Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-21 / 51. szám, Vasarnapi Új Szó
□ Jirí Hanibal legújabb, filmjének a címe Anna Ja- nának az ikertestvére. Az alkotás cselekménye a spartakiád napjaiban játszódik s két fiatal lány vidám történetéről szól. □ A város semmit -sem tud címmel — Dusán Klein rendezésében — film készül Osztraváról és az ott élő emberekről, valamint a bűnügyi nyomozók munkájáról. □ Az operatőrként Ismert Grünwalsky Ferenc első filmjét rendezi. Az alkotás Hernádi Gyula nemrég megjelent könyve, a Vörös rekviem alapján készül. A film szereplői nagyrészt amatőrök, a mű főalakja Sallai Imre, a mártírhalált halt kommunista. Az alkotás az ő utolsó óráit követi. □ Mireille Mathieu jövőre játssza első filmszerepét, Róbert Aldrich rendező Time of című filmjében. Egy francia színésznőt alakít az alkotásban, aki hiába próbálkozik, Las Vegasban nem sikerül érvényesülnie. □ Hamarosan elkészül a Sebesült térd című film, amelyet Marion Brando 1973-ban ígért meg az indiánoknak, amikor Amerika őslakói megszállták a Sebesült Térd nevű falut. A filmstáb már megérkezett Pineridge indián rezervátumba (Dél-Dakota), s rövidesen elkezdi a forgatást. Marion Brando egy ügyvédet alakít, aki védi a fellázadt indiánokat. □ A Moszfilm-stúdióban befejezte a MR. MACJINLEY MENEKÜLÉSE című filmjét Mihail Svejcer. Bowider milliomos szerepében ebben a filmben játszott utoljára a 72 éves korában elhunyt Borisz Babocskin, aki a Vaszil- jev testvérek 1934-ben forgatott CSAPAJEV filmje címszerepében lett világhírű. □ Josephine Baker élet- története megfilmesítésének jogáért kemény csata folyt a párizsi producerek között. A győztes két amerikai — Hank Kaufman és Gene Ler- ner — lett. Baker férje, Jó Boullon tanácsadójuk lesz a forgatókönyv megírásában és a zenei anyag összeállításában. □ Lev Kulidzsanov, az ismert szovjet rendező Csillagóra címmel dokumentumfilmet készített az első űrhajósról, Jurij Gagarinról. A számos történelmi jelentőségű archív felvétel bemutatása mellett a film nyomon követi a szovjet űrpilóta életpályáját is. □ Romy Schneider játsz- sza Leni Pfeiffer szerepét Heinrich Böll Csoportkép hölggyel című regényének filmváltozatában. A nyugatnémet—francia koprodukcióban készülő alkotást Alexander Petrovic rendezi, a forgatást a jövő év elején kezdik. E gy ember ismét bírókra kelt Lúdas Matyival. A viadal színhelye: a Pannónia Filmstúdió, a magyar rajzfilmgyártás otthona. Itt egy lelkes alkotóközösség elhatározta: a világsikert aratott „János vitéz“ után, Fazekas Mihály örökszép verses meséjéből is rajzjátékfilmet alkot. A munkával mintegy két év előtt Dar- gay Attilát bízták meg. Most szemben ülünk egymással a kis alkotószobában, és arról faggatom: hogy áll a „csata"? — Néhány súlyos vereséget már szenvedtem — vallja be Dargay, de a szája szélén bujkáló mosolyból arra következtetek, hogy csak tréfál. — Lúdas Matyi nem könnyen adja meg magát. Valószínűleg bennem van a hiba. Már az első percekben arra törekedtem, hogyan és mint tudnék minél messzebbre kerülni Fazekas eredeti történetétől. Mindenfélét belezsúfoltam a mesébe: egy, majd több beszélő libát, új részleteket, egész hihetetlen, még mesének is túl fantasztikus fordulatokat. A forgató- könyvet azután át kellett dolgoznom. Tizennégyszer. Vagy tizenötször. Már nem is tudom. Az átdolgozások másfél éve alatt végül visszajutottam Fazekas Mihály történetéig. nulsággal szolgált. Azt olvastam egy nap, hogy szovjet tudósok megfejtettek néhány — a mezopotámiai könyvtárból származó — tekercset, és nagy meglepetésükre azon népmeséket olvashattak. Az egyik egy kereskedőről szólt, aki erő-, szakkal elvette egy szegény fiatalember öszvérét. Az ifjú bosszút fogadott és a kereskedőt háromszor büntette meg, miközben háromszorosan szerezte vissza öszvérének árát. Hohó! — kiáltottam fel, hiszen ez voltaképp a Lúdas Matyi-his- tória őse. És előszedtem a Népek meséit. A téma, más-más változatban, szinte minden kötetben felbukkant. Állandó munkatársaim, forgatókönyvíró társaim, Romhányi József és Nepp József segtíségével újabb változat született, a Fazekashoz és a világ vándormese-elemei- hez hű, immár forgatásra alkalmas história. — És ekkor kétségeim támadtak. Milyenek legyenek a figurák? Két nagy gonddal is küszködtem. Az egyik, hogy a negatív figurák hordozták a humoros elemeket. Már most, akin nevetek, kissé meg is szeretem. Hogy lehet később ezt a megkedvelt hőst elidegeníteni, hogy a néző is jogosnak érezze a gaztettéért járó büntetést? MATYI HiwT DDKTCft Matyi doktornak alcázva magát, felkeresi Döbrö&i aramat Mihály történetétől: az első találkozás tényében. Döbrögi uram és Lúdas Matyi nem a vásáron találkozik, hanem Döb- rögi vadászatán, ahol az önkényeskedő .uraság válogatás nélkül halomra pusztítja az erdő legkedvesebb állatait. Az erdőn halad átt a vásárra igyekvő Matyi és Döbrögi kis híján lelövi Matyi libáját. így jön létNégyszemközt Dargay Attilával — Meg tudná-e ezt szavak- bán fogalmazni? — Megpróbálom, talán nem lesz újabb vereség. Előbb azonban be kell vallanom, miért kívántam én mindjárt a kezdetben messze kerülni Fazekas Mihály eredeti történetétől. Azért, mert ebből egyszer már a magyar filmgyártás Soós Imrével és Horváth Terivel a főszerepben nagyszerű és világsikerű játékfilmet készített. Ezt a történetet, ezt a mondanivalót két évtizeddel később nem lehet és talán már nem is érdemes elmondani a rajzfilmek nyelvén. Mit lehet hát tenni? Valami mást kell keresni. És itt kezdődtek kalandozásaim a képzelet birodalmában. Az út a képzelet világából azonban a realitásokéba vezetett. És a realitásokat ez esetben a világ népmeséi jelentették. — Egy újsághír fontos taMásrészt a büntetés itt verést jelentett. És a rajzfilmen a verés másképp hat, mint a játékfilmben, valahogy sokkal súlyosabb. Ráadásul Itt egy fiatalember ver egy megkötözött, ősz hajú idősebbet. És nem is kézzel. Bottal. Hogyan nyerheti meg egy ilyen hős a közönséget? A megoldást úgynevezett köztes figurák alkalmazásában véltem felfedezni. A két ember közvetlen szembenállásába beiktattam, majd egyik főszereplővé tettem a libát. Matyi libája maga is jellem: kíváncsi, falánk, kotnyeles, de jószívű, segítőkész. ügyes. Nem beszél, de a mozgása, a cselekedetei mintha beszélnének. — Milyen állatok kerültek még a történetbe? — Mindenféle állat. A vándormesék tanulságai alapján ugyanis végül csak egyetlen mozzanatban tértünk el Fazekas re az első találkozás, az első szóváltás, s ennek végén véteti el az uraság Matyi libáját, s vereti meg a fiút hajdúival, — de kegyetlenül. S e verés után fogad bosszút Matyi... — Milyen lesz Lúdas Matyi figurája? — Ahogy változott a történet, úgy változott Matyi figurája is. A történet elején 13— 14 éves, a bosszúállás idején 17—18 éves. Alakja sokféle formát öltött, s vele változott Döbrögi uramé, meg a többieké is. — Hallhatnánk e valamit a film stílusáról? — Gyerekeknek, fiataloknak szánom ezt a filmet. Stílusa népmesei ihletésű, a modern grafika elemeivel gazdagítva. A figurákban, a környezet- és háttérrajzokban, a bútorokban és ruhákban nem kívánom az 1784-es Magyarország szellemét A bosszúálló Matyi először adja vissza a kölcsönt Döbrögi uram egyik hajdúja, a pnskatöltö- gető idézni, hanem az egész stílust egy általánosabb népmesei, népművészeti felé tolom el. Mosolygós-romantikus históriát szeretnék alkotni. — Milyen hangok, milyen zene illik ehhez a világhoz? — Lúdas Matyit Kém András alakítja, Döbrögi uram Csákányi László. A hangfelvétel már elkészült, mindketten csodála-» tosak. Az ember csak meghallgatja őket és már fut is a ceruzája ... A zenét pedig Liszt Ferenctől kölcsönzöm. A „Magyar rapszódiák“-ból. Témát nagyszereűn illenek a történet fordulataihoz. — Hallhatnánk-e valamit a technikai részletekről? — A 100 800 kockából áll á helvenpercesre tervezett film, s ehhez nagyjából 50—60 000 rajzot kell készítenünk. A körvonalrajzolók munkáját géppel helyettesítjük. Ez az első eset a magyar filmgyártásban, hogy ilyen hosszú rajzfilmnél részben gépi munkát alkalmazunk. Az operatőr: Henrik Irén. A film négy nagy komplexumból áll, ebből egy már elkészült, a többivel 1976 novemberére kell készen lennünk, hogy 1976 karácsonyán bemutathassuk a filmet. — Ezek szerint néhány kisebb -nagyobb alkotói vereség után Dargay Attila már megbirkózott Lúdas Matyival? A rendező ismét mosolyog. — Hát már nemigen hagytam kifogni magamon, de ezzel a Lúdas Matyival még sok csatám lesz... A falon, az asztalon, a földön, mindenütt rajzok. Döbrögi uram, a hajdúk, az erdő állatai, Matyi és a tüneményes liba. Csupa báj, festői szín, aranyos ötlet hever előttem a celluloid lapokon. Kívülálló vagyok és persze így mindent könnyűnek lát az emlier, de nekem úgy tűnik: Daray Attila kezében szelíd, engedelmes — ás biztos vagyok benne — nagyon sikeres fiúvá válik ez a Matyi... FENYVES GYÖRGY lég nem a végleges Lúdas; tatyi-figura, csak annak* igyik változata
