Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-25 / 47. szám, szerda

AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA (Folytatás az 1. oldalról) megkeltőzött energiával fogjuk foly­tatni, kivívjuk a háború és az agresz- szió erőinek megzabolázását, az egye­temes béke megszilárdítását a népek szabadsághoz, függetlenséghez és tár sadalmi haladáshoz való jogának ér­vényesítését. Ilyen módon tehát elvtársak az öt évvel ezelőtt hozott döntéseket meg valósítva sokat értünk el, de hogyan? Nincs ebben semmi titok. A dolog lé­nyege az, hogy következetesen, kong­resszusról kongresszusra haladunk ta nagy cél, a kommunista tár­sadalom felépítése felé, és mi­nél közelebb van ez a cél, annál nagyobb a tömegek energiája. A XXIV. kongresszus határozatainak megváló sításáért folytatott harcban megerősö­dött a párt is. Harcképesebbek lettek Elvtársakt A jelenlegi viszonyok között rend kívül széles és változatos pártunknak a nemzetközi küzdőtéren kifejtett te­vékenysége. Minden bizonnyal nincs a földnek olyan sarka, amelynek ál­lapotát így vagy úgy ne kellene te­kintetbe venni külpolitikánk kialakítá­sakor. Érthető azonban, hogy hoz­zánk, kommunistákhoz, a mi agyunk­hoz és szívünkhöz a világnak az a része áll a legközelebb, ahol testet ölte­nek a kommunista eszmények; az, hogy megszűnt a kizsákmányolás és teljesen megvalósult a dolgozó emberek hatalma, a szocialista demokrácia fejlődése, a leg­szélesebb tömegek kultúrájának virág­zása, jólétének emelkedése, az összes népek és nemzetiségek egyenlősége és testvérisége. Ezért természetes, hogy pártunk Központi Bizottsága, Po­litikai Bizottsága a beszámolási idő­szakban, akárcsak korábban, elsősor­ban a szocialista államokkal fenn­tartott kapcsolatokat kísérte figyelem­mel. Talán nem is volt a Politikai Bi­zottságnak olyan ülése, amelyen ne foglalkoztunk volna azokkal a kérdé­sekkel, amelyek a testvéri országokkal megvalósított egységünk erősítését, együttműködésünk fejlesztését, közös nemzetközi pozícióink szilárdítását érintették. Nos, ezek a pozíciók évről évre erő­södnek. Tárgyilagos ember nem tagad­hatja, hogy a szocializmus országai mind erősebb, mind mélyebb befolyást gyakorolnak a világesemények mene­tére. És ez, elvtársak, nagy jótéte­mény az egész emberiség, mindazok számára, akik szabadságot, egyenlő­séget, függetlenséget, békét és hala­dást akarnak. Az elmúlt öt esztendő a szocialista országok töretlen fejlődésének idősza­ka volt, amelyben magabiztosan és gyors ütemben haladtak előre a fejlett szocialista társadalom, a kommunizmus felé. A szocialista országokban a to­vábbi politikai konszolidációval együtt gyors ütemben fejlődött a társadalmi termelés, emelkedett a dolgozók anya­gi és kulturális életszínvonala. Minden egyes szocialista nemzet vi­rágzásával, a szocialista államok szu­verenitásának erősödésével együtt mind szorosabbakká válnak kapcso­lataik. mind több közös elem jelent­kezik politikájukban, gazdaságukban, társadalmi életükben, fokozatosan ki­egyenlítődnek a fejlettségi szintek. A szocialista országok egymáshoz való fokozatos közeledésének ez a folyama­ta ma egész határozottan törvénysze­rűségként nyilvánul meg. Ezen a téren természetesen sok függ az uralmon lévő pártok politikájától, attól, hogy képesek-e megőrizni egy­ségüket, felvenni a harcot az elzárkó­zás, és a nemzeti elkülönülés ellen, tekintetbe venni a közös internacio­nalista feladatokat, együttesen csele­kedni e feladatok