Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 2. szám, vasarnap
„fl lövő IGENVEIHEZ MÉRETEZNI..." — Jó napot, fiatalember! A technikai osztály vezetőjét keresem ... — Tessék, kérem, én vagyok. — Igazán? Ilyen fiatalon? — Igen, már huszonöt éves vagyok. — ^ „Már“? Talán inkább „még“! Mondja, hogy tud tekintélyt tartani? — Hát... Ahol naponta tonna számra érkezik az áru, megy az áru, ott Inkább arra adnak az emberek, hogy a vezető érti-e a dolgát, helyesek-e az utasításai, nem pedig arra, hogy babaarca van, vagy afféle marcona matrózpofa. így ismerkedtem meg Nitra- Krskanyban (Nyitrakereskény- ben) a ZELENINA nagyraktá- rában Száraz László elvtárssal, a technikai osztály vezetőjével. A kölcsönös bemutatkozás, ismerkedés után kimondottan gyakorlati gondolkodású ember módjára megkérdezte: — Miről akar írni? — Miről? Inkább így kérdezném: Mi't? Szóval riportot. És az ténylelrás, nem álmodozás, hogy előre elképzeljem. Ha álom, akkor: látomás, s ha látomás: legyen eleven, mint, mint mondjuk Hamletnek az apja szelleme... de én a tényekre, a valóságra vagyok kíváncsi. — Értem — válaszolta, s néhány perces tűnődés után már ismertette Is velem a programot: — Megmutatok mindent, végigvezetem. azután magára hagyom, tetszése szerint beszélgessen akikkel akar, s a végén maid megint találkozunk. így jó lesz? Helyeseltem. És elindultunk. Bizonyára felesleges ecsetelnem, leírnom, hogy a nagyraktár helyiségei nagyok. Ez könnyen elképzelhető, hiszen a ZELENINA vállalat igazgatósága öt járásra számítva raktározza itt a zöldség- és gyümölcsféleségeket. Az előcsarnok például olyan nagy, hogy benne bátran közlekedhetnének teherautók — ha beengednék őket —, s az emeletmagasságba rakott ládák utcasora között rakodókocsik szaladgálnak. Lengyel és bolgár gyártmányú magas, vagy alacsony emelővillás targoncák. Az egyik kezelője Vaniíová Anna. Megkérdeztem tőle: Degloviöová Kristina csoportvezető Hány métermázsát emel egyszerre? A közelben éppen akkor zúgott fel egy hatalmas ventillátor, nem értettem a választ, de vezetőm megmondta, hogy legtöbbet 12 métermázsát, legkevesebbet 8 méter- mázsát. • Megmutatta a ,,francia lw>x“ elnevezésű raktárak egyikét. Képzeljenek el egy hatalmas, legalább három-négy emeletnyi magas termet. Tele ládákba rakott almával. Amikor már megtelt a raktár, lezárják. Francia szakemberek irányításával megkezdik a hűtést. Egy bizonyos hőmérséklet, persze alacsony hőmérséklet elérése után széndioxiddal telítik meg a termet, melynek hőmérsékletét és „légköri“ viszonyait azután már csak a terem külső falán elhelyezett mfiszertáblán figyelik. Áprilisig. Ugyanis: a raktárt majd csak áprilisban nyitják ki. Akkor kezdik meg az alma kihordását az üzletekbe. Mind a francia szakemberek, mind vezetőm fogadkoz- tak: Olyan lesz, mintha frissen szedték volna a fáról. Megnéztük a csoinagolót is. Nagyon érdekes volt a nyugatnémet gyártmányú, de már nálunk módosított gép, mely automatikus módon 1,3, vagy 5 kg-os csomagokba rakja be a citromot, narancsot, meg a banánt. A DIR jelzésű, francia gyártmányú csomagológép működése még érdekesebb: ez mérlegeléskor azonnal rányomtatja a csomagra a súlyt és az árat is. A holland gyártmányú, HOBART elnevezésű gépsor nem működött. Gondosan letakarták, nehogy por érje. Miért nem működtetik! A kérdésre vezetőm szemmel látható