Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-10 / 8. szám, szombat
A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS SZEMBEN AZ ERÖPOLITIKÁVAL Teljesíteni kell a Helsinkiben vállalt kötelezettségeket A területi épségnek az eu- ** rópai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában rögzített alapelve gyakorlatilag csak az erőszak alkalmazását vagy erőszakkal fenyegetést kiiktató államok békés egymás mellett élésének feltételei között érvényesülhet. Erre vonatkozik 33 európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada kötelezettsége. E kötelezettség szigorú betartása azt jelenti, hogy a mai és a következő nemzedékek életéből ki kell iktatni a háborúkat, mert ezek erőszak és erő alkalmazása nélkül elképzelhetetlenek. A mi korunkban, amelyet óriási mn- retíí fegyverkezési hajsza jellemez, beleértve az atomfegyverkezést is, az erőszakkal fenyegetés az erőszaknak ezt követő alkalmazásával együtt szörnyű katasztrófa szélére sodorhatja a világot, ez pedig reális veszélyt jelent az emoe- ri civilizációra nézve. Ezért az igazi békeharcosok, mindenekelőtt a szocialista közösség országai amellett szállnak síkra, hogy következetesen váltsák be a helsinki fórum részvevőinek arra vonatkozó kötelezettségeit, hogy az államok viszonyában nem alkalmaznak erőszakot vagy erőszakkal való fenyegetést. A szocialista közösség országai következetes lépéseket tesznek annak érdekében, hogy az erőszak alkalmazásáról és erőszakkal való fenyegetésről való lemondás útján örökre vessenek véget a hidegháborúnak. Ez megfelel a világ széles tömegei, a világ haladó közvéleménye létfontosságú követelményeinek. Ez nagyon természetes. Hisz a nemzetközi imperialista reakciónak és maóista szövetségeseinek a bel- és külpolitika terén tett minden erőpolitikai akciója veszélyezteti a társadalmi haladást, a dolgozók osztályharcának érdekeit, a demokratikus vívmányokat és a népek nemzeti felszabadító harcát. Ismeretes, hogy az imperialista reakciónak a szocialista országokkal szemben a hideg- háborús években folytatott erő- politikája a nemzetközi helyzet kiéleződését okozta, a termonukleáris háború peremére sodorta a világot. Ezért Helsinki után a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének hívei háborúellenes egységfrontot alkotva szálljanak szembe minden olyan kísérlettel, amely erőszakkal való fenyegetéssel vagy erőszak- alkalmazásával a hidegháború korszakának felidézésére irányul. Ezt szorgalmazza a szocialista közösség következetes békepolitikája. Az utóbbi években a békéhez vezető úton hatalmas győzelmeket aratott korunk haladó erőinek a hidegháború ellen vívott küzdelme, amelyet a világszocializmus óriási gazdasági, politikai és katonai ereje támogat. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy letették volna a fegyvert az európai biztonság ellenségei és a hideghábo rú lovagjai, akik állandóan a termonukleáris világkonfliktus szélén akarják tartani a világot. A mostani világesemények nagyon szemmelláthatöan bizonyítják, hogy az erőpolltika hívei, akik erőszak alkalmazásával szeretnek fenyegetőzni, szeretnének fátylat borítani a Helsinkiben vállalt kötelezettségekre. A nyugati államok agresszív katonai tömbjének, a NATO nak decemberi ülésén is éppen ilyen kísérleteket tett e támadó szervezet katonai intézményeinek és fegyverkezési központjainak legreakciósabb szárnya. A NATO egyes lépései és ajánlásai ugyanis homlokegyenest ellenkeznek a helsinki záróokmány szellemével. Síi mos n békés Európa ellenségei az európai biztonság hívei pozícióinak szilárdulásával párhuzamosan aktivizálódnak. Erre a sajátos törvényszerűségre még annak idején Lenin is rámutatott, amikor hangsúlyozta, hogy a háborús veszély elleni küzdelemben a legnagyobb nehézség annak az előítéletnek a leküzdése, hogy ez egyszerű, világos és viszonylag könnyű kérdés. Az európai biztonságért vívott küzdelem története, meggyőzően bizonyítja ezt a lenini megállapítást. Földrészünk ellenségei az európai békemozgalom valamennyi szakaszában aknamunkát folytattak az európai biztonság aláásására. Nap jainkban, azok után, hogy. a földrész 33 államának, az Egyesült Államoknak és Kanadának állam- és kormányfői Helsinkiben aláírták az európai béke támogatására vonatkozó kötelezettségek komplexumát, a nemzetközi enyhülés ellenfelei azzal fenyegetőznek, hogy erőszakkal tartóztatják fel a népek előrehaladását a béke útján. Igyekeznek útját állni Európa békés fejlődése tendenciájának és visszafordítani a kontinens biztonságáért vívott harc történelmi irányát. Ezért most nagyon időszerűen hangzik az a figyelmeztetés, amely Leonyid lljics Brezsnyev elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának a békeerők moszkvai világkongresszusán mondott beszédében hangzott el, hogy „a békéhez vezető úton elért eredményeket szakadatlanul fejlesztenünk kell. Ez az út továbbra sem lesz egyszerű. Számos akadályt kell leküzdenünk, vissza kell vernünk a béke ellenségeinek nem egy ellentámadását.“ A béke ellenségeinek az erőszak alkalmazásáról vagy erőszakkal fenyegetésről való lemondásra vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatos egyik helsinki alapelv ellen intézett ellentámadásai éberségre, a békeharcosok sorainak szilárdítására késztetik a népeket. A Béke-világtanácsnak a világ népeihez azzal kapcsolatban intézett felhívása, hogy bontakoztassanak ki széles körű kampányt a fegyverkezési hajsza megszüntetése jegyében, mindenekelőtt arra iránytű, hogy biztosítsák a békés egymás melleit élés eszméinek, az erőszak és a hidegháború politikájával összeegyeztethetetlen eszméinek végső győzelmét. MIDHAT MfJHTASZIPOV docens, a történelemtudományok kandidátusa 197B. Szovjet—siiídmi együttmíiködés Khartoum — A Szovjetunió és Szudán kinyilvánította a baráti kapcsolatok és a kölcsönösen előnyös együttműködés további fejlesztésére és megerősítésére irányuló törekvését — állapítja meg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa küldöttségének a Szudáni Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról Khartoumban kiadott közlemény. A dokumentumban a két fél elégedetten állapítja me-g, hogy a világban egyre nagyobb támogatást nyer a feszültség enyhülésének irányvonala, gyökeret vernek az eltérő társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatokban a békés egymás mellett élés elvei. Időszerű külpolitikai kérdéseket érintve a közleményben a Szovjetunió és Szudán leszögezi, hogy síkraszáll a kardinális, átfogó közel-keleti rendezésért, az ENSZ Biztonsági Tanácsa és közgyűlése megfelelő határozatainak teljes mértékű végrehajtása alapján. A két fél hangoztatta annak szükségességét, hogy újítsák fel a Közel Kelettel foglalkozó genfi békeértekezletet. Továbbra is syiyos a helyzet Libanonban Bejrút — A libanoni fővárosban ismét heves harcok folynak. A péntekre virradó éjszaka a kilenc hónapja tartó polgárháború egyik legsúlyosabb ütközet-sorozata zajlott le, amelyben 60-an vesztették életüket. Az Al Zaatar palesztin menekülttábor felett péntek reggel hatalmas füstoszlopok szálltak az ég felé, számtalan épület még mindig lángokban áll. A harcok —, amelyek most is a menekülttábor körül a leghevesebbek — átterjedtek a város más részeire is, beleértve a Bejrútból Damaszkuszba vezető autóutat. A bejrúti nemzetközi repülőtéren az utasok körében csütörtök este riadalmat okozott az aknavető és gépfegyvertűz. A hatóságok azonnal leállították a járatokat, de amint a harcok a légikikötő közelében csendesedtek, helyreállt a forgalom. Ismét eredménytelen volt a tűzszünet kihirdetésére irányuló minden kísérlet. A palesztinok szóvivői többízben hangsúlyozták, hogy csak abban az esetben járulnak hozzá a harcok beszüntetéséhez, ha a libanoni polgári és katonai hatóságok biztosítják az élelmiszerszállítmányok eljuttatását a menekülttáborok lakóihoz. A hírek szerint Karami miniszterelnök — mint a válság kiéleződésekor minden alkalommal — a lemondás gondolatával fog lalkozik. Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára az AZ Ahram című kairói lapnak adott nyilatkozatában ismét felhívta a figyelmet a Libanont fenyegető izraeli agresszió veszélyére. Kifejtette, hogy Izrael megpróbálja megteremteni a „megfelelő feltételeket“ a katonai intervencióhoz. Izrael látszólag a „felborult egyensúlyra“ hivatkozik, valójában azonban a déllibanoni Lttani-folyó saját területéhez csatolása foglalkoztatja. E folyó vizére Izraelnek szüksége van expanziója megvalósításához — hangoztatja Mahmud Riad. Az Arab Liga főtitkára ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy ha Izrael elfoglalná Dél-Libanont, úgy a helyzet mind az egyiptomi, mind a szírial és a jordánlai fronton romlana. A KISSINGER—ALLON MEGBESZÉLÉSEK SIKERTELENSÉGE Az Olasz Szakszervezetek Központjának felhívására 24 órás sztrájkba léptek a közlekedés, az állami hivatalok dolgozói a növekvő munkanélküliség elleni tiltakozásul. (Telefoto: ČSTK — AP) Washington — Kissinger amerikai és Alton izraeli külügyminiszter megbeszélésén nem sikerült kidolgozni a Biztonsági Tanács közel-keleti vitában követendő közös amerikai—izraeli stratégiát — ez tűnik ki a tárgyalásról beszámoló hírügynökségi jelentésekből. Bár mindkét tárgyaló fél elégedettségét fejezte ki, a nyilatkozatokban nem esett szó a közös álláspontról. Kissinger csupán annyit közölt, hogy a BT- vita során az amerikai delegáció szem előtt fogja tartani Izrael érdekeit. Allon újságírókkal közölte, hogy a megbeszélések kitűnő alkalmat szolgálElhunyt Csou En-laj Peking — Az Oj Kína hírügynökség január 8-án hírül adta, hogy 78 éves korában elhunyt Csou En-lal kínai miniszterelnök, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának alelnöke. 1898-ban, Cse-ljang tartomány Sao Szing kerületében született, régi mandarin családban. Tanulmányait kínai és külföldi egyetemeken folytatta. 1922-től volt a KKP tagja, 1927-ben a KB tagjává választották. Ugyanebben az évben a Koumingtang diktatúrája elleni fegyveres felkelés élén áll, majd az illegalitásban Kína különböző területein forradalmi csoportokat szervez. A KNK megalakulása, 1949 óta töltötte be a miniszterelnöki tisztet, 1949—58 között külügyminiszter is volt. Az utóbbi két évben egyre ritkábban szerepelt nyilvánosság előtt, és néhány hónapja kórházban ápolták. Kínai források szerint a Csou En-laj miniszterelnök halála alkalmából elrendelt országos gyász január 9-től 15-ig tart. A holttestet január 12 én ravatalozzák fel Peking szívében, az úgynevezett Munkás Kultúrparkban, ahol a legmagasabb rangú elhunyt vezetőket búcsúztatják. Csou En-lajt január 15-én temetik el. A temetés napján az egész ország területén félárbócra eresztik a Kínai Népköztársaság zászlaját. tattak a véleménycseréhez. „Ennél többet nem várhatunk“ —"fűzte hozzá. Csütörtökön este a két külügyminiszter résztvett az Allon tiszteletére adott vacsorán. Pénteken még egy találkozóra került sor a két miniszter között. A portugál szakszervezetek tömegmegmozdulása Lisszabon — A lisszaboni ipari övezet üzemi bizottságainak közös titkársága úgy döntött, hogy csatlakozik ahhoz a január 17-re tervezett tömegmegmozduláshoz, amelyre 11 portugál szakszervezet szólított fel tiltakozásul az áremelések és bérbefagyasztás miatt. A munkásszervezetek titkársága egyúttal arra is felszólította a dolgozókat, hogy tiltakozzanak a megtorló intézkedések miatt, amelyek kizárólag a „leginkább kizsákmányolt osztályok ellen irányulnak“. Mint imeretes, a szakszervezetek képviselőiből szervezett akcióbizottság közleményében hangoztatta: „a burzsoáziát és ügynökeit csak nagyszabású tömegmegmozdulásokkal lehet visszaszorítani.