul, hogy a fiatal államok hatékony szuverenitást gyakorolhassanak saját természeti erőforrásaik fölött, továbbá saját szakemberek ki képzése. Egyszóval, a nehézségek ellenére mélyreható, haladó irányú változások mennek végbe a világnak ebben a részében. Ez természetesen történelmi fontosságú folyamat. Sok felszabadult országban megfigyelhető az osztályerők elkülönülésének bonyolult folyamata, fokozódik az osztályharc. Ez különbözőképpen nyilvánul meg. Ojabb progresszív változások történtek a szocialista orientációjú arab, afrikai és ázsiai országok gazdaságában és politikai életében. Vannak olyan országok is, ahol a fejlődés tőkés úton ment tovább. A belső és a külső reakció erős nyomást gyakorolt néhány olyan rendszerre és politikai szervezetre, amely szocialista célokat hirdetett meg, s haladó átalakítást hajt végra A jobboldali körök Indira Gandhi kormánya ellen merég indított hadjárata, vagy az egyiptomi forradalom társadalmi és politikai vívmányainak aláaknázá- sára irányuló kísérletek csak néhány példát jelentenek az események Ilyetén alakulására. Vagy említsük meg'az Angolai Népi Köztársaságot. Alig született meg ez a haladó állam, máris külföldi intervenció célpontja lett. Ez az imperializmus kezemunkája, a dél-afrikai fajgyűlölőknek, a független Afrika esküdt ellenségeinek, továbbá azoknak műve, akik cinkosaik dicstelen szerepére vállalkoztak. Angolának a függetlenségért vívott harca ezért talált támogatásra a haladó erőknél szerte a világon, e harc sikere pedig újabb bizonyítékul szolgált arra nézve, hogy senki nem törheti meg a népek szabadságtörekvését. A Szovjetuniónak a fejlődő országokban végbement bonyolult folyamatok iránti magatartása világos és határozott. A Szovjetunió nem avatkozik más országok és népek belíigyeibe. Minden népnek, minden országnak szent joga, hogy megválaszthassa saját fejlődési útját. E jog tiszteletben tartása a lenini külpolitika megingathatatlan elve. Mi azonban nem leplezzük nézeteinket. A fejlődő országokban miként mindenütt, a haladás, a demokrácia és a nemzeti függetlenség erői oldalán állunk, barátainknak és harcostársainknak tekintjük őket. Pártunk támogatást nyújt és fog nyújtani a jövőben is azoknak a népeknek, amelyek szabadságukért küzdenek. A Szovjetunió ennek során semmiféle előnyt nem hajszol, nem törekszik koncessziók szerzésére, politikai uralomra, katonai támaszpontok megkaparintására. Ügy cselekszünk, ahogyan forradalmi lelkiismeretünk, kommunista meggyőződésünk diktálja. A világ térképére pillanatva nem lehet nem felfigyelni epy fontos mozzanatra: azoknak az államoknak jelentékeny megerősödésére, amelyek a közelmúltban még gyarmati vagy félgyarmati sorban voltak. Többségükről határozottan kijelenthetjük, hogy az imperializmussal vívott párharcban egyre növekvő ener giával védelmezik politikai és gazdasági jogaikat, igyekeznek megszilárdítani függetlenségüket, fellendíteni népük szociális, gazdasági és kulturális fejlődését. Észrevehetően aktivizálódott a fejlődő országok külpolitikája. Ez több irányban mutatkozik: az el nem kötelezettségi mozgalom politikai irányzatában, az Afrikai Egységszervezet, a fejlődő országok által létrehozott különféle gazdasági tömörülések tevékenységében. Ma már világos, hogy a világ osztályerőinek jelenlegi viszonyai közepette a felszabadult országok teljes mértékben képesek szembeszegülni az imperialista diktátummal, kivívni az igazságos, vagyis egyenjogú gazdasági kapcsolatukat. Világos az is, hogy, ezeknek az országoknak a népek békéjéért és biztonságáért vívott közös küzdelemhez történő hozzájárulása már ma is jelentékeny, s a jövőben még nagyobb súlya