Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-07 / 49. szám, Vasarnapi Új Szó

Találkozás az Egy óra múlva itt vagyok sorodat szerzőivel

könyvének szerzője, így beszél az Egy óra múlva itt vágyókról:

Mindenképpen a magyar történelemből kellett kiindulnunk. Magyarország volt Hitler el.su és utolsó csatlósa. A háborúba belerántott rengeteg magyar kis embert püspöki áldással és katonazenével, de kerékpárorr hajszolták bvle az ukrajnai télbe, az értelmetlen háborúba. Ez már önmagában is tragikomikus. A „kisember“ szemszögéből közelítettük meg a témát, de dokumentáris alapon. A film megírását rengeteg visszaemlékezés, történelmi dokumentum áttanulmányozása előzte meq. Kovpak memoárjaitól 'a Szlovák Nemzeti Felkelés dokumentumain át sok anyag szolgált forrásul. Minden epizód valóban megtörtént eset köré fonódik. A téglagyári kéményen át, huzat segítségével szórt röplapok esete például a legendás Kovpak partizáncsoport könyvében található meg. A legkevésbé valószínűnek tűnő eset, a történelmi „csata" is valóságon alapul. Egy történelmi-nacionalista hóborttól megszállott százados valóban csinált ilyet. A filmben dolgoztuk fel először azt a tényt is, hogy a fasiszták fe- gyenceket engedtek „partizánoskod- ni", hogy lejárassák a valódi partizánmozgalmat, amiről a 9. rész szól...

Wiedermari Károly, a sorozat rendezője a prágai Filmművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, ő készítette egyébként a „Nazdar“ című filmet arról a magyar egységről, amely Tyn nad Vltavouban harcolt a cseh partizánok oldalán. A rendező nem tagadja a haseki hatást a film megformálásánál, persze, magyar viszonyok közepette.

— Remélem — mondja —, Láng Vince népszerű Csehszlovákiában is, mert úgy vélem, mond valamit a mi történelmünkről. Amikor a filmre készültünk, Úszta Gyula, a magyar par- lizánszövetség elnöke biztatott, ne állítsunk az-'ellenállóknak sem arany- sern bronzszobrot, hanem, életközelből közelítsük meg harcukat. Nem formálhattunk tehát hőst, akiről a nézőben olyan benyomás marad, mintha egymaga nyerte volna meg a háborút. Szó sincs azonban arról sem, hogy ki akartuk volna nevetni hősünket, mint azt valaki megjegyezte filmünkről. Ez szomorú f éréért és. A szituáHarsányi Gábur az Egy óra múlva itt vagyok című téváfilmsorozat főszereplője

ciók, amelyekbe Láng Vince belesod ródik, vészesen komolyak, sorsa lényegében tragikus. A humor a minden tragédiában lappangó komikumból, Vince jelleméből fakad.

A sorozat Magyarországon nagy népszerűségre tett szert, Harsányi Gábor, Venczel Vera, Gyenge Árpád színművészek tág teret kaptak a filmben képességeik kibontakoztatására, összesen 360 alakja volt a filmnek. Forgatókönyve könyvalakban nemrég 70 000 példányban alig egy hét alatt elkelt. Pintér fózsef író a háború végén még csak 32 éves Láng Vince további sorsáról így vélekedik:

— Lehetne folytatni a felszabadulás után is a sorozatot. Például, miért ne foglalhatná el a Belügyminisztériumban Láng Vince azok helyét, akik annak idején oly kitartóan üldözték az öntudatos ellenállókat. Láng Vince érdekes utat járhatna be a felszabadult országban ... Lesz-e film ebből, nem tudom. De könyv alakban minden bizonnyal megírom a folytatást.

Láng Vince tehát visszatér. Visszatér-e a partizánmozgalmi útját, öntudatos harcossá válását bemutató további hét részben a mi képernyőinkre is?

VILCSEK GÉZA

A közelmúltban sugározta a Csehszlovák Televízió az Egy óra múlva itt vagyuk, című magyar tv-filmsorozatot, s ezt a hetedik résznél befejezte. A magyar televíziónak jő a vétele Szlovákiában, s így feltehető, hogy olvasóink emlékeznek: Láng Vince kalandjait, antifasiszta harcossá válásának történetét eredetileg tizennégy folytatásban alkották meg.

Találgatásokba bocsátkoznánk, ha azl firtatnánk, miért rövidítette le a műsorszerkesztés a sorozatot, hiszen ennek százféle oka lehet. Annyi azonban nyilvánvaló, hogy a csehszlovákiai és a magyarországi antifasiszta harc sajátosságai jelentősen eltérők és művészi megformálásuk is különféle módon él a két ország köztudatában. A sorozat egyes részei talán meg nem értésre, vagy félremagyarázásra adhatnának okot annak a nézőnek, aki például nem tudja, mi is volt a horthysta hadseregben a ífiunkaszol- gálat, vagy kevéssé ismeri az úri magyarországi viszonyokat, a félfeudá- lis-l'élfasiszta rendszer furcsa ötvözetét, a sokszor tragikomikus, csehszlovákiai szemmel szinte érthetetlen, karikatúrának ható magatartásokat. E sajátosságokról dr. Godó Ágnes alezredes,, hadtörténész, kandidátus, az

Jelenei a magyar tévéfilmsorozafbél (balra Kállai Ferenc)

Egy ói’a múlva itt vagyok szaktanács- adója egy beszélgetés során elmondta:

— A magyar antifasiszta küzdelem sajátossága, hogy nem volt hazai felkelés, mint például Csehszlovákiában. A többszöri emigráció tagjaiból azonban sok ezer magyar a világháborúnak úgyszólván minden frontján harcolt a fasizmus ellen, Norvégiától Afrikáig és Franciaországtól a Szovjetunióig. A magyarok ott harcoltuk, ahol az eredményes küzdelemhez feltételek mutatkoztak. Ne feledjük, a kommunista párt Magyarországon nem a hú ború kezdetén kényszerüli illegalitásba, hanem sokkal korábban. A horthys- ták elképesztően kidolgozott elnyomó gépezete és besúgó hálózata a háború kitörése előtt már két éviizedig dü hödt kommunistaellenes hajtóvadá- szatban üldözött minden haladó erőt, s ez nem maradt következmény nél kiil.