megoldása érdeké­ben. Hála a szocialista országok egységé­nek, szolidaritásának, kölcsönös támo­gatásának, az elmúlt ötéves időszakban sikerült igen nagy feladatokat megol­daniuk, megvalósítaniuk azt, amiért hosszú időn keresztül harcoltak. Mindenekelőtt arról a győzelemről kell szólni, amelyet a vietnami nép aratott. Kudarcot vallott az imperia­lizmusnak az a második világháború óta legnagyobb szabású kísérlete, hogy fegyveres erővel számoljon le egy szocialista állammal, és elfojtson egy nemzeti-felszabadító forradalmat. A vietnami nép hősiessége és önfelál- daaása, amely • szocialista országok szervezetei, aktívabbak, kezdeménye­zőbbek a kommunisták. Népünk mély­ségesen megértette a párt politiká­ját és minden fenntartás nélkül igaz szívvel támogatta. Támogatta tettekkel, odaadó munkával, az egész népet ma­gával sodró szocialista versennyel. En­nek eredményeként még szilárdabb lett a párt és a nép egysége. Létrejöt­tek a feltételek ahhoz, hogy a követ­kező ötéves időszakban újabb sikere­ket érjünk el minden téren. Naptáraink feltüntetik, hogy 1976 az 59. esztendő a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom óta. Ez nem pusz­ta szó. A szovjet nép mai teljesít­ményei október ügyének közvetlen folytatásai. Ezekben gyakorlatilag meg­valósulnak a nagy Lenin eszméi. Ehhez az ügyhöz, ezekhez az eszmékhez pár tunk hűséges és mindig hfí marad. és a haladó világközvélemény szilárd támogatásával párosult, erősebbnek bizonyult az intervenciósok és csatló­saik hadseregeinél. Győzött a szabad­ság és a függetlenség. A szovjet emberek büszkék arra, hogy nem csekély segítséget nyújtot­tak Vietnamnak, az imperialista tá­madók elleni harcban. Vietnam népe, amely nagy áldozatok árán kivívta függetlenségét és nemzeti egységét, most nem könnyű feladat megoldásán, az ország talpraállításán fáradozik, szocialista jövőjét építi. Vietnam győ­zelme új távlatokat nyitott meg egész Délkelet-Ázsia előtt. Dicsőséges győ­zelem volt ez, amely örökre bekerült annak a harcnak történetébe, amelyet a népek a szabadságért és a szocia­lizmusért folytatnak. Vietnam után Laosz és " Kambodzsa is kivívta szabadságát. Mi, szovjet em­berek, forró testvéri üdvözletünket küldjük e három ország kommunistái­nak, hazafiainak, összes dolgozójának, és további sikereket kívánunk neki a békéért, a demokráciáért és a társa­dalmi haladásért vívott harcukban. A szocialista államok egyesített erő­feszítéseinek kimagasló eredménye volt a Német Demokratikus Köztársa­ság szuverenitásának egyetemleges el­ismerése, az NDK felvétele az ENSZ- be, az NDK, Lengyelország és Csehszlo­vákia nyugati határai sérthetetlensé­gének nemzetközi megerősítése. Immár jogilag is végérvényesen keresztülhúz­tuk a müncheni diktátumot. Megerő­sítettük annak a felszabadító harc­nak legfontosabb eredményeit, amelyet az európai népek a második világhá­ború éveiben és azt követően folytat­tak. Megvalósultak az előfeltételek a szilárd békéhez és a jó szomszédi együttműködéshez mind Európában, mind annak határain túl. Tartósan megszilárdult a szocializ­mus kubai földön. A diplomáciai és a gazdasági blokád politikájához még mindig ragaszkodó amerikai imperia­lizmus erőfeszítései nem érték el cél­jukat. Sőt, Kuba nemzetközi helyzete és tekintélye megerősödött. A kubai kommunisták kongresszusa, a párt programja és az ország új alkotmánya azt mutatja, hogy a nyugati félteke első szocialista állama magabiztosan halad, előre. Mi testvérként