lehet. Kongresszusunk szószékéről ismételten hangoztatjuk: a Szovjetunió teljes mértékben támogatja a fiatal államok jogos törekvéseit, arra irányuló eltökéltségüket, hogy teljesen megszabaduljanak az imperialista kizsákmányolástól, s maguk rendelkezhessenek nemzeti kincseikkel. Kitérek az arab országokhoz fűződő viszonyunkra. Jó kölcsönös megértés alakult ki az utóbbi öt évben országunk és Szíria között, összehangoltan járunk el sok nemzetközi kérdésben és mindenekelőtt a közel-keleti kérdésben. Fontos esemény volt, hogy barátsági és együttműködési szerződést kötöttünk Irakkal, s kapcsolataink ennek alapján fejlődnek. Bővül és mélyül együttműködésünk Algériával, Dél- Jemennel. Jelentős lépések történtek a szovjet—líbiai kapcsolatok fejlesztésében. Megszilárdultak baráti kapcsolataink a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel. Az utóbbi időben bizonyos erők makacsul igyekeznek aláásni a szovjet— egyiptomi kapcsolatokat. Ami a Szovjetuniót illeti, mi hűségesek maradunk e kapcsolatok erősítésének elvi irányvonalához. Ez az irányvonal tükröződik a Szovjetunió és Egyiptom barátsági és együttműködési szerző- déséUen, amelyet mi hosszú távra kapcsolataink alapjának tekintünk, és amely nemcsak országaink, hanem az egész arab világ érdekeinek is megfelel. A Szovjetunió mindezekben az években következetes támogatást nyújtott az arab népeknek az izraeli agresz- szió következményeinek felszámolásáért vívott harcukhoz. Országunk segítséget nyújtott, — és az 1973. októberi háború bizonysága szerint hatékony segítséget nyújtott, — az agresz- szorral szemben álló országok: Egyiptom, Szíria, Irak — katonai potenciáljának megerősítéséhez. Támogatjuk az arabok politikai küzdelmét az ENSZ- ben és azon kívül. A Közel Keleten most nincs háború, de nincs béke sem, és még kevésbé nyugalom. És ki merné garantálni, hogy nem robban fel újra a harci cselekmények lángja? Ennek veszélye fennmarad mindaddig, amíg az izraeli haderő a megszállt .területeken van. Megmarad, amíg földjükről elűzött pa- lesztínaiak százezrei törvényes jogaiktól megfosztva és kétségbeejtő körülmények között élnek, amíg Palesztina arab népe meg van fosztva saját nemzeti állama megteremtésének lehetőségétől. A tartós közel-keleti béke megköveteli azt is, hogy szavatolják a térség valamennyi államának biztonságát, a független létezéshez és fejlődéshez való jogát. Csak az nem világos, milyen súlyos felelősséget vállalnak magukra azok, akik önző célokat követve a közel keleti rendezést politikai játék tárgyává teszik, akik a részleges külön megállapodásokat arra használják fel, hogy elodázzák a valódi megoldásokat, vagy esetleg teljesen megkérdőjelezzék őket. A Szovjetunió a maga részéről elvi és konstruktív álláspontra helyezke dik. A genfi értekezlet társelnökeként kész közreműködni mindazokban az erőfeszítésekben, amelyek a konfliktus tényleges rendezését célozzák. Készek vagyunk részt venni valamennyi közel- keleti országok biztonságának és határai sérthetetlenségének nemzetközi szavatolásában az ENSZ keretei között vagy más alapon. Az ilyen jellegű garanciákban egyébként véleményünk szerint a Szovjetunión kívül részt vehetne az Egyesült Államok, továbbá Anglia és Franciaország is. Az ügynek ez csak hasznára válna. Igyekszünk megteremteni a feltételeket, hogy fejlesszük kapcsolatainkat a Közel-Kelet valamennyi országával, s közülük egyikkel szemben sincsenek előítéleteink. Végül pedig készek vagyunk részt venni olyan probléma megoldási módozatainak kutatásában is, mint a fegyverkezési hajsza megszüntetése ebben a térségben. Erről azonban természetesen csak az általános közel-keleti