Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-21 / 44. szám, szombat

A CSSZSZK 1976-1980. ÉVI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLŐDÉSÉNEK IRÁNYELVJAVASLATA (Folytatón a 3. oldalról) munkatermelékenység, és megvalósul­hattak a szerkezeti változások. Nőtt az automatizált korszerű technológiák és gépi rendszerek száma, bővült az ťij, haladó gyártmányok termelése. A vál­lalatok szokásos termékfolú jítása mel­lett nagyjából 1000 új gépet és beren­dezést és 400 új technológiát vezettek be a gyakorlatban. így például heve zették az integrált áramkört, a szám- lránvítású szerszámgépek, az automati­kus számítógépek, a csúcsteljesítmé nvű textilgépek, a nagy 1eliesítménvű szemes termékszárítók gyártását, az élelmiszeripari és más ipari termékek rsonortos csomagolását végző csoma­goló automaták előállítását. Tovább fej­lődött a felszíni és a föld alatti szén­bányászat gépesítése. A biológiai tudo­mányok eredményeinek alkalmazása, a gépesítés és a kemízálás fejlődése elősegítette a mezőgazdasági termelés intenzitásának és terjedelmének a nö­velését. A tudományos-műszaki fejlődés ered­ményeinek hasznosítása lehetővé tet­te, hogy csökkentsék az anyag-, a nyersanyag- és energiaszükségletet, al­kalmazzák az új, haladó technológiákat és anyagokat, például, hogy növeljék a konverteracél részarányát, fejlesszék a műanyagok gyártását és kihasználá­sát stb. A tudományos-műszaki fejlődésben egyre fokozottabban érvényesült a nem­zetközi szocialista integráció, meg­gyorsította ütemét, és egyidejűleg bő­vítette lehetőségeinket hogy részt ve- gvünk az olyan fejlesztési programok ban, amelyek csak az iparilag legfej­lettebb államok számára megvalósítha­tók. Az olyan közös tervekben és prog­ramokban való részvétel, mint amilyen például az atomenergetika, a számítás- technika, az aszinkron motorok, meg­nyitja az utat a termelés koncentrálá­sához, a termékek műszaki színvonalá­nak emeléséhez, és számos ágazat és vállalat számára biztosítja a termelés szilárd fejlődésének távlatát. Bővült a kutató-fejlesztő bázis. A fő­iskolai végzettségű szakemberek száma 17 százalékkal emelkedett, s a létszám- emelkedéssel és a tudományos dolgo­zók részarányával javult a szakmai összetétel is. Az 5. ötéves terv alapvető célkitűzé­seit a külgazdasági kapcsolatukban is elértük. A külkereskedelem egész anyagi terjedelme 44 százalékkal nőtt, és jelentősen megelőzte a nemzeti jö­vedelem növekedését. A szocialista országokkal 54 száza­lékkal emelkedett az árucsere-forga- lom, s az egész forgalomban való rész­aránya állandóan nő. Eredményesen feilődlk az árucsere-forgalom a Szov­jetunióval, amely a szocialista álla­mokkal lebonyolított árucsere-forgal­munkból mintegy 54 százalékkal része­sedik. A Szovjetunióval való kereske­delmi kapcsolataink révén biztosítottuk népgazdaságunk további fejlődése szá­mára a nagy mennyiségű és szilárd energia- és nyersanyag-szállítmányokat, a magas műszaki színvonalú termékeket és gépeket, a Szovjetunióval és a töb­bi szocialista országgal való együttmű­ködés tovább bővítette lehetőségeinket arra, hogy feldolgozóiparunk termékei­nek tartós piacot biztosítsunk. A gazdasági fejlődés jelentősen be­folyásolta, hogy n CSSZSZK nagyobb arányban vett részt a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrációja Komplex Programjának megvalósításá­ban. Az, hogy számos közös program­ban együttműködhettünk, lehetővé tet­te az olyan létfontosságú problémák megoldását, mint a nyersanyag, az