Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-21 / 51. szám, Vasarnapi Új Szó
Török Elemér: Játékos versek i a levél peremén ágaskodva hallgatom a virágok szívverését öklömmel az ég falát verem visszhangját a tücsök is meghallja s egyetlen ösztönös mozdulattal abbahagyja a ciripelést 2 a kutya a jegenye hegyére állt farkát csillagfénybe csavarta s úgy ugatott a kopár holdra 3 a béka kiült a tó partjára légynek látta szemét a vízben s miközben ugrott harapásra tátott szájjal hogy felfalja bepottyant egy csuka torkába s gurult mint alma le a gyomrába s közben brekegett 4 az egyetlen fűszál árnyékában megállt az elefánt ormányával csillagokat dobált magára hogy elhessentse az örökké szirénázó szúnyogokat Vakotás fiikor Vakotás tükör: néza magad, kitetszik arcodból az állat, torkon kap / gyilkos mozdulat / a vad kopó o nyers utálat s a vád, hogy „ime, ez vagyok!", nyűtt koponya, fakó szemek a tüskés állra ráfagyott a megárvult emlékezet, egy horpadt mellű égdarab s a csonka hold az égen, világ, amit felgyújtanak, de nem ég el egészen. Dénes György: Látomások 1. Legyünk egy kéz. Törékeny. Vértelen. Árnyék az arcon. Téveteg remény. 2. Gorgók eveznek át az életen. A besüppedt mell megkövült edény. 3. Halkan ketyeg az idő. Csőre töltött pisztoly lapul a néma koponyában 4. Lehullt egy ember. A szeme üvöltött. Egy lány kezében habfehér virág van. Csontos Vilmos: Öregség dala Fárasztó vagy már két karomnak, Terhe a kornak, De mégis szép, hisz örülhettem: Virágra leltem, Csokrot kötöttem, Amerre jöttem. Lassú lépéssel ballagok már. Ajkamon zsoltár: Dicséret zeng a szenvedésnek, Amely emésztett, S fájdalmat adva, Késztetett dalra. Fárasztó vagy a két karomnak, S terhe a kornak, De szívem egén a kék te vagy, S a leáldozat Fényével ölel.- Ügy is megyek el. Téli táj (Könözsi István felvétele) ŰJ VERSEK N apjainkban nempsak a természettudományok feladatai szaporodnak, hanem fokozatosan növekednek a társadalomtudományok iránti követelmények, elvárások is. Ha tovább szűkítjük a kört, akkor megállapíthatjuk, hogy a társadalomtudományokon belül egyre nagyobb szerephez jut a szociológia. Ez a tudományos ágazat is a két világrendszer közötti ideológiai harc szerves része, tehát megérdemli, hogy röviden áttekintsük a jelenlegi helyzetet. A különféle irányzatok, iskolák sokaságából két, egymással ellentétes tábor bontható ki. Az egyik a nem marxista szociológia, amely a társadalmi realitásoktól elvonatkoztatva, „objektíven“ igyekszik vizsgálódni. F. Charvat találóan nevezi ezt a módszert „nem szo- ciologizált“ szociológiai gondolkodásnak. T. Parsons, M. Weber és mások tudományos munkáját az akadémizmus, a problémák túlságos elteoretizálása jellemzi. Tevékenységüket még W. Wils, amerikai szociológus is bírálja, aki egyik tanulmányában elítéli a módszerüket és rámutat arra, hogy a szociológia egyik alapvető feladata „segíteni az embereket abban, hogy megtudják: jelenleg hol állnak, meddig mehetnek, természetesen társadalmi vonatkozásban, s mire használhatják föl napjaink vívmányait. T. Parsons és társai az absztrakciók és a nyelvi virtuózkodások bűvkörében bolyonganak, s ebből nem tudnak kitörni. M. Weber Is abszolút objektivitást követel a társadalomtudományoktól, mert szerinte e téren törvényeket, törvényszerűségeket nem lehet fölfedezni, csupán szüntelenül isníStlődő folyamatokat. Weber állítása szerint, ha a szociológia ezeket a rendszeresen ismétlődő folyamatokat akarja vizsgálni, akkor