rendezéssel szoros összhangban lehet szó. A kérdésnek az általános rendezés előtt történő megoldása az agresszornak és áldozatának egy kalap alá vételét jelentené. A beszámolási időszakban a Központi Bizottság nagy figyelmet fordított arra, hogy megfelelő, és ahol lehetséges, baráti kapcsolatokat alakítson ki az ázsiai országokkal. Mindenekelőtt az Indiával folytatott sok Irányú együttműködésünkre kell kitérnem. Mi különleges jelentőséget tulajdonítunk az ezzel a nagy országgal való barátságunknak. Az eltelt öt évben a szovjet—indiai kapcsolatok magasabb fokra emelkedtek. Országaink béke-, barátsági és együttműködési szerződést kötöttek. Már az azóta eltelt rövid idő alatt szemléletesen kirajzolódott e szerződés óriási jelentősége kétoldalú kapcsolataink szempontjából, s az a stabilizáló hatása, amelyet Dél-iÁzsiára és az egész kontinensre gyakorol. Az Indiai Köztársasággal való szoros politikai és gazdasági együttműködés állandó irányvonalunk. A szovjet emberek rokonszenvvel, mi több, a szolidaritás érzésével viseltetnek a békeszerető indiai külpolitika iránt, a hősies küzdelem iránt, amelyet az ország haladó erői vívnak az előttük álló nehéz társadalmi-gazdasági feladatok megoldásáért. Teljes sikert kívánunk ehhez a harchoz India népének és kormányának. Az események menete igazolta a Szovjetunió délkelet-ázsiai problémákkal kapcsolatos magatartásának helyességét. MI üdvözöltük 1971-ben az indiai-pakisztáni katonai konfliktus beszüntetését és azokat a fontos változásokat, amelyek akkor a világ e részén elhelyezkedő államok között normális kapcsolatok megszilárdulása irányában történtek. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy bizonyos mértékig hozzá tudtunk járulni ehhez a pozitív folyamathoz. Ha általánosságban beszélünk az ázsiai országokhoz fűződő viszonyunkról, feltétlenül szólnunk kell jószomszédunkról, Afgansiztánról, amellyel nemrégiben meghosszabbítottuk csaknem fél évszázaddal ezelőtt kötött semlegességi és meg nem támadási szerződésünket. Megemlítem Törökországot is. Az ezzel az országgal főként gazdasági szférákban folytatott együttműködésünk fokozatosan kiterjed politikai kérdésekre is. A Szovjetunió továbbra is tevékenyen részt kíván venni az ázsiai földrész békéjének és biztonságának megszilárdításához, az egyenjogú együttműködés fejlesztéséhez vezető utak keresésében. Ebben az irányban fogunk tevékenykedni mind a kétoldalú kontaktusok keretében, mind pedig sokoldalú alapon. Nem egyszer kifejtettük erre vonatkozó elgondolásainkat és hangoztattuk készségünket, hogy a legnagyobb figyelemmel vizsgáljunk meg minden olyan javaslatot, amelyet az ázsiai tartós békére és biztonságra, annak kollektív erőfeszítésekkel való megteremtésére irányuló gondoskodás diktál. A beszámolási időszakban sokat tettünk az afrikai országokkal fenntartott baráti kapcsolataink továbbfejlesztése érdekében is. A 70-es évek első felében ezen a földrészen kibontakozott a gyarmati rendszer összeomlásának befejező szakasza. A szovjet kommunisták szívből üdvözlik Bissau- Guinea és a Zöldfoki Szigetek, Mozambik és Angola népének győzelmét, amely a függetlenségért vívott sokéves hősi küzdelmekre tette fel a koronát. Az SZKP mindig szolidáris volt ezekkel a népekkel, minden támogatást megadott a harcoló hazafiaknak. Ma pedig örömmel tölt el bennünket az a tény, hogy az ezekkel az országokkal való államközi kapcsolataink is az őszinte barátság és a kölcsönös megértés szellemében alakulnak. Az eltelt években tovább erősödtek kapcsolataink régi barátainkkal, olyanokkal, mint a Guineái Köztársaság és a Kongói Népi Köztársaság. A Szomáliái Demokratikus Köztársasághoz