A sajátosságok arra ösztönöznek, hogy a kölcsönös jobb megértés/ egy más történelmének közelebbi megismerése érdekében közelebbről is érdeklődjünk az első magyar ellenállási tematikájú kaland tv-filmsorozat iránt. Pintér József, a sorozat írója dorogi bányászcsalád fia, 19 film forgatóSZlNËSZ ÉS SZEREP

_• V . “ ■ -■ -V'. _ .. v v-7.7 • -r?--.' ; ;

Portré Natalja Bondarcsukról

Amikor 1972 ben, a XVIII. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál vendégeként személyesen is ellátogatott hozzánk, többen megjegyezték: bájos teremtés. Aztán néhány nap múlva, amikor versenyen kívül bemutatták a Solaris című szovjet filmet, sokan mondogatták: nemcsak csinos, de igen tehetséges is. Nagy jövő vár rá. Ám csak kevesen tudták, hogy a film egyetlen női szereplője nem más, mint Natalja Bondarcsuk, a híres művészházaspár, Szergej Bundarcsuk és Inna Makaruva lánya.

Ezek után nem csoda, ha az újságírók a fiatal szovjet színésznővel találkozva arról érdeklődtek, hogy Szergej Bondarcsuk, rendező-színész befolyásolta-e Natasa pályaválasztását?

— Minden bizonnyal — mondta Na- talja Bondarcsuk. — Az apám mindig példaképem volt. Nemcsak kiváló művész, hanem nagyszerű ember is. A mi családunk a filmnek él, s ez természetesen meghatározta az én jövő- met is.

— ön Szergej Geraszimov növendéke volt a főiskolán. Köztudott, hogy Geraszimov kiváló rendező, de milyen pedagógus?

— Már a szüléimét is Szergej Gera szimov tanította a főiskolán. Meggyőződésem, hogy nagyszerű pedagógus, már csak azért is, mert jó emberismerő. Szerintem ez nagyon fontos, mivel a színésznek munkája során gyakran önmagát kell alakítania. Szergej Geraszimov pedig elsősorban arra oktatja növendékeit, hogy jó emberek legyenek és mindig önmagukat adják.

Aztán Natalja Bondarcsuktol megtudhattuk, hogy Andrej Tarkovszkij rendező sok-sok jelölt közül választotta ki a Solaris női főszereplőjét.

— Az intézetben találkoztam vele először. Meghívott próbafelvételre, s bár jól szerepeltem, mégis egy évig tartott, míg véglegesen döntött. Túl fiatalnak tartott erre az igényes szerepre. Jóllehet a Solaris már a hete- iik filmem, mégis úgy érzem, hogy csuk az első igazán jelentős. Ritkán törtétet sem kellett megismételnünk. S ez nagy szó.

Natalja Bondarcsuk színészi skálája igen sokrétű. Tanulmányai során a moszkvai VGIK-en egyaránt játszott tragikus és komikus szerepeket, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov, Sa linger és Brecht darabokban. Filmes pályafutását Szergej Geraszimov A tónál című alkotásában kezdte, egy epizódszereppel. Később Larisza Se- pityko Te és én című filmjében állt felvevőgép elé. Aztán következett Andrej Tarkovszkij Solarisának Harey szerepe. A tudományos-fantasztikus filmben olyan kivételes képességű színészek partnereként játszott, mint Donatasz Banionisz, Juri Jarvet, Anatolij Szolonyicin.

A népszerű szovjet színésznő a közelmúltban fejezte be főiskolai tanulmányait. Stendhal Vörös és fekete című regényének televíziós változatában de Rénalné szerepe volt a diplomamunkája. Az ötrészes televíziós filmet tanára, Szergej Geraszimov rendezte.

A pályakezdő színésznő nem titkolja, hogy legnagyobb hobbyja a film, de szereti az irodalmat, a képzőművészetet és zenét is. Legszívesebben klasszikusokat hallgat, Bacliot, Mozartot, Beethovent. Terveiről nem szívesen nyilatkozik, mert mint mondja, az orosz nyelvben egy közmondás szerint a beteljesült vágy az újabbakat kudarcra ítéli.

TÖLGYESSY MÁRIA

nik meg ugyanis, hogy a kezdő színésznőt nagy szereppel bízzák meg s ráadásul híres rendező kérje fel a szerep megformálására.

Andrej Tarkovszkij munkastílusáról Natalja Bondarcsuk így nyilatkozott:

— Tarkovszkij mindent megtesz azért, hogy a színész és a rendező között teljes bizalom legyen s így „kihozza“ a színészből azt, ami megfelel elképzeléseinek. Amikor forgattunk, ö tulajdonképpen átélte az egész történetet éppúgy, mint a színészek. Sikerült elérnie, hogy egyetlen jelene-