Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-21 / 51. szám, Vasarnapi Új Szó
Sevcsenku látképe a tenger felől j f ff ®, Elet a homoksivatagban • Világméretű uni- »• *ktfm a városépítésben t Megszelídítik a ter- S «liéwetet • Fény, levegő, növény csökkenti a hőingadozást. A kimondottan kontinentális éghajlat enyhébbé, kellemesebbé válik az emberi élet számára. A városban sok a fény és könnyű a levegő. Könnyen és szabadon lélegezhet az ember. A Lenin sugárút a város fő útvonala, a Kászpi-ten- ger partvidékével párhuzamosan vonul. Az útvonal mentén lakótelepek mikrokorületei. Mindegyikben van üzleti központ, közszolgáltatási épületek tömbje, mozi, kávéház, bölcsődék, iskolák, uszodák és játszóterek. Rézsutosan a tengerpartra vezető széles utcák szelik át a várost. A mikrokerületekben és az utcák mentén, majd a tergerpart hosszában zöld masszívumok létesülnek. Minden facsemetét vagy bokrot sótalanított tengervízzel öntöznek, ami egyébként nem olcsó mulatság. A városban már több száz hektárt ültettek be zöld növényzetiéi. Parkövezet létesült, működik a Kazah SZSZK Tudományos Akadémiája Botanikai Intézetének kihelyezett állomása. A tudósok mintegy 500 fajta különféle fával és cserjével kísérleteznek. Nagyszerűen meghonosodott a mandulafa, az ezüstfa a mezei szilfa. Hisz 15 évvel ezelőtt még homokbuckák terültek el errefelé, alattuk kagylós, homokos föld. Talaj sem volt. Ma pedig kőrös-körül zöldbe öltözött a táj. A madarak is meetelepedt^' Sevcsenko város építészeti stílusának és kompozí- ciós jellemzőinek egyénisége, páratlansága, a beépített terület komplexumának kifejező ereje — mindez különféle típusú épületek összevegyítésének az eredménye. A város építészeti szerkezete és körvonalai egyszerűek és világosak. A háztömbök rózsa- és fehér színű kagylós homokkőből épültek. Az egyik házon széles ablakai csillognak, a másikon fali mozaikja, színes erkélyei ragyognak. Sevcsenkót gyakran a jövő városának nevezik. Egyetérthetünk-e vele? „A jövő betervezésére“ irányuló kísérletek rendszerint olyan kérdések megalapozatlan megoldásához vezetnek, amelyeket jobb, ha a jövő nemzedék új tervezési módszerekkel, az építőipar megnőtt technikai lehetőségeivel és jelvértezett és az esztétikumot sajátosan értelmező építészei oldják majd meg. Ezért téves volna úgy elképzelni Sevcsenko építkezését, mint az „eszményi város" álmának vagy elképzelésének a megvalósítását. Mi mai várost építünk, amelyben mai világunk és mai lehetőségeink tükröződnek vissza. A város jövőjét majd utódaink teremtik meg. Ám annaö, ami épül, nem szabad gyorsan elavulnia. Valaha egy felvilágosult Jő azt mondotta, hogy aki a maga korának él, minden kornak is él. Ha Sevcsenko város megjelel a jólét mai értelmezésének, akkor benne harmonikusan oldottuk meg a ma problémáit, vagyis élő műemlék marad a következő nemzedékeknek. Ami Sevcsenko távlatait illeti, a legközelebbi ötéves tervidőszakban átlag 15 ezer lakásnak kell épülnie, hatalmas középületeket kell átadnunk rendeltetésüknek: 700 férőhelyes szállodát, 1200 férőhelyes termű művelődési palotát, pionírpalotát, 1500 férőhelyes kórházat, számos közigazgatási épületet. A városfejlesztési koncepció lehetővé teszi hatalmas építési program megvalósítását. E téréin tekintettel vagyunk a város népességi sajátosságaira — a lakosság átlagos életkora 26 év. A lakosság szédületes ütemben gyarapodik. Már most a százezerhez közeledik. (1970 ben csak 57 ezer, 1975-ben már 97 ezer volt.) Az épülő Sevcsenko város az egyik szemléltető példája annak, hogyan öltenek testet az SZKp XXIV. kongresszusának előirányzatai, amelyek olyan városfejlesztés képét vázolják fel, hogy egészséges és kényelmes életfeltételek között éljenek az emberek. (APN) „A világ egyetlen városára sem hasonlít. Különösen büszke lehet rá, hogy a víztelen sivataggal vívott párbajban született" — írta róla a Rudé právo. „A világ nyolcadik csodájának nevezik, akik itt jártak, a szovjet Sevcsenko város“. — jegyezte meg a l’tlumanité. A Nemzetközi Építész Szövetség a Pairic Abercrom- by díjjal tüntette ki Nyikolaj Szimonov és Joszif Or- lov szovjet építészeket ,.bonyolult természeti viszonyok között létrehozott komplex városegységek megalkotásáért, a hagyományos városképnek zöld területek és vízellátás útján való humanizálására tett eredményes kísérletért“. A kérdés nem is volt oly egyszerű: hogyan teremtsenek kényelmet az embereknek, hogyan biztosítsanak összkomfortot kedvezőtlen éghajlati viszonyok közötti életre és munkára? Kazahsztán egyik legkietlenebb sivatagi zugáról, a Kászpi-tenger keleti partján elterülő Mangislak-té]sz\geirő\ van szó. Ilyen „kék városok“ ma jelenséggé válnak a Kász- pi-tenger zord, de gazdag mellékvidékén. Éppen egyikük Sevcsenko város. Az életet a víz hozta ide, ímelyet valaha tartályhajók szállították ide a tengeren át a túlsó partról. Most egyenesen a tengerből kapják sótalanító segítségével, amelyet gyorsneutro- nos berendezéssel működő ipari atomerőmű működtet. Mit jelent ez a városépítési megoldás? Erről nyilatkozik Alekszandr Krivov kandidátus, építész, a mangislí’kl területi végrehajtó bizottság építészeti osztályának a vezetője. — Sevcsenko általános tervének fő alapelve a városi területek tengerpart menti elhelyezése. A tenger hatíLsa kedvezően befolyásolja a mikroklímát, A sevcs'oiikóiak legifjabb nemzedéke korszerű iskolákba Jár' (APN-f el vételek) ,,Sivatag, a legcsekélyebb növényzet nélküli abszolút sivatag“ — írta Tarasz Sevcsenko ukrán költő és gondolkodó, aki itt töltötte száműzetését a múlt század ötvenes éveiben. Ügy tűnt, ez a vidék örökké terméketlen, élettelen marad. Egyetlen folyó sincs a közelben, hiányoznak az édesvíztárolók, a föld alatti vizek pedig erősen sósak. A nyári hőség eléri a 30—40 fokot, a téli fagy pedig a húsz fokot, emellett a hőingadozást gyakori, és erős szelek kísérik. A í/^ovjethatalom éveiben elkezdődött a kietlen táj „megszelídítése“. Kiderült, hogy olajban és más hasznos árványkincsekben igen gazdag, s most Mangislakot nem is hívják másként, mint „kincses félszigetnek“. Konsztantyin Pausztovszkij szovjet író századunk húszas éveiben járt itt, és képzeletében így látta az átalakult természet képét: „Egész éjszaka'kísértettek a szivárványszínben játszó üvegen túli városok látomásai. Ezek a városok a tengerből emelkedtek ki és képeik visszaverődtek a kristály fényben és meleg, moz.’ ilatlan tüzek fényétől ragyogó öblök tükré- en... A hajnalok a tenyérben szétdörzsölt diófalevél, tengervíz, a mangislaki üröm illatát árasztották “ Az új várus fa- és iiövényiskoIájában HnRi 111 HrTB Ahogyan ajuiltő és az író-lőtt^