örülünk kubai elv- társaink eredményeinek, és őszinte szívvel teljes sikert kívánunk neki», a szocialista Kubai Köztársaság felvi rágoztatásáért vívott harcukhoz. Az SZKP a szocialista országok vi­szonylatában következetesen tartja ma­gát a kipróbált elvhez: az igazi egyen­jogúság szellemében és az egymás si­kereihez fűződő érdekeltség szellemé­ben jár el, döntései kidolgozásakor nemcsak a nemzeti, hanem az interna­cionalista érdekeket is szem előtt tartja, ha bármilyen problémák vetődnének fel meggyőződésünk, hogy azokat a barátság, az egység és az együttműkö­dés erősítésének szellemében kell megoldani. Így építjük kapcsolatain­kat a testvéri szocialista államokkal: Bulgáriával, Csehszlovákiával, Jugoszlá­viával, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, Kubával, Magyarország­gal, Mongóliával, az NDK-val, Lengyel- országgal, Romániával, Vietnammal. Szoros együttműködésünk legfőbb alapja, éltető lelke és irányító, szerve­ző ereje természetesen a szocialista országok kommunista pártjainak meg­bonthatatlan harci szövetsége, világné­zeti egysége, a célok és az akarat kö­zössége. Bátran megállapíthatjuk, hogy központi bizottságunk és politi­kai bizottsága az utóbbi években vál­tozatlan figyelmet szentelt az e pár­tokhoz fűződő testvéri barátság elmé­lyítésének. Nagy megelégedéssel mondhatjuk el, hogy a testvérpártok ugyanezt teszik. A testvérpárok kapcsolatai ma a közös ügyért küzdők, a szocializmust és a kommunizmust építő ezrek és ezrek — a pártok vezetőitől a helyi pártszervek tisztségviselőiig az üzemek és kolhozok pártszervezeteiig — mély, sokoldalú, rendszeres kontaktusainak meggyőző képét mutatják. Ezek a kapcsolatok értékes tapasz­talatcserére adnak módot. Segítenek a magabiztosabb előrehaladásban, meg­sokszorozzák közös erőinket. A Köz­ponti Bizottság úgy véli, hogy to­vábbra is pártunk egyik legfontosabb feladata e kapcsolatok sokoldalú fej­lesztése. Mélységes belső elégedettséggel je­lenthetem a kongresszusnak, hogy a szocialista közösség kommunista part­jainak vezetői állandó kapcsolatban vannak egymással. Az utóbbi években nem egyszer tartottak több oldalú ba­ráti találkozót a pártok központi bi­zottságai első titkárai, illetve főtit­kárai. Három találkozó volt a Krím- félszigeten. Voltak ilyen, találkozók a pártkongresszusok idején is, egye­bek között tavaly Budapesten és Var­sóban. A rendszeres több- és kétoldalú találkozók lehetőséget nyújtanak arra, hogy tanácskozzunk egymással minden felvetődő nagyobb problémáról, meg­osszuk egymással — .ahogy mondani szokás — örömeinket és bánatunkat, közössen tűzzük ki a további előreha­ladás útját. Egészében a szocialista országok pártjainak többségéhez fűződő viszo­nyunkat a teljes egység és a gyü­mölcsöző együttműködés jellemzi. Mint ismeretes, egyes pártok külön nézete­ket vallanak számos kérdésben, de az általános irányzat kétségkívül a szo­cialista országok összeforrottságának erősödése. Ezt az irányzatot nagyra • értékeljük, és fejlődését — akárcsak korábban — minden eszközzel előmoz­dítjuk. Ennek útja a testvérpártok kö­zös erőfeszítése a marxizmus—leni­nizmus kipróbált elvei, a szocialista in­ternacionalizmus, az egyenjogúság és az elvtársi együttműködés alapján. Pártjaink és országaink vezetői együttműködésének egyik fontos formá­ja a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testülele. Ez a szerződés megbíz­hatóan szolgálja a béke és a szocia­lizmus érdekeit. Mindenki számára nyilvánvaló azoknak a kezdeményezé­seknek a jelentősége, amely az utóbbi években Politikai Tanácskozó Testüle­tünktől indultak ki. Sok ezek közül nagy nemzetközi fórumok határozatai­nak alapja lett, vagy egész sor fontos kétoldalú államközi aktusban öltött testet. Határozottan ellenezzük mind a vi­lág egymással szemben álló katonai tömbökre oszlását, mind a fegyverke­zési hajszát. Álláspontunk ebben a vonatkozásban közismert. Mégis telje­sen világosan ki kell jelenteni: amíg fennmarad a NATO, amíg a militarista körök folytatják a fegyverkezési haj­szát, addig országunk, a Varsói Szer­ződés többi résztvevőivel együtt erősí­teni fogja ezt a katonai-politikai szö­vetséget. Elvtársakt A szocialista országok mind jelen­tősebb szerepet játszanak a világgaz­daságban is. Ma a szocialista közösség a világon a legdinamikusabb gazdasági erő. Az idetartozó országok ipara az elmúlt öt évben négyszer olyan gyor­san fejlődött mint a fejlett tőkés álla­mok ipara. Közösségünk országainak ipari termelése 1975-ben több mint két­szer annyi volt, mint a „közöspiaci“ országoké. A párt Központi Bizottsága állandó figyelmet fordított a szocialista álla­mokkal kiépített gazdasági együttmű­ködésre, annak a kölcsönös előny és a szocialista internacionalizmus alap ján történő fejlesztésére. Az elmúlt ötéves időszak jónéhány újdonságot hozott ezen a téren. A Központi Bizottság Politikai Bizott­sága különösen fontosnak tartja a szo­cialista gazdasági integrációnak azt a hosszú lejáratú programját, amelyet a többi KGST-országgal együtt 1971-ben fogadtunk el. Ez a program, elvtársak, a szocialista országok együttműködését, a kereskedelem egyszerű fejlesztésénél lényegesen magasabb fokra emeli. Ez a program jelenti például a természeti erőforrások közös hasznunkra történő együttes kiaknázását, valamennyi részt­vevő szükségleteinek kielégítésére ter­vezett nagy ipari komplexumok közös építését, az országaink vállalatainak és egész iparágainak sok évre előre meg­tervezett kooperációját. A Komplex Program végrehajtásában végzett mun­ka azzal az eredménnyel járt, hogy máris lényegesen elmélyült gazdasá­gaink egymásra való kölcsönhatása, fo­A világhelyzet és az SZKP nemzetközi tevékenysége 1. A SZOCIALISTA ORSZÁGOKHOZ FÜZÖDÖ BARÁTSÁG ÉS AZ EGYÜTTMÜKÖDÉS TOVÁBBI ERŐSÖDÉSE. A SZOCIALIZMUS VILÁGÁNAK TÖRTÉNELMI SIKEREI, EREJÉNEK ÉS BEFOLYÁSÁNAK NÖVEKEDÉSE kozódott országaink gazdaságainak egy­mást kölcsönösen kiegészítő jellege — mindegyikünk nem csekély hasznára. Gyors ütemben növekszik a keres­kedelem is. öt év leforgása alatt több mint kétszeresére nőtt a KGST-orszá- gokkal lebonyolított áruforgalmunk. Es a forgalom ma igen tekintélyes- évi 26 milliárd rubel értékű. Az elért eredményekre támaszkodva most megtehetjük a következő léoést. Napirendre került a hosszú lejáratú célprogramok kidolgozása és végrehaj­tása. Ezek rendeltetése az, hogy közös erőfeszítésekkel tegyük lehetővé gyor­san növekvő szükségleteink kielégíté­sét energiában, tüzelőanyagban, a leg­főbb nyersanyagfajtákban, teljesebben kielégíthessük az élelmiszer- és a köz­szükségleti iparcikkek iránt megnyil­vánuló keresletet, emelhessük a gép­gyártás színvonalát, meggyorsítsuk a közlekedés fejlődését. Ezek soronlevő közös feladataink. Természetes, hogy ilyen nagy és új­szerű munkában bonyodalmak is ;idód- nak. Mi nem egyszer megvitattuk eze­ket a kérdéseket a Központi Bizottság ülésein, a Politikai Bizottságban. Nem­csak nagy