Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-24 / 303. szám, szerda

ig Prágában nyoma sem volt a hónak, a híradás- technikai egység körzeté­ben igazán nem panaszkodhat­tak hóhiány miatt. A havat már megszokták, tulajdonképpen nem is okoz sok gondot, csak éppen az utakat kell tisztán tartani. Rosszabb a zúzmara é* a fagy, mely a rádiólokátoro antennáin több mázsás rétegei képez, s ezt el kell távolítani. Ezért állandóan figyelniük kell, hiszen ha a rádiólokátor egyik oldalán eltávolítják a jeget, közben a másikon újból vastag réteg képződik. A tél tehát sok problémát hoz magával. A parancsnok kellemesen me­leg irodájában forró feketeká­vé mellett elismerően szólunk azokról a katonákról, akik or­szágunk biztonságát védve egy pillanatra sem pihenhetnek, an­nak ellenére, hogy az éles észa­ki szél behatol a ruhák alá, ar­cukat a fagvos köcT csípi. Van­nak azonban olyan állomások, ahol a helyzet bonyolultabb, ahol ugyan nem okoz gondot a jég és a zúzmara eltávolítása, de a katonák a 30 méteres tor­nyok tetején a szabadban vise­lik el az időjárás viszontagsá­gait, az erős széllökéseket. A híradástechnikai egységek „sze­méről és füléről“, az őrtornyok­ról van szó. Az itt szolgálatot telejsítöknek semmi sem kerül­heti el figyelmét. Ezért a ma­gas tornyon nincsen se tető, sem más védelmet nyújtó épít­mény. Az őröknek messze el kell látniuk minden oldalra, jól kell hallaniuk, pedig az időjá­rás, különösen télen, sokszor nem a legkedvezőbb. Zsemlye Tibgr százados őr­járata kitűnő kollektíva. Egy példás rajhoz, példás egység­hez és kiváló alakulathoz tar­toznak. A közös sikerekhez ők is nagymértékben hozzájárul­nak. A legjobb őrjáratként ér­tékelik őket. Még egyszer sem fordult elő, hogy ne figyeltek volna fel a megfigyelési körze­tükben mozgó célpontra. Látogatás a ,.sasfészekben" A parancsnok meleg szobájá­ból az államhatár mellett fekvő magas dombon álló birodal­mukba látogattunk. Gépkocsink­kal több kilométert tettünk ÖRKÖDNEK, HOGY HÍRESSÉGBEN ONNEPEIHESSÖNK Az őrjárat „sasjészk< meg, majd gyalogosan folytat­tuk utunkat, a mély, vizes hó­ban meredek hegyre másztunk fel, míg leérkeztünk utunk cél­jához. Már az út folyamán rá­döbbentünk, milyen különleges életet élhetnek itt a katonák, akik távol az emberektől, több­nyire hozzáférhetetlen helye­ken teljesítenek szolgálatot, mint a sasok a szirteken, hogy jó kilátásuk legyen az égboltra és a völgyekre is. Különösen gyanús szándékú pilóták akar­ják átlépni határunkat helikop­tereikkel alacsonyan repülve, a dombok és hegyek árnyékában akarják elkerülni rádiólokáto­raink figyelmét. Végre előttünk áll az őrto­rony, messze kiemelkedik a fák fölött. Egy építkezési felvonó vázára emlékeztet, jól megiz­zadunk, kifulladunk, pedig cso­mag nélkül tettük meg az utat. Csodálni tudjuk a katonákat, ha rágondolunk, hogy naponta hordják ide az élelmet, az új­ságokat, a hazulról küldött cso­magokat, petróleumot és más szükséges tárgyakat, három­órás utat tesznek meg a járat­lan erdőben, sokszor derékig hóban. Ez olyan teljesítmény, 1975 XII. 24. A párt tagjelöltje Családos anya forradalmisága Első pillantásra törékeny asszony látszatát keltette. De amikor a Sahyi (ipolysági) Vörös Lobogó egyesített szö­vetkezet üzemi pártalapszerve- zetének évzáró taggyűlésén felszólalt, férfiakat is meg­szégyenítő vitalitás, tűz égett a hangjában. — A bérek és a teljesítmé­nyek közötti relációhoz sze­retnék hozzászólni. Magyarul ez annyit jelent, hogy a meg­érdemelt bér csak a ténylege­sen elvégzett munka után jár a dolgozónak ... És folytatja a vitát szenve­délyesen, ostorozva a még Holman Mária nem érdemelt bérek kifizetése terén elkövetett mulasztáso­kat. — Ki ez a tűzről pattant menyecske? — érdeklődöm a mellettem ülő kommunista mérnöktől. Szomszédom csak annyit árul el Holman Máriáról, hoyy a szövetkezet pénzügyi köny­velője, és ő az üzemi párt- alapszervezet egyetlen női tagja. ­— Azaz, hogy — szánja ki­igazításnak —, még csak tag­jelöltje, noha a kétéves vára­kozási idő már lejárt. V égeredményben a lénye­gen mit sem változtat, hiszen ez a nő gondolataiban, csele­kedeteiben egyaránt elköte­lezte mugát a pártnak, lilv- szerű érvelése, kiállása és ma­gas fokú humanitása minden­kinek megnyerte a tetszését. Magatartását a valóság, az életszemlélet határozza meg. Beszélgetésünkkor kiderült, hogy az eszme vállalására családi élete is ihlette. Férje, a sági Agrostav megbecsült dolgozója, szintén elvhű har­cos tagja a pártnak. — Ráhatásával nem tudna-e több asszonytársat megnyerni a kommunista pártnak? — kockáztattam meg a kérdést. Mielőtt válaszolt volna, éreztem, rendezgette gondola­tait, nehogy túllőjön a célon. — Hál ami azt illeti, a szö­vetkezet sok női dolgozóját il letné meg ez a kitüntetés, csakhát... Szinte kimondhatatlanul is tudom, mit akart félbeszakadt gondolatával kifejezni. Azt, hogy nőtársai egy részének szemléletét még a vallási szo­kások, előítéletek befolyásol ják. Ám akadnak köztük olya nők is, akik fejlődése útjába családi életük, a rokonság, a szülők befolyása emel még gátat. Egyébként példásan tel­jesítik feladataikat, mind de rék dolgozói a szövetkezetnek. Az évzáró taggyűlés záró akkordjáként a javaslóbizott­ság előterjesztette a kommu nisták tanácskozásának hatá rozati javaslatát. Minden kéz a magasba lendült. Es hat ár o zatukban az üzemi pártalap- szervezet munkásmagvának további szilárdításával párhu­zamosan a női tagjelöltek fel­vételére is egyhangúlag sza­vaztak. SZOMBATH AMBRUS «melyért érmeket kellene adni úgy, mint a sportolóknak a csúcseredmények elérésekor. Nem is szóltunk még arról, hogy naponta többször másznak fel az őrtoronyba, amelynek acéllétráját vastag zúzmara vagy jégréteg borítja. Felelősségteljes küldetés Az őrjárat szobájában húsle­ves és gulyás illata árad, az ebédet faroslav Orozd, az az­nap soros „főszakács“ készí­tette. A feladatokat pontosan szétosztják, és rendszeresen váltakoznak. Akik nem teljesí­tenek szolgálatot, a konyhában dolgoznak, vizet, élelmiszert és más szükséges dolgokat hoz­nak a legközelebbi faluból. Mindig akad tennivaló az őrto­rony körül. Szerencsére az őr­járat tagjai között több kőmű­ves akad, sőt egy asztalos is. A karbantartást tehát nyűgöd tan el tudják végezni. A legfontosabb azonban a ka­tonai szolgálat, az a legnehe­zebb körülmények között sem szüneteltethető. Ha sűrű köd ereszkedik a vidékre, ha szél vihar tombol, a megfigyelő a torony alatti árokban helyez­kedik el. A szél itt nem éri őket annyira, a szolgálatot azonban folytatni kell. A rádióállomásnál szolgálatot teljesítő katona éppen azt a hírt kapta a parancsnokságról, hogy a határ másik oldalán las­sú célpont közeledik, nyilván egy helikopter. Ez a tájékozta­tás azonnal továbbkerül az őr­tornyon szolgálatot teljesítő megfigyelőhöz, aki ettől a pil­lanattól kezdve még éberebben figyeli a tájat. Zsemlye Tibor közben tájé­koztat életükről. Elmondta, hogy valóban kitűnő kollektívát alkotnak, amolyan kisebb csa­ládot, valamennyien elsajátítot­ták a katonai legyeimet. Közü­lük senki sem élt azelőtt ilyen körülmények között. Ö maga a síkságról, a Komárom melletti Bajcsról származik. Amikor be­vonult, még a szolgálati nyelv­vel is nehézségei voltak, de szorgalmával mindent leküzdött és ma parancsnokai szavai sze­rint az egyik legjobb őrjáratve­zető. Kollektívája XV. kongresz- szus tiszteletére vállalta, hogy megszerzi a Példás alakulat cí­met. Aszerint, amit róluk hal­lottunk, valószínű, hogy elérik céljukat. Amikor'beléptem a katonák szobájába, meglepett, milyen otthonossá varázsolták a kívül ről egyáltalán nem vonzó házi­kót. Mindenütt tisztaság, az asztalon váza, friss örökzöld dél. Annak ellenére, hogy a vil­lanyvezeték nem jut el erre a messzi pontra, a szobából nem hiányzik a tranzisztoros televí ziő és rádiókészülék. Kiderül, hogy a katonák már meg is kezdték a karácsonyi nagytaka­rítást. Amolyan igazi hazai ka­rácsonyt terveznek. Családtag­jaik ugyan hiányoznak majd, de a vacsora valóban ünnepi lesz. Valamit megtakarítottak a kosztpézből, így semmi sem hiányzik majd az ünnepi asztal­ról, még a rántott ponty sem. Alkohollal természetesen nem számolnak de annál több jut a finomságokra. Egységüktől és talán hazulról is kapnak kará­csonyi csomagot, s mint minden évben, parancsnokuktól valami­lyen könyvet. Hogy szomorúak lesznek-e? Erre a kérdésre nem tudnak egyértelmű választ adni. Egy kicsit talán igen, hiszen legtöb­ben először töltik az ünnepeket távol az otthontól. Gondolataik bizonyára hazaszállpak, de so­ha sem felejtik el, milyenek voltak az ünnepek a kiváló kol­lektívában és hogyan járultak hozzá szolgálatuk példás telje­sítésével ahhoz, hogy a béke tartós érték maradjon. DR. BRETISLAV PLESKO Zsemlye I ibnr és Milán Kuöera a rájuk bízott terület légiterét figyelik. (a szerző felvételei) Felkészültek az új évre Bővül a topol'canyi Mier vállalat áruválasztéka Valóban már csak néhány nap választ el bennünket, hogy az 1975-ös naptárról az utolsó lapot is leszakítsuk. Elbúcsúzunk egy valamennyiünk számára eredményesnek mondható évtől, s knszfíntjük az újat, amelyben még igényesebb tennivalók vár­nak ránk. Egyelőre viszont még maradjunk 1975-nél, amely egyben a mindnyájunk szá­mára jelentős 5. ötéves tervidőszak végét is jelenti. Az állítás nem túlzás, mert a nép­gazdaságunk különbii/n szakaszain dolgozóit becsületes munkája következtében lényege­sen emelkedett hazánk lakosságának élet színvonala. Ezt nagyon könnyű bizonyítani. Vegyük pél dául az országszerte felépült és már átadott lakóházak ezreit, ami az építőipari dolgozol; szorgalmas munkájának eredménye, vagy az íJjn házasoknak folyósított hosszú lejáratú kölcsönö­ket, ami szintén jó gazdálkodásunknak köszön­hető. Az említett példák előnyei! különösen azok érzik, akik az utóbbi években, hónapokban, vagy éppen ezekben a napokban költözhettek új la­kásba és így kellemes gonddal nézhettek, illetve nézhetnek szembe — az otthonteremtés lelada taival. Tehát a fentiekben az életszínvonal emel­kedését bizonyító példák sokaságából nem vé letlenül ragadtuk ki az említetteket, mert ha nem is közvetlenül, mégis szorosan összefügg­nek egymással. Az új lakást ugyanis be kell rendezni, s ehhez a fiatal házasok számára sok előnyt és segítséget nyújtó kölcsön szintén nagy mértékben hozzájárul. Az ebben az ötéves tervidőszakban bevezetett és joggal nagy tetszésre találó kölcsönzési lor ma azonban nagyobb feladatokat hárított hazánk több könnyűipari ágazatára, ezen belül is a bú­toripari vállalatokra és üzemekre, mert az igö nyék gyorsabban növekedtek a tervezettnél. Nézzük meg konkrétan egy vállalat — a lo- polcanyi Mier — példáján, hogy bútoriparunk mit is tett az igénylők vásárlási gondjainak enyhítése és termékeik választékának bővítése érdekében. Az, hogy éppen őket választottuk példaképül, szintén nem véletlen, ugyanis a múlt hét folyamán a vállalat képviselői szintén je­lenthették pártunk vezető szerveinek, hogy az 5. ötéves tervidőszakra kitűzött föladataikat ma­radéktalanul teljesítették Szlovákiai viszonylat­ban a legnagyobb bútoripari vállalat az rj. ötéves tervidőszakra előirányzott árutermelési tervét október 11-én teljesítette, s ennek következtében a tervezettnél több vásárló ünnepelheti úi búto­rok között a karácsonyi ünnepeket és köszönt­heti az új évet. Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója, va­lamint a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére a Mier vállalat üzemeinek dolgozói kötelezettség­vállalást tettek, hogy az 5. ötéves tervben elő irányzott mennyiségen felül 145 millió 200 ezer korona értékű bútort gyártanak. Az értékes és közvetve nagyon sok vásárlót érintő válallást eddigi eredményeik alapéi- minden valószínű­ség szerint szintén teljesítik. A Mier vállalat a* elsők között szerepelt a szocialista inunkaver- seny több formája bevezetésében és hatékony alkalmazásában. A mindenki szocialista módon, a „Kezdeményezés 30“ versenymozgalmakba be­kapcsolódó dolgozók munkája nyomán egymás után születtek a különböző újítások, amelyekkel nem kis mértékben elősegítették az 5. ötéves terv idő előtti teljesítését és lehetővé tették túl­szárnyalását. A versenymozgalom egészséges ala­kulása és a vállalat vezetőségének céltudatos munkája eredményezte, hogy az ötéves tervidő­szakban lényegesen növekedett a munkaterme­lékenység. Az sem mellékes, hogy 1970-hez vi­szonyítva 1.975-ben 32 millió koronával csökken­tették az anyagi költségeket. A vállalat dolgozói az ellelt ötéves tervidőszakban — a megnöve­kedőt igények és a nehézségek ellenéie — min­den tekintetben igyekeztek kielégíteni a fogyasz­tókat. Mint már szó volt róla, sokat tettek a bútorgyáraikból kikerülő termékek választéká­nak bővítése érdekében is. Erre lehetőséget adott néhány új termelési részleg üzembe he­lyezése és új technológiai eljárások bevezetése. A mennyiség növelésén kívül állandóan nagy fi­gyelmet szenteltek a bútorok minőségének, cél­szerűségének és divatosságának, röviden a gyártmányfejlesztésnek. így a Mier vállalatban eddig gyártott bútortípusokon kívül új nevekkel ismerkedhetett meg a fogyasztóközönség. Ilye­nek többek között az Alica és a Carmen kony­habútorok, a Juvorina és Jasná lakószoba-beren­dezések, valamint a Junák elnevezésű, célszerű kivitelezésben készült gyermekszoba-butor. Az ötödik ötéves terv eredményezte tulajdonképpen azt is, hogy u piacon a közeljövőben megjelenik az Antik elnevezésű lakószoba-bútor, amely bi­zonyára elnyeri a fogyasztók tetszését. A topolőanyl Mier vállalat dolgozói nagy fi­gyelmet szenteltek exportfeladataik teljesítésé­nek is. A szocialista államok közül bútoraik leg­nagyobb vásárlója a Szovjetunió, s a vele szem­beni kötelezettségeiket is idő előtt teljesítették. Bútoriparunk egyes vállalataiban és üzemeiben elért sikeres tervteljesítés ellenére korántsem elégítette még ki a vásárlók igényeit. Ez érthe­tő, hiszen mind a mennyiséggel, mind pedig a minőséggel szemben támasztott követelmények olyan ütemben növekedtek és növekednek, ame­lyek kielégítése nem valósítható meg egyik napról a másikra. További új bútorgyári terme­lőrészlegek felépítésére és a meglevők korsze­rűsítésére van szükség ahhoz, hogy bútoriparunk bizonyos előnyt szerezhessen magának. A topoí- őanyi Mier vállalatban ez az előny részben már megvan és lelkésztilten várja az új ötéves terv­időszakot, amelyben a tervek szerint a bútor- gyártást 42,4 százalékkal növeli. Ez a mutató 4,1 százalékkal magasabb, mint az 5. ötéves tervben volt. Ez olyan feladat, amelynek teljesí­tése eleve jó indulást követel. S hogy ez a Mier vállalat dolgozóinak sikerülni fog, azt szavatol­ják a mostani ötéves tervidőszakban elért ered­ményeik. PÁKOZDI GERTRÚI)

Next

/
Thumbnails
Contents