Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-27 / 22. szám, hétfő

Biztosítani kell a demokratikus Portugália jövőjét Alvaro Cunhal és Octavio Pato a portugál helyzetről r" ü Lisszabon — Alvaro Cunhal, p Portugál Kommunista Párt fő­titkára Setubalban elhangzott beszédében összefogásra és egyetértésre szólította fel az or­szág demokratikus erőit. A Portugál Kommunista Párt — hangsúlyozta Cunhal — ha­tározottan és eltökélten síkra- száll a fasiszta múlt visszatéré­se ellen küzdő összes erő, vala­mennyi irányzat és minden por­tugál egységéért. A kommunis­ták véleménye szériát az ob­jektív szükségszerűség, mivel e pillanatban egyetlen politikai erő, a fegyveres erők egyetlen irányzata sem képes egyedül biztosítani a demokratikus Por­tugália jövőjét. Meg kell érteni — mondotta a főtitkár —, hogy a portugál nép előtt jelenleg két választá­si lehetőség áll: Vagy felépítjük a demokratikus társadalmat vagy alávetjük magunkat a fa­siszta diktatúrának. A fasizmus Visszatérésének veszélye — reá­lis fenyegetés. A tervezett törvényhozó nem­zetgyűlési választásokkal kap­csolatban Alvaro Cunhal hang-. Súlyozta, hogy a párt vélemé­nye szerint a jelenlegi helyzet­ben a választás pozitív szere­pet játszhat a demokrácia meg­szilárdításában. A főtitkár Ugyanakkor bírálta a kormány­nak azt a pénteki döntését, pmely szavazati jogót biztosított a külföldön élő kétmillió portu­gál számára is. Lisszaboni politikai körökben Ugyanis általánosan elterjedt Vélemény, hogy a tengerentúli államokban élő portugálok dön­tő többsége jobboldali, konzer­vatív nézeteket vall. Az 1975. április 25-én megtartott alkot- piányozó nemzetgyűlési válasz­tásokon csak azok a külföldön élő portugálok kaptak szavaza­ti jogot, akik öt évnél nem ré­gebben távoztak az országból, vagy gyermekeik Portugáliában maradtak. A forradalmi folyamat nehéz napokai él át, mert a jobbol­dali erők november 25. után fel­bátorodtak és „az egész állam- apparátusban, főleg a legfon­tosabb gazdasági posztokon igyekeznek visszaszerezni el­vesztett pozícióikat és bizalmi embereiket pról»ál|ák a kulcs- fontosságú tisztségekbe juttat­ni“ — mondotta Octavio Pato, a KB titkára. „Fennáll az ellen- forradalmi erők további előre­nyomulásának veszélye. Pozitív és biztató tényező azonlxin, hogy a különböző árnyalatú po­litikai erők egyro inkább tuda­tára ébrednek, milyen veszélyek keletkezhetnek ebből. Az utób- b*. időben megrendezett egysé­ges tömegakciók és a hamaro­san megkezdődő választási kam­pány számottevő közeledést idézhet elő mindazok között, akik a demokrácia és a forra­dalom oldalán vannak és útját akarják állni a reakciós erők előretörésének“. A katonák és a politikai pár­tok között létrejött megállapo­dás felülvizsgálásával kapcsola­tos tanácskozásokról szólva Oc­tavio Pato hangsúlyozta, hogy a viták és'az eltérő vélemények „a demokratikus szabadságjogok fenntartásáért és a forradalmi vívmányok megszilárdításáért folytatott harcot tükrözik“. A kommunisták véleménye szerint a forradalmi tanácsot a haladó katonák képviseleti szerveként fenn kell tartani. A kormányban részvevő jobb­közép jellegű Demokratikus Néppárt nyíltan szembefordult az MFA Forradalmi Tanácsával. A párt vezető testületo a hét végén tartott ülésén Cöimbrában olyan határozatot hozott, hogy a kormányalakításnál és min­den igazgatási funkcióban el­utasítja az együttműködési: a demokratikusan nem törvénye­sített szervekkel. A határozat lé­nyegében a forradalmi tanács azon szándéka ellen irányul, hogy az ország új demokratikus alkotmányában is rögzítse al­kotmányos szerepét. A PPD egyben érvénytelennek nyilvánította a maga részéről az MFA és a pártok áprilisban kötött politikai szerződését. Sa Carneiro, a PPD kommunistael­lenes vezére zárónyilatkozatá­ban azt is kijelentette, hogy a párt többé nem hajlandó a kor­mányban együtt részt venni a kommunistákkal. H^cedik az NDK nemzetközi te5 inlélye ?7. A szocialista német állam sok nehézség, probléma • közepette született meg. Amint ismeretes, a kapitalista országok többsége minden nem­zetközi fórumon igyekezett fi­gyelmen kívül hagyni az új úton elindult Német Demokrati­kus Köztársaságot. A nemzet­közi imperializmus teljes diplo­máciai nyomást gyakorolt rá. Lehetetlenné akarta tenni, hogy az NDK nemzetközi mé­retben államközi kapcsolatokat létesítsen. A szocialista tábor országai — elsősorban a Szov­jetunió — azonban mindent megtettek azért, hogy az első lépéseket tevő demokratikus békeszerető ország tekintélye a lehető leggyorsabb ütemben nö­vekedjék. A szocialista országok már az NDK kikiáltásának első napjai­ban a diplomáciai kapcsolatok megteremtésére törekedtek. Se­gítségükkel befogadták a KGST-be, és lehetővé tették, hogy egyik alapító tagja le­gyen a védelmi jellegű Varsói Szerződésnek. Az 1955—1964 es években több megelőző tárgya­lás után az NDK és a Szovjet­unió kétoldalú államközi egyez­ményt írt alá. Ez a szerződés lényegesen megszilárdította a szocialista német állam tekinté­lyét. Bár a legagresszívabb im­perialista államok továbbra is azt hangoztatták, hogy az NDK- nak nincs létjogosultsága, a mérsékeltebb politikát folytató kapitalista államok vezetői kénytelenek voltak elismerni, hogy egy olyan országról van szó, amely elítéli a s'^yentel- jes múltat — a hitle^isták gálád, bűnös tetteit a világ néoei el­len —, és a békés ea^más mel­lett élés elve alapján közeledik a népekhez és a nemzetekhez. Leonyid Brezsnyev, a Szovjet­unió Kommunista Pártja főtit­kára az NDK-ban tett egyik lá­togatása alkalmával kijelentet­te, hogy az új szocialista né­met állam társadalma Ernest Thälmann hagyatéka alapján fejlődik, és minden feltétel meg van arra, hogy sikeresen haladjon tovább a szocializmus építésében. Az idő a Német Demokratikus Köztársaságnak dolgozott. A baloldali erők gyors előretörése a világ fórumokon végül is meghátrálásra kényszerítette az agressziós köröket és sor ke­rült a Német Demokratikus Köztársaság és Német Szövetsé­gi Köztársaság közötti kétolda­lú államközi kapcsolatok nor­malizálására. A négyoldalú egyezmény alapján rendeződött Nyugat-Bcrlin helyzete is. A diplomáciai sikerek még aktí­vabb munkára serkentették az NDK kormányát, egyre több olyan lépést tett a nemzetközi életben, amely arról győzte meg a világ haladó közvélemé­nyét, hogy az új Németország véglegesen szakít a szégyen­teljes múlttal és minden erejé­vel a világbéke megőrzéséért küzd. A népünkkel való barát­ság elmélyítése céljából érvény­telennek nyilvánította a mün­cheni egyezményt és egymás után létesített diplomáciai kap­csolatokat a szocialista orszá­gokkal és több kapitalista ál­lammal is. A Német Szocialista Egi/ségpárt által megjelölt út, a demokrácia, a béke és a ba­rátság útja volt és az ma is• Ennek a politikának a gyümöl­cse, hogy sok sok diplomáciai Tüntetnek a düsseldorfi (NSZK) acélgyár munkásai. A részvevők a Krupp konszern e fióküzemének bezárása ellen tiltakoznak, aminek következtében 4000 ember maradna munka nélkül. Sikerölt halódást elérni ca moszkvai megbeszéléseken Kissiinger szeretné elkerülni a látványos kudarcokat Washington — Kissinger ame­rikai külügyminiszter egyhetes európai útjáról visszatérve a washingtoni Andrews katonai repülőtérről egyenesen Ford el­nökhöz sietett, hogy tájékoztas­sa útjának eredményéről. A 70 perces tanácskozás után Kissin­ger a várakozó újságírókkal kö­zölte: az elnöknek beszámolt arról, hogy a hadászati fegyver- rendszerek korlátozásáról foly­tatott moszkvai tárgyalásokon sikerült haladást elérni. Azt is közölte Ford elnökkel, hogy a brüsszeli megbeszéléseken szer­zett tapasztalatai szerint „az Egyesült Államok kapcsolatai NATO-szövetségeseivel kitűnő­ek“. Ford elnök ugyancsak de­rűlátóan nyilatkozott Kissinger útjának eredményeiről. E szűkszavú nyilatkozatoknál lényegesen tovább ment az új­ságíróknak egy „magas állású kormánytisztviselő“, aki együtt utazott a külügyminiszterrel, és akit a hírügynökségeit nem ne­veznek