“ Újabb tüntetések Spanyalországban Madrid — Öjabb tüntetések zajlottak Spanyolországban azután, hogy a hadsereg egységei a sztrájkoló munkásoktól átvették a madridi földalatti kezelését. A főváros munkásnegyedeiben szolidaritási tüntetéseket rendeztek a metro sztrájkoló munkásainak támogatására. ValJecas külvárosban 500 fős tüntetést vert szét a rendőrség. Magasabb bért követelnek a földalatti dolgozóin kívül az építömunkások is. Az észak-spanyolországi Avi- lés és Verin városokban 6500 fémmunkás szervezett tüntetést bérköveteléseinek alátámasztására. TASKENT SZELLEME ÉS AZ ÁZSIAI BIZTONSÁG Tíz évo, hogy az Üzbég SZSZK fővárosában találkoztak India és Pakisztán vezetői, hogy szovjet közvetítéssel elsimítsák a kasmíri kérdésben támadt indiai—pakisztáni fegyveres viszályt. A második hindusz- táni háború néven Ismert viszály a történelmi nevezetességű laskenti nyilatkozat szellemében elsimult. Bár a két ország viszonyában az ellentétek később újból kiéleződtek, Taskent tartós öröké lett annak az elvnek az elismerése, hogy a két ország közös érdekeit tekintve törekedjék az ellentétek békés megoldására, a katonai erőszak kiiktatásával rendezzék ellentéteiket, így magyarázható, hogy amikor a bengálí kérdés miatt 1972-ben kitört a harmadik indiai—pakisztáni háború, a Taskentben megalapozott elvek végülis elvezettek Szim- lához. A fegyverek elhallgattak és bonyolult feltételek között ugyan, de mégis pozitív irányban bontakoztak ki a két ország kapcsolatai, amit az is bizonyít, hogy éppen egy éve legfelső szintű kereskedelmi megállapodást kötöttek. Taskent történelmi valósága két fontos tényt bizonyít: azt, hogy a Szovjetunió mindenkor az egyetemes béke és a népek közötti kapcsolatok békés rendezésének következetes híve volt, másodszor: a ban- dungi értekezleten elfogadott, a békés egymás mellett élésre vonatkozó alapelvek termékeny talajra találtak. Taskent szelleme ismét időszerű, amióta Banglades- ben tavaly lázadó tisztek meggyilkolták Mudzsibur Rahman haladó vezetőt és politikust, s bizonytalanná vált az indiai—bangladesi, Illetve pakisztáni kapcsolatok jövője. Az 1966. január 10-én aláírt taskenti nyilatkozat még egy szempontból időszerű: Helsinki után mind sürgetőbbé válik az a követelmény, hogy a feszültség enyhülését, a biztonság és együttműködés szellemét Ázsiára is terjesszék ki, hasonlóan rendezzék az ázsiai kontinens viszonyait is, mint az európaiét. Ez különösen fontos, ha tekintetbe vesszük az ázsiai népeknek erre hajló akaratát, a szovjet békepolitika vonzó példáját követő törekvését, amelyet Peking nagyhatalmi ambíciói, ázsiai „területrendezési“ tervei mindenképpen meg akarnak hiúsítani. Az ázsiai népeknek a biztos jövő útját az SZKP XXIV. kongresszusán kimunkált békeprogram mutatja, amelynek egyik lényeges pontja az ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtése. Az Interkmsz feladatai Moszkva — Borisz Petrov akadémikus, az Interkozmosz Tanács elnöke a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetésben elmondotta, hogy a szocialista országok áttérnek a szputnyikok új generációjának, az automatikus, egységesített orbitális űrállomásoknak felhasználására. Ezek a hatalmas ós tökéletesített szputnyikok lehetővé teszik, hogy még bonyolultabb kísérleteket folytassanak az Interkozmosz-program keretében. Az Interkozmosz tevékenységének határai mind a Földön, mind az űrben egyre bővülnek. A világűr békés célú kutatásában és felhasználásában a legnagyobb szabású közös munka- programokat a Szovjetunió a szocialista közösség országaival, valamint az Egyesült Áramokkal, Franciaországgal i* Indiával valósítja meg — P áldotta a szovjet tudáOL