kölcsönös gazdasági előny­ről van szó, hanem roppant politikai jelentőségű feladatról is, nevezetesen közösségünk anyagi alapjainak meg­erősítéséről. A KB Politikai Bizottsága pontosan így kezelte ezt a kérdést. Azt tartjuk, hogy a testvéri orszá­gok által közösen elhatározott intéz­kedések végrehajtása, velük szemben vállalt kötelezettségeink szigorú és pontos teljesítése szent kötelessége az Állami Tervbizottságnak, a minisztériu­moknak, a főigazgatóságoknak, az egyesüléseknek és a vállalatoknak, mindazoknak, akik ezzel a munkaterü­lettel kapcsolatban állnak. Engedjék meg annak a meggyőződésemnek tol­mácsolását, hogy elvtársaink kellő fe­lelősségérzettel viseltetnek e munka iránt, s maradéktalanul megértik an­nak páratlanul nagy jelentőségét a szocialista közösség élete, a világszo­cializmus sikerei szempontjából Az utóbbi években lényegesen kibő­vült ideológiai együtttműködésilnk a testvéri országok pártjaival. Nem alkal­milag, hanem rendszeresen találkoz­nak pártjainknak az ideológiai és nem­zetközi munkával foglalkozó vezető tisztségviselői. A szocialista országok tudósai ma már sok tudományág-it kol­lektív erőfeszítésekkel fejlesztenek. Hasznos együttműködést valósítanak meg a tömegtájékoztatási eszközök — a rá­dió, a televízió, a sajtó — is. Mindez segíti az eszmel-nevelőmunka színvo­nalának emelését, pártjaink mindegyi­kében, lehetővé teszi, hogy eredménye­sebben lépjünk fel a két társadalmi rendszer ideológiai harcában. A jelen­legi körülmények között ez nagyon fontos, mivel mindinkább előtérbe ke­rülnek az ideológiai harc problémái, s ebben a harcban hatalmas fegyver a szocializmus igazsága. A szocializmus már ma roppant ha­tással van világszerte százmilliók gon­dolkodására és érzéseire. A szoc!aliz- mus biztosítja a dolgozó embereknek a szabadságot, a valóban demokratikus jogokat, a jólét, az ismeretek leg­szélesebb köre hozzáférhetőségét és jövőjük iránti szilárd bizonyosságot. A szocializmus békét hoz, biztosítja va­lamennyi ország szuverenitásának tisz- teletbentartását és az egyenjogú állam­közi együttműködést, támasza a sza­badságukért és függetlenségükért har­coló népeknek. Ami pedig a holnapot illeti, az kétségkívül újabb bizonyíté­kokat szolgáltat a szocializmus korlát­lan lehetőségeire, a kapitalizmussal szembeni történelmi felsőbbrendűségére. Az SZKP a többi testvérpárttal együtt továbbra is mindent megtesz azért, hogy a győztes szocializmus pél­dája egyre fényesebben és fényeseb­ben ragyogjon. A Kínához fűződő viszony természe­tesen sajátos és különálló kérdés. Kí­na jelenlegi vezetőinek politikája nyíl­tan a szocialista államok többsége el­len irányul. Mi több, egyenesen össze­mosódik világszerte a legszélsősége­sebb reakció álláspontjával — a nyu­gati országok militaristáitól és az eny­hülés ottani ellenségeitől egészen a dél-afrikai fajgyűlölőkig és Chile fa­siszta vezetőiig. Ez a politika nem- csupán merőben idegen a szocialista elvektől és eszményektől, hanem lénye­gében az imperializmus fontos tartalé­ka is lett a szocializmus ellen vívott harcban. Minden békeszerető nép számára nagy veszélyt jelentenek Pekingnek azok a lázas kísérletei, hogy meghiú­sítsa az enyhülést, meggátolja a lesze­relést, bizalmatlanságot és ellenséges­kedést szítson az államok között, az a törekvése, hogy világháborút provokál­jon, maga pedig hasznot húzzon be­lőle. Pekingnek ez a politikája mély­{Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents