Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-28 / 52. szám, Vasarnapi Új Szó

Szabó Gyula: SZERETŐK (metszet)

rakk tetejét, a farakásokat, amelyeket Jaak- ko hordott össze, a kerítéseket, a sövényeket, téli utakat, befedik a sárga léket a tóparti jégen, eltakarják a gyerekek síléceit az udvaron, megkapaszkodnak a telefonvezetékeken, jó vastagon befedik Jaakkö vállát, mielőtt sítalpon útnak ered a barakk felé. Fehéren világítanak a hóborította fenyők a sötét ég hátterén. Az öreg arra gondol, hogy itt uralkodik az igazi békesség, ebben a vattában göngyölt őserdőben, itt van az igazán jóakarat.

Aapeli közben böfűti a szaunát, amely a patakparti fenyőfák alatt lapul meg. Jóravaló szauna, vaskos fajakkal, nagy kövekkel. Csak meg kell tüzesíteni a kőrakást, s a fal kormos gerendáiból gyanta szivárog. Az utolsó fadarab is elhamvadt már. és Aapeli egy ideig nyitva tartja a füstnyílást meg az ajtót, hogy egy szem pernye se maradjon a karácsonyi szaunában. Most felszítja a tüzet a beépített üst alatt, amelyet telehordott vízzel a patakról. Aztán az öreg letelepszik a szaunapadra, s ő is hallgatja a homályba vesző erdő csendjét. Ha fagyna, mindenünnen pattogás, ropogás, a ház felől pedig kutyavonítás hallatszana. Látszana az a csillag is, amely akkor ott Keleten fénylett... Az ötlik fel benne, hogy a faluban most nagy a sürgés-forgás és egy pillanatra keserűség tölti el, a kitaszítottság érzése keríti hatalmába. Aztán arra emlékezik, hogy Krisztus is istái lóban született. Nem hasonlított-e az az istálló ehhez, amely itt az udvar végében áll?... No, de ekkora sudár fenyők ott Keleten aligha akadtak, ámbár sohasem lehet tudni...

Simo sítalpakon igyekszik hóhullásban a barakk felé. Tejért járt a faluban, hogy legyen miben megfőzni a kását, s a kávét se kelljen feketén meginni. A síút rossz, a sítalpakról minduntalan le kell kaparni a rájuk rakódott hócsomókat. Reggelre nagy latyak várható, ha egy kicsit megenged az idő. Simo nemsokára előbukkan a raktárépület mögül az udvaron, a síléceket a falhoz támasztja és belép a barakkba, ahol az öregek a szaunázáshoz készülődnek.

Tiszta alsóneműt készítenek ki, borotvaszerszámokat, tükröt kotornak elő, aztán lámpával a kezükben indulnak a szaunába. Az előtérben levetkőznek, majd onnan lépnek be a fürdőbe. Beáztatják a fürdőseprűket, vizet merítenek az edénybe, és feltelepszenek az izzasztó padokra Simo' gyerek gondoskodik a gőzről. Haragosan sisteregnek a vízzel leöntött kövek, és ontják a perzselő forróságot a karácsonyi fürdőzőkre. Nemsokára erőteljes szuszogás. fújtatás hallatszik a padokról. A fürdőzőkről patakzik a veríték, csak a fürdő- seprűk csattogása hallatszik a szaunában, mint ilyenkor megannyi más szaunában mindenfelé a vidéken. Miután alaposan kigőzölték magukat. a lépcsőkön hűsölnek, majd megborotválkoznak, magukra veszik a tiszta alsóneműt, és libasorban ballagnak a barakk felé. Ezzel a

JHQy dollár 87 cent. Ennyi JE* volt az egész. Della háromszor ts átszámolta a pénzt. Egy dollár 87 cent. Es másnap karácsony következeit.

Mást nem tehetett, lefeküdt a kopott kis ágyra, és sírni kezdett.

Egy bizonyos idő múlva üella abbahagyta a sírást, és felszárította könnyeit. Aztán az ablakhoz ment és szomorúan arra a szürke macskára nézett, amely a ház szürke hátsó udvarának szürke falánál sétált.

Holnap karácsony lesz, őneki pedig csak eqy dollár 87 centje van, amin Jimnek ajándékot vehet. Hónapok óta takarékoskodott, de csak ennyit sikerült összekaparnia. Heti 20 dollárból nem lehet sokat félre tenni. Az utóbbi hónapokban több volt a kiadása, mint amire számított. Csak egy dollár 87 csntje volt, amin ajándékot vehetett dráqa limjének, férjének. Sok boldoq órát töltött már el azt tervezgetve, mit is vegyen neki. Valami szépet, valami egyedülálló dolgot, valami olyat, ami illik az ő komoly, csendes természetéhez.

A szoba két ablaka közti helyen keskeny tükör< állt.

Della hirtelen arra fordult, és megállt a tükör előtt. Szeme fényben úszott, de arca elvesztette színét. Hirtelen mozdulatokkal IcfésOlte haját. Hagyta, hogy a fi nőm hajtömeg teljes hosszúságában kibomoljon.

fim és Della tulajdonát ugyanis két olyan dolog képezte, amire igen büszkék voltak, és amit a legtöbbre tartottak. Az egyik fim arany karórája volt, melyet az ap- Ja révén a nagyapjától örökölt. A másik Della gyönyörű haja volt, amely térdénél ts lejjebb ért.

Most itt állt a tükör előtt és egy darabig a haját nézte. Űjra felcsavarta, idegesen és gyorsan. Aztán egy percre megtorpant, és

néhány könnycseppet ejtett a kopott szőnyegre.

Végül is rászánta magát. Felvette elnyűtt barna kabátját és régi barna kalapját. Szeme ismét fényben úszott, így hagyta el a lakást, és kiment az utcára.

Addig ment, amíg az egyik épü léten meg nem látta a ,JHa)áru nagy választékban" feliratot. Felrohant az első emeletre.

— Szeretném eladni a hajamat. Megveszik? — kérdezte Della az ott dolgozó asszonytól.

— Megvesszük — válaszolta az asszony. — Vegye csak le a kalapját, hadd nézzem meg, milyen haja van.

Della ismét kiengedte a haját, és hagyta, hogy teljes hosszúságában kibomoljon. Ekkor amaz is láthatta, hogy a haj Della térdénél is lejjebb ér.

— Húsz dollárt kap érte — mondta, miközben hozzáéi'tö kézzel vizsgálgatta Delta haját.

— Essünk túl rajta minél előbb! — kiáltotta Della, majd rövidesen a haja nélkül, de húsz dollárral távozott.

A következő két órában, amíg az üzletekben ajándékot keresett Jimnek, nagyon boldoq volt.

Végül is rábukkant valamire. Biztos volt benne, hogy az ajándék kifejezetten Jim számára készült. Ehhez hasonló dolgot nem látott a többi üzletben. Egy valóban párját ritkító szép óralánc volt. Talán még annyit is megért, mint az óra. Amint meglátta a láncot, rög lön tudta, hogy az csak Jimé lehet. Hisz a lánc is olyan volt, mint ő... párját ritkító, szép és szerény. A platina óraláncért 21 dollárt fizetett, a maradék 87 centtel a zsebében pedig hazament.

Hazaérve, megkereste az ondo- lálóvasat, meggyújtotta a gázt, és megkezdte a haján nyírás közben ejtett cikcakkok eltüntetését.

lhatározták, hogy karácsony ra a barakkban maradnak, mivel tudták, bogy a maguk- *aJta s^onnai és családta- v.'rftrA lan ember számára ott sem vidámabb az ünnep, ahol na- gyobb á nyüzsgés és az Vrendszerint ivászatlá fajul.

Meg aztán az útiköltségre való se nagyon gyűlt össze. Tetejében az ünnep alatt is dolgozni akartak. A barakkban két idősebb munkás meg egy sdheder maradt. A munkavezető meg a szakácsnő megtettek minden tőlük telhetőt, hogy ők hárman is megünnepelhessék a karácsonyt. A templomos faluból jövet a munkavezető élelmet, dohányt meg néhány gyertyát hozott magával, és távozása előtt petróleumot meg egy takaros zacskó mazsolát adott ki a raktárból, hogy a vacsora után valamiféle édesség is kerüljön az asztalra. A szakácsnő lágy kenyeret és vajassüteméilyt készített, felmosta a barakkot és az asztalokra tiszta, vidám színű papírterítőket \rakott. így hát a többi barakklakó elindult ünnepelni, ők hárman pedig magukra maradtak.

Ez az a pillanat, amikor elkésett vásárlók ott tolonganak az üzletekben, könyvesboltokban, és amikor az utcákon zsibongó, ünnepi élénkség lesz úrrá.

Némileg szokatlan tevés-vevés folyik a barakkban is. Az egyik öreg munkás, Jaakko nevezetű síre kap, és az erdőbe indul fejszével a vállán, hogy karácsonyfát kerítsen. Körül- jártatja tekintetét, leveregeti a havat a fenyőcsemetékről, de egyik sincs ínyére. Végül az egyik tisztáson kivág egy fácskát, de elhatározza, hogy mégiscsak leereszkedik a patakig: hátha ott különb fára lel. Elbóklászik a patakparti sűrűben, aztán rájön, hogy ott sincsenek isten tudja, milyen szép fenyők, majd letelepszik egy fatönkre és rágyújt.

Sötétedik, nagy sűrű pelyhekben hull a hó. Körös-körül csönd, szél sem rebben, csak az óriás pelyhek szálldosnak szüntelenül, zajtalanul. Igazi, karácsonyesti idő van, szelíd békesség mindenből. Jaakko négy császármadarat vesz észre egy nyírfán, a patak fölé hajló égerfán pedig még kettőt. Rügyeket csipegetnek, ágról ágra ugrándoznak, és halkan füty- työgnek. Nagyocska madarak, ha nem hallaná fíittyögésüket, azt hihetné, hogy nyírfajdok. Az égerfán ülő két madár leszáll, majd egyenként a többi is, és befúrják magukat a hóba. Ott alszanak a hótakaró alatt. A hulló hó nemsokára teljesen elfedi őket, gondolja az öreg erdőmunkás, én önkéntelenül fülelni kezid, hogy a hóhullás nem jár-e valamiféle hanggal. Ha az ember jól odafigyel, mintha gyenge nesz hallatszana. Az áhitatos hangulatot keltő hópelyhek lassan szállingóznak a kietlen vadon fölött, megtelepszenek a fenyők csúcsán és ágain, rárakódnak a legvékonyabb ágacskára is, belepik a patak partját, a bakarácsonyi előkészületeknek vége, megkezdődhet a szerény ünneplés.

Jaakkóra hárult a vacsora elkészítése. Tüzet rakott a konyha tűzhelyében, és körülötte sü- rög-forog. Vacsorájuk nem ígérkezik valami fényesnek, de egy s más azért kerül majd az asztalra. Távozása előtt a szakácsnő készített számukra valami főzelékfélét, ami most melegszik a sütőben egy darab pompás sertéshús szomszédságában. Ezenkívül Jaakko árpakását főz, és mazsolakompótot készít. Simo megterít a barakk asztalán. Kirakja rá a tányérokat, a pitvar nyikorgó ajtajú faliszekrényéből pedig kolbászt és néhány palack tejet kerít elő. Aapeli közben négy gyertyacsonkot kötöz madzaggal a karácsonyfa ágaihoz. A fácskát közvetlenül a padlódeszkrtba fúrt lyukba állították bele. Valójában ő és Simo gyerekességnek tekintik ezt a vesződséget, de Jaakko akaratos- kodott, hogy legven karácsonyfájuk, még akkor is, ha csak barakklakók.

Nekilátnak az evésnek. Ez az étkezés élté a szokásostól, ünnepélyesen, tartózkodóan, ső kissé szertartásosan viselkednek, bár régi is merősök, de hát az asztal takarosabb a min dennapinál. A kályha mellé állított fenyő ága in az égő gyerívák is sajátos i?a.ngulatot árasz tanak. Reszkető' árgyak táncoljak a falakon a mennyezeti gerendákon, a levegőben éget szlearinszag terjeng. Vacsora után egy kis pi henőre ledőlnek a priccsre, és rágyújtanak, i két öreg megtömi a pipát a Szivarka nevű do hánnyal, Simo viszont „Munkás“-t szív. Aapel sóhajtozva jegyzi meg, milyen jó is volna „Ele fánt“ dohányt keríteni. Az ám a férfinak vali füstölnivaló, nem akármilyen haszontalan ka padohány! Ha abból az ember mélyet szippani a szíve is belenyilallik.

Az ételkiadó ablakon keresztül Simo átbú jik a konyhába, és bekapcsolja a rádiót. Oj te lep van benne. Jól szól a készülék.

Szokásos karácsonyért műsort sugároz a vé

Mintegy negyven perccel késöl fejét már apró hajhullámok bői tották. Ügy festett, mint egy pc kos kis iskolás. A tükör elé ál\ majd hosszan és alaposan, me nézte magát. „Ha Jim nem öl mi az első pillanatban, mielőtt m sodszor is megnéz — gondolta biztosan azt fogja mondani, úi nézek ki, mint egy kis iskolá fiú. De mit tehettem? Mit tehf tem...? Csak egy dollár 87 ce tem voltr

Hét órára elkészült a kávé, serpenyő pedig ott állt a gáztű helyen készen a hússütéshez. J sohasem járt későn haza. Del kezébe -vette a platina óralánci és leült a kopott ágyra. Jim lt tei rövidesen felhangzottak a l