bosz- szúsággal válaszolt: Elromlott, a jótállási idő letelt, pótalkatrészt nem kapunk, megpróbálkoztunk mi magunk készíteni, de hiába ...! A nagyraktár egyik része az irodák sora. Itt nem láttam semmi különösebben érdekeset. csak a munkaverseny értékelését jelző táblát a folyosón. Felfigyeltem az egyik adatra: Veszteség 99 százalék. Mit jelent ez? Bošanská Olga, a nagyraktár igazgatója megmagyarázta: Természetesen a veszteséget, száradás, rothadás és hasonlók, feltétlenül számításba kell venni, ha 100 százalékon aluli, nincs különösebb hiba. Megköszöntem a tájékoztatást, s miután már egészen jól megismertem a körülményeket, vezető nélkül, magam indultam szétnézni. Vissza a cso- magolóba, mert ott félórával előtte valami érdekesre figyeltem fel: a burgonyát kézzel csomagolták. Egy mérleg körül négyen dolgoztak: Miskolci Ilona, LobndáSová Zlatica, Deglo- virová Marta, Nosianovft Angéla. Zsákokból mérlegre rakták a burgonyát, majd 3 kg os zsákocskákba. Megkérdeztem: — Ezt a munkát még nem gépesítették? Még nem — hangzott a válasz, s ügyet sem vetve rám folytatták a munkát. Ueglovičová Kristina, a csoport vezetője mondta el, hogv egy dolgozó napi normája 8 métermázsa átrakása, kimérése, de a 4 tagú csoport napi átlagos teljesítménye 40 métermázsa. Nem büszkélkedve mondta, csak megállapításként. Az előcsarnokban találkoztam Béčka Vojtech és Csicsó Emil karbantartókkal. Egyik az elektromos szereléseket, másik az általános javításokat végzi. Így kezdtük a beszélgetést: — Látom, sok nő dolgozik itt, lányok és asszonyok, és látom, hogy néha bizony súlyos zsákokat emelgetnek ... Igaz — válaszolták —, ha káposztát szállítanak, egy-egy zsákban 100 kiló is van... És szabadkozva, szinte mentegetőzve tették hozzá: — Néha segítünk nekik, ha van rá időnk... Brat Lajos raktáros észrevette beszélgetésünket, s ős is megmondta a magáét: — Persze, hogy segítünik, de valahogy másképpen kellene az ilyesmit elintézni, nem rendelettel. Egyébként régebben felvásárló voltam, azt hittem, hogy a világ legnehezebb munkája, de itt nehezebb, mert nagy a felelősség, még éjszaka is arról álmodom, hogy mi van itt... Befejeztem magányos kör- utamat, melynek vésén ismét találkoztam Száraz László elv társsal, a technikai osztály vezetőjével. Leültünk egy üres ládára, s megpróbáltuk össze gezni, értékelni a la paszta latokat, a látottakat. — Nagy, nagy ez a raktár, de mintha szűk volna. Meglepetten nézett reám. — örvendek, hogy meglátta ezt a problémát, mert nagyon vitatott. Félreértés ne essék: amikor építették, még nagyszerű, korszerű volt, de ma már tény, hogy a kapacitása sem elegendő, mert megváltozott az életünk, masok az igények, mint tíz, tizenöt évvel ezelőtt. — Hol a határ? Az igények határa? — Nekem ott, hogy ki miből akar jelent cSinálni: ;i m'ťf ból-e, va.^v ;t jövőbb'. — A nők munkakörülményei ' sem a legjobbak. — Látja, ez is szemlélet kérdése. Ha a múlthoz viszonyítjuk: hazug és csaló, aki nem veszi észre, hogy jobb, mint volt. Csakhogy ez kényelmes szemlélet. — Mi tehát a teendő? — Alapvető igazság, hogy nekünk a lehető legjobban és leggyorsabban kell dolgoznunk. Ezt általában mindenki elfogadja, de saját munkáját illetően már nem olyan eg\ értelmű ez az állásfoglalás. Tisztelet a kivételnek. — Bíztatni kell a lemarado- zókat. — Csak ezzel lehel: Mi a jelent a jövőből formáljuk, a jövő igényeihez méretezzük. Mindenkinek, vezetőnek, beosztottnak, mindenkinek értenie kell ezt. — Megértik. Mondtam én. s amikor elköszöntünk egymástól, a sablonos köszönés helyett is csak ezt a szót mondtam, hiszen oly általános a kívánság: jelent a jövőből formálni, a jövő igényeihez méretezni. S nemcsak nálunk. Mindenütt. HAJDÜ ANDRÁS Legtöbbet ÍZ méter mázsát, legkevesebbet 8 métermázsát emel és szállít egyszerre rakodókocsijával Vančová Anna 1976. I. 4. N itrán, ebben az évről évre terebélyesedő és csi- nosodő városban most folynak a párt nyilvános taggyűlései. Az összejöveteleken a városi pártbizottság képviselőin kívül számot adnak munkájukról és a közösség érdekében kifejtett tevékenységükről a városi nemzeti bizottság képviselői is. Érthető tehát, ha a lakosság nagy számban vesz részt ezeken a fórumokon. Mindenkit egyaránt érdekel, hogyan alakul a párt politikája a város fejlesztésében, a környezet és az életfeltételek javulásában. Egy-egy ilyen tanácskozás hangulatát, kimene- teilét Alexander Mikluš elvlárs- sal, a vnb titkárával, kommunista képviselővel folytatott beszélgetés keretében adjuk közre. Új erőt kölcsönöz a bizalom — Választópolgáraink tanácskozásai — kezdte Mikluš elvtárs — valóban fórumok. Ügy is mondhatnám: az érdeklődés és magas fokú társadalmi aktivitás ötvözetei. Mert a lakosok nemcsak követelnek, Igényt támasztanak, de értékes javaslatokat is előterjesztenek. Tudják, milyenek a lehetőségeink, de azzal is tisztában vannak, hogy a szerény adottságok kihasználásában is sok a rejtett tartalék. , 9 Rendszerint sok kérdés hangzik el gyűléseken. Melyek a legjellegzetesebbek? — Attól függ! De kár lenne rangsorolni őket. A hozzám címzetteket például mind fontosaknak tartom. Egyik lakónegyedünkben azt is megkérdezték tőlem: idevalósi vagyok- e? Honnan származom: Kívánságukra be kellett vallanom, hogy nem tartozom az őslakosok közé. De már huszonöt éve Nitrán élek s idevalósinak érzem magam. Ennek a tájnak kétségkívül nagy a vonzóereje. Ezzel is magyarázható, hogy sok fiatal telepedik le nálunk. Egyébként köztudomású, hogy Nitra a fiatalok városa, s bár közhelyként hangzik, de bátran kijelenthetem a mezőgazdaság- tudományok fellegvára is. Sok ezer mezőgazdasági mérnök, pedagógus szerzett diplomát ellentmondásai. Leiküzdésük, kiegyenlítésük még sok időt, áldozatvállalást követel. Új erőt kölcsönöz erre irányuló törekvéseinkben a meg-megúju- ló bizalom. A pórt levele szellemében # Milyen a párt levelének visszhangja a képviselők és a vnb munkájában? érint mindnyájunkat, mert a lakosok aszerint mondanak véleményt a páirt politikájáról, hogyan elégítjük ki jogos igényeiket. Városi Közszolgáltatási Üzemünk kommunistái ezen a téren jó példával járnak elől. Kezdeményezésük révén lényegesen lerövidítették szolgáltatásaik határidejét, az 1972 —1975-ös években a peremkerületekben és vidéken 17 gyűjtőhelyet állítottak fel. EzenkíA választási program teljesítése Beszélgetés ALEXANDER MIIKLUŠ elvtárssal, a Nitrai Vinb titkárával főiskoláinkon s ezek* mind kedves emlékeik felidézésével szívesen gondolnak reánk. De térjünk vissza az eredeti kérdéshez. Problémát jeJent számunkra, hogy a lakásigénylők kérvényeit csak több évi várakozás után intézhetjük el. f) Hány lakást építenek évente? — A nemzeti bizottságok választási