Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-24 / 303. szám, szerda
NÉPSZAVAZÁS MADAGASZKÁRON ÚJ NÉ PB ÁLLAM SZÜLETIK AFRIKÁBAN A francia lapok, a Madagaszkáron rendezett népszavazásról beszámolva, hangsúlyozzák, hogy — bár annak pontos végeredménye még nem ismeretes, — immár kétségtelennek látszik, hogy a madagaszkári nép nagy többsége az új alkotmány mellett foglal állást. A Les Échos szerint az új alkotmány elfogadása azt jelenti, hogy „Madagaszkár a szocializmus útjára lép“. Az l’Humanité rámutat: Az új alkotmány egy igazi népi állam megteremtésére irányul, és új gazdasági és társadalmi struktúrákat hoz létre. Az alkotmány értelmében minden hatalom a népé, amely ezt a hatalmat — a- demokratikus centralizmus elveinek megfelelően — a népi nemzetgyűlés, a legfelső forradalmi tanács és a kormány útján gyakorolja. A népszavazás eredményeként Didier Ratsirika lesz az új demokratikus köztársaság első elnöke. Az angolai események amerikai visszhangja A Gulf Oil kivonul Angolából ® Nigéria segítséget ígér a luandai kormánynak Pittsburg — A Gulf Oil amerikai olajtársaság a kormány nyomására hétfőn bejelentette, hogy visszavonja személyzetét Angolából, ide-iglenesen felfüggeszti az olajkitermelést és nemi fizeti ki az angolai kormánynak az év végén esedékes 125 millió dollár koncessziós díjat. A társaság arra hivatkozott, hogy a polgárháború lehetetlenné teszi a munka folytatását és a Gulf személyzetének szabad mozgását, ráadásul a három felszabadítási mozgalom az elmúlt időben egymásnak ellentmondó anyagi igényekkel lépett fel a Gulffal szemben. A társaság ezért az esedékes összeget különleges kamatozó számlára fizeti be az angolai állam Javára, de kifizetéséhez csak akkor járul hozzá, amikor a kormány ellenőrzése alá tudja vonni az ország egész lakosságát és területét, és a világon általánosan elismerik. A Gulf Oil 1968 őta folytat olajkitermelést Angolában és napi átlag 130—150 000 barrel olalat hoz felszínre Cabinda tartományban, amely jelenleg a központi kormány ellenőrzése alatt áll. A Gulf Oil közölte, hogy közvetlenül a külügyminisztérium felszólítására vonja ki alkalmazottait Angolából. Mint ismeretes az Egyesült Államok a szakadár FNLA t és UNITA t támogatja a MPLA-val szemben. Washington — Amerikai lapjelentések szerint az amerikai katonai beavatkozás folytatódik Angolában, jóllehet a szenátus múlt pénteken úgy döntött, hogy nem szabad több pénzt bocsátani a CIA rendelkezésére az angolai „titkos hadműveletek“ céljaira. A határozatnak azonban nincs közvetlen hatása a katonai szállításokra, mert ezeket egyelőre más alapokból fedezik. Ezenkívül a szenátus döntését még a képviselőháznak is jóvá kell hagynia. Johannesburg — A luandai rádió jelentése szerint Lopo do Nascirnento angolai miniszter- elnök befejezte nigériai és ghanal látogatását és a hét végén hazatért. Nigéria százmillió dollár segítséget igért a dél-afrikai agresszió ellen küzdő Angolának. PEKING ARCÁTLAN HAZUDOZÁSAI Tokió — Pekingi jelentések szerint Li Hszien-nien, a Kínai Államtanács elnökhelyettese azon a banketten, amelyet Maiméi Pinito da Costa Sao Tómé ós Principe Demokratikus Köztársaság elnöke tiszteletére adtak Pekingben, Angolával kapcsolatban durva kirohanásokat intézett a Szovjetunió ellen. Szavai szerint éppen a Szovjetunió .robbantotta ki a polgárháborút“ Angolában. Kommentárunk Sao Tómé és Principe elnöke azonban nem fogadta el az angolai események maóista interpretálását. Sok afrikai ország véleményét kifejezve, kijelentette: Mi tanúi vagyunk a Dél-Afrika vezette reakciós erők nyílt agressziójának az angolai nép ellen. Pártunk