anyag és az energia biztosítása, és je­lentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy leküzdjük a tőkésállamok válsá­gának népgazdaságunkat érintő követ­kezményeit. Elfogadták a KGST-tagálla­mok sokoldalú integrációs Intézkedé­seinek első közös ötéves tervét, amely­A 6. ötéves tervi d ő szak­ban Csehszlovákia Kommu­nista Pártja gazdasági és szociális politikájának alapvető célja az, hogy a szocialista életmód elmé­lyülésével összhangban biz­tosítsa a lakosság növekvő anyagi és szellemi szük­ségleteinek kielégítését, élet- és szociális biztonsá­gának további megszilár­dítását, a társadalmi terme­lés nagyfokú hatékonysá­gának és mindennemű mun­ka minőségének az alapját. E célok elérését biztosítani annyival is bonyolultabb, mivel a korlátozott munkaerő- 6s hazai nyersanyag-forrá­sok »ellett a gazdasági fejlődés foko­nek megvalósításában tevőlegesen ve­szünk részt. Ez hozzájárult az együtt­működés jelentős fejlődéséhez és meg­teremtette az alapját annak, hogy a jövőben tovább bővüljön a termelési kooperáció és szakosítás a többi szo­cialista országgal, főleg pedig a Szov­jetunióval való két- és sokoldalú együttműködés keretében a gépipari termelés szakaszán és más ágazatok­ban is. Az 5. ötéves terv sikeres megvaló­sításához hozzájárult az is. liogv a XIV. kongresszus irányvonalának szellemé­ben realizálták a népgazdaság terv- irányításának tökéletesítését. Tovább mélyült a tervnek, mint a gazdaság- irányítás alapvető eszközéneK a sze­repe. Az ötéves terv az egész időszak­ban megtartotta irányító funkcióját és kielégítően serkentette a dolgozók al­kotó kezdeményezését és aktivitását e terv megvalósítása során. A párt gazdaságpolitikája megvaló­sításában és az ötéves terv teljesítésé ben elért nagy eredmények még kife­jezőbbek lehetnének, ha a hatékonyság növelésének megkezdett irányát min den szakaszon kellő nyomatékossággai és eréllyel érvényesítették volna. Nem minden üzem teljesítette maradéktala­nul feladatait. Nem teljesítették a terv néhány mutatóját. A gazdaság egyes szakaszain még mindig lassan alkal­mazkodnak a belföldi és a külföldi piac növekvő és egyre igényesebb kö votelményeihez. Jelentősen előreléptünk a hatékony­ság növelését célzó — a XIV. kong resszus által kitűzött — irányzat meg­valósításában, különösen abban, hogy a termelés növekedését, a munkaterme lékenység fokozása fedezi, és csökken­tek a termelési költségek. Még mindig jelentős tartalékok vannak azonban fő leg a termelés anyagi igényességének a csökkentésében, a felhasznált nyers­anyagok, anyagok, tüzelőanyagok és energia hasznosításában, az állóalapok kihasználásában, a készletgazdálkodás­ban, a termelés minőségi és műszaki színvonalának emelésében. Az építke­zési beruházás fogyatékosságai számos nehézséget okoznak. Nem mindig sike­rül olyan építkezésekre összpontosítani az eszközöket és az erőket, amelyek fontos termékek gyártásának a növeke­dését hivatottak biztosítani. Határidő- csúszásra került sor, főleg az erőmű­vek és a petrolkémiai komplexum épí­tésében. Ez lassította népgazdaságunk­ban a kívánt szerkezeti változások ke­resztülvitelét és kedvezőtlenül befolyá­solta külkereskedelmi terveink teljesí­tését is. Az építkezési beruházások sza­kaszán még mindig nagy a befejezet len építkezések száma. Nem sikerűit meggyorsítani az elhasznált és elavult gépek és berendezések felújítását. Ki­használatlanok a tudomány és a tech­nika érvényesítésének lehetőségei a termelési programok váltásában, a