meg. E kormánytisztvi­selő elmondta, hogy Ford el­nök és Rumsfeld hadügyminisz­ter kedvezően fogadták a hadá­szati fegyverrendszerek korlá­tozásával kapcsolatos szovjet javaslatokat, bár bizonyos rész­letkérdésekben az amerikai fél véleménye szerint módosítások szükségesek. A javaslatokat a következő három hétben alapo­san tanulmányozzák. Az ameri­kai külügyminisztert idézve a kormánytisztviselő megjegyezte: van remény arra, hogy júniusig sikerül megkötni az új megál­lapodást. A Madriddal kötött új „együtt­működési szerződést'4 hétfőn a szenátus elé utalták. Egyéb kér­désekről szólva a kormánytiszt­viselő tolmácsolta az amerikai külügyminiszternek azt az ál­láspontját, amely szerint az Egyesült Államok meq fog vé­tózni minden olyan BT-határo- zatot, amely az izraeli erőknek az 1967-ben megszállt arab te­rületekről való visszavonását irányozza elő és lehetővé teszi egy palesztin állam létrehozá­sát. A kormánytisztviselő még azt is elmondta, hogy Kissinger ne­héz évre számít a külpolitika terén. Fő célja nem annyira a látványos eredmények elérése, mint inkább a látványos kudar­cok elkerülése fűzte hozzá. Ford elnök gazdasági jelentése Washigton — „Az új évben az amerikaiak két legnagyobb gondja még mindig az infláció erőfeszítés után, a szocialista országok javaslatára az NDK-t felvették az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai sorába is. Ezzel a legmagasabb világfóru­mon is elismerték a szuverén szocialista Németország létezé­sét. Amint az a NSZEP IX. kong­resszusa előestéjén kiadott nép­gazdaság fejlesztési irányelvek­ből is kitűnik, az NDK szuve­rén szocialista állam, a terme­lő eszközök társadalmi tulaj­donban vannak, az uralkodó el­mélet a marxizmus—leninizmus. Az NDK külpolitikájának alap­elve a szocialista országokkal való barátság szorosabbra fű­zésével, a szocialista rendszer előnyeinek kihasználásával to­vább fejleszteni velük az együttműködést, és a többi ál­lamokkal az egyenlőség alap­ján fejleszteni a kapcsolatokat. A z NDK már régen kilépett az ideiglenes elszigetelt­ségből. A szocialista or­szágok mellett jónéhány tőkés állammal is gyümölcsöző külke­reskedelmet bonyolít le. Többek között ipari és műszaki együtt­működési szerződést között Olaszországgal, Franciaország­gal, Nagy-Britanniával, Dániá­val, Belgiummal, Finnországgal, Ausztriával és Ausztráliával. Bővülnek az ígéretes kereske­delmi kapcsolatok a Német Szövetségi Köztársasággal is. Az új szocialista Németország a nemzeti jövedelem volumenét tekintve a világ tíz iparilag leg­fejlettebb országa közé tarto­zik, s az ipari termelésbsn a kilencedik helyet foglalja el. Ezek az adatok is bizonyítják, hogy egy életképes német ál­lam született Európában, amely minden erejével a tartós béke megőrzéséért küzd. BALLA JÓZSEF és a munkanélküliség“ — hangsúlyozza Ford elnöknek a gazdasági helyzetről hétfőn a kongresszus elé terjesztett évi jelentése. Gerald Ford a 300 oldalas statisztikai összeállítás beveze­tőjében elismeri, hogy a 8 szá­zalék feletti munkanélküliség „túl magas, de a dolgok, ha lassan is, helyes irányba ha­ladnak“. Az infláció az 1974-es 12,1 százalékról 1975-re 7,4 százalékra csökkent. Az Egyesült Államok bruttó nemzeti jövedelme 1975-ben 2 százalékkal csökkent, az idei becslések 6 százalékos növeke­dést várnak. A személyi reáljö­vedelmek 1974—75-ben össze­sen csak 0,6 százalékkal nőt­tek, a fogyasztás az elmúlt évben mindössze 0,9 százalék­kal emelkedett. 1976-ra a reál­bérek 2,3 százalékos növekedé­sével számol az elnöki jelen­tés. A demokrata többségű kong­resszus már a jövő évi költség- vetési tervezetéért Is élesen bí­rálja a kormányt. Az ellenzék szerint Ford és gazdaságpoliti­kai tanácsadói a tőkét részesí­tik előnyben a bérből és fize­tésből élőkkel szemben, amikor a munkanélküliséget fenntartva egyoldalúan az infláció csök­kentésére, az állami kiadások leszorítására, a jóléti progra­mok csökkentésére törekednek. Feltehetően hasonló bírálatok érik majd a gazdasági jelentést s z£ljegyzetek Egy húron peiMtiilnek A maóisták célszerűnek lát-. ják, hogy ne bővítsék az ango­lai reakciós bábszervezeteknek, az FNLA-nak és az UNITA-nak nyújtott segítségüket, noha egyáltalán nem titok, hogy be­avatkoznak a fiatal köztársa­ság belügyeibe. Ezt a tényt diplomáciai óvatossággal a hi­vatalos washingtoni körök is megerősítették. Kissinger kül­ügyminiszter egy sajtóértekezle­ten hozzá Intézett kérdésre vá­laszolva egyáltalán nem tagad­ta, hogy a maóisták Angolá­ban egy gyékényen árulnak az Egyesült Államokkal. Noha sietve hozzátette, hogy az Egyesült Államok saját érde­keit követi Angolában, ezek az érdekek bizonyos mértékben egybefonódnak a kínai érde­kekkel. Ezt erősíti meg a Jour­nal de Africa közleménye Is, miszerint nemrégen kínai és amerikai személyiségek talál­koztak, hogy „megegyezzenek az FNLA-nak nyújtott segítség egybehangolásáról.“ Az angolai események ismét leleplezték a kínai vezetőket, mint Afrika dekolonlzálásának alattomos ellenzőit. Peking cse­lekedeteivel szembekerül sok olyan országgal, amely teljes mértékben szolidaritást vállal az MFLA vezette angolai haza­fiaknak a fiatal afrikai köz­társaság szuverenitásáért és függetlenségért »ívott harcá- val. Peking minden Irányban fo- kozza szovjetellenes kampá­nyait, hogy ezzel leplezze az imperialisták előtti behódolá- sát, és elterelje a világ közvé­leményének figyelmét a dél­afrikai visszásságokban ját­szott áldatlan szerepéről. így történt ez az ENSZ-közgyűlés legutóbbi ülésszakán Is, amikor a pekingi diplomaták a Szov­jetunió elleni kirohanásaikkal Igyekeztek elkendőzni az ango­lai beavatkozás kérdését. Szemfényvesztésük azonban nem sikerült: a maóisták üzel- mei sok állam képviselőinek határozott ellenállásába ütköz­tek. Angola nem az egyedüli or­szág, amelyben a kínai vezető­ség egy gyékényen érül az amerikai „héjákkal* abban a szívós törekvésében, hogy el­fojtsa a nemzeti felszabadító mozgalmat. Ugyanez a kép tá­rul elénk a Közel-Keleten és Chilében is. Sajtójelentések sze­rint Kína buzgón fejleszti kap­csolatait Izraellel, és keresi ve­le a diplomáciai kapcsolatok visszaállításának módját. A pe­kingi vezetőség túl hangosan emlegeti, hogy érdeke egy szé­les körű amerikai támogatás­ban részesülő „erős Izrael“ ki­alakulása. Peking és az Egye­sült Államok együttesen olyan politikát folytat, amellyel el­lenzik a közel-keleti kérdés bé­kés rendezésére hivatott genfi értekezlet megtartását. A kínai vezetőség nemzetközi tevékenysége aad bizonyítja, hogy a maoista rendszer mind szorosabban összefog a nemzet­közi reakció legszélsőségesebb erőivel — a fajüldözőkkel, az Izraeli agresszorokkal, az im­perializmus és a neokolonializ- mus ügynökségével, a chilei fa­sisztákkal. A Pinochet-junta csak az amerikai monopóliu­mok, a CIA és a maóista rend­szer részéről kapott aktív tá­mogatással tudja magát fenn­tartani, mert ezek pénzelik, lát­ják el fegyverekkel és folytat­nak vele politikai együttműkö­dést. A maóisták mindinkább le­leplezik magukat az egész vi­lág színe előtt mint az imperia­lizmus nyílt cinkosai. B. RJABOV (APN) Kétnapos eszmecsere Párizs — Dél-Európa szocia­lista pártjainak vezetői Párizs­ban befejezték kétnapos eszme­cseréjüket. A megbeszélések homlokterében a kommunisták és a szociáldemokraták kapcso­latai, valamint a dél-európai térség sajátos problémái álltak. Spanyolország, Olaszország, Por. lugália és Belgium szocialista pártjainak képviselői jöttek el a francia fővárosba, hogy taJál- kozzanak Francois Mitterrand­rml, a Francia Szocialista Párt eiső titkárával. Az ülésen elfogadott határo­zatban a részvevők támogatá­sukról biztosították a Spanyol Szocialista Munkáspártot. A dél- eurőpai szocialista vezetők le­szögezték, hogy mindaddig el­lenezni fogják Spanyolország felvételét a Közös Piac tagál­lamai közé,- amíg a madridi kormány nem biztosítja az or­szágban a politikai és szakszer­vezeti szabadságjogokat.

Next

/
Thumbnails
Contents