megbízatásának időszakában eddig 3386 lakást adtunk át rendeltetésének. Éves viszonylatban 850-re tehető az épülő lakások száma. Azonban a folyó év végéig — megvan rá a leheitőségünk — 4000-re emeljük az átadóit lakások számát. Népgyűléseinken sokan szóvá teszik, bírálják a közművesítés, üzlethálózat, szolgáltatások bővítésének — lassú ütemét. Az utóbbi négy év folyamán a lakosság szolgálatába állítottuk a minden igényt kielégítő Prior áruházat, a chre- novái városnegyedben a Jednota elárusító centrumházát. Mégis kevés. Nem tudtuk kielégíteni a növekvő igényeket. Megnyugtató azonban, hogy ezek a fejlődés nehézségei és — A nemzeti bizottságok küldetése továbbra Is az, hogy fokozzák a nép részvételét a köz- igazgatásban, gondoskodjanak a szolgáltatások és a beilyi gazdálkodás fejlesztéséről és tökéletesítéséről. Kommunista képviselők számára ez egyszersmind pártfeladat, és mi így is tekintünk rá. Tapasztalatból mondhatom, hogy a szolgáltatások és a helyi gazdálkodás fejlesztéséről való gondoskodás a legközvetlenebbül Alexander MikluS vül bevezetlek a szőrméik speciális tisztítását, s a chreno- vái új lakótelepen üzembe helyezték a Szolgáltatások Házát, amivel több mint négyezer család gond ján-ba ján enyhítettek. @ A lakások fűtése miatt nem volt panasz? — Nem akartam kitérni e kérdés elől, mert panasz volt éppen elég. Főleg az utóbbi hetekben. A párutcai lakónegyed otthonaiban néhány napra kihűltek a fűtőtestek. Ez sok bosszúságot, gondot okozott. Persze azóta elhárították a hibákat. A Városi Ingatlankezelő Vállalat ez évben 19 millió koronát fordított lakás- és fűtésjavításra, a hőellátó üzem kapacitását is jelentősen bővítette. A fűtés javítását szolgálja a chrenovál városnegyedben a gázolajfűtéses kazánház építése is, melyet a napokban adnak át rendeltetésének. Ugyanígy gondoskodunk valamennyi szolgáltatási ágazat színvonalának emeléséről, hogy a város lakosai, vendégel valóban otthon érezzék magukat a dicsérjék a nemzeti bizottság képviselőinek, a szolgáltató» üzemek lelkes dolgozóinak munkáját. Előtérben a szociális program teljesítése # Az imént már említetik, hogy Nitrn a Hidalok városa. Tudomásunk szerint azonban 10 ezerre tehető a nyugdíjasok száma. Hogyan gondoskodnak róluk? — A nemzeti bizottság képviselői a nyugdíjasokról való gondoskodást is elsőrangú kötelességüknek tekintik. Az alacsonyabb járadékéllvezöket, a betegeket és azokat, akik már gondozásra szorulnak, fokozottabb segítségben részesítjük. Ez idén is például — nyugdíjukon kívül — több minit egymillió korona értékű segélyt nyújtunk számukra, s külön megszerveztük a fekvő betegek gondozását. Az a célunk, hogy jól érezzék magukat körünkben az öregek, minél tovább éljenek természetes megszokott környezetükben, a magukra maradottak pedig a nyugdíjasok otthonaiban. © Milyen reményekkel lépik át az új év küszöbét? — A gyűlések eddigi kimenetele is igazolta, hogy a vnb képviselőinek nincs miért szégyenkezniük. A választási programban szereplő óhajoknak, terveknek az előirányzatoknál is magasabb szinten tettünk eleget. Az új év küszöbét ezért bizakodással léphetjük át. Továbbra is számítunk választópolgáraink támogatására, kezdeményezésére, s ml ezt az önzetlenségüket Nitra város jó hírnevének öregbítésében, az életkörnyezet javításában gazdagon kamatoztatjuk. SZOM BATH AMBRUS