mi­nőség és a műszaki fegyelem növelé­sében. Még mindig nem küzdöttük le az összes fogyatékosságot a munka irá­nyításában és szervezésében, különö­sen a szállítói-megrendelői kapcsolatok területén, a szűk tárca- és lokálpatrio­ta magatartás gyakran fékezi a társa­dalmi érdekek érvényesítését, a belső tartalékok hathatós mozgósítását és gazdasági törekvéseink hatékonyabb megoldását. A felsorolt fogyatékosságok megol­dása nagy mozgósítható forrást jelent a társadalmi termelés további fejlesz­tése és hatékonyságának növelése szá­mára. A felépített anyagi-műszaki bázis, a szocialista termelési viszonyok jelenle­gi színvonala, népünk erkölcsi-politi­kai egysége és a dolgozók alkotó kez­deményezése megteremti az erős ala­pot népgazdaságunk és az egész tár­sadalom fejlesztése pozitív irányzatai­nak megszilárdítására és továbbfejlesz­tésére a következő Időszakban arra, hogy az elkövetkező évekre új, igénye­sebb feladatokat tűzzünk ki. zottabb beruházási igényének feltétele között le kell küzdeni a nehezebb kül­ső feltételeket. Ennek az új helyzetnek a legkifejezőbb vonása, hogy az egész világon nagy hiány mutatkozik nyers­anyagból és energiából, beszerzési fel­tételei nehezebbek, a tőkés piacok ki­éleződő válságának következményei nemcsak az Inflációs fejlődés folytatá­sában nyilvánulnak meg, hanem e pia­cok árszintjének ingadozásában is, va­lamint abban, hogy számos gyártmá­nyunk számára nehezebben találunk piacot. Ezt a befolyást leküzdendő a CSKP KB 1975 novemberi ülése határozatai­val összhangban és népünk életszín­vonala biztosításának érdekében aktív intézkedésekre van szükség, elsősorban a termelésben, az építkezési beruházás­ban, a külkereskedelemben, a tudomá­nyos műszaki fejlesztés gyorsításában, népgazdaságunk hatékonyságának tar­tós és határozott növelésében, és a Szovjetunióval, valamint a többi szo­cialista országgal való szorosabb együttműködésben. Ezért a párt gazdasági és szociális politikája alapvelő céljainak elérése ér­dekében a népgazdaság fejlesztésében elsősorban a következőkre van szük­ség: 1. Biztosítani a társadalmi termelés olyan gyors és arányos növekedését, amely lehetővé teszi a növekvő társadalmi szükséglet fedezését, főleg az ipar sze­repének rendszeres erősítésével, a me­zőgazdasági termelés fejlesztésével és az építőipar további növekedésével. 1980-ig 27—29 százalékkal növelni a ki­alakított nemzeti jövedelmet. Követke­zetesen érvényesíteni azokat a szerke­zeti változásokat, amelyek hozzájárul­nak a belföldi szükségletek jobb ki­elégítéséhez és kialakítják a nélkülöz­hetetlen feltételeket külgazdasági kap­csolataink harmonikus fejlődésére, kü­lönösen arra, hogy jelentősen erősöd­ték a csehszlovák gazdaság exportké­pessége. Fokozott gondot kell fordítani a mezőgazdasági termelés intenzitásá­nak és hatékonyságának további nö­velésére azzal a céllal, hogy a szemes- termények termelésében fokozatosan önellátókká legyünk, és növelni kell az önellátás arányát az élelmiszerter­melésben. Ezt az egész társadalom szempontjából jelentős feladatot a me­zőgazdasági-élelmiszeripari komple­xumnak és a szállító iparágazatoknak közös Igyekezettel kell teljesíteniük. 