Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-24 / 303. szám, szerda

A moszkvai Kreml, a szovjet ország fővárosa messze a Dunától ünnepi, újévi köntöst ölt. Itt, a Duna két partját ösz- szekötő bratislavai híd tövében eltűnődve felidéződnek a hazai partok s mintha karácsony es­te eltűnne, megrövidülne min­den távolság. A Duna tükrében visszaverődő fénypontok mi- riádjai az ünnepi fényben úszó Kremlt, Moszkvát juttatják eszembe. E színes karácsony esti tüzek fényében mintha né­peink sorsközössége tükröződ­ne. D una ... Valahol, igen messze, a Káspi-tengar felé hömpölyög a nagy orosz folyó, a Volga vize. Itt állok az örömtől sugárzó bratisla­vaiak között a Duna partján, amelyet elözönlenek az embe­rek, s a Volgára gondolok. Biz­tosan azért, mert jól érzem itl magam, baráti körben, azonos elveket vallók között. S talán azért is, a Duna és a Volga sorsa — ez testvérnépeink sor­sa is. A két folyó vize és part­jai tanúi voltak a szovjetország és a testvéri Csehszlovákia ba­rátsága születésének és szilár­dításának. A Volga mentén lett híres Jaroslav HaSek, a forradalmi vörös hadsereg politikai bizto­sa. E hadsereg soraiban küz­döttek azok is, akik a Magyar Tanácsköztársaság megalakulá­sa után kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. A Volgá­hoz fűződik a második világhá­ború éveiben a Svoboda ezre­des parancsnoksága alatt álló csehszlovák hadtest megalaku­lása. Harcosai a felszabadító szovjet hadsereggel együtt ér­ték el a Dunát, Prágát. Orszá­gaink harci fegyverbarátsága elhozta a szabadságot a csehek nek és szlovákoknak. Ez a sza­badság sok áldozatba került. Erre emlékeztet a Slavín — an­nak a 140 ezer szovjet harcos­nak az emlékműve, akik ételü­ket áldozták közös boldogsá­gunkért, a világ békéjéért. A Duna a Csehszlovákiát fel­szabadító hősök dicsőségének és halhatatlanságának is a tanúja volt. Sztálingrád hős védői a Volga partjaitól eljutottak a Dunáig, Oderáig és Elbáig, hogy megszilárdítsák Európa és az egész világ békéjét. Ma, kará­csony este, a családok meghitt ünnepén, az öröm és boldogság ünnepén természetesen szovjet felszabadítóikra és a béke igaz ügyéért hősi halált halt honfi­társaikra is emlékeznek az em­berek, amikor az ünnepi fények csillogását látják. Az emléke­zés nem kelt szomorúságot, ha nem különleges szimbolikus jel­leget kölcsönöz a mai kará csonynak: hisz a távozó 1975. év Helsinki éve, az az év, ame­lyet a háború utáni három év­tized folyamán első ízben jel­lemzett az európai országok, az Egyesült Államok és Kanada egyetértése, hogy kölcsönösen jól megértsék egymást, hogy feltétlenül szükséges a békés egymás mellett élés ősi földré­szünkön, amely egy nemzedék életében kétszer volt világhá­ború tűzfészke. Ma jobb, mint teanap- holnap jobb, mint ma Karácsonyi gondolatok Békesség nektek, európaiaki Erősödjék napról napra a békés élethez fűződő reménységetek. Számunkra, a szocialista közös­ség népei számára a béke az életet jelenti, amely ma jobb, mint tegnap volt és holnap jobb lesz, mint ma. Igen, ez a mi valóságunk törvénye, azé a va­lóságé, amelyet történelmi de­rűlátás hat át. M a, a családik karácsonyi ünnepén, amikor újévi fények árasztanak el minden házat, amelyekben életöröm ho­nol, a társadalmi és egyéni szoros kapcsolata konkrét ki­fejezést nyer. Azt mondjuk: az európai és a világbéke ma erő­sebb és biztosabb, mint tegnap volt, s holnap még erősebb lesz a béke reménye. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy öröm és bol­dogság, a holnap, jövőnk biztos tudatának érzése hat át min­den házat, minden családot. Örömmel töltenek el bennün­ket a szocializmus első országa, a Szovjetunió, Csehszlovákia és más szocialista országok gaz­dásági építésének előrehaladá­sában elért nagy sikerek, me­lyekre a nemzeti jövedelem gyarapodása, az árak szilárd­sága, a közszükségleti cikkek termelésének növekedése, a dolgozók reáljövedelmének gya­rapodásáról való gondoskodás jellemző. Mit jelent ez? Azt, hogy a mai ünnepi este nem kerül többe a családnak, olcsóbb a tavalyinál s a családtagok karácsonyi ajándékai szebbek, gazdagabbak és szocialista va­lóságunk napról napra szépülő jó életünk boldogságérzete hat át mindent. K ét kommunista testvér- pártunk — az SZKP és a CSKP tevékenységéi az a lö- rekvés vezérli, bogy az ember anyagi és szellemi élete egyre gazdagabb legyen. Pártjaink soron következő kongresszusuk­ra készülnek, népeink befeje­zik ötéves terveiket, kitűzik a gazdasági és kulturális építés terveit az új esztendőre, vala­mint az 1976—1960. évi új öt­éves tervidőszakra. Mindez kií lönös értelmei ad a mai k.irá - csonynak, még örömteljesebbé teszi. Nézzük csak terveink néhány előirányzatát. Ismert tény, hogy Csehszlovákia kiváló minőségű gépgyártmányok tekintélyes szállítója, amiből az követke zik, hogy ez az ország nemzeti jövedelme gyarapodásának, a nép életszínvonala emelkedésé­nek legfőbb forrása. Csehszlo­vákia 19H0 ig 25 százalékkal növeli kohóipari termékeinek termelését, gépgyártását pedig a felével. Ilyen növekedési üte met még sohasem Ismert a csehszlovák kohó- és gépipar! A gazdasági haladás előbb vá­zolt üteme mögött az az irány zat rejlik, hogy az elkövetkező ötéves tervidőszakban szüntele nül gyarapítsák az életszínvo nal emelésének anyagi alapját. A csehországi és szlovákiai dől gozók életszínvonala a nem­zeti jövedelem gyarapodásának és a dolgozók reálbére emelke­désének alapján fog emelked ni. A mostani karácsony az úi ötéves terv startjának küszöbé­bizonyára jó előjele lesz a hol­napi napnak, amely új felada­tokkal köszönt be minden ház­ba, minden családba! A Szovjetunióban december közepén izgalmas napokat él­tek át. A sajtóban nyilvános- sági ;i hozták az SZKP XXV. kongresszusának napirendjén szereplő dokumentumokat: „A Szovjetunió 1976—1980. évi népgazdaság fejlesztésének fő irányúit“. Éz a gazdasági épí­tés programja a szovjetország jubileumi tizedik ötéves tervé­ben Mennyi lelkesítő számada­tot és fényt tartalmaz! íme né­hány közülük: a fogyasztásra és felhalmozásra szánt nemzeti jövedelem 24—28 százalékkal, a dolgozók egy főre számított reáljövedelme 20—22 százalék­kal nő. Ez a népgazdaság fej­lődésének változatlanul nagy üteme alapján vált lehetővé, mert oz biztosítja az ipari ter­melés 35—39 százalékos, a ter­melési állóalapok 1,4-szeres nö­velését. A beruházások 24—26 százalékkal nőnek, a mezőgaz­daságban pedig kolosszális szá­mot tesznek ki: meghaladják a 170 milliárd rubelt. A szovjet falu még sohasem ért el ilyen beruházási volument. Ez azt je­lenti. hogy a következő ötéves tervben a szovjet emberek több és jobb élelmiszerhez juthat­nak. B eköszönt az 1976. új esz­tendő. Ennek jó elője­lei a karácsonyi ünnepek. Bé­kés boldog karácsonyunk új re­ményekei kelt építési terveink nagyságával, a világszocializ- mii- potenciáljának rendkivüLi növelésével kapcsolatban. Bé­kés munkánk — ez a békéért és biztonságért, az emberek boldogságáért vívott hősies, kö­vetkezetes harcunk eredménye; A Szovjetunió és a testvéri Csehszlovákia vállvetve, fárad­hatatlanul küzd a béke megvé­déséért. A szocialista közösség országai és a földkerekség ha­ladó erői az SZKP XXIV. kong­resszusának békeprogram/át vi­lágméretű akció platformnak tartják az imperializmus urna reakciós köreinek a megféke­zésére, amelyek egy úi háború kirobbantásának terveit szövö­getik. Minderről közvetlenül és kép­letesen szólt Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság elnöke ami­kor nemrégen csehszlovák p'irt­ás kormányküldöttség élén Moszkvában járt. A szovjet ve­zetőkhöz szólva kijelentette: „A CSKP XIV. kongresszusán teljes mértékben magáévá tette uz önök XXIV. kongresszusá­nak békeprogramját, és erejé­hez képest elősegíti unnak eredményes megvalósítását. Ma teljes joggal kijelenthetjük, hogy ez a békeszerető po­litika nagy pozitív eredmények­hez vezetett ... Ezt jelentős mértékben elősegíti a szocia­lista országok külpolitikai együttműködése és egybehan­golt akciói, főként a Varsói Szerződés keretében. Nagyra értékeljük ezt az együttműkö­dést és úgy tekintjük, mint biz­tonságunk és a világbóke biz­tosításáért vívott közös har­cunk további sikereinek egyik fő feltételét.“ A szocialista közösség orszá­gainak egysége, felzárkózottsá­ga, sokoldalú együttműködése — az európai és a világbéke biztosítéka. Ezért az új eszten­dő küszöbén, karácsony ünnep­napjain a békére, mindenki boldogságára, mindnyájunk örö­mére gondolunk... C sendesen hömpölyög a Duna vize. A téli szél enyhén fodrozgatja tükrét. Vi­dám bratislavaiak korzőznak a parti sétányon. A családi béke, öröm, boldogság ünnepi légkö­re honol mindenütt. E derűs hangulatban felötlik a gondolat, hogy ez a békés élet szorosan kapcsolódik azokhoz a társa­dalmi folyamatokhoz, amelyek arra irányulnak, hogy a világ békéje, a családi boldogság és a gyermekek öröme ma na­gyobb és biztosabb legyen, mint tegnap volt, és holnap még na­gyobb és biztosabb legyen, mint amiljyen ma. A boldog holnapot a ma előzi meg. A boldogság és öröm, al­kotás, építés és a tartós béke új éve váltja fel a távozó évet... A Duna vize magával viszi az elmúlt évet, hogy utat engedjen a közeledő új eszten­dőnek. Boldog 1976-os új esztendőtl Az Oj Szó számára írta: M. MíHAJLOV, a Szovjnt Üjságíró Szövetség tagfa Magyarországon tízmillió ember él, s így nem szenzáció, hogy köztük él Se­bestyén Ernőné is. Története azért kü­lönös, mert az élet, amit szüleitől ka­pott, ez év október 29 én elfogyott, vé­get ért. Sebestyénné ma mégis él. To­vábbi élete többlet már — ujándék, amelyet Gábor professzortól, Árvái fő­orvostól, Sárközi doktortól kapott. A nagytudású aranykezű emberek egyike se tudott volna azonban életet adni csu­pán jóakaratból, tudásból. Kellett, hogy legyen valaki, aki a szívműtéthez szük­séges szinte fantasztikus árú berende zéseket, műszíveket, gyógyszereket, ápolást megfizeti. Sebest yénnériek volt, aki megfizesse. Az idei karácsonyra Sebestyén Ernőt, a Finommechanikai Művek szerelőjét szép ajándék várja: az orvos véleménye szerint felesége karácsonyra gyógyul­tan hazatér. Tizenhat éves esztergályos tanuló fiúk talán még fel sem fogja teljes egészében a látszólag egyszerű tény jelentőségét — anyu nem volt, most újra van és minden marad a régi ben, úgy mint azelőtt, amikor együtt voltak. Nemcsak a család elégedett. A F inommechanikai Művek dolgozói is. fól emlékeznek arra a napra, amikor Ilire érkezett, hogy munkatársuk feleségét operálják, de ritka vércsoport ja van és véradókra lenne szükség. Egy szívope­ráció 12—13 véradó értékes ajándékát is felemészti. Szó nélkül jelentkeztek a kórházban a munkatársak, hogy segít­senek megmenteni Sebestyén Ernő fe­leségét. ök is hozzájárultak gyógyulá­sához. De ki adta meg a 25 000 forintos AHOL AZ ASZPIPJM DRÁGÁBB A SZlVOPEíRÁCIÖMÁL Sebestyénné él Budapesti tudósítás szívoperáció, a 13 000 forintos mester séges szívbillentyű árát? Katona dr., az Országos Kardiológiai Intézet gazdasági igazgatója természe tesen nem vezeti külön Sebestyénné esetéi, neki 23 milliós költségvetéssel kell