Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-21 / 51. szám, Vasarnapi Új Szó
tt, az, mímt más sose. tt a háznak! lem vagyok, én is létem emlékszel, ük mindenre! ltot luk mi a tyúkokat tünk vele, már üzentek akkor is másképp van szem a tyúkokat. Mert ínt. ahol a parancsnok len volt már ott. A sza- ;y legalább ejgy tyúk jut arancsnok megköszönte, íi odavitte neki, amit volt. De aki nem tette ízt puskavég elibe állíón odavittem, mire kel- t. amennyit parancsolt, rés volt. Mentem én Is r leértem a kisútra — shet biciklivel menni —, volt. Elkezdtem szalad* csak bírtam. Füstölt a akkorára már meghalt, ya a benzin. Nem csak 1 nem láttam, mert én . Csak úgy dőlt kifelé Int a méreg ... Akkorra >lt... Gondoltam, neki . Pedig lett... tudod ... lég akkor éjszaka kerí- iz már késő volt... Az 2 égett nagy része, oda Anyád meg nem tudott ajtót. Mire én kihozgy fekszek szemmel fel- r én is olyan lennék, ngem akar kihozni, ha íoznil m .. . Is történt semmi, csak telek. iradnak^ akkor mindig len mentünk volna min* |y meg a dolgunk után nk keM főzni is. nyi baj legyen! xi és fia. Kerékpárjuk fulladozik a porban, éjük. Az apa olykor az elől elhajlik. A fiú ar- igó piszkos falevelek, ►zire megyünk most? — íalkan, megint az erős leverte hajnalra a ház- >kat, csak néhányat, mítja, mennyi idő alatt serepet viszünk, ameny- ink többet is. Felkötjük ra, annyit felkötünk, tagy szél lesz, aztán le- pet, ne kelljen megint iú. — Kössünk fel anyírunk! Én elvinném a bi- i enyimre kötnénk fel t, süttetí a nappal. >zelet nekem megmutas- ának. ! felejtse. Ha jön, kimea városba kellene inon- lyen nagy útra indulni idik tanyában is cserép, maradt fölös. Vagy meg- Ikérik kölcsön, illett lépésben mennek /alamit kérni megy az ndjárt kéréssel kezdeni ik a fiút. jött ő is! >r... ik — amikor a parancség! Éppern húsz ével fia nem szól, egyenes degen helyen nem szo- van. Mindenki nézi előhozakodjon a-kérésa éle figyelmes, mintha ávoli rejtelmes hangokól kellene egy körte... ighordozza a tekintetét itt nincs körte, otthon lintha lágy kedves szíirman is indulnak. Ott iái... most érik... ide nem látszik a háztól,». LUIS BRITTO GARCfA NOVELLÁI Luis Britto García venezuelai író 1940-ben született Caracasban. Jogot végzett; jelenleg a társadalomtudományok tanára a caracasi egyetemen. Tanári munkája mellett korábban aktív politikai tevékenységet fejtett ki. írásai először az általa alapított két diáklapban jelentek meg, később több humoros szatirikus lap is rendszeresen közölte cikkeit. Utóbb'a míífaj egyik legrangosabb latin-amerikai orgánuma, a Rocinante munkatársa volt. Írásainak rendkívüli tömörsége, gyilkos szatírája, politikai mozgósító ereje előkelő rangot biztosít számára a földrész irodalmában. Ezt az elismerést fejezi ki 1970-ben a kubai Casa de las Amérioas kiadó első díja, amelyet Rajatabla I Mindenáron) c. kötetéért ítéltek oda az írónak. Itt közölt írásai e kötetből valók, eredeti címük: Picnic interrumpido. Ser, Note la ausencia de confinamiento. El extraiio caso. FIGYELJE MEG A BEZÁRTSÁG HIÁNYÁT! FÉLBESZAKADT PIKNIK Uram hölgyeim engem megölnek bizony mélyen tisztelt uraim és hölgyeim nagyérdemű közönség visznek hogy megöljenek egyszerre csak önökbe botlunk éppen piknikeznek en gém tényleg azért visznek hogy titokban megöljenek úgy száz méterrel lejjebb uram úgy száz méterrel odébb hölgyem ott ahol a sűrű bozót így írják majd az újságok elrejtette a friss ásónyomokat és így tovább erre önök itt piknikeznek még csak ez hiányzott meg amilyen képet vág a detektív a kivégzőparancsnok a felügyelő meg fognak ölni a majonéz egy pillanat alatt megölnek a vajas kenyér az is lehet hogy a másik oldalon nehogy a szemtanúk a virslikonzerv az olaj bogyók nem gyerünk innen majd másutt de önök értik ugye uraim önök értik mi tör ténik itt miért jöttünk ide miért hoztak ide a paradicsom szósz egy percig sem kétséges egy embert aki olyan mint a megkínzott Krisztus egy embert akinek a taknya lefolyik egész a nyakáig mert a vér segít ne ki lefolyni egy embert mikor már a lapátokat is hozzák és mert a gödör nem volt mély ír jak majd az újságok lévén o meggyilkolt politikai körökben ismert személy a tettesek (a rendőrség az anyjuk istenit) akiknek személye ismeretlen megpróbálták titokban tartani a dolgot. Nos uram nos asszonyom nos kislány milyen kínos valóság ez a felhő amely beárnyékolja a tyúksalátát a mortadellát a tiszt aki az őrmesterre néz és az őrmester aki a bakákra néz és a bakák akik a szirénával és >örös. villogölámpuval felszerelt furgonra néznek pedig milyen jó hely volt lepkék röpködnek most muszáj lesz vajon mert a helyzet súlyos elintézni az ural is a hölgyet is a két kislányt is akik látták akik elmesélhetik akik elmondhatják és ami a legrosszabb virslik termosz papírtálcák a kövér úr arckifejezése aki megértette és aki azt is megértette hogy a detektívek is megértették mivelhogy elő állt ez a helyzet és nem tudni miként dől ef a végén. A KÜLÖNÖS ESET Érdemes mesélni dr. JekiMről és barátomról Mr. Hyde-ról példaként az omberi lélek titkos mélységeire meg effélékre. Mr. Hyde és én rendszeresen összejöttünk azoknak a terápiás és feszültséglevezető időtöltéseknek hódoltunk amelyeket a legalantasabb gyönyöröknek neveznek elvertük a szeretőinket ittunk aztán nekiindultunk hogy járjunk egyet Londonban illetlen megjegyzéseket tettünk és meg meglöktünk egy-egy járókelőt vagy leányt erre a tömeg felháborodott és azt látni kellett micsoda pofákat vágtak meg kelleti tőle szakadni. Mr. Hyde egyszer csak kezdett hosszabb időkre elmaradozni és furcsán mintegy szégyenkezve viselkedni mire ennek a váratlan változásnak a láttán egy nap a nyomába szegődtem és láttam hogy lemegy egy pincébe a rácson át néztem hogy lekajt valami italt és hirtelen riasztó átalakuláson megy keresztül. A barátom kenetteljes arcot öltött mosolygott minden mozdulata csupa fi- nomkodás volt villámcsapásként hasított belém a felismerés a barátom titokban azzá a rémisztő szörnyeteggé változott át amit köztiszteletben álló polgárnak hívnak mialatt metamorfózisa tartott ártalmatlan külsejét kihasználva honoráriumokat zsebelt be előadásokat tartott kitüntetéseket veti át adókat szedett be üzleteket kötött latba bevette befolyását cikkeket írt a polgári sajtónak nagybirtokokat igazgatott vezérkari lisztekkel vacsorázott támogatta a rendőrséget a fennálló rend hívének deklarálta magát helyeselte a csapatok küldetését példaként állította magát az ifjúság elé családot alapított. Borzadva értettem meg hogy átalakulása végleges és menekültem menekültem csak ezt lehet tenni amikor az emberi lélek így eltorzul amikor bekebelezi ez a sötét gonosz és ellenállhatatlan hatalom a tiszteletreméltóság. Künözsi István: a „Banciw/y/ , * generáció * c. ciklusból Íme, se cella, se kínpad, se vesztőhely, se rácsok, nyoma sincs ezeknek a divatjamúlt hátborzongató megoldásoknak. Nézze például ezt a bűnöst, akit nemrég vettünk kezelésbe. Figyelje meg a bezártság hiányát. Figyelje meg, hogy ennek ellenére, mp^: sem próbál elfutni, éppen csak az egyik kezét nyújtja előre óvatosan. Végrehajtottuk az érzékeléseket vezető idegpályák újrafelosztását. Most, ami fent van, neki lentnek tetszik. Az elöl, hátúinak. A jobb, balnak. Ez az állapot tartós és egyre fokozódik. A leniből számára rövidesen jobbra lesz, a fentből pedig hátra. Figyelje meg az imbolygást, az izmok kidagadását, az izzadást, a hányingert, a földre zuhanást megelőző jeleket. Nem ragaszkodunk az embrióhelyzethez. Csak kevesen képesek oly módon koordinálni a szükséges mozdulatokat, hogy ezl elérjék. Vagy állandósítsák De ez még nem minden. Figyelje meg a jellegzetes vigyort, a vércukorszint lezuhanását, az adrenalin hirtelen megnövekedését. Természetesen felbolygattuk a különböző érzeteket összehangoló rendszert is. Amit puhának lát. azt göcsörtösnek fogja tapintani. Amit közelinek hall, azt messzinek fogja látni, amit pedig messzire lát, az röglön a keze ügyébe esik. Amit távolodni vél, az éppen közeledik, amit gömb alakúnak tapint ki, az szögletesnek bizonyul, amit leejt a földre, az fölfelé szállni látszik, amit az egyik érzékszerve jelez, azt egy másik azonnal megcáfolja, ez az állapot is tartós, és egyre fokozódik, de ez még nem minden. Most figyelje meg a pupilla össze- szűkülését, a szívverést, a hajszálerek összehúzódását. A hangunkat színek gyanánt érzékeli. A látványunkat szagolja. A padló hidegének savanyú íze van, a levegő szaga csikorog. E* az állapot is tartós és egyre fokozódik. De ez még nem minden Most figyelje meg a sapadt arcszínt, az izzadást, a sebesen verő pulzust, a nyugalmat. A kritikus fázisban vagyunk, amelynek neve ellenállás és megértés. A bűnös megfékezi mozdulatait, a bűnös igyekszik nem érzékelni, a bűnös belátja: ahhoz, hogy ellenálljon, meg kell értenie, amit vele teszünk, és a bűnös azt hiszi, érti, amit vele teszünk. Mert a bűnös em {ékezetében felbukkan egy emlék, annak az emléke, hogy gyermekkorában kancsal volt, hogy a rossz szemére megvakult,, mert a képek ellentmond tak az egészséges szemével látottak nak. A bűnös megérti — figyelje a csuklást, figyelje a nyáladzást —. liogy az olyan valóság, amely szünte lenül ellentmond önmagának, végül önmagát semmisíti meg —, hogy nemcsak a látást fogja elveszíteni, de a mozgást is, nemcsak a hangokat, de mindent. Figyelje meg, mint próbál kiabálni, amiből — tekintettel arra, hogy már végrehajtottuk a mozgatóidegek újrafelosztását — csupán vi zeletkibocsátás lesz. Most az emléke zetébe kapaszkodik görcsösen. Minthogy a jelent és a jövőt kitöröltük az agyából, a múltban fog élni. Figyelje meg, hogyan rándul görcsbe. Most értette meg, hogy az emlékek csak akkor jutnak eszünkbe, ha a dolgok, amelyeket észlelünk és amelyeket az emlékekkel kapcsolatba hozunk, felidézik őket, és hogy észlelés r.SIIsül nincs emlékezet, csak egy tágas és egyre növekvő űr, amely lassan-las- san betölti ezt a szobát, míg a bűnös egyszer csak megérti, hogy még ez a kétségbeesés sem marad meg neki, amellyel az emlékek eltünedezését figyeli, hogy ezek nz emlékek nem voltak az övéi, hogy a kancsalsága és a gyermekkor, amelyben azt elszenvedte, hamis volt, hogy az emlékezetét is kitöröltük és hamis emlékekkel töltöttük fel, hogy elnyerje tulajdonképpeni büntetését: azt, hogy megérti, mit teszünk bele. DOBOS ÉVA fordítósai