2. Magasabb színvonalra kell emelni a gazdaság ha­tékonyságát. A népgazdaság min­den ágazatában megsokszorozott erővel kell törekedni a munkatermelékenység növelésére, a munka minőségének ja­vítására, a termékek műszaki színvo­nalának emelésére és minőségének fo­kozására, a választékváltás gyorsításá­ra, a magasabb műszaki színvonalra és a sokoldalú gazdaságosságra. Emellett különösen — hatékonyan kell gazdálkodni a tüzelőanyag, az energia, az anyag és a nyersanyag minden fajtájával, ezeket hatékonyabban kell hasznosítani a ku­tatást és a fejlesztést, a termelést elő­készítő szakaszára, a technológiai el­járásokra, a termelési szerkezet töké­letesítésére, valamint a termelés ener­gia- és anyagigényességének csökken­tésére kell irányítani. A nyersanyag- és az anyagi források fokozottabb hasznosítása érdekében meg kell tartani a nyersanyag, az anyag, a tüzelőanyag és az energia- szükséglet normáit, s ezeket rendsze­resen tökéletesíteni kell, figyelembe véve a tudományos-műszaki fejlődést, az állóalapok korszerűsítését és a tech­nológiai fejlesztést, aktívabban kell kihasználni a termelési kalkulációt, va­lamint a termékek összehasonlítását mind a szükséglet, mind a hasznos tu­lajdonságok, költségek és árak szem­pontjából. A dolgozó kollektívák és minden Irányító szakasz felelős dolgo­zói figyelmét az energia- és az anyag­igényesség csökkentésére kell irányíta­ni. Szigorítani kell a nyersanyag ős az anyagszükséglet ellenőrzését. Ki kell alakítani a műszaki és a szervezési feltételeket a felesleges veszteségek, az ellenőrizhetetlen szükséglet, vala­mint a nyersanyag-, anyag- és az ener- giafecsérlés megakadályozására. A nyersanyagok nagyobbfokú és ha­tékonyabb hasznosításával az iparban 1976—1980-ban az évi energia- és tü­zelőanyagmennyiség 2—2,5 százalékát, a gépiparban a fémek 3—3,5 százalé­kát kell megtakarítani és biztosítani, hogy az iparban az anyagi költségek évente átlagosan 0.6—0,8 százalékkal csökkenjenek; — a munkahelyek jobb betöltésével lényegesen jobban kell kihasználni a meglevő termelési-műszaki alapot, nö­velni kell a gépek kihasználásának idejét, mindenekelőtt azokét, amelyek rendkívül költségesek és műszaki-gaz- dasági paramétereik magasak. Gyorsab­ban kell kiselejtezni az elavult és nem hatékony gépeket, kiiktatni a nem ha­tékony, vagy távlatok nélküli terméke­ket gyártó üzemeket, célszerűen kell szétosztani a munkaerőket, stabilizálni kell a kádereket, és korlátozni kell a nemkívánatos munkaerő-vándorlást. Ki­emelten kell biztosítani a dolgozókat a fejlődő ágazatok és a kulcsfontossá­gú termelés számára. Fokozott figyelemmel kell arra töre­kedni, hogy minél gyorsabban kezd­hessék meg a kísérleti üzemeltetést és elérjék az építkezések tervezett gazda­sági-műszaki mutatóit. A termelő gaz­dasági egységekben és a vállalatokban szervezeti és káderintézkedéseket kell kidolgozni annak érdekében, hogy az új kapacitásokban a termelési eljárá­sokat minél gyorsabban elsajátítsák és a kapacitásokat teljesen kihasználják. Következetesen kell egybehangolnl a technikai import határidejét az épít­kezés jóváhagyott harmonogram jával és a kísérleti üzembe helyezéssel. Mindenekelőtt a gépiparban, a köz­szükségleti és az élelmiszeriparban kell meggyorsítani az átalakítást és a kor­szerűsítést, ami lehetővé teszi, hogy lényegesen növeljék a termékek terje­delmét az adott termelési területeken az eddigi, vagy még kisebb létszámú dolgozóval. Az új létesítményekben el­sősorban a fő fejlesztési programok biztosítására kell törekedni, a feldol­gozó termelőágazatokban pedig különö­sen azokra a területekre kejl összpon­tosítani az erőfeszítéseket, amelyeken kialakíthatók a munkaerő növekedésé­nek feltételei, vagy ahol adottak a reá­lis munkaerőforrások; — a termelés és a teljesítmény növe­kedését a népgazdaság minden ágaza­tában elsősorban a munkatermelékeny­ség növelésére és a dolgozók szakkép­zettségének jobb kihasználására kell alapozni. A feladat az, hogy a nemzeti jövedelem növekedésének 91—93 szá­zalékát a társadalmi munkatermelé­kenység növelésével fedezzük, s emel­lett elérjük a termelés kifejező kon­centrálását és szakosítását, szűkítsük a termékválasztékot, mégpedig azáltal, hogy intenzívebben kapcsolódunk be a szocialista gazdasági integráció feldol­gozóiparába, gyorsabban vezetjük be a tudományos-műszaki ismereteket, töké­letesítjük a termelés szervezését, nö­veljük a munka műszaki ellátottságát, hatékonyabban használjuk ki az álló­alapokat és érvényesítjük az anyagi érdekeltséget. Bővíteni kell a gépesí­tést, az automatizálást, fokozottabban kell bevezetni a haladó technológiákat, csökkenteni kell az élőmunka arányát a népgazdaság minden ágazatában, ra­cionalizálni kell a karbantartást, a köz­lekedést, a nyersanyag-, az anyag- és a készáru-mozgatást és tárolását. To­vább kell növelni a racionalizáció ha­tékonyságát az irányítás, az igazgatás területén és a szolgáltató ágazatokban is. A nem termelő szférában jobban kell kihasználni a munkaerőket. A munka jutalmazásában tökélete­sebben kell érvényesíteni az anyagi és az erkölcsi ösztönzőket, azzal a céllal, hogy növeljék a munka hatékonyságát, stabilizálják a munkaerőket, elősegít­sék a termékek jobb minőségét és az anyagi források gazdaságosabb kihasz­nálását. E célok elérése érdekében tökélete­sebben kell kihasználni a bérrendszert, növelni kell a műszakilag indokolt tel­jesítménynormák arányát és következe­tesen kell kihasználni az ösztönző bér- formákat. 3. Nagyobb intenzitással kell kihasználni a hazai természeti gazdagságot, különösen a szilárd tüze­lőanyagok forrásait, a vízi energiát az elektromos ener­gia termelésére, a hazat fémkészleteket, faanyagot és a mezőgazdasági talajt is. Intenzív geológiai kutatásokkal kell feltárni a fekete- és a barnaszén-, va­lamint a lignitlelőhelyeket, a kőolaj- és a földgázlelőhelyek kutatását a leg­biztatóbb területekre és nagyobb mély­ségekre kell koncentrálni. A hazai nem fémtartalmú nyers­anyagkészletet ki kell használni a mag­nezit-, az üveg és a kerámiagyártás bővítésére, és keresni kell az építőipar nyersanyag-forrásait. Intenzívebben használjuk ki a mező- gazdasági földalapot, rendszeresen nö­veljük a termőképességét, éspedig ta­lajjavítással, kultivációs beavatkozással és a pusztító befolyások korlátozásá­val. Következetesen ügyeljünk arra, hogy nem mezőgazdasági célokra ne vegyenek Igénybe termőtalajt, különö­sen szántókat. Tartsuk az egész tár­sadalom ügyének a talajjal, erdőink gazdagságával és a vízzel való tökéle­tesebb gazdálkodást. Biztosítsuk a fakitermelés tartós nö­vekedését, úgy, hogy egyidejűleg fej­lesszük az erdő egyéb társadalmi funk­cióit is, teremtsük meg a feltételeket arra, hogy átfogó módon használjuk ki országunknak ezt a jelentős gaz­dagságát. Biztosítsuk az egész természet védel­mét. Fordítsunk fokozott gondot az élet- környezetre, mindenekelőtt az iparköz­pontokban és az erősen iparosított vá­rosokban. javítsuk a folyók tisztaságát, a levegő tisztaságát és csökkentsük a zajszintet. Következetesen tegyük fele­lőssé a gazdasági tevékenységet kifejtő szervezeteket az életkörnyezetre gya­korolt befolyásukért. Egyre tökéletesebben biztosítsuk a (Folytatás az 5. oldalon) ti. A néppzdaságícjleszfési 6. ötéra terv fö íslafetai

Next

/
Thumbnails
Contents