fűződő szoros kapcsolatainkat még jobban megerősítette a barátsági és együttműködési szerződés megkötése. Bővültek jó kapcsolataink Afrika legnagyobb országával, Nigériával. Most és a jövőben is mindent megteszünk annak érdekében, hogy fejlesszük és erősítsük barátságunkat azokkal, akik ténylegesen szintén erre törekednek. A gyarmati rendszer összeomlásának nyomán létrejött államok túlnyomó többségével összefűz bennünket a béke és a szabadság melletti mélységes elkötelezettség, az az ellenérzés, amelyet az agresszió és a hegemónia bármely formája, az egyik ország másik ország által történő kizsákmányolása ellen táplálunk. Alapvető törekvéseinknek ez a közössége — gazdag és termékeny talaj, amelyen barátságunk tovább szilárdul és virágzik. 3. A T ÖK É S OR S ZÁGOiK HOZ FÜZÖDÖ VISZONY FEJLŐDÉSE A tőkésországok irányában folytatott politikánkban továbbra is az a küzdelem volt és marad a legfontosabb, amely a békés egymás mellett élés elveinek megsziliiruiLisáért, a tartós békéért, az új világháború veszélyének csökkenteséért, távlatokban pedig kiküszöböléséért is folyik. Megállapítható, hogy az utóbbi öt évben jelentős előrehaladást sikerült elérnünk ebben a vonatkozásban. A hidegháborútól, a két világ közötti robbanásveszélyes konfrontációtól a feszültség enyhítése feié végrehajtott átmenet mindenekelőtt a nemzetközi erőviszonyokban végbement változásokkal függött össze. Nagy erőfeszítésekre volt szükség azonban ahhoz, hogy az emberek — különösen azok a személyek, akik az egyes államok politikáját irányítják — lassan hozzászokjanak a gondolathoz, hogy nem a szakadék szélén való egyensúlyozás a természetes, hanem a vitás kérdések megtárgyalása, nem a konfrontáció, hanem a békés együttműködés. Nagy szerepe volt annak, hogy pártunk pontosan meg tudta határozni gyakorlati tevékenységének fő feladatait a nemzetközi biztonság megszilárdításának területén, s megfogalmazta őket XXIV. kongresszusunk békeprogramjában. Már a szovjet hatalom első külpolitikai lépései, amelyek az eltérő társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének platformjára épültek, megmutatták a világ népeinek — V. I. Lenin szavaival élve — „az egyetlen helyes kivezető utat a nehézségekből, a káoszból és a háborúk veszélyéből“. Pártunk változatlanul erre a platformra helyezkedve, Lenin útmutatásait követve és békeszerető külpolitikájának félévszázados tapasztalataiból kiindulva XXIV. kongresszusán előterjesztette békeprogramját. Ez a program megmutatta a hidegháború felszámolásához vezető reális utat, kijelölte a háború veszélyétől a békés együttműködéshez való átmenetért vívott küzdelem pontosan körvonalazott feladatait. Ennek a programnak időszerűségét és reális voltát megerősítette az élet. És jóllehet az általános béke koránt sincsen szavatolva, minden alapunk megvan arra, hogy bizonyossággal kijelenthessük: A nemzetközi légkör egészségesebbé válása meggyőzően tanúsítja, hogy a tartós béke megvalósítása nem egyszerű kívánság, hanem teljesen reális feladat. Ennek megoldásáért erőnket nem kímélve lehet és kell folytatnunk a munkát. Engedjék meg, hogy kitérjek annak a munkának konkrét irányaira, amelyet pártunk a békeprogram gyakorlati megvalósítása érdekében végzett. Mindenekelőtt Európáról szólnék. A feszültség enyhülése és a béke megszilárdulása irányában végbement változások itt — mondhatni — különösen érezhetők. Ez természetesen nem véletlen. Európában a legerősebbek a szocializmus pozíciói itt a legerősebb a szocialista államok összehangolt politikájának hatása. A XXIV. kongresszus feladatként tűzte ki az európai biztonság megteremtését a má(Folytatás a 4. oldalon)