és kormányunk teljes mértékben támogatja az Angolai Népi Köztársaságot. ÁTALAKÍTJÁK A PORTUGÁL KORMÁNYT (Folytatás az 1. oldalról) Azevedo miniszterelnök beszámolt a kormány átalakításáról folytatott tárgyalások alakulásáról. A tanács teljes jogú tagjává nyilvánította Vitor Crespo és Almeida Costa tongerészkapl- tányt. Crespo tengernagy rangban korábban Portugália mozambiki főbiztosa volt. Costa pedig a most árui kormány belügyminisztere. Megvitatták az Angolából Portugáliába települtek helyzetét Is. Javasolták a kormánynak, alakítson különbizottságot a hazatelepültek támogatására. A tanács jóváhagyta külföldi tőkeberuházásokat szabályozó kódexet és azt a törvénytervezetet, amelynek értelmibben 19 milliárd escudo államkölcsönit bocsátanak ki a költségvetési hiány fedezésére. A forradalmi tanács kizárt a hadseregből 20 közkatonát és tisztet s két évre megfosztotta őket polgári jogaik gyakorlásától. BT HATÁROZAT TIMORRÓL New York — Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn este határozatot fogadott el Kelet-Ti- morral kapcsolatban, melyben felszólítja az indonéz kormányt: haladéktalanul vonja ki fegyveres erőit Kelet-Timor területéről. Azy egyhangúlag elfogadott határozat felkérte Portugáliát, mint a területigazgató hatalmat: működjön együtt az ENSZ- szel a timori kérdés békés megoldása és a terület dekolonizációjának megkönnyítése érdekében. A BT-liatározat ezenkívül Kurt Waldheimhez fordul arra kérve az ENSZ főtitkárát, minél előbb küldje el különmeg- bízottját Kelet Timorra, hogy a helyszínen mérje fel a helyzetet, és lépjen kapcsolatba valamennyi érdekelt féllel a határozat megvalósítása érdekében. FRANCIÁK KIVONULÁSA Vientlane közelében átadták az utolsó francia kézen lévő katonai támaszpontot a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság képviselőinek. Az átadási cere mónlán a laoszi hadügyminisztérium, a vientianei francia nagykövetség és Franciaország laoszi katonai missziójának képviselői vettek részt. PERÓN ASSZONY NEM MOND LE Buenos Aires — „Senki számára ne legyen kétséges: Eleget teszek a nép által rámruházott, visszavonhatatlan megbízatásomnak az ország élén“ — jelentette ki Isabel Perón elnökasszony hétfő esti rádió- és televíziós beszédében, miután végérvényesen befejeződött az argentin légierő jobboldali tisztjeinek lázadása. Perón asszony beszédében hangsúlyozta: A nép az 1976. október 17-re kitűzött általános választáson dönthet arról, hogy melyik Irányban haladjon. Hétfőn este letartóztatták a zendülés vezetőit Jesus Capellini tábornokot és számos más tisztet, akiket rövidesen katonai törvényszék elé állítanak. Tanaka ismét előretört? A japán sajtó az év eseményeiről Tokió — Újraválasztották a hatalmon lévő Japán Liberális Demokrata Párt legfontosabb vezető és politikai döntéseket hozó szervét, a végrehajtó tanácsot. A harminc tagú végrehajtó testületben tizenhárom helyet kapott Tanaka volt pártelnök és Ohira jelenlegi pénzügyminiszter frakciója. Mint ismeretes, a két frakció szem- benáll Miki Takeo miniszterelnökkel és szövetségeseivel, akik mindössze tíz helyhez jutottak az új végrehajtó tanácsban. Hét helyet kaptak az úgynevezett függetlenek. Tokiói politikai és sajtókörökben a konzervatív vezető testület újjászervezését Miki Takeo pártelnök és miniszter- elnök vereségeként értékelik. A japán hírügynökségek és lapok elkészítették szokásos évvégig értékelésüket arról, hogy milyen bel- és külpolitikai eseményeket tartanak a legfontosabbnak az eltelt évben. Ami a japán belpolitikai helyzetet illeti, az újságírók egyöntetű megállapítása szerint az 1975- ös esztendő első