gazdálkodnia és előre tudja, hogy a gyógyszerkeretet ismét túllépik Ez természetes — mondja — hiszen gyógy­szert kell előírni, amilyenre szükség van. A betegség nem igazodik a gyógy­szerfogyasztás pénzügyi tervéhez. Ná­lunk egy napi betegellátás 3-15 forint átlagosan. Drága kórház vagyunk, de hát a szívoperációk nem olcsónk. Dr. Sárközi Károly, a neves színse bész elmondja, hogy Magyarországon egyetlen félév alatt 240 beteg szívébe ültettek úgynevezett pace mákért, szív ritmust szabályozót. Csak ebben az intézetben 200 ilyen műtétet hajlanak végre. Hasonló operációkat végeznek még két budapesti intézetben, ezenkívül Debrecenben és Szegeden. Senki sem kívánja az orvosoktól, hogy számít gassák, mibe is kerül egy-egy ilyen műtét. Sárközi dr. saját igyekezetéből egyszer azonban kiszámította egy pace- makeres operáció költségeit. 60 000 fo­rintos összeg volt az eredmény. Kitűnt, hogy egy beteg, akinek szívét ellátták ezzel a műszerrel, gyakorlatilag olyan juttatásban részesül, mintha havonta M)00 forintot kapna, ami jóval több az átlagkereseteknél. Ma elmondhat luk — mondja az orvos - hogy Magyarorszá­gon minden arra szoruló beteg meg kapta ezt a műszert. Számuk egyre emelkedik, s egyre több az olyan ope­ráció, amelynél a régi szabályzót újra cseréljük fél. Ez orvosi sikernek tűn­het, de elsősorban egészségügyi siker. Minisztériumunk vuióbaA nagyvonalú ezen a téren. Ez év iúniusa.tól Magyarországon az ingyenes orvosi ellátás állam polgári jog lett, tehát . nem kötődik alkalma- zoltsáylioz. Nagy ulai kellett megtennie a magyar egészségügynek amíg idáig jutott. A fel szabadul ás után fokozata san vonták be az általános betegbizto­sításba a dolgozók mind szelesebb kö rét, mígnem teljes érvényű lett a régen felaprózott betegbiztosítás. Az emberek látják és nagyra becsülik azt a gon doskodásl, amit u szocialista állam az egészségügynek nyújt. Mint ismeretes, Magyarországon még fizetni kell az orvosságért, bár csu pán szimbolikus összeget — a gyógy­szer árának 15 százalékát. Ez azonban a gyakorlatban sokkal kevesebb. Meglá­togattam egy budai nagy forgalmú gyógyszertárat, amely havonta 1,700 000 forintos forgalmat bonyolít le. Az ősz- szeg azonban csak elméleti — ezt a pénzt senki sem látta a valóságban. A közvetlen forint-bevétel csupán a gyógyszertár üzemköltségeire elég. Pe­dig a gyógyszer-listán olyan gyógysze­rek is vannak, amelyekből egy tubus 195, vagy egy ampulla 142 forintba ke­rül. Csakhogy ezekért az orvosságokért egyáltalán nem kell fizetni. Olyan ren­delet van érvényben, amely kimondja, hogy a drága és folyamatos használat­ra előírt orvosságok ingyenesek, tehát 15 százalékot az olcsó gyógyszerért kell fizetni, a drága ingyen van. Sebestyénné, aki pénztárosnő egy fodrászatban, havi 1600 forintot keres, férje 2800-at, a fiú pedig társadalmi ösztöndíjként 500 forintot kap havonta. Lakbérük 158 forint, a többiből pedig jól kijönnek. Annyit azonban sohasem sikerült, s nem is sikerül összespórol­niuk, hogy egy szívoperációra fussa, így azután különös helyzetbe kerültek: ha megfájdul a fejük — ezért persze nem futnak orvoshoz — leugranak a gyógyszertárba, ahol 25 fillérért vesz­nek egy izopirint, ha azonban szívope­rációra van szükség 25 000 forintért és egy mesterséges szívbillentyűre 13 000 forintért, akkor azt ingyen kapják. Nem tudom, készítenek-e Sebestyé- nék karácsonyra számvetést arról, mi­lyen értékes ajándékot kaptak, hogyan is lehetséges, hogy az aszpirin drágább a szivoperációnál. Egy azonban bizo­nyos: nagyon boldogok lesznek, hogy anyu ismét velük van, és jó hogy ez így van. VILCSEK GÉZA 1975. XII. 24. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents