Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-31 / 308. szám, szerda

Előbbre léptünk Befejeztük a legeredményesebb ötéves tervet A hétköznapok sodrásában szinte észre sem vettük, elröp­pent egy újabb esztendő. Per­sze nem tűnt el nyomtalanul. Az év utolsó estéjén, búcsúzva az óévtől, százezrek mondják örömteli vidámsággal: Ilyen le­gyen a jövő év is. E megjegy­zés hátterében ott húzódik az egyéni vágyak és tervek meg­valósulásának boldogító érzé se Jubileumi év Hazánk felszabadításának 30. évfordulója szinte kínálja a lehetőséget fejlődésünk felmé­résére. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága ja­nuári ülésén hangsúlyozta, hogy a fejlett szocialista társadalom szükségletei határozottan meg­követelik a bátrabb hozzáállást a problémák megoldásához és a pártmunka szintjének szünte­len emelését. A pártmunkát egész évben a feladatok kö­vetkezetes teljesítéséért folyó küzdelem, az Igényesség növe­lése jellemezte. Ez elősegítet­te, hogy népgazdasági tervün­ket a dolgozók aktív részvéte­lével nagyobb zökkenők nél­kül sikerült teljesíteni. Míg a kapitalista országokban első­sorban a dolgozókat sújtotta a válság és ugrásszerűen nőtt a munkanélküliek száma, ha­zánkban a fogyasztók minimá­lis mértékben érezték meg a tőkés világ válságának hatását. A világpiaci árak emelkedésé­ből származó negatív határokat elsősorban a költségvetésből fedezzük, s a vállalatok az ex­port növelésével igyekeztek el­lensúlyozni a növekvő nyers- nyagáraka’t. Hazánkban három évtized alatt a személyi fogyasztás több mint három és félszere­sére. az anyagi társadalmi fo­gyasztás pedig több mint öt­szörösére nőtt. Mevezettük az ötnapos munkahetet. Hazánk­• bán díjtalan az egészségvéde­lem, az oktatás, igen jelentős az Örgeknek és a többgyerme­kes családoknak nyújtott segít­ség. „Az elért eredményekben jelentős része van a szocialista országokkal, különösen a Szov­jetunióval való együttműködés­nek — szögezte ie az előadó a koSicei kormányprogram ki­hirdetése 30. évfordulójának országos ünnepségén. Ez min­den szempontból fontos segít­ség volt és kialakította a szi­lárd gazdasági fejlődés meg- bízható alapját.“ Bíráló igényességgel Eredményeink érzékeltetése távolrójPsem jelenti, hogy gon­dok nifkiil élünk. Viszont ezek a gondok természetes velejárói a fejlődésnek. Megoldásuk nem „földöntúli lényektől“, hanem az irányítási szervektől és a munkakollektíváktól, a veze­tőktől és a beosztottaktól, mindannyiunktó] függ. Persze nem azonos mértékben. Jogkö­rünkkel egyenes arányban nö­vekedik a felelősségünk is. Vannak, akik erről időnként megfeledkeznek. Ha egy-egy üzemben akadozik az anyagel­látás. előbukkannak a tervezé­si hibák, a munkaszervezési fo­gyatékosságok, akkor az érin­tettek, a dolgozók, rendszerint azt is tudják — vagy legalább­is sejtik —, hogy ki vagy kik követtek el mulasztást. Hova­tovább kevesebb az olyan mun­kahely. ahol az ilyesmit váll­rándítással elintézik, mondván: a vezető dolga. A termelési értekezletek és a szakszerveze■ ti tanácskozások azt is bizo­nyítják, erősödött a dolgozók­nak az irányításban való köz­vetett és közvetlen részvétele. Ahol nem formális a tervja­vaslatok készítése, valamint a terv lebontásának megvitatása, ott idővel kifejlődik a dolgo­zókban a természetes felelős­ségérzet a terv teljesítéséért. Az ilyen üzemben a kötelezett­ségvállalások is elsősorlwn a problémák megoldására irá­nyulnak. Beszélgettem olyan gazdasá­gi vezetővel is, aki a felaján­lási mozgalomnak a „minden bívm evógyfr“ szerepet szán­ta. ,,Ha baj van, csak szólunk és nálunk jönnek az emberek, nem néznek a szabad szombat­ra.“ Elismerem, megtörténhet minden munkahelyen, hogy ál­dozni kell a szabad időből, de az nem helyeselhető, ha ebből az „áldozatvállalásból“ néhány üzemben már rendszert formál­nak. Ha ezekben az üzemekben az illetékes tárca ellenői’zési szerve alaposabban megvizs­gálná a munkaszervezést, az üzemen belüli irányítási rend­szert, akkor nagyon tanulságos tapasztalatokat nyerne. Nem véletlenszerűség az, hogy a XIV. pártkongresszus óta a Központi Bizottsáq min­den egyes ülésén hangsúlyozta az irányítás színvonalának emelését. A hatodik ötéves terv és főként az 1976. évi terv előkészítése során sok szó esett a tárcák és a vállalatok terve­zési és irányítási színvonaláról. Az idén a behozott gépeknek csupán 63 százalékát állították üzembe, míg a hiányzó rész becslések szerint 2,5 milliárd korona értékű termékkiesést eredményezett gazdaságunk­nak. Tapasztalatok igazolják, hogy az irányítás és a terve­zés színvonalának emelése alapvető feltétele annak, hogy jobban felhasználjuk belső tar­talékainkat. Ez gazdasági fej­lődésünk hosszú távú tényező­je. Ezáltal javítható az anyagi és műszaki ellátás folyamatos­sága is. A* párt Központi Bizottságá­nak a CSKP XV. kongresszusa előkészítésével kapcsolatos le­velében azt olvastuk: „Az év­záró taggyűléseket és pártkon­ferenciákat mindenekelőtt arra kell felhasználni, hogy az egész pártban, valamennyi fo­kon és szakaszon olyan mun­kamódszerek és munkastílus szilárduljon meg, mint amilye­nek a bíráló igényesség, a kommunista felelősség, és az elvhűség.“ Nyilvánvaló, hogy a kommunisták nemcsak a párt­ban, hanem — a társadalmi szervezetek segítségével — a közéletben és a gazdasági élet­ben is, a bíráló igényességen alapuló munkastílus kialakítá­sát szorgalmazzák. A jelen időszakban az irányítás szín­vonalának emelése döntő fel­tétele a hatékonyság növelésé­nek. Eredményeink függvénye Pártunk politikájának hosz- szú érvényű irányvonala a nép növekvő szükségleteinek mind teljesebb kielégítése. A lakos­ság anyagi és kulturális szín­vonalának emelésére a társa­dalmi termelés fejlődése, a hatékonyság növelése képez szilárd alapot. Éppen ezért a legfelsőbb pártszervek megkü­lönböztetett figyelmet szentel­tek népgazdaságunk tervszerű fejlődésének. így a külső ne­gatív hatások ellenére nagy horderejű szociálpolitikai in­tézkedéseket sikerült megvaló­sítani. Röviddel a XIV. párt- kongresszus után emelték a régi nyugdíjasok és az ala­csony járadékot élvezők nyug­díját. Ez közel egymillió nyug­díjast érintett. A következő lépés volt a gyermek születé­sekor nyújtott támogatás, az anyasági járulék, a gyermek- gondozási pótlékok emelése és az újházasoknak nyújtott elő­nyös kölcsönök bevezetése. Ezek az intézkedések hozzájá­rultak a népességcsökkenés le­küzdéséhez. 1976. január 1-től életbe lép az új nyugdíjtör­vény, amely több mint 3 mil­lió nyugdíjast érint kedvezően. Csupán ezen intézkedések meg­valósítása 3,3 milliárd koronát igényel. A nyugdíjak emelésé­vel párhuzamban lehetőség nyí­lik a munkaaktivitás önkéntes meghosszabbítására is. Az új törvény fontos módosításokat tartalmaz a megváltozott mun­kaképességű személyekről va­ló gondoskodásban. Az említett intézkedések meggyőzően bizo­nyítják pártunk szociális prog­ramjának teljesítését. Gazdasá­gi eredményeink tették lehető­vé, hogy azokról is fokozot­tabban gondoskodjunk, akik már nem vehetnek részt a ter­melési folyamatban. Életszínvonalunk további ala­kulását jelentősen befolyásol­ja a mezőgazdaság fejlődése. Saját termelésből fedezzük az alapvető élelmiszerek fogyasz­tásának növekedését, a vaj, a tojás, és lényegében már a hús fogyasztását is. Emellett bizo­nyos fogyatékosságok kísérik a mezőgazdasági termelés fejlő­dését. „Nem gazdálkodnak jól mindenütt a szemes termé­nyekkel és a lakurmanyokkal, lassú ütemben vezetik be a műszaki haladási, s akadnak gyenge helyek a beruházások területén és az irányító mun­kában is — állapította meg a CSKP Központi Bizottsága ok tóberi ülésének határozatában. A legfelsőbb pártszerv felada túl adta, hogy a mezőgazda­ságban és az élelmiszeriparban „előtérbe kell kerülniök a ter­melés hatékonyságára, vala­mint a termelési költségek csökkentésére irányuló erőfe­szítéseknek, főképp a nyers- és alapanyagok, az energia gazda ságosabb felhasználása útján“. Lehetőségeink A legfelsőbb törvényhozó szervek, a Szövetségi Gyűlés, valamint a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács decemberben törvényt fogadtak el az 1976. évi népgazdaságfejleszté­si tervről és költségvetésről. A CSKP Központi Bizottsága lég utóbbi ülésén megállapította, hogy a terv igényest de reá­lis. Megvalósítása megköveteli a felelősségteljes aktív hozzá­állást az irányítás minden fo­kán. Népgazdaságunk döntő fontosságú problémája, hogy a beruházásokat a tervezett ha­táridőre realizálják. A jövő év­ben 7 százalékkal nő a beru házások terjedelme, ami szűk ségessé teszi további építkezé­si kapacitásoknak a döntő fon tosságú építkezésekre való ősz szevonását; A terv a nemzeti jövedelem 5 százalékos növekedését irá nyozza elő, ezt 90 százalékban a munkatermelékenység nőve lésével kell elérni. A nominál- jövedelmek 5,2 százalékos, a bérek 4 százalékos, a személyi fogyasztás 4,3 százalékos emel­kedésére számít a terv. Igen lényeges követelmény, hogy már a hatodik ötéves tervidő szak kezdetén biztosítani kell a feltételeket az élelmiszerfo­gyasztásban, s főleg a gabona­félék termelésében az önellá tottság fokozására. Az ötödik ötéves terv el őze tes eredményei azt jelzik, hogy fokozatosan sikerül kiegyenlí­teni a két nemzeti köztársaság gazdasági színvonala közötti különbséget. Szlovákiában gyor sabb ütemben nő az ipari tér melés, mint a cseh országré szekben. Az idén a társadalmi termék értéke eléri a 275 milliárd koronát. Szlovákiában a társadalmi fogyasztási alap ból csaknem 30 milliárd koro­nát kap a lakosság, ami 10 mil­liárd koronával több mint 1970-ben. A személyi fogyasz tásban is megközelítettük a cseh országrészekben elért szin­tet. A mezőgazdaság fejlődésé vei és az iparosítással lényege sen felgyorsult a dél szlovákiai járások gazdasági fejlődése is. Az egyes területek közötti gaz dasági különbségek kiegyenli tése egyben a CSKP lenini nemzetiségi politikájának egyik meggyőző eredménye. Befejeztük a legeredménye sebb ötéves tervet, ismerjük a következő év, a hatodik öt­éves terv első évének népgaz- dasógfejiesztési tervét. Igen je­lentős vonása a tervnek a na- gyobbfokú hatékoinyság és gazdaságosság elérésére való törekvés. Ez nem öncélú, ha­nem szükségszerű követelmény, a megváltozott gazdasági fel­tételeinkből ered. Lehetősé geink adottak, s kihasználd sukkal lényegesen megszabjuk, hogyan élünk majd a jövő év ben. Mert hogy előbbre lép tünk, ez munkánk eredménye, s a további előbbrejutást is ki­zárólag erre alapozhatjuk. CSETÖ JÁNOS Képünkön a hnlsinki értekezleten részt vett szovjet küldöttség látható. Balról L. Brezsnyev. A. Gromiko, K. Csernyenko és A. Kovaljo. fCSTK felv.) MOZGALMAS EV VOLT A világ 1976 küszöbén A naptárban ismét változik az évjelző négyjegyű szám. Ilyenkor szokás mérlegelni az elmúlt év eseményeit. Az ál­lam, a társadalom, sok egyén is ezt teszí jó gazda módjára. Van a nemzetközi életnek egy területe, amelyen az eredmé­nyeket nem lehet csak számok­ban felmérni — ez a külpoli­tika, a nemzetközi kapcsolatok területe. Az eredményeket, a fejlődési irányzatokat azonban számok nélkül is jól lehet érzé­keltetni. HELSINKI ÉVE Mit mondhatunk az elmúlt 1975. évről? Lakonikusan: ered­ményekben bővelkedett, noha a felmerült problémák sem le­becsülendők. Az „eredmények­ben bővelkedett“ jelző azon­ban túl kevés az elmúlt esz­tendőre. 1975 fő jellemzője ugyanis a/., hogy Helsinki éve volt, az az év, amelyben a szo­cialista közösség országainak, a haladó poliiikusoknak -is közvéleménynek, társadalmi erőknek, a békeszerető emberi­ségnek évek óta kifejtett ki­tartó törekvése a finn főváros­ba vezetette 23 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada állam- és Kormányfőit, akik aláírásukkal pecsételték meg a békés egymás mellett élés és az európai biztonság fő el­veit. Helsinki világítótorony lett az európai népek életé­ben, de nemcsak a mi földré­szünkön, mert Helsinki példát mutat más földrészek népeinek és országainak is, hogyan ren­dezzék vitás ügyeiket, s főként hogyan szavatolják a népek biztonságát és az egyetemes békét. Helsinki ugyanakkor azt bizonyította, hogy az európai és az általános világbéke fő támasza a Szovjetunió és az általa vezetett szocialista kö­zösség, mely a béke frontján elért újabb és újabb sikerek láttán nem válik önelégültté, hanem további, mindenki szá­mára elfogadható javaslatokkal és újabb meg újabb kezdemé­nyezésekkel igyekszik tovább jutni a végcél: a háborúk ki­iktatása és az emberiség békés jövőjének biztosítása felé. Ilyen volt az ENSZ-közgyűlés jubileu­mi XXX. ülésszakán a tömeg­pusztító fegyverek gyártásának, tárolásának és felhasználásá­nak, valamint új tömegpusztító rendszerek fejlesztésének be­tiltására vonatkozóan előter­jesztett szovjet javaslat is, amely nagy támogatásra talált. Az ENSZ közgyűlés ülésszaka is Helsinki szellemében tanács­kozott. Újszerűén közelített meg számos idült problémát s bé­bi zonyosodo ti, hogy ma már meddő az imperializmusnak minden olyan próbálkozása, hogy érdekeli szolgáló engedel­mes eszközévé tegye a világ- szervezetet. Az idén még hatá­rozottabb állásfoglalás szüle­tett az ENSZ-ben a gyarmati rendszer maradványai felszá­molásának kérdésében. Nem kétséges, hogy ehhez hozzájá­rult az a nagy támogatás is, amelyben az ön. harmadik vi­lág országai, a fejlődő orszá­gok részesítették & szocialista közösség országainak konstruk­tív javaslatait. KUBA ÉVE Az elmúlt évet Kuba évének is nevezik a forradalmi sziget- országban. December közepén tartotta I. kongresszusát a Ku­bai Kommunista Párt, melynek határozatai pontosan kijelölik a szocializmus építésének útjára tért latin-amerikai ország fej­lesztésének irányát. Kuba az idén a latin-ameri­kai kontinensen is nagy sikert könyvelt el, amikor az Ameri­kai Államok Szervezetének ülé­se feloldotta a blokádot s ez­zel megbukott a Kubát másfél évtizeden át bojkottáló wa­shingtoni politika. Ez annak is az eredménye volt, hogy új párbeszéd kezdődött az Egye­sült Államok és Washington között s az előbbiek mindjob­ban ragaszkodnak természetes jogaikhoz, állami szuverenitá­sukhoz, természeti kincseik nemzeti érdekeknek megfelelő kiaknázásához. VIETNAM ÉVE Az Egyesült Államok impe­rializmusa nemcsak a latin-ame. rikai földrészen vesztett csatát és kénytelen számos pozíciót feladni, hanem évtizedeken át folytatott hódító, gyarmatosító politikája a Távol-Keleten is megbukott. A vietnami nép elsöpörte a dél-vietnami báb­rendszert, a néphatalom Viet­nam déli részében is győzött s ma már az új kormány napi­rendjén a háború dúlta ország gazdasági helyreállítása szere­pel s ugyanakkor megkezdőd­tek a tárgyalások a két ország­rész újraegyesítéséről. Az amerikai dominó-elmélet a visszájáid fordult. A dél-viet» nami bábrendszer bukása továb­biak összeomlását eredményez­te, ami újabb és újabb veszte­ség az amerikai imperialisták­nak. Nemrégen lemondott a laoszi király és kikiáltották a Laoszi Népi Köztársaságot. Még előtte Kambodzsában is a haza­fias erők győztek. Thaiföldön, mely nagyon so­káig a reakció ázsiai oszlopa volt, szintén bonyolult társa­dalmi változások mennek vég­ije. Bár a helyzet még nem kristályosodott ki, még erősek a visszahúzódó erők, Washing­ton már nem érezheti biztos tá­maszának a bangkoki rezsimet. Az utóbbi időben a Ftilüp-szi- getek kormánya is mindinkább igyekszik kitörni Washington „bűvköréből“. Mindez az Egye­sült Államok ázsiai kudarcának a következménye. AFRIKA ÉVE Hivatalosan 196L) volt Afrika éve, de a földrész most ismét a nemzetközi érdeklődés hom­lokterébe került. Az idén nyer­te el függetlenségét Mozambik, Sao Tome és Principe, a Zöld­foki szigetek — volt portugál gyarmatok. November 11-én vált függetlenné Angola is, a leggazdagabb gyarmat, de a neokolonialista erők itt felso­rakoztak, hogy ellentámadásba lendüljenek a felszabadult né­pek ellen, megfosszák Angola népét hosszú harcának gyümöl­cseitől. Az amerikai imperializ­mus—ázsiai vereségéből okul­va katonailag ugyan nem avat­kozott be Angolában, de pén­zeli a szakadárokat és a zsol­dosokat, tehát a multinacioná­lis monopóliumok érdekei vé­delmezőjének a szerepében lép fel. Szövetségesre is talált a maoista Kínában . . A múlt év eredményei re­ményre jogosítanak fel és bíz­tatóan hatnak az új esztendő küszöbén. A harc azonban foly­tatódik az imperializmus új praktikájának meghiúsításáért, az enyhülés ellenfeleinek lelep­lezéséért és háttérbe szorításá­ért, Helsinki szellemének gya­korlati érvényesítéséért.

Next

/
Thumbnails
Contents