számú eseménye a közalkalmazottak sztrájkjogának helyreállításáért vívott nyolcnapos tömegsztrájk volt, amelyben csaknem egymillió japán munkás és alkalmazott vett részt és amely rekordot jelentett a japán szakszervezeti mozgalom történetében. A japán sajtó ugyancsak jelentős eseményként említi Hirohito császár amerikai látogatását és azt a „türelmi megállapodást“ amely a Japán Kommunista Párt és a neobuddhista Soka Gakkai szervezet között jött létre a békés együttműködésért illetve a vallás tiszteletben tartásáról. Az év legjelentősebb világpolitikai eseményei közé sorolja a japán sajtó a felszabadító erők győzelmét Dél-Vietnamban, Kambodzsában és Laoszban és ezzel összefüggésben az Egyesült Államok látványos indokínai vereségét. A legfontosabb nemzetközi események között szerepel a vezető tőkés országok párizsi csúcstalálkozója, a Szuezi-csatorna újbóli megnyitása, a helsinki biztonsági értekezlet, a szovjet—amerikai közös űrrepülés, Franco spanyol diktátor halála, az új kínai alkotmány elfogadása és Ford amerikai elnök csendesóceáni doktrínájának bejelentése. Japánban jelenleg legalább kétmillió munkanélkülit tartanak nyilván. A képen: Munkanélküliek tüntetnek a munkaügyi minisztérium előtt. (ČSTK—TASZSZ felvétele) úi szó 1975. XII. 24. I Ij ország, az Angolai Népi ^ Köztársaság megjelenése a világ politikai térképén, azoknak a negatív reagálását váltotta ki, akik továbbra Is szeretnék fenntartani a gyarmati rendszert és a fajüldözést Afrikában, konzerválni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé leszik a nyugati monopóliumoknak, hogy ellenőrizhetetlenül rendelkezzenek e földrész emberi és anyagi erőforrásaival. Hosszú idő óta Peking is azok között van, akik az angolai hazafiak ellen harcolnak, és egy húron pendíti a szabad Angola ellenségeivel: a dél-afrikai fajüldözőkkel, a CIA ügynökeivel, a különféle rene- gátokkal és kalandorokkal. Peking angolai üzelmei előre megfontolt cselekedetek, melyek logikusan következnek a „Mao elnök által felvázolt stratégiai feladatokból“. Peking ugyanazt a sablont követi Angolában, amelyet a múltban már kipróbált. Például annak idején, amikor harc folyt Nigéria függetlenségéért, a maóisták széleskörűen támogatták az ún. Biafra állam létrehozásáért hadakozó szakadár erőket. A Kínai Népköztársaság vezetői dicstelen szerepet játszottak Rwandában és Burundiban — a huíu és tut- szi törzsek viszályának kiélezésében, területi viszály szításában Szomália és Etiópia között, a dél-szudáni szeparafcis- ták mozgalmának erősítésében stb. Am lehetséges e Peking cselekedeteit csupán a maoistáknak a Szovjetunióval szemben érzett beteges gyűlöletükkel, azzal a vágyukkal magyarázni, hogy be akarják feketíteni a Szovjetunió afrikai politikáját? Nem lehet. Peking viselkedéséháborodása ugyan arra a kijelentésre késztette a maóistá- kat, hogy a kínai katonai kiképzőket visszarendelik a szeparatista FNLA osztagaiból, ám Peking továbbra is beavatkozik Angola belügyeibe, ha lep- lezettebb formákban is. Angola Pefcing törekvéseinek célpontja nek motívumait felsorolva igen hosszú jegyzék alakulna ki. Most, amikor Indokínában kialudt a háborús tűzfészek, eredményesen befejeződött az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, további erőfeszítések történnek a közel- keleti feszültség veszélyes gócának felszámolására, vita folyik az ázsiai biztonság problémáiról, Peking újabb válságos helyzetekbe akarja sodorni a világot, beleértve Afrikát is, hogy ezzel elősegítse az általa hőn óhajtott „káosz és nagy megrázkódtatások“ helyzetének kialakulását. Peking ben éppen az ilyen helyzetet