ideális típusokat (Idealtypen) kell kialakítania, amelyek minden értékelő, befolyásoló kömásokat, akik a társadalomtudományok „tisztaságát“ nem akarják „felhígítani“ a valósággal, a gyakorlati élet követelményeivel, ilyen értelemben nem lehet absztrahálni és általánosítani, mutat rá a lengyel szociológus, mert a megismerés folyamatának is megvan nak a konkrét pillérei. A nem marxista szociológiai irányzatok a válságos időkben nálunk io találrülményektől mentesek. „Tiszta“, „ideális“ fogalmak a szó logikai értelmében. Weber „ideális típusai“ lényegében tehát absztrakt fogalmak, amelyek minden egyénit és véletlent nélkülöznek. Ha ezt a módszert kivetítjük a gyakorlatba, akkor könnyen rájövünk, hogy tulajdonképpen semmit sem tudunk megoldani, társadalmi jelenségeket nem tudunk tudományosan megmagyarázni. Nem tudunk választ adni például a polgári demokrácia, valamint a szocialista demokrácia közötti alapvető különbségekre és más társadalmi jelenségekre. Wiatr, az Ismert lengyel szociológus Ilyen értelemben bírálja a nem pozitivista és más irányzatú nem marxista szociológusokat. Az abszolút objektivis- ta s a társadalmi igényektől elvonatkoztatott módszereket „az etikai semlegesség mítoszának“ nevezi. Elítéli azokat a pozitivistákat, sciotlstákat és (ak követőket. Különösen 1968-ban voltak olyanok hazánkban is, akik igyekeztek „megszabadítani“ a szociológiát az ideológiától és a politikától, s az ötvenes és a hatvanas években előforduló néhány tévedést akarták demagóg módon felhasználni. J. F. Fischer, J. Král és társaik az „idő felett álló“ szociológia létrehozásán fáradoztak, tehát lényegében kisebb-nagyobb változásokkal T. Parson és M. Weber módszereit, elképzeléseit akarták meghonosítani. Tagadták a megismerés folyamatának marxista—leninista értelmezését. |ó példa erre P. Machonin: A csehszlovákiai társadalom című könyve, amely a társadalom fejlődését, az egyes réte-N -gek és osztályok kialakulását marxistaellenes szempontok alapján vizsgálja. Ezeket a káros jelenségeket társadalmunk konszolidációjával párhuzamosan már sikerült felszámolnunk. Szociológiánk ma igyekszik a lenini tanításoknak megfelelően minél hatékonyabban részt venni társadalmi céljaink megvalósításában. A szociológiai kutatás és a társadalmi realitás közötti kapcsolat marxista—leninista értelemzése hozzásegít ahhoz, hogy a tudományos kutatómunka eredményeit mielőbb érvényesítsük a gyakorlatban, s ezzel is segítsük progresszív elképzeléseink valóra váltását Ezeket a gondolatokat és igényeket tartalmazza a CSKP XIV. kongresszusának a határozata is, amely szociológusaink számára is iránytűvé vált. Ezeket a feladatokat pártunk közelgő XV. kongresszusa nyilván tovább bővíti majd. Szociológusaink felelősségteljes munka előtt állnak: kritikusan és önkritikusan meg kell vizsgálni e tudományos ágazat eddigi fejlődésiét, fel kell mérni jelenlegi helyzetét. Legfontosabb társadalmi feladataink megvalósításában — műszaki-tudományos fejlesztés, az ipari és mezőgazdasági termelés korszerűsítése, a szocialista munkamegosztás elmélyítése — komoly szerep vár a szociológiára is. Ugyancsak el kell mélyítenünk a kapcsolatokat a szocialista országok szociológusaival is, hogy egyiészt közösen oldjuk meg az időszerű társadalmi feladatokat, másrészt í>edig összehangoltan, együtt lépünk föl a nem marxista irányzatok képviselői ellen, és így jelentős részt vállaljunk a két világrend- szer közötti ideológiai harcban. NÓRA WEBEROVA