tartják a legkedvezőbb feltételnek arra, hogy Kína a „harmadik világ“ majd az egész földkerekség vezetői közé küzdje fel magát. A világ közvéleményének, különösen az afrikai közvéleménynek Peking angolai cselekedetei miatti felA kínai ügynökség továbbra is igyekszik aláásni a fiatal köztársaság kormányának azt a törekvését, hogy konszolidálja az életet az országban. Továbbra is kínai fegyverszállítmányok érkeznek a szeparatista csoportoknak, amelyek Angola egyes vidékeinek elszakí- tására törekednek. Az angolai események konkrétan illusztrálják „Mao eszméinek“ gyakorlati érvényesítését a nemzetközi kapcsolatok terén. Peking angolai szereplésével azt bizonyítja, hogy megveti az afrikai népek érdekeit, teljesen elvtelenül minden eszközzel kivételezett helyzet elfoglalására törekszik a „harmadik világban“. Ezt nemcsak Peking politikai, hanem gazdasági kapcsolatai is bizonyítják. Peking állandóan hangoztatja, hogy Kína a fejlődő országokkal való kereskedelmi kapcsolataiban betartja az önzetlenség, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapelveit, valójában azonban csak saját politikai és kereskedelmi előnyeit tartja szem előtt. Az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országokba irányuló kínai kivitel a behozatalnál sokkal gyorsabban nő. Kínának nagyon pozitív a kereskedelmi mérlege a fejlődő országokkal kapcsolatban, ami lehetővé teszi neki, hogy hatalmas valutaeszközöket. vonjon el tőlük. A fejlődő ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokba irányuló kivitel 80 százaléka különféle közszükségleti cikkekből áll. Peking a piacok meghódítására és a vetélytársak kiszorítására törekedve sok esetben dömpingárat szab kiviteli termékeinek, ezzel nagy nehézségeket okoz a fejlődő országok nemzeti iparának. Ezek az országok kénytelenek ilyen árucikkeket importálni a Kínai Népköztársaságból, mert a hitelnyújtásra vonatkozó egyezményekben a kínai fél rendszerint olyan feltételt köt ki, amely kötelezi őket, hogy a hitel felét kínai közszükségleti cikkek importálására fordítsák. A kínai vezetők azt a tézist propagálva, hogy a Kínai Nép- köztársaság a fejlődő szegény országok közé tartozik, fennen hangoztatják, hogy gazdasági „segítséget“ nyújtanak az afroázsiai országoknak. A maoisták azonban nem segítenek ígéreteik megvalósításával. 1974-ben a fejlődő ázsiai, afrikai és latin-amerikai országoknak folyósított hiteleknek mintegy a 40 százalékát merítették ki. Kína Ígéretet tett, hogy 393 létesítményt épít a fejlődő országokban, de ezek közül csak 97-et, vagyis 24,7 százalékukat adták át rendelkezésüknek. A kínai hiteleket többnyire kis- és közepes könnyű- és élelmi- szeripari vállalatok, mezőgazdasági ós közlekedési létesítmények építésére irányozzák elő. Az esetek többségében ezeket is elavult, nem komplett berendezéssel látják el, amelyek, mint a nigériai Daily Express írta, súlyos terhet jelentenek a fejlődő országok költségvetésének. Az argentin sajtó tanúsága szerint a számos afrikai és ázsiai országban kínaiak által épített vállalatok nem jövedelmezóek, mert a feldolgozandó nyersanyagot úgy kell importálniuk, a kínai hitelért pedig olyan értékes árucikkeket kell kiszállítaniuk, mint a gyapot, réz, ólom, természetesen a világpiaci áron alul. A kínai vezetők politikája Peking nagyhatalmi nacionalista irányvonalának egyik legfontosabb eszköze a nemzeikö- zi küzdőtéren. Ez a politika, lényegét tekintve, elvesztette minden olyan tulajdonságát, amely a szocialista közösség államainak külkereskedelmére és gazdasági kapcsolatainak más formáira jellemző. K. SZMIRNOV, az APN politikai megfigyelője
